Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-03 / 233. szám

19öl. október 3. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Mfilvánosságoi a mezőgazdasági munkaverseny eredményeinek! O' y rvendetes, új, szocialista je lenségnek lehetünk tanúi mezőgazdaságunkban, termelő- szövetkezeteinkben. Nagyarányú munkaverseny bontakozik ki a legfontosabb időszerű munkák gyors és jó elvégzésének sikeré­ért. A nyári munkák idején az egész országban és megyénkben is a szövetkezeti gazdák ezrei versenyeztek, s most, az őszi munkák idején is nagy lendü­lettel, egyre szélesebb sodrással új versenymozgalom indult. A magyar falvakban soha nem volt még ilyen sok embert megmoz­gató, lelkesítő, ilyen nemes célo­kért küzdő versenymozgalom. Traktorosok, növénytermelők, fo- gatosok. szövetkezeti, gépállomá­si vezetők versenyeznek, újfajta paraszti virtussal, lelkesen, az ügyhöz méltó odaadással. Nem keserítette el a verseny résztvevőit az, hogy a nagy nyá­ri verseny nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Mindenki reális mérleget készített, felis­merte a verseny gyermekbeteg­ségeit, levonta abból a tanulsá­gokat és felismerte a verseny nagy előnyeit és eredményeit. Nemcsak a járási vezetők, a szö­vetkezeti tisztségviselők, de az egy szerű szövetkezeti gazdák is ál­lítják, hogy egyéb feltételek ked­vező alakulása mellett a verseny­mozgalom lendítő ereje is mél­tón hozzájárult a nyári munkák elvégzésének sikeréhez. S alig kezdődött el az őszi munkák időszaka, a faddi Lenin Termelőszövetkezet, megelőzve a . gyomai és szarvasi járás verseny felhívását, versenyt kezdeménye­zett a szekszárdi járásban, amelyhez a járás valamennyi sző vetkezeti gazdasága csatlakozott. Ugyanilyen verseny indult a ter­melőszövetkezetek között a kisdo- rogi Március 15 Tsz, a tamási járásban pedig a fürgedi Dózsa Tsz kezdeményezésére. Majd a szarvasi és gyomai járás ver­senyfelhívása után a gyönki, bonyhádi, dombóvári és a szék-'" szárdi járás is csatlakozott az országos versenymozgalomhoz. IVf ilyen új vonása van a mos­iTi tani versenymozgalomnak? A nyári nagy versenyhez képest az a legfontosabb új vonás, hogy a tsz-ek vállalásai sokkal meg- alapozottabbak, alaposabbak, a járások vállalásai pedig felelős­ségteljesebbek. A dombóvári já­rás versenyvállalásait például ki­bővített járási pártbizottsági ülés vitatta meg és hagyta jó­vá. Ez az alaposság, a felelősség- teljesség garancia arra, hogy a versenyvállalások reálisak, azokat teljesíteni lehet. Az, hogy az őszi versenymozgalom kicsit lassab­ban terjed, mint a nyári, nem hiba, mert ez is az alaposság­nak, a jobban „megrágásnak” egyik jele. A szövetkezeti gaz­daságok is, meg a járások is a nyári elhamarkodott vállalásokból levonták a tanulságokat. Hogyan lehetne még emelni a mostani versenymozgalom színvo­nalát? Úgy, hogy nagyobb nyil­vánosságot kellene szentelni a versenyben elért eredményeknek, még a részeredményeknek is. A fürgedi Dózsa Tsz-nek van egy ésszerű javaslata, az, hogy jó lenne járási versenybizottságot szervezni, s ez a bizottság el­lenőrizné a vállalások teljesíté­sét. Ilyen igény már a nyáron is felmerült, a dalmandi Béke Tsz adott hangot azon kívánsá­gának. hogy menetközben is ér­tékeljék a termelőszövetkezetek versenyét. Akkor nem tulajdoní­tottunk nagyobb jelentőséget en­nek a kívánságnak. Most már viszont érdemes lenne a verseny nyilvánosságával komolyan és méltóan foglalkozni. A vállalásokról mindenki tud­hat, azokat lapunkban is közöl­jük és több tsz-ben kifüggesz­tették feltűnő helyre a verseny­csatlakozást. Csak a vállalások teljesítéséről, a versem' erMm-u nyeiről nem beszélünk eleget. Vagy a mezőgazdasági operatív bizottságoknak, vagy pedig külön e célra szervezett versenybizott­ságoknak kellene gondoskodni ar­ról, hogy a verseny eredményei ne sikkadjanak el, kerüljenek azok a nyilvánosság elé. Sürgető követelés: legyen a versenynek gazdája, szervezője, irányítója és az eredményeknek nyilvántartó­ja, számonkérője, népszerűsítője. A versenynek éltető eleme a nyilvánosság! Vállalni mindent lehet, a vállalást telje­síteni a nehezebb. Ezért legyünk azon a mezőgazdasági verseny­mozgalomnak ebben a szakaszá­ban, hogy a vállalások teljesítése kerüljön előtérbe a sajtóban is, gyűléseken is, és a falusi ver­senytáblákon is. És legyünk azon, hogy minden eszközzel népsze­rűsítsük a versenyben elért ered­ményeket: emberek, munkacsapa­tok. brigádok, szövetkezetek, já­rások sikereit. Használjuk fel erre lapunkat, használjuk fel a szónoki emelvényeket, a falusi hangoshíradókat, versenytáblákat és minden olyan lehetőséget, ami rendelkezésünkre áll. Ne eléged­jünk meg azzal, hogy megtették a szövetkezetek, a járások válla­lásaikat, mert a vállalásokból csak annyi ér valamit, ameny- nyit teljesítenek abból. A verseny eredményeinek nyil­vánossága új, sokatígérő tarta­lék. Az élenjárókat még jobb munkára, még szebb eredmények elérésére, a lemaradókat pedig előretörésre serkentik. A verseny alkalmával sok rendkívüli eset, munkahőstett, a kialakulóban lé­vő szocialista parasztember jel­lemének új, nemes tulajdonságai kerülnek a felszínre. Adjunk hírt ezekről országnak, világnak. Hadd tudja meg mindenki, mi­re képes a felszabadult ember alkotó ereje. A verseny eredményeinek nyil­vánosságra hozása mai feladat! Ma kell megkezdeni, mert jóné­hány termelőszövetkezet már (például a faddi Lenin Tsz, ami­ről hírt adott lapunk is) teljesí­tette jónéhány vállalását. A ver­seny eredményeinek nyilvános­ságra hozását érezze szívügyének mindenki, akinek van valami kö­ze a termelőszövetkezetekhez. Tö­rődjenek ezzel a tanácsi funkcio­náriusok. a banktisztviselők, a tsz-ekkel foglalkozó vállalatok dolgozói, a patronálok, a gép­állomások dolgozói és a tsz-ek tagjai, vezetői is. Értékeljük kellően és örüljünk az ügy nagyságához méltóan a mezőgazdaságban kibontakozó nagyszerű versenymozgnlomnok. amely a szocializmus új, szép hajtása falvainkban. És segítsük ezt a versenyt minden erőnkkel, minden tehetségünkkel, mert ez­zel is nagyon hatékonyan hoz­zájárulhatunk szövetkezeti gaz­daságaink megszilárdításához. GYENIS JANOS Új utakon a ssülői munkakösösségek A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya és a megyei nóta- rács értekezletet tartott Pakson. Az értekezleten a községi nota- nács-titkárok és a szülői munka­közösségi elnökök vettek részt, s közösen tárgyalták meg a szü­lői munkaközösségek, a pedagó­gusok és a szülők munkájának összehangolását. Az egybegyűltek előtt Takács Mihályné, a megyei nőtanács tit kára tartott beszámolót, amely­ben többek között foglalkozott a szülők és a pedagógusok kapcso­latával. Úgy jelölte meg ezt a fel­adatot, hogy a szülői munkakö­zösségeknek a szülők és a peda­gógusok nevelő közösségévé kell vülniok. A pedagógusok idejét elsősor­ban az Ifjúság nevelése köti le. Sok dolguk van az iskolában és ehhez járul a szülőkkel folytn­Újrendszerű iskolák ás tanboltok gondoskodnak a kereskedelem szakember-utánpótlásáról Az ide! tanévben a kereskedel­mi és vendéglátóipari techniku­mokban négyezer fiatal kezdett ismerkedni a szakma tudnivalói­val. Növekedett a2 esti és levele­ző tagozatok létszáma is. A tecn- nikumok esti tagozatára kétezer kereskedelmi dolgozó jelentkezett, a levelező oktatáson pedig ötezer- kilencszázan vesznek részt. Or­szágszerte elterjesztették a gya­korlati oktatást is. A techniku­moknak például szeptembertől már minden évfolyama öt plusz egyes rendszerű. A tanulók egy napon áruházban vagy boltban ismerkednek a kiszolgálás, a rak­tározás gyakorlati fogásaival és az árucikkekkel. Több mint tíz­ezer fiatalt képeznek az ötven ke­reskedelmi tanulóiskolában is. A Belkereskedelmi Minisztérium jö­vőre megreformálja a kereskedel­mi tanulóképzésnek ezt az ágaza­tát. Jelenleg sokezer boltban ta­nulnak a fiatalok, s így maga­sabb színtű oktatásuk nem old­ható meg Ez.ért az 1862 63-as tan évtől kezdve a fiatalok nagy ré­szét tanboltokban képezik. Átszervezték a felnőtt kereske­delmi dolgozók szakmai tovább­képzését, oktatását is. Az illeté­kesek úgy határoztak, hogy a harminc évnél fiatalabb bolti dol­gozók a technikumok esti tagoza­tán képezzék tovább magukat, azok a idősebb eladók pedig, akik annakidején nem végezték el a szakmai iskolát sem, esti tanfo­lyamra járjanak. tott munka, családlátogatás, ta­nácskozás, fogadóóra és a szülői értekezleteken való részvét el. Természetesen a szülőknek sem könnyű. Sok családban mindkét szülő dolgozik és kevés idejük van a gyermek nevelésére. Végül a gyermekekkel foglalkozott, akik — úgymond — ki vannak téve a különböző hatásoknak az iskolában és iskolán kívül egy­aránt A szülői munkaközössegek műn kajában új jelszónak kell érvé­nyesülni: »Minden szülővel és pedagógussal együtt minden gyer­mek neveléséért- — mondotta az előadó, majd befejezésül a nőta­nácsok és a szülői munkaközös­ségek kapcsolatáról beszélt. -El­fogadott és tisztázott elv, hogy a szülői munkaközösségnek és a nó- tanácsnak együtt kell működnie a közös cél megvalósításáért-. A beszámoló után Mándi Gyu­la, a megyei tanács művelődés­ügyi osztályának vezetője beszélt az iskolareform végrehajtásának jelentőségéről. A két beszámoló felett indított vitában a felszólalások nagy fe­lelősségérzésről tanúskodtak. Va­lamennyien annak tudatában mondották el véleményüket, hogy látják a szülői munkaközösségek feladatait. Kifejezésre jutott, hogy nemcsak a saját gyermekük ér­dekében, hanem a közös cél, a családi és az iskolai nevelés egy­ségének megteremtéséért vállal­ják a szülői munkaközösségekben a munkát. /jyETTENTŐ TVodrígeez 13. Félszemmel az öregre sandí­tott, s azt leste, vajon hogyan reagál erre a megjegyzésre Gu­lyás? Sok függ ettől, mert hát mit is mondjon most neki? Gulyás közelebb húzta a szé­ket az asztalhoz, lopva körülné­zett, és halkan megjegyezte: — Nézze, Gézuka, én a politi­kához annyit sem értek, mint a hajdú a harangöntéshez. De azt tudom, hogy mindenféle politika úri huncutság. Ha erre fordul, ha amarra, mindig csak egyvalami jön ki belőle: rosszabb lesz, mint addig volt. Úgy hallom, most majd a nyilasok jönnek, s elker­getik Horthyt. Igencsak így lesz, hiszen nyíltan beszélik az utcán. Egyik kutya, másik eb. A fejesek civakodnak, egypáran üvöltöznek hozzá, mert olyannak ugye, min­dig lenni kell, aki az urak körül táncol, meg ordibál, a vége pe­dig mindig egy: még több embert hívnak be katonának, és még ke­vesebb lesz az ennivaló. Géza elmosolyodott: — Azt hiszem, Jani bácsi, mi rokonlelkek vagyunk, és egymás­ra találtunk. Én sem értek a po­litikához, akár hiszi, akár nem. De, hát szóljon már valamit ma­gáról: merre dolgozik? Én? Én már tizenkét éve házi­munkás vagyok a spanyol követ­ségen. — Mi az ördög! És Palival, mi van? — Pali? Hm... Az öreg Gulyás szája sírásra görbült, de menten erőt vett ma­gán. Géza megértette, hogy Pali barátja meghalt valahol. — A fronton? •IRTA: HORVÁTH JÓZSEF — Ühüm — bólintott az öreg. Géza Gulyás bácsi kezefejére he­lyezte a tenyerét, és részvétteljes pillantásával megcirógatta az öre­get. — Még negyvenháromban meg­jött az értesítés — tette hozzá az öreg. — így aztán én magányos ördög vagyok, Gézuka, nincs én­nekem senkim. Hát maga? Még nem is mondta, ml járatban? Géza suttogóra fogta a hang­ját — Nézze, Jani bácsi, megmon­dom, mert nagyon bízom magá­ban, Nem loptam, nem raboltam, nem öltem embert, egyáltalán: legtisztább lelkilsmerettel mond­hatom magának, semmiféle bűn nem terhel, mégis üldözőbe vet­tek, s most azt sem tudom, hol hajtom le a fejemet. Gulyás elcsodálkozott, de mind­járt megértőén bólintott: — Elhiszem én, Gézuka. Sokan vannak most Ilyenek, akiknek nincs bűnük, mégis üldözi őket valami törvény. De hogy milyen törvény, ki tudja azt? — Én, Jani bácsi, úgy csele­kedtem, ahogyan emberhez mél­tó és illő. — Elhiszem, elhiszem. És hát csakugyan nincs most hajléka? — Nincs. — Tudja mit, Gézuka? Jöjjön el énhozzám. Uffvis olyan magányos vagyok. El leszünk mi kettesben, legalábbis egy darabig. Nem mon dóm, nincs ott valami nagy komfort, de valahogyan megte­szi. — És maga hol lakik, Jani bácsi? — Budán, a spanyol követsé­gen. IV. — Adja ide a bőröndjét, Gé­zuka! — nyúlt a csomagjáért az öreg Gulyás, de a tanár hallani sern akart erről. Gyalog bandu­koltak a körútig, s ott villamosra szálltak. A kocsi félig-meddig üresen döcögött velük. Az ablak mellett telepedtek le. Géza feszült kíváncsisággal bá­mészkodott ki az ablakon. Az ut­ca képét fürkészte, hátha némely jelekből választ kap kínzó kéte­lyeire? De a Körút éppen olyan­nak látszott, mint máskor. Leg­feljebb az emberek egy kissé sie- tősebbre fogták lépteiket. Langy- melegen tűzött a nap, Géza ösz- szeszűkűlt szemekkel nézelődött. Hirtelen egy tehergépkocsi hú­zott el a villamos mellett. Ma­gyar katonai rendszámot viselt. Boltíves ponyvája alatt magyar honvédtisztek zsúfolódtak össze. De hiszen akkor a kormányzó mégis csak ura a helyzetnek! — villant Géza agyában a remény­kedő gondolat. Kissé kihajolt a nyitott ablakon, hogy beláthasson a teherkocsi ponyvája alá. Ekkor vette észre, hogy a tisztek vala­mennyien nyilas karszalagot vi­seltek. Géza ösztönösen lehunyta a szemét. Most még sűrűbb ho­mályba merült előtte a való. A villamos nagyot döccenve megtorpant a Margit híd pesti feljárójánál. A hídfőnél magyar tisztek kis csoportja tanyázott. Karjukon ott virított a nyilas karszalag, és géppisztolyaik csö­ve vészesen meredt előre. Géza körülnézett, mintha azt kutatná, kiktől oltalmazzák ezek a tisztek a hidat? Hiszen ellenlábasaiknak nyomuk sincs sehol... Hol van hát a hadsereg, amely Horthy kormányzó nevével az ajkán kelt és feküdt, masírozott és imádko­zott? S amelv ma délben hadpa­rancsot kapott legfőbb hadurától? A villamos kínos lassúsággal kúszott át a hídon, majd a budai rakparttal egyvonalban leféke­zett. Gulyás is, Géza is oldalvást tekintett. A rakparton meghök­kentő látvány tárult elébük. Ma­ga a rakpart teljesen néptelen volt. Hanem a Duna felé eső út­szegélyen sűrűn egymás mellett magyar bakák hasaltak a kövön, és lövésre készen előre szegezték karabélyaikat. A rakpart Buda felőli szegélyén csuka.szürke egyenruhás német katonák fe­küdtek rajvonalban, és farkassze­met néztek a magyar baltákkal. Puskáik kezük ügyében hevertek. Gulyás bácsi fölöttébb elké­pedt a látottakon, és egy sokat­mondó, gyors pillantást váltóit a fiatal tanárral. Géza ábrázatán egy félig elfojtott, dühös és torz mosoly suhant át. Hiszen komé­dia volt ez, nem harci készülő­dés. De nem sok idő maradt a töp­rengésre, mert kisvártatva egy szirénázó gépkocsi robogott el mellettük. Hatalmas, sötét színű túrakocsi volt, fekete vászonte­teje tövig legyűrve. A sofőr min­den idegszálával előre meredt. Mellette egy német katona állt, áld gépnisztolyát előre szegezte, a kocsi szélvédő üvegének kerete fölött, minden pillanatban készen arra, hogy aki útjukba áll, leka­szabolja. A kocsi hátsó ülésén két civilruhás férfi, meg egy magas­rangú német tábornok ült. A vil­lamos ekkor már a Széna térhez közeledett, és Géza jól láthatta, amint a túrakocsi felkanyarodott a Vár felé. A végállomáson leszálltak. A környéken nyüzsögtek a nyila­sok. Fekete egyenruhás, karszala­gos hungarista pártszolgálatosok csapatostul gyülekeztek a Széli Kálmán téren, a Retek utca torkolatánál, övük teletűzdelve kézigránátokkal, s oldalukon ha­talmas pisztolytáska fityegett. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents