Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-28 / 255. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAO 1961. október 88. ÍV. Sz* Hruscsov beszéde a kongresszus pénteki ülésén (folytatás az 1.-oldalról.) — arról beszél, hogy utol Kell érni a Szovjetuniót, addig Rusk külügyminiszter továbbra is »prő- pplitikáif folytatására szólít fel. Kiderül, hogy a jobb kéz nem tudja, n>it qsinál a bal. A Szovjetunió távol áll attól, hogy bármilyen államra rákény­szerítse akaratát és feltételéit — mondottá Hruscsov, majd hozzá­fűzte:' A' Szovjetunió a közvetlen fenyegetéseket és a háború kitörésének veszélyét látva kénytelen volt megtenni a szükséges intézkedés k t vé deimi képességén k szi á dí- tására. a szovjet nép, a szo- e'aFsta országok egész nagy ’ közösségé nép inek védeimé- re. Hruscsov hangsúlyozta: a szov- *et tudósok minden lehetőt elkö­vetnek, hogy a minimumra csök­kentsék a nukleáris kísérletek káros következményeit. “■Kénytelenek vagyunk végre­hajtani ezeket a kísérleteket, hi­szen az Egyesült Államok:, Ang­lia, Franciaország és Nyugat-Né- metország imperialistái országa­ink szocialista.,vívmányainak, sót népeinek a megsemmisítésére ké­szülnek. Nem csupán a légkör megfertőzésének veszélyét idézik fel, hanem emberek millióinak életét is el akarják venni«- -• mondotta Hruscsov., ^ (1 .; Az SZKP KB első titkára újra felhívta az Egyesült Államok. Anglia, Franciaország, Nyugat Németország és más országok ve­zetőinek figyelmét arra, hogy leg­okosabb, ha felhagynak az »rrd- pol fikával« és a híd gháb rús politikával«. A nemzetközi ügyelt ben a békés együttélés rea.ns.a politikáját kel! folytatni — han­goztatta. Hz imperializmus lényegének értékelése ma is érvényes . A különböző társadalmi és po­litikai: ■ berendezésű államok bé­kéé együttélése korunk igen fon­tos problémája jelentette ki. Egyesek. folytatta — támad­nak bennünket és azzal a váddal hozakodnak" elő, hogy leegysze­rűsítjük, illetőleg enyhén ítéljük meg a nemzetközi helyzetet, ami­kor hangsúlyozzuk a békés együtt élés szükségességét a jelenlegi kö­rülmények -.között. Azt mondják nekünk, hogy aki a békés együtt­élést hangsúlyozza, az nem mér­legeli kellően az imperializmus lényegét, sőt. úgymond egyenesen ellentmondásba kerül az impe­rializmus lenini értékelésével. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az imperializmus lényegének lenini értékelése ma is érvé­nyes, Az imperializmus lé­nyege, agresszív jellege nem változott. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az imperializmus, lehetőségei ma mér nem olyanok, mint osztatlan uralma idején. Most olyan a helyzet, hogy az imperializmus nem diktálhatja mindenkinek a maga akaratát és nem érvénye­sítheti aftadáltal^nul agresszív politikáját. ; A világ felosztására, más né­pek leigázására irányuló impe­rialista rabló törekvéseknek út­ját állják a szocialista világ­rendszer, és elsősorban a Szov­jetunió megingathatatlan erői. Ezek az erők korlátozzák az im­perialisták farkasétvágyát. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szocialista világrendszer ereje annyira megnövekedett, mint még soha. Ez a rendszer a világbéke erős bástyája. A különböző társadal­mi rendszerű állámok békés együttélésének elve ka jelenlegi körülmények között életbevágóan fontossá válik. Ezt csak azok a reménytelen dogmatikusok nem értik meg, akik megtanulták az általános formulákat az imperializmusról, de teljesen elszakadtak az élet­től. Ilyen álláspontra helyezke­dik továbbra is makacsul Mo­lotov; Ö és a hozzá hasonlók .- ÍTri*r\u),v* j .j nem .értik meg. a- világhely­zetben történt változásokat, az élet új jelenségeit, az ese­mények mögött kullognak, régóta fékké, teherré váltak — mondotta Hruscsov. Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára ezután kije­lentette: „A küldötteknek és a testvérpártok képviselőinek fel­szólalásai meggyőzőéi) igazolják, hogy pártunk központi bizottsá­ga teljesen helyesen járt el, ami­kor elvi alapokon állva és nyíl­tan jelentette a kongresszusnak, hogy a szovjet—albán kapcsola­tok nem normálisak. fiz albán vezetők félnek az igazságtól Hruscsov megállapította, hogy sajnos nem jártak semmiféle eredménnyel ázok a többszöri kí­sérletek, amelyek az Albán Mun­kapárttal való viszony rendezésé­re irányultak. Pártunk központi bizottsága a lehető legnagyobb türelmet tanúsította és minden tőle telhetőt megtett, hogy jó kap csőlátókat teremtsen az Albán Munkapárttal. Az Albán Munkapárt vezetői — mondotta Hruscsov — semmiféle eszköztől nem riad nak vissza, csakhogy eltitkol­hassák népük előtt az igaz­ságot, eltitkolhassák, mit tesz a mi pártunk, a mi népünk. Áltíő'nia a szocialista tábor egyet len országa; ahol nem közölték az SZj£P programtervezetének teljed szíjvegét. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az álpán vezetők azért titkolják él pártjuk es népük elöl az SZKP programját, mert „úgy fél­nek az igazságtól, mint a tűz- től."* Pártunk .programja szentség a m] számunkra, ez a mi ve- zércsillagunk a kommuniz­mus építésében <— hangoztatta Hruscsov. . Ha ők közzétennék progra­múnk .‘teljes szövegét, akkor az albán dolgozók látnák, mi a rá­galom; és mi az igazság, látnák, hogy pártunk egész tevékenysége, pártunk terve) megegyeznek a népek, köztük a baráti al­bán nép létérdekeivel — jelentette ki az SZKP KB el­ső titkára. Nagy pártunkat —r folytatta Hruscsov — nem egyszer érték elkeseredett és aljas támadások a kommunizmus nyílt és leple­zett ellenségei részéről. De nem emlékszünk olyan esetre, hogy bárki is ilyen szédítő gyorsaság­gal tért volna át az örök barát­ságot fogadó esküdözésekről a fékevesztett szovjetellenes rágal­mazásra, mint ahogyan az albán vezetők tették. Úgy látszik, ilyen úton akarják előkészíteni a talajt ahhoz, hogv kiérdemeljék magiaknak a jogot az imperialisták adományaihoz. Az imperialisták mindig készek hamis ezüstpénzt fizetni azok­nak, akik szakadást idéznek elő ;a kommunisták soraiban. Ám az ezüstpénzek soha és senkinek nem hoztak mást, csak becstelen­séget és szégyent. Hruscsov a továbbiakban kije­lentette: osztjuk kínai barátaink aggodalmait, értékeljük az egy- áég megszilárdításáról való gon­doskodásukat. Ha a kínai elvtár- ■sak az Albán Munkapárt és a testvórpórtok viszonyának nor malizálására kívánják fordítani erőfeszítéseiket, e feladat megol­dását aligha segíthetné elő bárki is jobban, mint ä Kínai Kommu­nista Párt. Ez valóban hasznára válnék az Albán Munkapártnak és a szocialista országók egész közösségének érdekeit szolgálná. " Hruscsov ezutárr megállapítot­tá; hogy az Albán Munkapártban súlyosabb formában ismétlődőit meg mindaz, ami a Szovjetunió­ban a személyi- kultusz idején volt, majd ezt mondotta: Ma már senki előtt sem ti­tok, hogy az albán vezetők erőszak és önkény segítségé­vel tartják fenn uralmukat. Albániában mg csak azért üldöz­nek becsületes embereket, mert síkra mertek szállni a szovjet— albán barátság védelmében. Az albán vezetők; ellenségnek tekin­tik azt, aki nia kiáll a Szovjet­unióval, az SZKF-veL való ba­rátság mellett. ■ ■ t Miért is fordulnak szembe az albán vezetők a XX. pártkong­resszus lenini irányvonalával? Azért, mert Shehu és Hodzsa és a többiek számára végetvetne a személyi kultusznak, lényegében véve annyit jelentene, mint le­mondani a pártban és az állam­ban betöltött tisztségükről. Per­sze. ezt jószántukból sohasem fogják megteqni, jelentette ki Hruscsov. Ám nekünk meggyőződésünk hogy eljön az idő, amikor az albán kommunisták, az albán nép hallat- mi fogják szavukat, s akkor az albán vezetőknek felelniök kell azért a kárért, amelyet hazájuknak, népüknek, a szo- • I cializmus Albániában való építésének okozlak — folytatta Hruscsov. : .Ezután kijelentette, hogy az SZKP továbbra is harcolni fog a marxizmus—leninizmustól való minden elhajlás ellen. A párt bí­rálta és bírálni fogja a jugoszláv revizionizmust, bírálta és bírálni fogja a dogmatizmust és a szek- tánsságot. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az SZKP XXII. kongresszu­sát teljes joggal nevezhetjük i, a lenini párt sziklaszilárd , egysége, a teljes egyetértés és össze forrottság kongresz- szusának. Ellenségeinket rettegéssel tölti el soraink erősödő egysége. Arra próbálnak spekulálni, hogy kong­resszusunk nagy figyelmet fordí­tott a személyi kultusz káros kö­vetkezményeinek megvitatására, valamint a pártellenes frakciós csoport végleges leleplezésére. A kommunizmus ellenségeinek Özek az erőlködései hiábavalói;, ezzel semmit sem nyernek. gyilkolása után kezdődtek. E meg toldásoknak áldozatául estek is­mert párt- és állami, valamint katonai vezetők. A helyzet úgy alakult, hogy Szergo Ordzsoni- kidze nem tudott normálisan dol­gozni tovább és hogy ne kerüljön összeütközésbe Sztálinnal, s mert arra nem volt hajlandó, hogy Sztálinnal együtt részese legyen a hatalommal való visszaélés fe­lelősségének — öngyilkos lett. Tragikus volt Szvanidze, Sztálin első felesége fivérének sorsa is. A párt a személyi kultusz fel­tételei között nem élhetett nor­mális életet. A hatalommal visz- szaélök nem kötelesek beszámol­ni a pártnak, kikerülnek annak ellenőrzése alól. Ebben rejlik a személyi kultusz legfőbb veszélye. Az SZKP XXII. kongresszusa — mondotta Hruscsov — elítélte a személyi kultuszt, visszaállítot­ta a törvényességet és követelte, hogy szüntessék meg az elköve­tett torzításokat. Molotov, Kaga- novics, Malenkov és a többiek pártellenes csoportja minden módon szembehelyezkedett ezek­kel az intézkedésekkel. A frakciósok kísérletet tettek arra, hogy kezükbe ragadják a vezetést és eltérítsék a pártot Lenin útjáról. Előkészítették a leszámolást azokkal, akik a XX. kongresszuson megszabott irány­vonalat védelmezték. A XXII. kongresszus sok kül­döttje felháborodással beszélt a pártellenes csoport tagjairól. Felháborodásuk érthető és in­dokolt. Hruscsov Vorosilovról szólva megjegyezte, hogy őt a pártclle- nes csoport a Központi Bizottság elleni harcában használta fel, Vorosilov elvtárs — mondotta Hruscsov — súlyos hibát követett el, de úgy vélem, hogy vele más­képpen kell eljárni, mint a párt­ellenes csoport többi aktív tag­jával, például Molotovval, Kaga- noviccsal, Malenkovval. A frak­ciósok ellen vívott heves harc folyamatában a Központi Bizott­ság 1957 júniusi plénumának ele­jén Vorosilov megértette, hogy olyanokkal haladt együtt, akik a párt ellen fordultak, s elítélte a pártellenes csoport cselekede­teit, beismerte hibáit. Ezzel bizo­nyos fokig segített a Központi Bizottságnak. Nem szabad lebe­csülni ezt a lépést, mivel abban az időben ez támogatás volt a pártnak. Miután Vorosilov kilépett a pártellenes csoportból — folytatta Hruscsov t— segített a Központi Bizottságnak a frakciósok elleni harcban. Nos, erre a jó cseleke­detre válaszoljunk mi is ugyan­így és könnyítsük meg helyzetét* Hruscsov megjegyezte, hogy Vorosilov sok évet megért, sole jót tett a pártért és a népért. Úgy vélem — mondotta — hogy fi­gyelmesen kell megközelítenünk Vorosilov elvtárs ügyét, nagy­lelkűséget kell tanúsítanunk. Hi­szem, hogy őszintén elítéli tetteit és megbánja azokat... Hi­szem, hogy Kliment Jefremovics velünk együtt tevékenyen fog harcolni pártunk ügyéért. Nyikita Hruscsov a továbbiak­ban kijelentette: a XXII. kongresszus teljes erővel igazolta, hogy a XX. pártka::;r2sszus irányvonala az egyedüli helyes irányvo­nal. A XXII. kongresszus megerősíti ezt az üdvös irány­vonalat. „H mi nagy erőnk a kollektív vezetésben rejlik” n személyi kultusz eltorzította a pártélet lenini normáit Hruscsov megjegyezte, hogy a párt tevékenységének, egye? i dél­szakaiban, főleg a döntő szaka­szokban, a párton bélül különr böző vélemények jelentkezhét'nek. Mi történjék hát azokkal, akik másoktól eltérő véleményükéi hangoztatják? Mi azt valljuk, hogy ilyen esetekben nem meg­torlást kell alkalmazni, hanem á meggyőzés és felvilágosítás lenipi módszereit — mondotta. Az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára a továbbiakban arról szólt, hogyan torzították el Sztálin személyi kill túszának kö- pijlményei között a pártélet leni- ni normáit. Sztálin a párt- és ál­lami élet normájává tette a pír- ion belüli és a szovjet demokrá­cia bizonyos korlátozásait, ame­lyek a belső és külső ellenségek: ellen vívott éles harc idején el­kerülhetetlenek. Durván lábbal tiporta a' vezetés lenini elveit, megtűrte az önkényt és a hata­lommal való visszaélést. Hruscsov, rámutatott, hogy a tömeges megtorlások Kirov meg­Hruscsov megemlítette továbbá, hogy sok kongresszusi felszóla­lásban, meg aztán gyakran a saj­tóban is, amikor az SZKP Köz­ponti Bizottságának tevékenysé­géről beszélnek, különös nyoma­tékkai hangsúlyozzák, az ő, Hrus­csov személyét, kiemelik a párt és a kormány legfontosabb intéz­kedéseinek végrehajtásában be­töltött szerepét. Tudom, hogy jószándék vezeti ezeket az elvtársakat — mondot­ta Hruscsov —, de legyen sza­bad teljes erővel aláhúznom, hogy mindaz, amit rólam mon­danak, ami lenini pártunk köz­ponti bizotságát, a központi bi­zottság elnökségét .illeti, mivel egyetlen nagyszabású intézke­dést, egyetlen felelősségteljes cselekedetet sem hajtanak végre nálunk valakinek a sze mélyes utasítására, mindez kollektív eszmecsere, kollek­tív határozat eredménye. A mi nagy erőnk, a kollektív vezetésben, valamennyi elvi kér­dés testületi megoldásában rej­lik. A marxista—leninisták erélye­sen síkraszállnak a személyi kul túsz minden visszataszító jelen­sége ellen, de mindig elismerték és el fogják ismerni a vezetők tekintélyét. Helytelen lenne azonban — ál­lapította meg Hruscsov — külön venni ezt vagy azt a vezetőt, va­lamiféleképpen. különválasztani a vezető kollektíváról és mértékte­lenül magasztalni. Ez ellentmond a marxizmus—leninizmus elvei­nek. Az igazi marxista—leninisták­nak mélységesen idegen mind az öndicséret, .mind pedig egyes ve­zetők szerepének különleges hang súlyozása, mértéktelen felnagyí­tása. . Egyszerűen sértő számunk­ra, ha valaki tolakodóan meg­próbálja kti'önválasztani, elszige­telni őket az elvtársak vezető testületétől. -— - - ■ Hr ük és óv beszéde befejező ré­szében kijelentette: a páll első és második prog­ramját sikeresen végrehajtot­tuk. Most nagy harcunk harmadik­szakaszába léptünk. A lenini párt harmadik programját: a kommunizmus építésének programját fogadjuk el — mondotta Hruscsov. Hangsúlyozta: a szocialista gazdaság annyi erőt gyűjtött, ak­kora energiája van, hogy az ed­dig elért magaslatokról nyíltan békés gazdasági versenyre hív­hatjuk ki a kapitalizmus legha­talmasabb országát, az Amerikai Egyesült Államokat. A két ideológia harca jelenleg egészen más jelegű, mint a marxizmus hajnalán volt — mon­dotta Hruscsov. A tudományos szocializmus eszméi tömegeket hódítottak meg és hatalmas anya gi erővé váltak. A szocializmus ma már nemcsak eszmeként je­lentkezik, amelynek megvalósítá­sa érdekében a párt harcra szó­lította a dolgozókat; a szocializ­mus realitássá lett. A szocializmus nem a jövő­ben, hanem már ma hatal­mas anyagi és szellemi java­kat biztosít azoknak a népek­nek, amelyek az új élet épí­tésének útjára léptek. A szocialista országok példája egyre nagyobb vonzóerőt gyako­rol a világ dolgozóira. Egyre szélesebben és mélyebben terjed­nek el' a kommunizmus eszméi, az emberek, millióit serkentik történelmi alkotómunkára. Hruscsov rámutatott, hogy a kommunizmus felé való egyre erőteljesebb és gyorsuló haladás elsöpri mindazt, ami akadályt jelent a dicső célhoz — a leg­igazságosabb társadalom felépí­téséhez — vezető úton. Végül hangsúlyozta, minden szükséges megvan ahhoz, hogy a párt harmadik programja telje­sedjék,

Next

/
Thumbnails
Contents