Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-21 / 249. szám

1961. október 21, TOLNA MEGTFI NÉPÚJSÁG 3 Több felelőséggel teljesítsék a burgonya ért ékesítesz szerződéseket termelőszövetkezeteink Á kedvezőtlen időjárás, a hosz- szantartó aszály rossz hatással volt az idei burgonyatermésre is. Legtöbb termelőszövetkezet nem tudta teljesíteni burgonyá­ból termelési tervét, így nehéz­ségek támadnak az értékesítési szerződések teljesítésében. A MÉK nagy erőfeszítéseket tesz, hogy zöldségboltjait és ál­talában a kereskedelmet, továbbá az üzemi konyhákat és az egyéb felhasználási helyeket ellássa kel­lő mennyiségű burgonyával. A szövetkezetek nagy része is arra törekszik — nem is eredmény­telenül —, hogy teljesítse a gyen­gébb termés ellenére szerződé­ses kötelezettségeit. Ez ugyanis a feltétele annak, hogy változatlan áron, kellő mennyiségű burgo­nyával tudjuk ellátni az ország lakosságát, és elejét vegyük az árdrágításnak, spekulációnak. Felkerestünk néhány termelő­szövetkezetet és közre adjuk főbb tapasztalatainkat. Bűnös felelőtlenség az űjiregi Béke Isz-ben Az újiregi Béke Tsz 57 hold burgonya termelésére, majdnem 23 vagon burgonya értékesítésé­re kötött szerződést a MÉg-kel. Ezzel szemben nem tudni milyen okból, csak 50 hold burgonyát vetettek el. A tervezett 75 má­zsás holdanként} átlagtermés he­lyett — a nem végleges megál­lapítás szerint — csak körülbe­lül 24—25 mázsás átlagtermést értek el. A rossz termés oka az időjárás mellett az is, hogy rossz volt a vetőgumó, későn vetették el a burgonyát, és hanyagul ta­karították be a termést, Ezek szerint az újiregi Béke Tsz nem tudja teljesíteni szerző­déses kötelezettségét, de sokkal több burgonyát tudnának adni a népgazdaságnak, ha gondos mun­kát végeztek volna a betakarítás­ban. százalékát mindenképpen kioszt­ják a tagoknak, prémium gya­nánt. A Petőfi Tsz-ben a kiosz­tott prémiummennyiség burgo­nyából 480 mázsát, a Széchenyi Tsz-ben 270 mázsát tesz ki. A tervteljesítéshez nem kötött premizálást nem javasoltuk a ter­melőszövetkezeteknek, mert ez a jutalmazási rendszer jogtalan elő­nyökhöz juttatja azokat a tsz- tagokat, akik az ilyen módon premizált munkaterületen dol­goznak, és nem. ösztönöz a ter­vek teljesítésére. Most aztán meg mutatkozik ennek a jutalmazási rendszernek a fonáksága; a tsz- ek, de a jutalmazott tsz-tagok sem tudják, ugyan miért is kap­nak jutalmat akkor, amikor még a tervet sem teljesítették? Ez a premizálási forma most szembekerül a tsz-ek érdekeivel is, mert ez is csökkenti az ér­tékesítési szerződések teljesítésé­nek lehetőségét, amiből a tsz- nek, a tsz egész közösségének ko­moly kára (kötbér) származik. Szembekerül a népgazdaság ér­dekeivel is, mert prémium címén sok olyan tsz-tag, a tényleges szükségleténél nagyobb mennyi­ségű burgonyához jut, amit fel­használhat spekulációs célokra, vagy állatokkal etetheti meg ezt a fontos népélelmezési cikket. Hz iregszemcsei Új Élet Tsz túlteljesíti burgonya értékesítési tervét A tsz-ek nagy része felisme­ri az állami, szövetkezeti és egyé­ni érdek azonosságát.- mindent megtesz szerződéses kötelezettsé­geinek teljesítése érdekében, ilyért az iregszemcsei Uj Élet Tsz is. Az átlagnál jobb burgonyater­mést itt már a vetésnél biztosí­tottak; Kora tavaszi, szerves trá­gyázott mélyszántásba vetették a burgonyát. A jó termés biztosí­folytatódott a növényápo­lásban: kétszer kézzel kapálták meg, és kétszer töltögették a bur­gonyát. Ennek a tsz-nek helyes a pré­miumrendszere is: a terven felüli termés 60 százalékát tűzték ki a művelőknek és fogatosoknak ju­talmul. Úgy, hogy 50 százalékot a kézimunkások, 10 százalékot a fogatosok kapnak akkor, ha túl teljesítik a tervet. Nem véletlen, hogy a mostoha időjárási viszo­nyok között is ebben a tsz-ben mindent megtettek a tagok az át- lagtermési terv túlteljesítéséért. Ez sikerült is nekik: a tervezett 65 mázsa burgonya helyett hol- dankint 83 mázsát termeltek. így a tagok prémiumot is kaptak: 3 vagon burgonyával jutalmazták a termelőket. És a tsz túlteljesítet­te szerződéses kötelezettségét is: a szerződött 12 vagon helyett 12 vagon és 16 mázsa burgonyát ad­tak el a MÉK-nek. Többet is adhattak volna el, de az idei 39 hold helyett á jövő évben hatvan hold burgonyát termelnek, így a többlettermésből több vetőgumót kell visszatartaniok, mint azt eredetileg tervezték. Az iregszemcsei Uj Élet Tsz esete tanulságos. Megmutatja, hogy a jó munka még a rossz időjárási viszonyok között is megtenni a gyümölcsét. És nem egyedülálló az iregszemcsei Uj Élet Tsz példája. Lapunkban is hírt adunk arról, hogy sok tsz: a kétv{ Kossuth, a kajdacsi Aranykalász, a bonyhádi Petőfi, és más termelőszövetkezetek túl­teljesítették burgonyából az ér­tékesítési tervet. Ezeknek a tsz- eknek a jó munkája, becsületes­sége és az, hogy magukévá te­szik a népgazdaság érdekeit, ga­rancia arra, hogy az átmeneti nehézségek ellenére biztosítani tudjuk: kellő mennyiségű, válto­zatlan áru burgonyával idén is ki tudjuk elégíteni a fogyasztók szükségleteit. Gyenis János tása Üimepéf j'eseai megnyitották a Szekszárdi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumot Pénteken délben a Soós Sán­dor városi művelődési házban ünnepélyes keretek között került sor a Szekszárdi Felsőfokú Nö­vénytermelési Technikum meg­nyitására. Az iskolanyitó ünnep­ségen részt vett Tömpe István, a földművelésügyi miniszter első helyettese, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Kerekes Mik lós, az MSZMP Tolna megyei Bi­zottságának ágit. prop. osztály- vezetője, dr. Tuska Pál, a megyei tanács vb elnöke, Mártonfai Di­nes, a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatója. Eljöttek az ünnepségre a különböző tár­sadalmi szervek képviselői, a kö- zéphidvégi és az iregszemcsei kí­sérleti gazdaság kutatói és az új iskola tanári kara. Mártonfai Dénes, az új techni­kum igazgatója nyitotta meg az ünnepséget. A Himnusz és egy szavalat elhangzása után felkér­te Tömpe István elvtársat, hogy tartsa meg ünnepi beszédét. Tömpe István beszédének be­vezető részében méltatta az ese­mény jelentőségét a megye életé­ben. Elmondotta, hogy a megye első főiskolájához hasonló intéz­ményt a szekszárdin kívül még tizennégyet nyitnak meg az or­szágban, hogy a szocialista mező- gazdaság részére megfelelő szak­ismerettel rendelkező embereket képezzenek ki. Elképzelhetetlen — mondotta —, hogy fejlett me­zőgazdaságot alakítsunk ki jó szakemberek nélkül Uj szakemberek kinevelésével — mondotta — elő kívánjuk segí­teni mezőgazdaságunk fejlődését, elérni azt, hogy jobbak legyenek a terméseredmények, egyszóval, hogy emelkedjék az életszínvo­nal. Kitért az ötéves terv felada­taira, amelynek megoldásában jelentős szerepet szánnak az új iskolák végzett tanulóinak. Ki­fejtette, hogy ezeknek az isko­láknak a megindítása összefüg­gésben van az új iskolareform­mal, tehát azzal a törekvéssel* hogy az életet közelebb vigyék az iskolákhoz. Elmondotta, hogy várakozással tekint az új intéz­mény beindulása elé, és reméli* hogy két év múlva megállapít­hatjuk: hasznos volt ez a kezde­ményezés. Ha a tanulók — mondotta — átérzik ennek az új intézmény­nek a jelentőségét és észreveszik a reményeket, amelyeket hoz­zájuk fűzünk, hiszem, hogy ez őket szorgalmas tanulásra fogja ösztönözni. Befejezésül tolmácsolta Loson- czi Pál földművelésügyi minisz­ter és a minisztérium dolgozói­nak üdvözletét és még egyszer szorgalmas tanulásra buzdította a tanulókat. Ezek után a 43 diák letette az esküt Mártonfai Dénes igazgató kezébe. Majd Zsilli Ildikó, az új iskola KISZ-titkára ígéretet tett, hogy jó tanulással hálálják meg az új iskolát. A termelőszövetkezetek előtt álló feladatokról, a községfejlesztési munkáról tárgyalt a paksi községi pártbizottság és a tanács együttes ülése A községi pártbizottság és a tását illetően is. tanács együttes ülésén beszélték meg a termelőszövetkezeti moz­galom helyzetét, a legsürgősebb feladatokat Pakson. A beszámoló idején azt is megállapították, hogy tovább kell javítani a ve­zetést. a patronáló üzemek mun­káját. Intézkedések születtek a vetés és betakarítás meggyorsí­Az együttes ülés megvitatta a sajtóterjesztés terén Paksra váró feladatokat, majd jóváhagyta a községfejlesztési tervet, melynek alapján a jövő évben mintegy négyszázezer forintos beruházás­sal befejezik a vízmű építését, a négytantermes iskola építését és számos utca kövezését. /J^ETTENTŐ rVODRIGVEZ •IRTA: HORVÁTH JÓZSEF Az iregiek kiszántották a bur­gonyát, s a kiforgatott termés­nek egy részét 3 hét óta még mindig nem szedték össze. A kiforgatott burgonyának állan­dóan romlott és romlik a minő­sége, nagy része megzöldült, ét­kezésre alkalmatlanná vált. A tsz vezetősége most fűhöz-fához kap­kod — s ahelyett, hogy időben, jól szervezték volna meg a mun­kát, most, hogy hibáikat tetéz­zék, elkövették azt a bűnös po­csékolást is, hogy ötödik zsákért szedetik össze a burgonyát. Most, amikor a kedvezőtlen időjárás miatt egyébként is keve­sebb burgonya termett annál, amire számítottunk, nem enged­hetjük meg azt a fényűzést, amit az újiregi Béke Tsz művel, hogy a már megtermett burgonyát be­takarítás közben így pocsékolja, Ez a jelenség, amit Ujiregen ta­pasztaltunk, súlyosan veszélyezte­ti a közellátást, egész népünk ér­dekeit. Rosszul vizsgázik 3 tervteljesítéstiez nem kötőit prémiumrendszer . Ezt pedig a magyarkeszi Pető- Ti és Széchenyi Tsz-ben tapasz­taltuk. Egyik tsz-ben sem ter­mett meg a tervezett burgonya­mennyiség. A Petőfiben a terve­zett 80 mázsás átlagtermés he­lyett holdanként 45 mázsa, a Szé­chenyiben a tervezett 70 mázsa helyett ténylegesen 46 mázsa volt a burgonya átlagtermése. így mindkét tsz-nek komoly gondot okoz az értékesítési szerződések teljesítése. A rossz termés, a tervek nem teljesítése ellenére azonban mindkét tsz-ben premizálnak. 28. Ezt á felelősségemet semmi, és senki sem kissebítheti... Azaz, egyvalami igen. Én érzem, hogy nagyon sokkal tartozom az égbe­kiáltó gazságok áldozatainak. El vagyok szánva, hogy amennyire erőmből telik, törleszteni ezt az adósságot! Az én hitvallásom: egyetlen nap sem múlhat el anél­kül, hogy ne figyelmeztessem ezt a nemzetgyilkos csőcseléket — minden tettükért számot fognak adni! Igaza van a jó öreg Gulyás bácsinak: példa kell most, és rettenthetetlen bátorság. Én ké­szen vagyok minden áldozatra. Géza elhallgatott. Szinte rés- tellkedett felhevültségéért. Anna, áld kigyúlt tekintettel hallgatta ezt a mélyről fakadó vallomást, kisvártatva megtörte a csendet: — Gádor’ utca 69, első emelet négy... Bárki nyit ajtót, ezt kell mondania: »Bocsánat, ez nem Ko­vácsék lakása?« Erre majd így felelnek: »Nem kérem, itt nem laknak.« Mire ezt kell válaszol­nia: »Érdekes, mintha tavalyelőtt még itt laktak volna...« Amint ezt kimondja, beengedik a lakásba. Ott kell lennie Imre bácsinak. Ez az új búvóhelye. De vigyáz­zon, ha az ajtót nyitó nem pon­tosan ezt válaszolja, azonnal menjen el onnét, és térjen visz- sza. Az rosszat jelent... És ha azóta véletlenül ráakadtak volna Imre bácsira, akkor továbbra is figyelik a házat. Ebben az eset­ben le kell ráznia azt, aki neta­lán a nyomába szegődik. Azt ajánlom, ejtse útba hazafelé az Andrássy utat. Lemegy a földalat ti valamelyik állomására, elkezd to lakodni a felszállók között, és be is száll a földalattiba. De abban a pillanatban, amikor a kalauz behúzza az ajtót, maga, mint aki mégis meggondolta magát, kiug­rik a résen, és feljön az utcára. — Hm... ez szellemes megoldás. De talán egy kissé felesleges óvatosság is, nem? — Értse meg, a mozgalomban nincs felesleges óvatosság... Nos, amikar négyszemközt marad Im­re bácsival, mondja neki azt, hogy »Józsika küldte«. — Józsika? Az kicsoda? — Hát... erről Imre bácsi tud­ni fogja, hogy én küldtem ma­gát. És mondja meg azt is, hogy neld azonnal magával kell jön­nie. — Értem. Tehát Gádora utca 69... — mondta Géza, és elővet­te a noteszét. De Anna gyorsan a vállára tette a kezét: — Eszébe ne jusson ilyesmit felírni! — Persze, persze... Ez is bizo­nyára szabály — mosolyodott el Géza. — Minden esetre ez tény­leg hasznos szabály. Figyeljen, Annácska, most mindent elismét- lek... ...A Gádor utcába menet, amely meglehetősen messze, a külvá­rosban volt, Géza élénken figyel­te a város életének lüktetését. A falakon frissen felragasztott, ha­talmas plakátok éktelenkedtek. Megannyi mozgósítási parancs. Tehát a nyilasok komolyan gon­dolják a totális harcot — gondol­ta indulatosan a tanár. — örül­tek, ez nyilvánvaló. Tizenhét éves kortól hatvanöt éves korig min­denki köteles bevonulni... Aki a parancsnak nem tesz azonnal ele­get, felkoncoltatik... Ez volt min­den piakát záradéka. Más plakátok azt adták tudtuk hogy aki engedély nélkül fegy­vert rejteget, vagy akárcsak egy darab lőszert is megtalálnak ná­la, a helyszínen agyonlövendő. Tehát rettegnek a bitangok — morfondírozott Géza. Ebben a pillanatban csődületet vett észre az egyik utcasarkon. A villamos éppen fékezett, majd megállt. Egy nyilas karszalagos banda hátracsavarta egy fiatal férfi karját, és egy nagy, szürke ház falának tövéhez vonszolta a sze­rencsétlent. Akkor elengedték, és az egyik bandita karabéllyal, követlen közelről, főbedőtte a fiatalembert. Géza talpraszökött a felindu­lástól. A villamos abban a pilla­natban tovább indult. Géza tehe­tetlenül, megkövültén bámult ki az ablakon. Lehúnyta a szemét, majd visszahuppant az ülésre. Forgott vele az egész világ. Hirtelen felnyitotta a szemét, s körülnézett. Az emberek, akik épp úgy lát­ták ezt a szörnyűséget, közönyös arccal bámészkodtak, vagy be­lemélyedtek a kezükben tartott újságokba. Géza egyetlen gondo­latukat sem volt képes felismer­ni. — Borzasztó — suttogta. — Erre a tömeges gyávaságra épül fel ez az egész pokol! Ali” tudott magáhoztérni. Még akkor is forrt a vére, amik nr megcsapta a hűvös, esti szél, amint a Gádor utcán végiggya­logolt. Leolvasta a házszámot: 69. Két­emeletes, rozzant bérház volt, tipikus külvárosi munkáskaszár­nya. Körülnézett. Semmi gyanú­sat nem látott. Nesztelenül felsietett az első emeletre. Kétszer is megnézte az ajtószámot. Bekopogott. Kisvártatva egy ötven év körüli, megviselt arcú munkásasszony nyitott ajtót. — Jóestét kívánok... Bocsánatot kérek, ez nem Kovácsék lakása? Az asszony szemügyre vette a jövevényt. — Nem, kérem, itt nem laknak — feledte. — Érdekes, mintha tavalyelőtt még itt laktak volna... Az asszony félreállt az aj fő­nyi lásból, és beengedte Gézát a lakásba. — Kit tetszik keresni? — kér­dezte halkan. — Imre bácsival kell beszél­nem. — Tessék — mutatott az asz- szony a szoba ajtajára, amely a konyhából nyílt. Géza belépett a szobába. Oda­bent félhomály terjengett. Az aj­tó közelében egy rozoga varró­gép állt. Géza pillantása azonnal egy furcsa látványra tévedt. A varrógépen egy hanyagul lecsa­pott könyv feküdt, címoldalán Szálasi Ferenc arcképével. Géza összehúzta a szemöldökét Mit jelentsen ez? Ekkor a szoba belső szögleté­ből egy ötven év körüli férfi lé­pett előbbre. Géza. sejtette, hogy ő lesz Anna barátja. Középmagas* kissé kopaszodó, munkáskülsejű férfi volt, és egy félig kiolvasott újságot tartott balkezében. Gé­zát megint furcsa érzés kerítette hatalmába, amint az újság fejlé­cére esett a pillantása. Anna ba­rátja ugyanis a Virradatot olvas­ta, amelynek emblémája egy nyi­laskereszt volt. — Mi tetszik? — kérdezte a férfi Gézát. (Folytatjuk) Ugyanis olyan itt a prémium- Ha valaki követte volna, kényte- rendszer, hogy akár teljesítik a lengébből tovább utazik a föld­tervet, akár nem, de a termés 15 1 alattin.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents