Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-22 / 250. szám

TOLNA MEGVET NÉPÜJSÍO 1961 október 23. Lengyelországi útijegyzetek A szövetkezés ereje Alig egy évtizede, hogy Lysa I ken hagyományos az agyagból Gora parasztjai, az agyagos, ne hezen művelhető földekkel egy egy népművészeti szövetkezetét alakítottak, vagy ha úgy tetszik, egy kerámia gyárat. A kömyé­készült edénygyártás. Ez párosul ma a művészet elemeivel és csodás dolgok kerülnek ki az ott dolgozó nők, férfiak kezei alól. KEVESEBB BERUHÁZÁSSAL A szövetkezeti fa­lu népművészeti iskolájában sajá­títják el a fiata­lok a festés mű­vészetét. De nem egy fiatal lány vé­gezte el ma már a népművészeti aka­démiát is. Képünk a kézi festés egy pillanatát örökíti meg. Az alig egy évtizede működő szövetkezeti üzem termelvényei ma már világhíresek, hiszen be­járják csaknem az egész világot. Belgiumban, Hollandiában, Ang­liában, Franciaországban éppúgy ismeretesek a Lysa Gorában ké­szült figurák, edények, kerámiai remekművek, mint Dél-Afrikában és Ausztráliában^ Az üzem tel­jesen modem és a megerőltető lábhajtás helyett ma már gép forgatja a kőkorongokat. Ezrével készülnek naponta a vázák és a különböző remekművek A népművészeti munka tovább- szélesítése érdekében fontos ku­tató munka folyik a szakembe­rek részéről. Ksiazek Boleslaw művészeti vezető munkája az egész országban, de külföldön is •ismert. A régi hagyományok összegyűjtése éppúgy munkájá­hoz tartozik, mint az új művé­szeti. elemek tervezése, rajzolá­sa. Számos kiállítás ismerteti a szövetkezeti gyár művészeinek gyönyörű alkotásait Lengyelor­szágban és külföldön. Az új szö­vetkezeti falu pedig' napról-nap- ra képzi a művészeket, az után­pótlást. Saját iskolájukban ta­nulnak a fiatalok festeni, kom­ponálni. A közel kétszáz dolgo­zót foglalkoztató szövetkezeti üzem az összefogás erejét bizo­nyítja és híre ma már bejárja az egész világot. Petrits Ferenc Szép cukrászda — kis hibával Egy hete, hogy megnyitották a város központjában, a dicstelen ríiúltú »topogó« helyén az új, korszérű kiscukrászdát. A közel 120 ezer forintos költséggel meg­épített új vendéglátóipari egy­ségét a szekszárdiak észrevehető örömmel vették birtokukba és máris jelentős forgalmat bonyo­lít le. Az új presso felépítése csak egy része a Szabadság Szál­ló nagyszabású rekonstrukciós munkálatainak, amelynek foly­tán a következő év végére meg­oldódik a város igen szomorú szálloda- és étterem-problémája. Ugyancsak a cukrászda üze­meltetése könnyíti meg a no­vemberben megnyíló büfé mun­káját, hiszen így a büfé teljes egészében a korszerű étkeztetés­sel foglalkozhat. A cukrászda kora reggeli, hat órai megnyitása lehetővé teszi, hogy az autóbusz-utasok kultu­rált helyen várakozhatnak, s ugyancsak előszeretettel látogat­ják a gépkocsik vezetői is, akik egy-egy duplával frissítik fel magukat, mielőtt újra a volán mellé ülnének. A kiszolgálás gyorsaságával azonban nincs megelégedve a közönség, és mindjárt előrebo­csátjuk, nem a személyzet a hi­bás benne hanem a felszolgálás rendszere. Törvényerőre emelkedett a má­sodik ötéves népgazdaságfejlesz­tési terv. Az országgyűlés által elfogadott, 1961. évi II. törvény kimondja, hogy hazánkban a má­sodik ötéves terv időszaka alatt be kell fejezni a szocializmus alapjainak lerakását, át kell tér­ni a fejlett szocialista társadalom építésére. Mielőtt az országgyűlés elé ter­jesztették a törvényjavaslatot, született meg pártunk Központi Bizottságának szeptember 12-i ha tározata a második ötéves terv­ről. A Központi Bizottság nagy­vonalakban határozta meg a fel­adatokat, az előirányzott fejlő­dés legfontosabb mutatóit. Ha egv bevetjük ezeket a hetedik kong­resszuson elfogadott irányelvek­kel, illetve az ott szereplő fő mutatókkal, lényeges eltérést nem találunk. A kongresszus óta vég­bement fejlődést elemezve azon­ban szükség volt némi változta­tást eszközölni. Szembetűnő azon­ban, hogy amíg a legfontosabb mutatók vagy emelkedtek az eredeti előirányzathoz képest, vagy változatlanok maradtak, mindössze egynél irányoz elő a terv csökkentést. Az ipar terme­lését 65—70 százalék helyett 83— 87 százalékkal kell emelni 1958- hoz képest, a termelékenységet 37—40 százalékkal szemben 40— 45 százalékkal, a nemzeti jöve­delmet ennek megfelelően 55—60 százalékkal kell emelni, az öt év alatt beruházásra előirányzott összeg azonban 20—25 milliárd forinttal alacsonyabb az erede­tileg tervezettnél. A határozat kimondja: »A beruházási elő­irányzatok jelentős túlteljesítése az elmúlt két évben, a beruházá­sok tervezett koncentrálása és a kivitelezéseknél elérhetőnek mu­tatkozó megtakarítások lehetővé, ugyanakkor a honvédelem erő­sítésével összefüggő és más ki­adásainknak a kongresszuson fel­tételezettnél gyorsabb növekedése szükségessé is tették, hogy a terv a beruházások teljes összegét né- mile" alacsonyabban irányozza elő, mint a kongresszusi irány­elvek«. — A Központi Bizottság határozata lehetőnek tartja a ter­vezett beruházásokkal is a többi tervmutatók teljesítését. Jobban kihasználni a meglevő berendezéseket A párthatározat és a tervtör­vény utal a meglévő berendezések jobb kihasználásának feladatai­ra. E téren még igen sok a tenni­való. Ha egy-egy üzemben meg­vizsgáljuk a meglévő géppark ki használását, rendszerint kiderü! hogy azok a gépek sokkal többéi termelhetnének. Jó munkaszerve­zés kérdése csupán, hogy például az építőiparban a betonkeverők, a daruk, szállítóeszközök ne csak néhány órát dolgozzanak naponta, hanem esetleg két teljes műszakban üzemeljenek. A Bony hádi Zománcgyárban nemrég fe­lülvizsgálták a TMK-műhely esztergapadjainak kihasználását Kiderült, hogy három gép közül egyet minden különösebb nehéz­ség nélkül le lehet adni. Csak­nem teljesen új, modern gépek­ből áll a szerszámműhely gép­parkja. E modem gépek azonban csak egy rrtűszakban dolgoznak Pedig ha két műszakban üzemel­tetnék — amelyiknél erre lehe­tőség van — esetleg egy géptí­pusból, amiből most kettő van, elé? lenne egy is, a másik jó szolgálatokat tenne más gyár­ban. A kevesebb gép kevesebb helyet foglal (üzemek általában épület-, helyhiánnyal küszködnek) termékegységre vonatkoztatva kevesebb az üzemeltetési, fenn­tartási költség, hamarabb megté­rül a gép ára, előbb ki lehet cse­rélni újabb, módemebb gépre. A technika fejlődése egyre gyorsabb. Ha egy — ma még modern — gép, termelőberende­zés nincs kellően kihasználva, később »fizeti ki« árát, üzemeltet­ni kell még akkor is. amikor — ha már elhasználódott volna — modernebbre, termelékenyebbre lehetne kicserélni. A régi, elavult gén konzerválja az elavult tech­nológiát. Még olyan üzemekben is, ahol két-, esetleg háromműszakos ter­melés folyik, ritka az olyan kar­bantartó üzem, amelynek gépei még az egy műszakban is, ki len­nének használva. Pedig legtöbb helyen lehetne még eev műszakot indítani, csökkentve ezzel a gépek számát, vagy esetleg bérmunka vállalásával leterhelni az álló gé­peket. az Nagy a lehetőség az idény-jel­legű iparágakban a termelőbe­rendezések jobb kihasználására. Érdekes példát találhatunk erre a paprikaiparban. A Kalocsavi- déki Fűszerpaprikaipari Vállalat faddi telepén maximálisan 4—5 hónapig tartott a feldolgozási idény. De ha ehhez számítjuk a másfél-kéthónapos évi karbantar­tást, javítást, akkor is közel fél esztendeig állt kihasználatlanul a telep. Épületek, gépek „pihen­tek” feleslegesen, pedig termel­hetnének. A létszámot is a törzs­gárdára kell évről évre csökken­teni. Most eredményesen keresik a megoldást a szezon megnyújtá­sára. Amíg nem jön a fűszer- paprika, étkezési paprikát konzer válnak, szilvát aszalnak, uborkát tesznek el. A jövő évi termelési szerződéseket már úgy kötik, hogy nemcsak fűszerpaprikára szerződnek, hanem a „kiegészítő” termékek nyersanyagára is. A Paksi Konzervgyárban az utóbbi években sikerült meghosszabbí­tani a gyártási idényt, azonban még így is „üres” néhány hónap évente. Nem dolgozik a kazán (pedig most építenek újat, na­gyobb kapacitásút), állnak a gé­pek, a főző, sterilizáló, szállító berendezések, dobozzáró gépek. Ha a gyárban bevezetnék a hús­konzerv-gyártást is, minden kü­lönösebb beruházás nélkül a „holtszezonban” is dolgozhatná­nak. Stabilizálni lehetne a munka erőt, nem jelentene évről évre nagy gondot az idénymunkások biztosítása. Népgazdasági szinten százmil­liókat lehetne megtakarítani a beruházásoknál, hiszen új gyá­rak építése válhat így felesleges­sé. Több példát találhatunk máris megyénkben arra, hogy hogyan biztosítják — minimális beruhá­zással — a meglévő termelőbe­rendezések jobb kihasználását. Az Állami Gazdaságok Tolna megyei Igazgatósága sertéshizlal­dát létesít Tolna-szigeten. Az ot­tani telep jelenleg nincs meg­felelően — és főleg nincs ren­deltetésszerűen — kihasználva. Most kis átalakítással létrehoz­zák ott a megye legkorszerűbb hizlaldáját, egy időben három­ezer sertést tudnak majd hizlal­ni. Magasszínvonalú termelé­kenység, kedvező takarmányérté­kesítés jellemzi majd ezt az üzemet. A meglevő berendezések korszerűsítése is jelentős forrása a beruházá­sokkal való takarékosságnak. A Tolnai Pamutszövőgyárban az idén kísérleteket folytattak egy — másik gyártól átvett — újítással. Könnyűfémből és műanyagból készített bordadorongot szereltek fel néhány szövőgépre, kuplung­szerkezettel látták el a gépeket, ezzel sikerült mintegy 20 száza­lékkal növelni a gépek fordulat­számát. Könnyebb a munka az átalakított gépekkel, mégis töb­bet termelnek. Ha el is tekintünk a termelékenység-növekedés gaz­dasági eredményeitől (pedig ez ugyancsak 20 százalékos), a gyár­tási önköltség csökkentésétől, ez a műszaki intézkedés jelentős be­ruházás-megtakarítással jár. A gyárban jövőre száz gépet alakí­tanak át, de átalakítható a gép­parknak mintegy fele. Annyit je­lent ez, mintha harminc új szö­vőgépet állítanának be. ezek ré­szére új csarnokot építenének. Ha ennek feltételezett beruházási költségeiből levonjuk azt a gé­penkénti háromezer forintot, ami­be az átalakítás kerül, több mint egymillió forintot tesz ki a meg­takarítás. A Nagymányoki Bri­kettgyárnál nemrég új présegysé­get helyeztek üzembe, most sze­relik a másodikat. Közben a meglévő egyéb szűk keresztmet­szeteket is felszámolták, több újítást, ésszerűsítést vezettek be, a létszám alig emelkedik, emel­lett kétszeresére nő a gyár ter­melése. Mintha egy ugyanolyan új gyárat építettek volna, mint a régi. A Bonyhádi Zománcgyár jövőre mintegy ötszáz tonna zo­máncedénnyel termel többet, mint amennyire a pár évvel ez­előtt épített zománcozó-csarnokot tervezték. Kisebb-nagyobb újítá­sokkal, műszaki intézkedésekkel sikerült ezt elérni. A belső anyagmozgatás megjavítása Jelentős tartalékok vannak csaknem mindenütt a belső anyag mozgatás, jobb megszel vezése, gépesítése terén. Egyes üzemek­ben, valamint az építő- és építő- anyagiparban a foglalkoztatott munkaerő igen nagy hányadát köti le a belső anyagmozgatás. Nem ritka az olyan üzem, ahol a munkások fele ezzel foglalko­zik. Pedig hiába van korszerű termelőberendezés, termelékeny gép, ezek kapacitásának kihasz­nálását gyakran az elavult mód­szerű anyagmozgatás akádályoz- za. Emellett ez az állapot fékezi a termelékenység növelését Iía ésszerűtlen a termelőberendeze- sek elhelyezése, ha túl hosszú utat kell megtennie a gyártmány­nak az egyes — egyébként mo­dern — feldolgozó gépek, beren­dezések közt, a termelés igen je­lentős olyan munkavégzést igé­nyel, ami ténylegesen nem növe­li a termék értékét. Pedig a bel­ső anyagmozgatás ésszerű meg­szervezése, gépesítése, többnyire alacsonyabb beruházással való­sítható meg, mintha új termelő gépeket szereznek be. Azpj utóbbi években erre is súlyt helyeztek a Paksi Konzervgyárban. A gyár egyes üzemeiben nemrég még lá­dahegyek tornyosultak, zsúfolt­ság jellemezte az üzemeket Most már legtöbb helyen »vonalba ál­lítva« dolgoznak a gépek, az anya gok továbbítása pedig vagy" gra­vitációs úton, vagy görgőspályán, másutt szállítószalagokkal törté­nik, egyes gyártmányoknál víz­sugárral, vagy úsztatással jut cl az anyag egyik feldolgozó gép­től a másikig. Az uborka-feldol­gozásnál azelőtt egy munkás »szolgált ki« négy közvetlen ter­melő munkást. Ma — az anyag- mozgatás gépesítése után — 30— 40 főhöz elég két kiszolgáló. Nem véletlen, hogy az utóbbi években évi 20—25 százalékkal emelke­dett a munka termelékenysége a gyárban. Olcsóbb épületeket Az új beruházásoknál, üzem- bővítéseknél nagy jelentősége van az olcsóbb, egyszerűbb, de a cél­nak éppúgy megfelelő épületek alkalmazásának. Nehezen terjed­nek el ezek az új szerkezetek. Pedig igen kifizetődő — és vi­szonylag kis beruházással valósít­ható meg — az új, csővázas épü­letek felállítása. A MEZÖSZÖV Tolna megyében például egyelőre képtelen értékesíteni készletét ezekből a szerkezetekből. Igaz, hogy a Népbolt is megrendelt be­lőlük bútorraktárnak, az épülő műszergyár tanműhelyét is ilyen bői készítik, de ezek a szerkeze­tek nagyszerűen hasznosíthatók a mezőgazdaságban is. Sok új üzem is épül a máso­dik ötéves tervben De az eddi­ginél sokkal nagyobb szerep jut a meglévő üzemek, berendezések jobb kihasználásának, korszerűsí­tésének, valamint a rekonstruk­ciónak. A vállalatok készítettek terveket a fejlesztésre, beruházá­sokra, ezek jelentős része ebben az ötéves tervben azonban nem valósulhat meg. A feladat: Gaz­dálkodni a meglevő lehetőségek­nek megfelelően, takarékoskodni a beruházásokkal, biztosítani így is a termelés, a termelékenység növelését. Ezernvi lehetőség van »vre, csak élni kell vele. Jantner János

Next

/
Thumbnails
Contents