Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-20 / 248. szám

1961. október 20. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 5 (VaLLatás • m A szobában hárman ültünk a hónapja ült volna a cellában, — Hol bujkál Zengő? Ha nem csipketerítővei letakart asztal kö- hanem esztendők óta. Éjjel, ha mondja meg, akkor... rül: Gazsi bácsi, Erzsi, a lánya felriadt és hozzáért a hideg fal- A cselédlány szorosan össze­és én. Csendesen beszélgettünk, hoz úgy érezte, hogy nincs to- kulcsolta kezét félelmében. Még Gazsi bácsi erőskezű, tagbasza- vább. Bármit vall, soha többé mit nem! Azt akarják, hogy Ger- kadtszékely ember. Arcán mindig nem tudja áttörni a cella falát, _gely-; is idekerüljön! Soha, soha jóindulatú és hetyke a mosoly, hogy ismét visszatérjen az élet- — gondolta a lány és bátran Hátát a karosszék támlájának ve- be, ahol édesanyja, testvérei és emelte fel fejét, tette az öreg. Balkezével az asz- Gergely várja. — öt perc gondolkozási időt talra könyökölt, jobbjában a pi- — Maga Zengő Gergely szere- adok — szólalt meg félelmetes pát szorongatta. Lassan szipákolt, tője? — szólalt meg ismét a bí- hangján a bíró. __Az ilyen lází­é s a pipa parázsló tüze vissza- ró, és tekintetével végigmérte a tokkal nem sokat teketóriázunk! csillant a szeméből. Egy ideig lány törékeny alakját. Minden olyan súlyosnak tűnt hallgattunk, aztán csendesen — Gergely a vőlegényem — Rozinak. A bíró tekintete, a per­megszólalt Gazsi bácsi: — Kö- mondta elcsukló hangon a lány, cek múlása, s a csend, összekul- zületek, a mai fiatalok közül bi- és szorítást érzett torkában a csőit kezeit feljebb emelte. Lab- zony csak kevesen tudják, hogy név hallatára. dáztak agyában a gondolatok, mennyit harcoltak, szenvedtek a — Hol van most Zengő? Már nem akart semmit az élet­fiatalok boldogságukért, az éle- — Nem tudom... Elment tő- tői. Napokat, vagy éveket őre­iért régen. Sohasem tudnám el- lem... Megtetszett neki egy lány gedett ezekben a percekben, feledni azt a fiatal lányt, aki a és azzal él most. Könnyes szemeit lágyan lehuny­legnehezebb órákban is bátran Milyen idegenül hangzottak ta és’ hagyta, hogy gondolatai kitartott az üldözött szervezetük szavai. Gergely így tanította, emlékeket sodorjanak elé. eszméi mellett. hogy ezt kell vallania, ha valami ...!Mele°' tavaszi vasárnap volt, Az öreg szájában felsercegett baj éri. Sohasem gondoltak rá amikor Gergely felhúzta újjára • a pipa és kérdő tekintettel né- komolyan, hogy egyszer baj ér- a jeggyűrűt. Velük örült a tárka- Eett ránk. heti őket. Gergely az orvosnál virágos mező, az örökké vidám — Ha akarjátok, elmondom a pincében tartotta a megbeszélő- énekes pacsirta. Szürke felhők nektek a fiatal lány igaz törté- seket barátai részére. Szakadt úsztak felettük gomolyogva, ami- netét — szólalt meg ismét Ga- matrac közé rejtették a plaká- kor hanyattfeküdtek a fűben, és zsi bácsi. Mi pedig akartuk, és tokát, amelyekét késő éjjel ra- Gergely újjai fekete haját símo- figyelmesen hallgattuk az öreg gasztottak a kapukra. gatták. Együtt dolgoztak az orvo szavait-. h — Ki csinálta ezeket a pia- sók pincéjében is. Gergely tö­* kátékat? — tartotta elé a bíró mött ecsettel rajzolta a betűket A megsárgult naptár 1932 ok- a vörösbetűs feliratot. a fehér lapokra, ő pedig édesany­tóberét mutatta..; Esős, hideg A rendőrtiszt hangosan olvas- jától kapott nagy ollóval vágta idővel köszöntött be az ősz. A ta a szöveget: „Barátaink! Mel- egyenlő nagyságúra a plakátokat, szél bősz haraggal korbácsolta lettünk az igazság! Bátran har- Ez volt hát az igazi boldogság., a lombjaikat vesztett fákat és coljunk az úri elnyomás ellen!” — Letelt a gondolkozási idő. hideg esőt vágott a járókelők szé- — Tisztában van vele, hogy Megmondja tehát Havasi Rozália, mébe. mi ez? Tudja maga, hogy mi- hogy hol van Zengő? A bírósági épület hosszú fo- lyen büntetés jár ezért? —* or- — Barátaimhoz örökké hű le- lyosóján vágni lehetett a füs- dította a bíró, és hosszú nyakán szék. Soha, soha sem árulom el, töt. A szúette, szikkadt fapado- kidagadtak az erek, hogy hol van Zengő Gergely — kon sokan ültek — vádlottak; A lány tekintete a sarokba ta- válaszolta bátran a lány és kö- A sötét cellákból hozták ide eze- Padt. Milyen furcsa érzés, hogy vér könnycseppeket mázolt szél két a fiatalokat. Szemükben a semmi félelmet nem érzett. Nem s re ón újjaival. félelem, arcukon az előzőnapi tudta mi lesz tovább. Arra gon- Lfi ra a sötét cellában ült. Hom­vallatás izgalma ült, A tárgya- dőlt csak, hogy ismét visszavi- tokát a hideg kőfalhoz szorítot­lóterem ajtaja kinyílt és egy ma- szik a cellába társaival együtt. ^ ős érezte, hogy bátran visel­gas, szúróstekintetű altiszt szólí- Most lebuknak;. , Hát csak ed- kedett. Nem árulta el társait. Az tóttá be a következő fiatalt. Tö- dig... Csak lenne itt Gergely... ítélethirdetéskor sem érzett fé- rékeny, fekete hajú lány állt a Most legalább együtt;Ki Jelme*t. Csak intett^ a fejével, bíróság elé. mondja meg Gergelynek, hogy Í’OSV megértette a súlyos ítéletet. — Hogy hívják? — kérdezte a bátran viselkedett? Barátait is Mindent értett már, az életének bíró, akinek az elmúlt éjszakai lecsukják. Ezek pedig itt az asz­értelmét is, amellyel nem tud kártyacsaták fáradtsága sötétkék falóknál nem tudják, hogy mi a kezdeni... Csak intett ......... . - .... .... fejevei, mint ahogy a falevelek i ntenek búcsút egymásnak ősz­köröket rajzolt szeme köré. Szá- bátorság, A fülén doboltak a jában még most is érezte a szá- kérdések, és gondolataival már . .. ........ mára felüdülést jelentő unicum nem tudta követni őket, mert s/^\’ _8JÍ11 T?r, lesopn ágairól az ízét, reszketett egész testében. — Havasi Rozália — felelte fé­lén Jten a lány, hol van most Zengő. Ha most — Hol dolgozik? megmondja ■*. azonnal elenged­— Cselédlány vagyok Kiszely jük. doktor úréknáh A teremben csend volt. Olyan A szavak úgy tapadtak a tor- csend, mint a felhők között, ahol kára, mint a nyers tészta. Nyel- már nehezen lélegzik az ember, vét végighúzta az ínyén és érez- A bíró kezével intett a rendőr­ié, hogy a rendőri vallatáskor tisztnek, aki közelebb lépett a kapott ütésektől véres, sós ízű lányhoz. Közel hajolt hozzá, és . . , . szájában a nyál. Most úgy tűnt szemében félelmetes harag Ián- 111383 leszi nozza•• számára, mintha már nem is két golt. — Fekete László — ^ őszi szél. Kulcs nyikordult a cel­— Magának tudni kell, hogy í3 zárjában, és a bátor cseléd- ■ — - — lányt három évig zarta ed a sza­bad élettől... m Gazsi bácsi elhallgatott, aztán erősen a szemembe nézve mond­ta: ' — így történt ez fiam. így, ahogy elmondtam. így írd le. ne tégy hozzá semmit. Az érzéseit és gondolatát majd mindenki A bonyhádi gimnázium és a közgazdasági technikum KISZ- szervezeteinek taggyűlésén olyan javaslat született; nagyobb lét­számmal segítsenek egy-egy ter­SZOCSKEHUS Én például nem szeretem a édes mártással sem tartozik az szöcskehúst. Nem vagyok elvi el- ínyencfalatok közé. Az amerikai lensége, de ha választani kell, inkább a marhapörköltet eszem. Még diákkoromból emlékszem, hogy ama nevezetes Keresztelő hadsereg vezetőségének azonban szilárd elvei vannak: a szöcske­húst is meg kell enni! Lehet, hogy a szöcskehús fejleszti a ka­János pusztai tartózkodása