Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-27 / 254. szám

4 ÍOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1961. október 2* Asszonyoknak - lányoknak A bátaszéki tömegszervezetek összefogása a kultúráért Hosszú évek óta keressük az ja lakosság körében, milyen té- utat ahhoz, hogy a községünk mák érdeklik őket, és annak lakosságát, akik a megyei átlag- j műveltségen felül állnak — kul-' turális téren megmozgassuk. Az vezetett bennünket, hogy a „Nó- tás kapitányon”, a ..Dorozsmai szélmalmon” kívül a szocialista kultúrát is elfogadják, megsze- resék. Ez a törekvésünk járt is néha kisebb eredménnyel. De ez nem elégítette ki a község kul­turális bizottságának tagjait. A kulturális bizottság a tömegszer­vezetek vezetőivel karöltve tár­gyalta meg azt, hogy fel kell hagyniok a régi szokásukkal, az­zal, hogy minden szerv külön dolgozzon, mert ezzel elaprózzuk erőnket és kielégítő eredményt nem érünk eL Ebből a tanácskozásból szüle­tett az a határozat, fogjunk ösz- sze végezzünk véleménykutatást megfelelően közösen állítsuk ösz- sze ez évi kulturális tervünket. E véleménykutatás eredményeként előadássorozatot állítottunk ösz- sze. Ebben a község minden ré­tegének megfelelő témájú elő­adás van, és minden hét csü­törtökén tartjuk meg. A tömegmozgósítást is egy ösz- szevont közös aktivaértokezleten beszéltük meg. A lelkes aktívák munkájának gyümölcseként az előadásokon mintegy 180—200 hallgató vett részt rendszeresen. A bátaszéki összefogás sikere a jó régi közmondás bizonyíté­ka, hogy „összefogásban van az erő”. Tapasztalataink alapján szívből ajánljuk más községek­nek is, kövessék példánkat: Bolyás Józsefné a községi nőtanács titkára Étel-ital utazáshoz Hosszabb útra mindenki szo­kott magával valami enni, inni­való vinni. Minden utazó figyel­mébe ajánljuk, hogy az úton nem az evés a legfőbb program és másképp kell útközben táplál­koznunk, mint egy vasárnapi te­rített asztal mellett. Lehetőleg könnyű ételeket vigyünk ma­gunkkal és azokból se sokat. Ké­nyelmes, ha otthon mindent elő­re elkészítünk. A szendvicseket felkenjük, a retket, zöldpaprikát, vagy . más savanyúságot, előre felvágjuk, besózzuk, celofánba csomagoljuk. Kevés, nem töré­keny süteményt, vagy más édes­séget is vihetünk magunkkal. Ha gyümölcsöt is viszünk, úgy azt otthon előre mossuk meg, szárít­suk le, mert erre útközben nem lesz alkalmunk. Szomjúságunkat a gyümölcs is elolthatja, de té­len, vagy tavasszal jó, ha frissí­tőnek enyhén citromozott teát tudunk útközben elővenni. A legkényelmesebb, ha az egy-két ét kezésre szánt ennivalót a jól be­vált, és higiénikus bádog, vagy műanyag dobozba csomagoljuk. Néhány szét az allergiáról Az allergiás bőrbetegségnek két fő fajtája az ekcéma és a csalánkiütés. Az ekcéma lassan, fokozatosan terjedő bőrgyulladás, amely először kisebb felületeken jelentkezik, majd hirtelen ter­jedve, az egész testet elborítja. Máskor évekig csak kis felületen észlelhető a betegség. A gyulla­dás elsősorban a bőr hámrétegén mutatkozik. A lefoszlott hám he­lyén fényes, vörös, savótól csil­logó, nedvező felület látható. A másik tünet, amikor szárazon hámlik, finom korpásodással, vagy nagy lemezű hámlás formá­jában. A nedvező tünetet heveny ekcémának, a hámlót idült ekcé­mának nevezzük. Közös tulajdon­ságuk, hogy erősen viszketnek. A csalánkiütés legtöbbször a testen szétszórva jelentkezik és­pedig hirtelen. Nemcsak a bőr felületére, hanem a mélyebb ré­tegekre is átterjed, kiütések je­lentkeznek. A kiütéseken kívül az ajak, a szemhéjak erősen meg­dagadnak, az arc eltorzul. A csa­lánkiütést gyakran okozhatja va­lamilyen étel, a túlérzékeny szer­vezetnek például árt a tojás, a hal, tejfel, a különböző sajtok és füstölt húsféleségek, valamint a felvágottak fogyasztása, tehát a fehérjék. A kiütéseket, okozhat­ják az emésztési zavarok és gyo­morrontás is. Bármilyen elváltozást tapaszta­lunk bőrünkön, forduljunk bőr­gyógyászhoz, vagy esetleg koz­metikushoz. Kiss Lászlóné kozmetikus Divattudósítás Nem feltétlenül szükséges, hogy ruhásszekrényünket túl­zsúfoljuk ruhákkal, ahhoz, hogy elegánsak és egyúttal modernek — jól öltözöttek legyünk. Egyes tartozékok helyes megválasztása és kombinálása révén külsőnknek mindenkor új színt kölcsönöz­hetünk. Sok minden az öltözkö­déstől függ, de semmi esetre sem ahogy legtöbb nő gondolja, hogy a „jól öltözöttség” feltétlenül a sok pénzben rejlik. A megfonto­lás és nem utolsó sorban a jó ízléstől függ, s a jelentéktelennek látszó apróságokkal is új színt vihetünk öltözködésünkbe, Az őszi-téli divatban a kombi­nációknak igen nagy szerepe van. A ruhának variálhatónak kell lennie, hogy az megfeleljen a dolgozó nő életkörülményei­nek. Azok az idők, amikor a nők élete abból állt, hogy naphosszat a tükör előtt álltak és naponta ötször átöltözködtek, ennek ma mór nincs létjogosultsága, mi­után a „ma asszony»” — élet- körülményei megváltozása révén — ennél sokkal többre hivatott, minthogy ilyen felszínes külsősé­geknek éljen. Minden nő ruha­tárához hozzátartozik a kosztüm. Az itt közölt modellek mind há­romrészesek, variálhatók — több­féle változatban viselhetők. Mindezeket a kosztümöket nem szükséges blúzzal, vagy hűvösebb napokon pulóverrel hordani, ha­nem kiegészíthető többsoros fém­lánccal, vagy gyönggyel, esetleg a galléron, vagy zseben elhe­lyezett modern tűvel. A színes sálak is igen mutatósak: 1. rajz: Puha szövetből készült. A kabátka kereszttűzéssel díszí­tett, szélén sötétebb, vagy vilá­gosabb tónusú paszpolozással. A kiegészítő blúzt legcélszerűbb saját anyagából varratni, így szoknyával viselve kétrészes ru­hát ad. 2. Rajz: Fiatal lányok számá­ra igen csinos öltözék. A blúz lehet elütő színű, gallérja kö­tött, ez hajlik ki a kabátra. 3. rajz: Hosszirányba karcsúsí­tott kosztüm, szövet, vagy bár­sony blúzzal. 4. rajz: Tweed kosztüm. Bőr­gombokkal. A blúz sálszerű gal­lérja, melynek széle rojtozott, hajlik k; a kabátra. A kosztüm öv nélkül is viselhető. Gyerünk tovább — a „derült idő" felé Ha nem is tudnánk, felszaba­dult életünk tapasztalatai bebi­zonyították, hogy a nők politikai, társadalmi és .kulturális téren egyaránt megállják a helyüket. Egyenrangúan és egyenértékűen végzik munkájukat a férfiakkal. Jelen esetben bátran mondhat­juk, hogy sőt! A minap Keszőhidegkúton a tanácsházára toppantunk be, s ez a „sőt” itt valósággá vált. Ko­vács Mihályné itt a tanácstitkár. — Nemcsak titkár vagyok én — mondja, amikor munkájáról, éle­téről beszélgetünk —, hanem olyan mindenes is. Nyolc hónap­ja nincs elnökünk. így minden munka rám marad. S hogy ez mit jelent, csak egy példát: Szabadságáról megjőve, amelyet távol a községtől töl­tött, nem is haza ment, hanem a tanácsházára, s csak a késő éj­szakai óra vetette haza. Amikor nála jártunk, éppen a költségvetés vitájára készült. Azaz csak készült volna, mert a napi ügyeket is el kellett intéz­nie. Ketten éppen marhalevelet jöttek átíratni. Többen érdeklőd­tek bizonyos rendeletek iránt, egy vitás ügyben is döntenie kellett. — Látják — fordult hozzánk — a vitára készülés megint csak estére marad, s ez így van im­már nyolcadik hónapja. — Való­ban nem lehet könnyű dolga, hi­szen otthon it vár rá a munka. Férje a háborúban tűnt el, s a gyerekek nevelése is csak egye­dül rá várt. — Most már köny- nyebb — mondja —. hiszen meg­nőttek a gyerekek, de míg kicsik voltak ; — Én aztán igazán tudom mit jelent a háború — teszi hozzá — saját tapasztalatomból érzem kö­vetkezményeit. Ezért üdvözlöm én is kitörő örömmel a Szovjet­unió programtervezetét, amely­nek fő jelszava: „Mindent az emberért, az ember nevében.” És ebben már benne van az is, hogy nincs messze az idő, ami­kor a tervek végrehajtásával *a Szovjetunió a legelső ipari hata­lom lesz, s a megsokszorozódíj béke erőivel együtt folytatott harca eredményeként a mérleg a béke erőinek javára billen vég­legesen. — El akarom érni még én is — mondotta — Hruscsov elvtárs kijelentésének bekövetkeztét: ,.A nemzetközi időjárás barométere ezt fogja mutatni: „Derült idő. A világháború veszélye örökre megszűnt.” Élete, sorsa annyira mai, annyira tükrözi megváltozott éle­tünket, hogy érdemes néhány szót erről is írni. Bizonyítja, hogy nem szólam, nem írott, holt be­tű nálunk, hogy „Minden hata­lom a dolgozó népé.” Mert mi lehetett volna azelőtt a múltban Kovács Mihálynéból? Ami az apja: cseléd. Az apja számára is csak az új világ ho­zott emberi életet, boldog nyug­díjas öregséget. — Mikor erre gondolok — mondja búcsúzóul — elfelejtem a fáradtságot, a kellemetlense- get, azt, hogy egyedül vagyok a sok munkával. S csak mon­dom magamban: gyerünk to­vább: Ü-rí Baromfi „aprólékok“ Madocsáról Madocsát körös-körül nagy ki­terjedésű rétek határolják. Sze­rethették itt régen is, ma is a libacombot, kacsamájat, meg a jó, ropogós sültcsirkét. A falut koszorúként körülvevő libalege­lők legalábbis erre engednek kö­vetkeztetni. A baromfi-tenyésztés ben „nagy fantáziát” láttak itt azelőtt is, most is a gazdák. A lehetőségek kitűnőek. A tenyész­tők legtöbbje szabadon engedi a sok-sok házi szárnyast, s a rétek már messziről fehérlenek a to­tyogó kacsa, meg liba csapatok­tól. Olcsóbb és gyorsabb is így a nevelés — vélekednek a tapasz­talt gazdaasszonyok. Ottlétünkkor a MÉK főosztály­vezetőjétől, Misetits Sándor elv­társtól megtudtunk néhány érde­kes baromfi „aprólékot’. Felje­gyeztük. — Kedvező körülmények kö­zött kezdtük el év elején a ba­romfiszerződtetést Madocsán. — mondotta Misetits elvtárs. — A szerződők egy kilogramm hízott libáért 20 forint felvásárlási árat, darabonkint pedig 10 kilogramm kukoricát és 40 forint hizlalást előleget kaptak. Nos, a madocsai- ak hamar felismerték, hogy ko­moly pénz van a dologban. Há­romezerháromszáz libára kötöt­tek szerződést. Csirke és kacsa szérződésük is hasonló volt. A szerződések felmérése után 330 mázsa kukoricát kaptak a ba­romfitenyésztők, hatósági áron a Terményforgalmi Vállalattól. Bi­zony jól jött ez mindenkinek az idei aszályos évben. Elmondhatom, hogy szerződési kötelezettségüket becsülettel tel­jesítik az itteni gazdák. Vörös István például 200 kilogramm hízott libát, Baksai Ferenc 170, Bujdas Istvánná pedig 130 kilo­gramm baromfit hozott be a na­pokban a földművesszövetkezet­hez. Szép számmal akadnak olya­nok is, akik többet hoznak, mint amennyit szerződtek. A mado- csai gazda ért a baromfitenyész­téshez. Nem idegenkednek pél­dául a nagyobb jövedelmet biz­tosító új tenyésztési módszerek­től. Madocsán az idén tömői tár­sulás alakult. A társulás tagjai vállalták, hogy kiváló minőségű, és a tervezettnél nagyobb meny- nyiségű baromfit adnak a nép­gazdaságnak. Ezért mi külön egy forint nagyüzemi felárat fizetünk kilogramonkint. Példamutatóan, jól dolgoznak a madocsai barom­fitenyésztők. Ebben az évben nem kevesebb, mint három va­gon baromfi jut Madocsáról a dolgozók asztalára. — Végül el­mondta Misetits elvtárs, hogy a szerződéssel járó kedvezmények 1962-re is érvényesek. Ez jó hír. Bizonyára örömmel nyugtázzák a gazdák mindenfelé. Reméljük, a madocsai példán mások is felbuzdulnak majd, hi­szen megéri! — F. B. — Jó! jövedelmezett a máktermesztés az iregszemcsei Rákóczi Tsz-ben Idén 20 holdon termelt mákot az iregszemcsei Rákóczi Termelő- szövetkezet. A tervezett két má­zsa helyett a mák holdanként 4,28 mázsát termett. Az értékesí­tett mák kilójáért 23 forint 70 fillért kapott a tsz, s mákból összesen 124 000 forintos bevételt nyert. Ezenkívül még a mák gu­báját is értékesítik, 200 forintos "rizsánkénti áron. A terven felül termett mák­ból a művelők prémiumot is kaptak. Prémium címén 23 má­zsát osztottak ki, egy-egy művelő átlagosan 15—20 kiló mákot ka­pott. A máktermelésben nyert ked­vező tapasztalatok arra ösztönzik a termelőszövetkezetet, hogy emelje a mák vetésterületét. Az idei 20 hold helyett jövőre 30 hold mákot termelnek az ireg­szemcsei Rákóczi Tsz-ben.

Next

/
Thumbnails
Contents