Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-24 / 251. szám

4 TOWM MEGYEI WEPÜ.TSÄG 1961. oStSSer 51 Sikerrel mutatkozott be megyénk első munkás irodalmi színpada nagy szá­mú közönség tapsolta végig az előadást. A művelődési otthon királynő-ház" volt. Márpedig Tol nán — és nemcsak Tolnán — ha nem tudtak volna megterem­teni Tolnán, ha előbb létre nem hozzák a kulturális munka egy- . . előadás annvi ségét. A többi között ezt is pél- ™ dazza a munkás irodaim, szmpad w meg nem tudnó rmondani miért — a Csárdáskirálynő. Per­Beszélgetnek a borok.. A HOSSZAS — és egyáltalán ződik valamilyen tett, nem az, kozott a legjobbak mellé, nem könnyű — szervező és elő- kinek a számlájára könyvelünk ezzel az első előadással is, készítő munka beérlelte gyümöl- el valamit, hanem az, hogy szol- ritkán LÁTOTT csét. Vasárnap este Petőfi-esttel gáljuk és jól szolgáljuk a nép­bemutatkozott a tolnai munkás művelés ügyét, összetételében és irodalmi színpad, megyénkben az, képességeiben ilyen együttest so- ^azeatóia 'első ilyen jellegű együttes, h° r>0™ m»oior»m. igazgatója megjegyezte. ,,i_saraas amelyben felvonul és a kultúra szolgálatában áll a község la­kossága úgyszólván minden réte­gének néhány képviselője. Hogy az együttes létrejött, nem kis létrejötte. szerepe van a szak-szervezet kéz- HA NEM TUDTAM VOLNA, siker elsősorban" Petői.” ér­demenyezesere megalakult egye- nem hinném, hogy ez első elő- deme de érdeme a munkás sülősnek, amely átfogja es ősz- adása az együttesnek. Gyorsan irodaimi színpad valamennyi tag- szeiogja a község kulturális ele- pereg. határozott, magabiztos, jának ^ tét, tevékenységét. Tolnán jónak egységes az előadás. A szerep- A‘ erénVek mellett tegyünk bizonyult a szakmaközi kulturá- ]ő£ kulturáltan szavalnak, leg- néhánr^revételt is A ^szép Ijs egyesülés létrehozása, s mm- feljebb néhány helyen kísért a költőiY szárnyalásé összekötőszö- den jel arra mutat, hogy a pel- rossz, úgynevezett műkedvelő ve<ren ront hoev helvenkint túl- dát általánosítani lehetne. Dom- stnUs. Az előadás felépítése jó. 3ág0san ismeretterieszteni akar n®hánvát0ö>ségh!ífSmog ? rendezés határozott egységbe Szükségtelen minden előadásra es meg néhány községben meg foglalja a bemutatott költeme- kerülő verset az összekötőszöveg­leht^ínt• étAWiá7 ePP^ nyékét- Rangot, előkelő helyet ben bejelenteni. Az előadás túl LÍw í vl-vot,t kl ez,zel az előadással ma- sokat akart Petőfiből oemutatni, remtem a népművelés iranvita- gynak a tolnai munkás irodalmi a ;Pc Petőfit nedie kevesebbel sának egységét. Mert nem az a színpad a Tolna megyei művé- vagy rem ilyen sSl-Lkaláiú vá- fontos. melyik szerv nevéhez fű- szeti együttesek között és felzár- logatással iobban meg lehetett volna közelíteni az egészet. Nem kell feltétlenül mindent be­mutatni ahhoz, hogy teljes képet kapjunk. hanem a legjellemzőbbeket. A későbbiek folyamán lehet még ezen segíte­ni, mint ahogy azon is, hogy ér­zékletesebbé tegyék a nagy köl­tő forradalmiságát. Természete­sen a forradalmár Petőfi elvá­laszthatatlan a tájleírótól, vagy éppen a szerelmes Petőfitől, de akkor beszéljünk határozottabban és többet a forradalmárról. Hiá­nyoztak a műsorból az immá­ron népdallá lett megzenésített Petőfi-versek. KÜLÖN NÖVELI az előadás értékét, hogy ez bemutatkozása volt a fiatal együttesnek. Oly­annyira biztató kezdet, hogy a tolnai munkás irodalmi színpad máris egyik legerősebb oszlopa a népművelésnek megyénkben, s még szép sikerek állnak előtte. Az SZMT elnökségének szak­maközi kulturális egyesülés létre­hozására végzett munkája helyes­nek és eredményesnek bizonyult. S éppen a tolnai példa nyomán helyeselni lehet a szándékot, hogy más községekben is meg­valósítsák a kulturális élet irá­nyításának egységét. Ebben a munkában már fel lehet, és fel kell használni a tolnai tapaszta­latokat. Letenyei György Véget értek a szüretek. A kék lő szőlőfürtök összezúzva erjednek a kádak mélyén, halk susogással eresztve ki maguk­ból a tűző nyári napon össze­gyűlt energiát. Pezsegve, böf- fenve sustorognak a kádak, ne­héz gázokba burkolózva. Be­szélgetnek a borok, mondják ilyenkor a pincékben dolgozó gazdák és szakemberek. A za­varos léből csillogó színű bor tisztul, kristályosodik. A Szekszárdi Állami Pince- gazdaságban is most van a munka dandárja. Szakavatott munkások kezelik, készítik elő a tárolásra és az értékesítésre az idei termést. Dübörögnek a hordók, csikorognak az emelő­szerkezet kerekei, és a teher­autók nekilendülnek nehéz ter­hükkel, hogy eljuttassák rako­mányukat rendeltetési helyé­re. — Tíz nappal korábban kez­dődtek meg a szüretek, az aszá­lyos időjárás miatt — tudjuk meg az irodában Saramó Je­nőtől, a pincegazdasáa vezető­jétől —, de gazdaságunk idő­ben felkészült erre. A tároló eszközök és a hordók előkészít­ve várakoztak arra, hogy meg­teljenek az idei mustokkal. A szüretelt mustok minőségével meg lehetünk elégedve, jó kö­zepes eredménnyel számolha­tunk. A mustok cukorfoka 17 és 20 fok között ingadozik. A vörösborok színe, ami a szek­szárdi történelmi borvidék jel­lemzője, a sokévi átlagnál jobb lesz. Kellemes, bársonyos szí­nezetű borokat várunk és ez annak köszönhető, hogy nem túlságosan magas a borok sav­tartalma. Amíg beszélgetünk, az irodá­ba emberek jönnek, szerződése­ket és pótszerződéseket írnak alá. — A termelők megkedvelték az állami felvásárlást, úgy, hogy a gazdaság mind az évi, mind pedig a negyedéves fel- vásárlási tervet teljesíteni fog­ja. Az idén már a termelőszö­vetkezetek is nagyobb meny- nyiségben szállítottak be sző­lőt, melyet a pincészet szelek­tálója dolgozott fel, különvá­lasztva a fehér és a kék szőlő­fajtákat. így kevesebb »fűk- szos« színű bor lesz a tiszta fe­hér, és vörösborok előnyére. A pincészet a múlt évihez Viszonyítva körülbelül négyszer annyi mennyiséget dolgozott fel, mint tavaly. Ennek foly­tán a nagyüzemileg és szaksze­rűen készített vörösbor meny- nyisége emelkedni fog és így a szekszárdi borok exportlehető ségeit is jobban ki lehet hasz­nálni. Elősegítette a jobb minőség kialakítását, hoay a vörösbo­rok erjesztésénél új módszert használt a pincészet. Az er­jesztés zárt kádakban történt ebben az évben és ez azt jelen­ti, hogy az erjedő cefre keve­sebbet érintkezett a levegővel. A zárt kádakban vékony szén­dioxid réteg lebeg a cefre fe­lett, és ez megakadályozza, hogy apró mikroorganizmusok, ecetbaktériumok kerüljenek bele. A színanyag is jobban védve van. Az elmúlt év folyamán már kísérleteztek ezzel az eljárás­sal és az eredmények igazol­ták, hogy a továbbiakban ez­zel a módszerrel nagyüzemi fokon érdemes foglalkozni. A termelők is elégedettek, ugyanis a szőlő ára öt száza­lékkal magasabb az elmúlt évi­nél, s ezzel megszűnt a szőlő és bor ár közötti nagy különb­ség. Ezt igazolja, hogy sokkal nagyobb mennyiségű szőlő ke­rült az idén felvásárlásra, mint az elmúlt években. A pincészet kőzet tízezer hektós tárolóhelye teljes egé­szében kihasználásra kerül. Telt pincékben szunnyadhat a jókedv, amíg letisztulva ide­haza, vagy külföldön az asz­talra nem kerül. MONOSTORI MIKLÓS Az új megyei könyvtár Elkészült a me­gyei könyvtár kétemeletes új épülete. A bá­rom és félmil­lió forintos be­ruházással épült korszerű épületbe az el­múlt napokban költözött át a könyvtár, teg­nap pedig meg­történt az „üzembehe­lyezés”, meg­nyílt a könyv­tár a2 olvasó- közönség részé­re. Az új könyv­tárépület hom­lokzata. Az épület földszintjén kapott helyet a felnőtt kölcsönzőterem. Míg a régi köicsönzöben mindössze ötszáz kötetet tudtak elhe­lyezni a válogatópolcokon, most a kölcsönző szabadpolcain hét­ezer kötet közt válogathatnak az olvasók. A témacsoportok, té­mák és szerzők szerint csoportosított könyvek közt képes útmu­tatók könnyítik meg az olvasók tájékozódását. A FURAKO Dö KISFIÚ Ártatlan ábrázatú kis kölyök állt a boltban. Mintegy hétéves, okos tekintetű, még nem kis ka­masz, inkább közelebb a baba­korszakhoz. Várt lelkiismeretesen vagy félórát. Amikor már épp ő következett volna, előre is nyúj­totta apró markában a tízforin­tost, mikor a háta mögött egy termetes asszony: — Ráérsz kisfiam, neked sem­mi dolgod! — föl kiáltással meg­előzte. A gyerek megszeppent, az ar­ca kissé elszontyolodott, de nem szólt semmit. Most meg egy má­sik nagyon sietős asszony tola­kodott előre és elsodorta a gyere­ket. Erre hátulról egypáran fel­zúdultak, felbomlott a sor, a ool- tos kapkodni kezdett. Egyszerre többen is akadtak, akik vélt, vagy valódi helyszerzési jogaikat em­legették és elkezdődött az a csön­des, finom tülekedés, amiben vé­gül is kialakul valamiféle sor­rend. és némi morgás, lökdösődés után vége lesz az anarchiának. A kisfiú azonban elvesztette a csatát! A dulakodásban partra- sodródott, és egyszerre a sor vé­gén találta magát. Nem szólt semmit, a szeme könnyes lett, és kifordult az ajtón. Ott kinn hang­talan, keserves, rázkódós sírásba kezdett. A papírpénzt messze ma­ga elé tartotta, hogy ne legyen nedves. így ment, meghajtott hát­tal, és a könnyei szinte hangos kopogással estek a járdára. Látszott rajta, hogy hatalmas sérelem érte. Valamit rábíztak és ő azt nem intézhette el. Most megszidják. élhetetlennek tart­ják. pedig ő jót almrt, de gyenge volt. Valami történt, amit nem tud megmagyarázni, valami, ami nem úgy van. ahogy eddig oda­haza mondták. Elvesztett vala­mit, amiben eddig hitt. Nagy baj azért nem történt. Az anyja megvigasztalta, rossz néni­nek nevezte azt, aki az ő kisfiát eltolta, őt pedig gyámoltalannak, amiért hagyta magát. Másnap újra elküldték a bolt­ba. Kissé szorongó szívvel indult, mert olyan helyre kellett mennie, ahol nincs minden jól. Sok min­den érdekes ott. a vásárlás is. de őt ott bántották. Bizalmatlan volt már és gyanakvó. Igaza volt a gyanakvásban! Zsúfolt szombat, a boltban nem volt semmi sorrend, falusi ko­csik is álldogáltak az üzlet előtt a lovak topogtak, sietni kellett. Különben is késő volt már, nem ért rá senki sem. A felnőttek egymás feje felett nyújtogatták át a kezüket: — Nekem adjon, kartárs! Nem érünk !»á estig itt várni! Ugye, ismerjük ezt?! Akinek a legnagyobb a hangja, gyorsabban nyújtja a kezét, vagy kilesi a pillanatot, amikor a boltos épp odanéz. az hamarább szabadul. Különben is. az. emberek jöttek- mentek, senki sem tudta ponto­san, ki, mikor jött, ezért morog­ni sem mert senki. A kisfiú megint a rövidebbet húzta, és hiába nyújtogatta a boltos felé céduláját. Az elárusító nem is volt rosszindulatú, csak fáradt. Egy pillanatra látta is a gyerek arcát, valami halvány-, csak. megrezdülő lelkiismeretfur- dalás szaladt át rajta, de egy magas, érdeshangú fuvaros ugyan akkor nyújtotta feléje hosszú karját egy cédulával, és azt vet­te el. Közben bocsánatkérően körbenézett, mert nem tudta, kit sért meg, ki jöt t előbb. A kisfiú azonban ismét csatát vesztett. Ott állt elanyátlanodva, de nem mert elmenni. Ha most hazamegy, megint élhetelen lesz, nem úgy. mint a szomszéd Pisti, akire mindent rá lehet bízni. így csak állt .elszontyolodva, míg ki nem ürült a bolt. Szerencsére, nem messze volt a zárás, így nem állt többet, mint egy órát. Ez azonban nagyon fontos óra volt! Kinn, az utca végén várt ik a pajtásai. Leckéjét megtanulta már, és különben is olyan kevés idő jut játékra! Most lett volna két órája, mikor kimehetett vol­na! Nem volt igaza annak a né­ninek tegnap, hogy neki nincs dolga. Hisz. úgy várta egész hé­ten ezt a szombati két órát is, és most annak is elveszett a fele. Már-már sírásra görbült megint a szája, de nem szólt semmit. Lelkiismere<tesen végigvárt min­denkit, úgy ment haza, nehéz szívvel. Odahaza nem szidták meg. Már aggódtak érte, hogy hol lehet, és csak annyit mondtak: — Ne hagyd magad! Nem kell mindenkit végigvárnod! Ha el­löknek. furakodj vissza!,.. Mégis csak disznóság, amit azok a vén szamarak csinálnak! Hátralökdö- sik csak ezt a szegény kisgyere­ket! — mondták még a szülők egymásnak, de meghallotta. Harmadik nap már nem lökték hátra. Gyorsan előrebújt két vi­tatkozó asszony között, és hama­rabb sorrakerült, mint az a két felnőtt, akik előbb jöttek. Odahaza megdicsérték: — Látod, meg tudsz te jönni hamarább is! Csak ne légy élhe­tetlen! Azóta nem élhetetlen. Szeret vásárolni, mert mindent hama­rább elintéz, mint más. Mire körbenéznek, fordul, tekereg ket­tőt és máris sorralcerül. A fel­nőttek többnyire észre sem ve­szik. Gyerek, gyerek! Büszke vá­sárlási ügyességére, és bárhová el lehet küldeni. Ismerik ügye. Önök is? Ott fu- rakodik a mozipénztárnál. Ö az, aki nem áll sorba az élelmiszer- boltban, megelőz mindenkit a tej csarnokban és bárki másnál hamarabb jut fel a villamosra. Ártatlan ábrázatú, okos tekinte­tű kis kölyök. És jól megtanulta a leckét is! SZÖLLÖSY KÁLMÁN

Next

/
Thumbnails
Contents