idején tonák állóképességét, csiszolja az sáskával táplálkozott. Persze, a agyat, éberré, és harciassá tesz, sáska más, nagyobb is, izmosabb az amerikai hadvezetést azonban is, mint a szöcske, több rajta a harapnivaló. Én mégis inkább egészen más szempontok vezet­ték. Ha az amerikai katona, hadi, marhapörköltet kérek, ha éppen vagy egyéb események következ­lehet választani. tében idegen földre vetődik, is­Viszont a világ egyes vidékén merje az ország szokásait, s jö- megeszik a szöcskehúst. Nem is- kedvvel fogyassza a nemzeti été- merem a receptjét, lehet, hogy leket. Mindenképp kedveltesse nagyon finom; váljék egészségük- meg magát, ha másként nem, hát re! Ahány ház, annyi szokás, — úgy, hogy megeszi a szöcskehúst, kár róla vitatkozni. Mindezt nem is tennénk szó­vá, ha nem olvastunk volna egy meglepő nyugati hírt. A nyugati lapok ugyanis beszámolnak arról, édes mártással, vagy anélkül. ha kell, Az ember elámul ennyi naivi­tás hallatára. Komolyan hiszi-e hogy az amerikai hadsereg kato- az amerikai hadvezetőség, hogy nái pillanatnyilag azzal foglalkoz az amerikai katonákat egyes­nek, hogy végigeszik a világ va­lamennyi országának legjelleg­zetesebb ételét. S miután sehol nem akarnak zavarba jönni, a egyedül azért nem szeretik se­hol, mert eddig nem ették meg a szöcskehúst? És ha az édes mártásba főzött szöcskék az ame­latja lesz. vajon Japán, Korea, a Fülöp-szigetek és annyi más hadvezetőség elrendelte, hogy az rikai hadsereg legkedvesebb fa­egyik ebéd szöcskehúsból áll­jon, amit a tábori szakácsok édes mártással készítettek el. A pap- ország lakossága jó szívvel fo- rilcás csirkével, vagy a töltött gadja az amerikai hadsereget? káposztával valószínűleg még Mert ebben az egész szöcsketör- csak kibékülnek az amerikai ba- ténetben az a legmeglepőbb, hogy kák de kérdés, mit szólnak a igaz! szöcskehúshoz, amely feltehetően (i) Tűzesetek Tolna megyében A száraz, szeles időjárás követ­keztében újabban ismét több avartűz keletkezett megyénkben. Az avartüzek azonban nagyobb kárt nem okoztak, mert vala­mennyit sikerült időben megfé­kezni. Az elmúlt napokban két jelen­tősebb tűzeset történt. Október 17-én a nagyszékelyi fenyveser­dőben keletkezett tűz egy Hof- fher-traktor kipattanó szikrájától. A szikra felgyújtotta a száraz avart és a tűz következtében öt­ezer kilencéves erdei fenyőfa el­égett. Októben 18-án Mözsön a para- zsas hamut a szemétdombra ön­tötték. A parázs a szél hatására lángralobbantotta a szemétdom­bon lévő gyúlékony anyagot. Ki­gyulladt a közelben lévő WC és fészer is, majd a tűz átterjedt a szomszédba. Időben érkeztek a község önkéntes tűzoltói, maid a hozzájuk csatlakozó szekszárdi tűzoltókkal sikerült megfékezni a tüzet és ezzel elejét venni, hogy nagyobb kár keletkezzék. A tűzesetek arra figyelmeztet­nek, hogy a mostani rendkívül szeles időjárásban különös óva­tossággal kell kezelni a gyúlé­kony anyagokat és a tűzszerszá- mokat. Bonyhádi diákok a termelőszövetkezetekben Búcsúznak a nyugdíjasok A termet betölti a halászlé fi­nom illata, a vízügyi dolgozók­nál régi hagyomány, hogy ha­lászlé mellett ünnepelnek. Ezen a családias ünnepségen azonban elsősorban nem a halászlé ízéről, készítőjéről, a fiatal dombori gát­őrről esik szó, hanem az asztalfőn helyet foglaló Imre bácsiról és János bácsiról. A szokásos bók­nak tűnik, hogy nem látszik meg rajtuk a hatvan év. Pedig van igazság benne. A dús, fekete ha­jú Csankó Imre, a szekszárdi sza­kaszmérnökség vezető adminiszt­rátora nyugodtan letagadhatna egy évtizedet, az örökké vidám, viccelődő Szűcs János építésve­zető — bár haja már ősz — is bátran mondhatná magát ötven­öt venöt évesnek. Élő példái an­nak, amit a statisztika száraz a Nádor Csatorna Ármentesítő társulatnál kezdtem a munkát, mint vízmester. Jónéhány árvi­zet átéltem, de a legemlékezete­sebb az ötvenhatos jeges árvíz volt. Nehezen, de sikerült meg­menteni Sióagárd háromnegyed részét. Egy hétig nem aludtam, a pár nap alatt egészen bereked­tem, csak suttogni tudtam. És ekkor ért néhány igen kellemes meglepetés. Telefonáltam a köz­pontba, hogy igen nagy a ve­szély. A beszélgetés az igazgató­val körülbelül így zajlott le: — Igen nagy a veszély. Zsáko­kat kérek. — Mennyit? — Húszezret — Küldünk negyvenezret. Pal­ló nem kell? — De igen,, legalább két vagon. — Akkor kapsz tíz vagonnal. De aztán megállítsátok a vizet! — Hát megállítottuk. És még egy kellemes emlék ebből az idő­ből, amikor Dobi elvtárstól az számadatai már hitelesebben bi- £ves korra már benő az ember nyű munka — és senki se higgye, zonyítanajj a növekvő átlagos fejeiágya. Ezt onnan tudom, hogy hogy az utódom kisebb képességű életkorról, ma lassabban öregsze- arnjj5;or bukfencezni tanítom az ember, forduljanak hozzá biza- nek az emberek. unokámat, a fejemnek nem lesz lommal. , , .... semmi baja, csak a lábam akad né- János bácsi is csak »hivatala- n -h átvettem a ko­Hatvan evesek, nyugdíjba men- ha a vitrinbe. - Mosolyra derülnek san- megy nyugdíjba. Hetenként ”^nvkitüntetést ” T az arcoiC) de Imre bácsi komoly- legalább egyszeí- eljön, ha másért ra fordítja a szót. — Jólesik a nem is, de a puszikat »behajta- pihenés, de azért nem fogunk el- ni«. A »régi vízügyi alapon«.- - szakadni egymástól, nem leszek Vacsora közben élményeiről, két nyugdíjasnak, majd Csanko ritka vendég köztetek. Arra ké- emlékeiről kérdezősködöm a nyu- lesznek mindig egykori munka­nek. Karászi Kálmán igazgató búcsúzik tőlük a munkatársak nevében, jó egészséget, hosszú nyugodt,derűs öregséget kíván a mánykitüntetést. Búcsúznak a nyugdíjasok De a búcsú nem végleges. Szeretet­tel várt és fogadott Vendégek Imre köszöni meg a meleg, ba­ját! ünneplés^ — Igen, hatvan­rek mindenkit, tartson ki a mun- galomba vonuló építésvezetőnél, helyükön, kában — a vízügynél nincs köny- — Hát emlék, az van sok. Még (J) melőszövetkezetnek a kukorica betakarításában. A két szervezet ezután kéréssel fordult a járási KISZ-bizottsághoz, legyen segít­ségükre valamelyik termelőszö­vetkezettel való megegyezésben. A KISZ-bizottság közreműkö­désével a technikum szervezete a kakasdi termelőszövetkezettel te­remtett kapcsolatot. Hétfőn reg­gel kétszáz " diákot szállítottak vontatók, gépkocsik Kakasdra, kukoricát szedni. Szorgalmasan dolgoztak egész napon keresztül, olyannyira, hogy munkájukkal a szövetkezet vezetősége is elége­dett, mert tekintélyes területről szedték meg a kukoricát. Háromszáz gimnazista ugyan­akkor a mőcsényi termelőszövet­kezetnek segített. Százötvenen kukoricát szedtek, százötvenen napraforgót. Az osztályok ver­senyre hívták ki egymást, melyik takarítja le nagyobb területről a termést „minőségi kifogás” nél­kül. Munka közben csaptak olyan nótázást. hogy a tsz-tagok meg is állapították: — Sok ilyen pacsirta kellene máskor is. Az ötszáz bonyhádi diák mun­kájának kettős haszna volt: a termelőszövetkezetek előbbre ju­tottak a munkákkal, a diákok vi­szont pénzhez jutottak, amelyet mindkét szervezet a klubhelyiség berendezésére fordít. — A tűsarok-viselők védelmé­ben. A figyelmes bécsiek a pin­cék feletti és egyéb rácsozatokat, ahova a tűsarkok oly könnyen beakadhatnak, a lépéstávolság­nak megfelelően vaslemezekkel borították be.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents