Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-22 / 250. szám

TOLNA MEGYEI VÜPÜJSAG * GYERMEKEKNEK Őszi mese tapsifülesről A távoli mezőkről már a szá­radó kukoricaszárat is behord- ták, csak az erdők mentén emelkedett egy-két rőzsehalorn, menedékül a mezei nyulaknak. Ott lapultak az erdőszéli völgy­ben, nem látta őket senki, csak a domb, meg az országút-menti nyárfák. — Vadászok! Jönnek a vadá­szok! — kiabálta nyuszihangján egy tapsi füles, s úgy nekiira­modott, hogy a szél sem tudta már utolérni. Támadt is nagy riadalom, ahány nyúl, annyi utacskát rejtett magában a rét: mindenki másfelé szaladt! Meg­remegtek az erdőszéli bokrok, madarak rebbentek ijedten az égre, csak egy patak csörgede­zett vidáman, amint átszelte az erdőt Moccanatlan állt a vidék. »Vadászok!« — suttogta a mó­kus is, s átugrott a legmaga­sabb fára, hogy megnézze, hon­nan is jönnek. Szétnézett a mókus. Először előre, a falu felé tekintett, de magányos volt a vidék; azután jobbra is balra is, még hátra is figyelt, mégsem látott sen­kit. — Ha-ha-ha! Ha-ha-ha! — kacagott a fürge tapsifüles, aki mert elsőnek iramodott el, első­nek is érkezett vissza. — Ha- ha-ha ! becsaptalak benneteket, nem láttam én vadászt még soha életemben —, s akkorát nevetett, hogy fölébredt még az éjszaka királya: a bagoly is. — Nem szégyelled magad, te tapsifüles; megrémítetted az er­dőt, a mezőt is... — kuvikolt mérgében, de mert ő nappal szokott aludni, iszonyú álom nehezedett újra szemére, s ál­modott tovább. — Szégyelld magad, becsap­tál mindannyiunkat — vádol­ták a többiek is, de ő: — Ti sem mondtok sose iga­zat! — válaszolta; mert aki ha­zudós, az mindig azt hiszi, hogy más sem szokott igazat beszél­ni. Még nyuszitársai is megha­ragudtak rá és csak akkor bé- kültek meg. amikor megígér­te: máskor nem csinál ilyet. Napok múltak: három is, négy is, és el is felejtették a rét és az erdő lakói komájuk igazta­lan tréfáját, míg egyszer .. Éjszaka volt. Éppen a dar- vak készülődtek a másnapi út­ra, amikor tapsifüles váratla­nul újra elkiáltotta magát. — Vadászok! Jaj, jönnek a vadászok! — s úgy nekiiramo­dott, hogy az előtte nyargaló szél is messzi elmaradt mögöt­te. Támadt is hatalmas riada­lom, mindenki másfelé szaladt! Megremegett az erdő, ijedten ugrott odújába a mókus, még a patak is nyugtalanabbul cso- bogtatta folyását. Az éjszaka királya is kuvi- kolni kezdett ijedtében, de .. meggondolta magát. Lomha rebbenésekkel a legmagasabb fa tetejére emelkedett, hogy szétnézzen a messzeségben. Elő­ször előre, a falu felé tekintett, aztán jobbra is, balra is, de még hátra is figyelt, s amikor látta, hogy nem jön itt senki emberfia, akkora ágat hajított le dühében, hogy recsegése úgy hatott a visszhangzó erdő men­tén, mint valami távoli puska­lövés. Erre aztán megijedt a tapsi­füles is, mert ő volt a legjobb futó a nyúlcsaládban, olyan messze szaladt rémületében, hogy nem tudott egyedül visz- sza találni. — Nyulam-bulam, hova ba­rangolsz? — kérdezte tőle bre­kegve egy béka, — erre nem találod meg társaidat Talán ha északnak mennél, arra biz sok káposztát termeltek a gaz­dák, megtalálnád szőrmebun- dás komáid. — Eredj innen te brekegő' Be akarsz csapni te is, — vá­laszolta hitetlenül a nyúl. Úgy ítélt meg másokat, ahogyan ő szokott élni. Hiába magyarázott neki még a jószívű őz is, nem bízott sen­kiben. — Te is olyan vagy. mint az erdök-mezők többi lakói. — válaszolta vissza durván, s foly tatta útját, mindig az ellenke­ző irányban. Nem is találta meg soha tár­sait. Úgy járt. mint a hazug emberek, kiknek nem az a leg­nagyobb büntetésük, hogy nem hisz nekik senki, hanem hogy ők nem tudnak hízni mások ban ... Bősz Jenő A kozmikus sugárzás eredete II. rész Törd a fejed! 1. Adjál egy kis 'cukrot 50 000 2. HOLD HOLD HOLD A legutóbbi „Törd a fejed!” rejtvények megfejtései: 1. Hol­napután. 2. Pontos idő. Agika oromé Jaj de jó, anyuka, jövő héten, jövő héten megnyílik az óvoda, újra eljárok oda! Ott tanulok sok-sok szép versikét, új mesét, vidám játékot Verset, mesét i elmondom, játékot meg­mutatom anyunak, apunak, mindkettőtök jót mulat. ügy bizony, majd meglátjátok, mi mindent tud Ágikátök! FÜRTÖS. GUSZTÁV JHáh^üJ kl/áhp mÁvnökú. Mátyás király egyszer feladta a kérdést mérnökeinek: — Halljátok, ha igazán értitek a tudományotokat, akkor mérjé­tek fel a Gellért hegyet, hány vé­kával lenne. Adok rá egy hóna­pot, hogy elkészüljetek vele, ha tudtok. Ha meg nem, fel is út, le is út mehettek, amerre a sze­metek lát. No, a mérnökök törik ám a fe­jüket. Próbálják így, próbálják úgy. De bizony sehogy se megy. Ki-kijárnak a hegyre. Nézegetik, lépegetik, méricskélik, de nem mennek semmire. Már éppen az utolsó napja van a hónapnak, amikor méricskélésre menet, ta­lálkoznak ám egy szegényember­rel. Azt mondja az fnekik: — Héj, uraim, adjanak egy kis kenyeret! — Éppen arra való kedvünk van nekünk — feleli az, aki az első volt közöttük. Azt mondja a szegényember: — Mi a bajuk, hogy így búnak eresztették a fejüket? Mondják el, hátha tudok segíteni. Persze, nem hittek neki. Azon­ban közülük a legokosabb még­is rászánta magát, elmondta, hogy Mátyás király milyen nagy feladatot adott nekik. A szegényember csak mosoly­gott: A csalafinta kisfiú .«át — Visszaadom a dobodat, apu már adott mozira pénzt.. — Hallják az urak, egyszerű az egész. Mondják meg a királynak, hogy ha nagyobb lesz a véka, mint a hegy, akkor eggyel se te­lik. No, örömükben meg is aján­dékozták a mérnökök, nemcsak kenyérrel, de egy egész zacskó arannyal is. Akkor aztán jelentik a király­nak: — Felséges királyunk, végez­tünk a méréssel. — Ho. hát, ha végeztetek, — szólt a király — akkor mondjá­tok meg, hány vékával lesz!? Azt mondja a vezetőjük: — Felséges királyom, ha a vé­ka nagyobb lesz. mint a hegy, akkor még egy vékával se telik. Mátyás király mit tehetett egyebet, igazat adott nekik. Nem is nekik, hanem a sze­gényembernek. Népmese után átírta: ZSIKÓ GYULA Kísérletezzünk REPÜLÉS A falhoz állok, oldalt, mereven, kinyújtott karral. A fal felőli ke­zem hátát a falnak támasztom. Testsúlyommal kezem hátát a falnak nyomom. Ennek a karom­nak valamennyi izma megfeszül, ötvenig számolok magamban las­san. Ekkor elveszem kezem a fal­tól és a testem mellé engedem er­nyedten. És furcsa: karom emeledik, körülbelül ságig. lassan fel- vállmagas­Ugyanis a kb. egy percig tartó merev test- és kéztartás erősen beidegződik, és ez a beidegződés a kényszer megszűnte után is to­vább tart. ezért emelkedik fel a kar. Az előző cikkben áttekintettük a kozmikus sugarak főbb Ismer­tetőit. Megismertük, mi is tulaj­donképpen a kozmikus sugárzás. Foglalkoztunk röviden energiájuk kai és az eredetükkel. Most néz­zünk meg mindent, ami számunk­ra fontos a kozmikus sugárzás­sal kapcsolatban. Elsőnek talán azzal foglalkoz­zunk, hogy vizsgáljuk meg a koz­mikus sugárzás hatásait. MILYEN HATÄSSAL VAN A KOZMIKUS SUGÁRZÁS A FÖLDRE? Azt már régen megfigyelték, í hogy amikor léggömbökkel, vagy J repülővel félemelkednek és mü- f szerekkel közben mérést hajtanak végre a kozmikus sugárzás fel­felé haladva fokozatosan erősö­dik. Vajon mi ennek az oka? A légkör mintegy védőpáncél veszi körül földünket. Bár a levegő ritka, annak ellenére elegendő ez a védelem szempontjából. Az elsőd leges kozmikus sugárzás a leve­gő molekuláival összeütközik, és új alacsonyabb energiával ren­delkező másodlagos sugárzás képződik, melynek hatása jóval kisebb az elsődleges sugárzásnál. Földünket keletkezésének pillana­tától éri kozmikus sugárzás. Az a sugárrrennyLség, amely ilyen mó­don a Földre jut, nem jelent ká­ros veszélyt a földi életre. Hi­szen, ha ennek ellenkezője vol­na érvényes, az élet ki sem tu­dott volna alakulni. Mielőtt a sugárzásmérő műsze­rek alkalmazást nyertek volna a kozmikus sugárzás kutatásában, már megfigyelték, hogy a feltöl­tött elektroszkóp fokozatosan el­veszti töltését, bár tökéletes Szi­getelésű. Később több cm-es ólomfallal vették körül az elckt- roszkópot, azonban így is elvesz­tette töltését, fjedig az ólomfal vastagsága már a legerősebb ra­dioaktív sugárzás számára is aka- jdályt jelenteit. Nyilvánvaló, hogy a rádióaktív sugárzásnál nagyobb energiával rendelkező sugárzás tudott csak áthatolni ezen az ólorr falon, és emiatt vesztette el az elektroszkóp töltését. Ezt az egyszerű kísérletet bárki elvégez­heti. MILYEN ÖSSZEFÜGGÉS VAN A NAPKITÖRÉSEK ÉS A KOZMIKUS sugárzás között? A Nap korpuszkuláris sugárzás folytán, vagyis anyagi részecskék kilövelésével hozzájárul a koz­mikus sugárzáshoz. Ilyen anyagi részeket a Nap nagy mennyiség­ben az úgynevezett napkitörések alkalmával bocsájt ki. Megfi­gyelték, hogy amikor a napkitö­rések észlelhetők, korpuszkuláris sugárzás hatására a felsőbb lég­rétegekben megnő az anyagi ré­szek száma, jelentkezik a sarki fény, sőt a rádiózásban is erős zavarok lépnek fel. A napkitö­rések mágneses viharokat ered­ményeznek Földünkön. Ilyenkor a mágneses tér erőssége válto­zást szenved. Nagy mágneses vi­harok alkalmával a sarkvidékeken teljesen lehetetlenné válik a rá­diózás. A csillagászok megfigyel­ték, hogy a Napnál 11 évenként jelentkeznek olyan időszakok, amikor különösen erősek a nap- kitörések. Ebből következik, hogy ugyanilyen időszakonként megismétlődnek a mágneses vi­harok. Ismerünk ezenkívül egy 27 napos időszakot is, mely a Nap tengelykörüli mozgásával van összefüggésben. Ennyi idő után kerül a Napnak ugyanaz a része felénk. Ezeknek a nagy energiájú sugárrészeknek van-e különösebb hatása a Földre? Ener­giájuk jelent-e különösebbet szá­munkra? Egyáltalán érezhető-e a Föld energiaháztartásában válto­zás? Nos erre a sok kérdésre egyetlen szóval felelhetünk: nem. A kozmikus sugarak energiaköz­lés szempontjából nem jelente­nek számunkra többet, mint a távoli csillagok fénye. VAN-E ÖSSZEFÜGGÉS A KOZMIKUS SUGÁRZÁS ÉS A VAN ALLEN ÖV KÖZÖTT? A mesterséges holdak, de kü­lönösen az űrrakétákban elhelye­zett mérőműszerek segítségével kimutatták, hogy a Föld egyen­lítőjét két egymástól elkülönült, és nagy távolságra levő öv veszi körül. Ezek az övék nagy ener­giájú töltött részekből állanak. Az alsó öv 2000 és 5000 kilomé­ter között, a felső pedig 13 000 és 20 000 kilométer közt helyezke­dik el. Ezek az övék a földi sar­kok felé fokozatosan elhajlanak, mintegy összekötve a Déli sa’kot az Északival. Közvetlenül a sar­kok környékén megszűnnek, mi­után elérik az ionoszférat. Ezek az övék a Föld mágneses teré­nek hatására maradnak meg an­nak közelében. A belső nagy energiájú protonokból áll, me­lyeknek energiája megközelíti a radioaktív sugárzásét. A külső öv főleg elektronokból épül fel. Energiája jóval kisebb, mint a belsőé. Mindkét övét á mágneses erők tartják fogva, ugyanis a gravitációs erők sokkal kevésbé hatnak az ilyen töltött részekre ekkora távolságból. Ezek a töl­tött részek a földi légkört ioni­zálják. és annak részei a ger­jesztett állapot miatt egymással összeütköznek. Ezeknek az össze­ütközéseknek a hatására a leve­gő atomjai, különösen az oxigén atomok világítóvá válnak. Tulaj­donképpen ez a jelenség figyel­hető meg sarki fény gyanánt. Igaz, hogy még nincs teljesen tisztázva a Van Allen övét al­kotó protonok és elektronok ere­dete, de a Naprendszeren kívül­ről érkező kozmikus sugárrészék nagy mértékben hozzájárulnak a Föld részecskesugárzásával együtt ezeknek az övéknek a táplálásá­hoz. Ezt minden kétséget kizá­ró megfigyelések Igazolják. Ilyen tény, hogy erős napkitöréseket mindig sarkifény-jelenség kísér. Ugyanakkor ezeken az övékén áthaladó űrrakéták, amikor erős naptevékenység volt, sűrű sugár- övezetet mértek. Ezzel is bi­zonyítottnak látszik a Nap pro­ton- és elektronsugárzása. Az ed­digi megfigyelésekből és méré­sekből szükségszerűen adódik, hogy a jövőben, amikor már em­berszállító űrhajók hagyják el a Földet, és más égitestek felé in­dulnak, csak azok az időpontok kedvezőek, amikor már elmúlt a naptevékenység hatása. Ez fon­tos kérdés, mivel a Van Allen övben való tartózkodás veszélyt jelent az ember számára. Az em­berszállító rakéták szükség ese­tén a sarkok felé történő indítás­sal erős sugárzás alkalmával is elhagyhatják a Földet, mivel ott szinte teljesen megszűnik ezek­nek a részecskéknek a sugárzá­sa. Veszelovszky Gyula a TIT Tolna megyei csillagászati szakosztály tagja Pontos háztartási napló Egy New York-i hetilap szer­kesztőségében a napokban meg­jelent egy férj, aki elmondotta, hogy pazarlásra hajlamos felesé­gét előző nap rávette, hogy ve­zessen háztartási naplót. A férj magával hozta felesége első na­pi "könyvelésének" eredményét s tanácsot kért a szerkesztőtől, hogy ezek után mit csináljon. A háztartási naplóban a követ­kező kiadások szerepeltek: "Egy koldusnak 10 cént, madáreledel: 20 cent. Egyéb kiadások: 50 dol­lár.«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents