Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-13 / 216. szám

4 ÍOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1961. szeptember 13» Kondornak nem tört bele a bicskája... Két fiatalember a kifutó vá­laszfalát rakja fel. Kőművesek. Egyiken kezeslábas, a másikon csupán klottnadrág. Bőrét cso­koládébarnára égette már a nap, amely itt, a kisdorogi le­gelő »katlanában« még perzse- lőbben ontja sugarait. A katlan felső végén, ahon­nan nem messze már a szán­tóföldek kézdődnek, alakul ki a szövetkezet majorja. Két szabadtartásos istálló már áll, benne a jószágok, és most épít az építőbrigád egy húsz férő­helyes, szerfás fiaztatót. Azon izzad most a két fiatal kőmű­ves, Jakab István és Jakab Jó­zsef. Csupán névrokonok... Két év óta dolgoznak a szövetkezet építőbrigádjában. Jakab István most megválni készül a bri­gádtól. — Jobb kereset után néz tón? — Dehogy, ősszel bevonu­lok... — Legalább a brigád elbú­csúztatja majd? — Igen. Egy hordó sörrel... — Akkor, a leszerelés után érdemes lesz visszajönni. Bi­zonyára két hordó sörrel fo­gadják. — Ide is akarok visszajönni. A kőműveseknél jobb dolga van a két ácsnak, Kondor Györgynek és Kóka Ágoston­nak. Hűvösben dolgozhatnak. Kondor a brigádvezető. Ala­csony, sovány ember, arcán többnapos borosta. Határozott, magabiztos. — Nézze meg ezt a fiaztatót. Ilyet keveset talál a megyé­ben. Mielőtt az építéshez fog­tunk volna, megnéztük a va- rasdit, meg a bonyhádi szövet­kezetét — magyaráz. — Kérdezte tőlem az elnök: »Tud ilyet csinálni?« — Nem — mondtam — a miénk jobb lesz ezeknél. Ezek olyanok, mint a szalmakazal. — Felépítettük egy hónap alatt — szól közbe Kóka. — Pedig nagyon sok munka van vele — folytatja Kondor. Olyan kemény a faanyag, mint az acél. A szög nem megy el benne. Mindent fúrni kell. De két és fél nap alatt beraktunk 38 rácsot és be is vasaltuk. — No, de meg is lehet néz­ni. A tető kívül cserép, belül nád. Nyáron hűvöset tart, té­len meleget. Ezt csakugyan tapasztaljuk is, mert amint kilépünk a kel­lemes hűvös alól, valósággal elkábít a szikrázó nap. Az »előregyártó telepen« ugyancsak izzad a harmadik ács, az öreg Ganzler Ádám. Ö szabja fel méretre a lcemény- fa-deszkát, szögeli össze ajtók­ká, és a kutricák válaszfalává. — Sokan azt mondták, ami­kor megkezdtük az építkezést: »Nem lesz ebből semmi.« »Be­letörik ebbe a Kondornak a bicskája.« Most láthatják, ami­kor már készen van, hogy nem tört bele a bicskánk. Ezt a szerfás fiaztatót megnézheti akárki. Jó adag büszkeség érződik Kondor hangjában, de nem le­het őt ezért megróni. Nyilván a nyolcemeletes bérpalotát, modem középületet építő épí­tész is büszke az alkotására. Miért ne lenne büszke az idős ács, akinek ez az első ilyen — és valóban jó — munkája. Szerfás fiaztatót, istállót épí­tenek másutt is, szerte a me­gyében, az országban. Bizonyá­ra azok az ácsok is ilyen büsz­kék a munkájukra, azt tartják a legjobbnak, mint Kisdorogon Kondor György, Büszkék rá, kétszeresen, mert nem csupán építőnek, de tulajdonosnak is érzik magu­kat. Bognár István A Felső Szerv meg a Vállalat — Negyvenmillió forint! Egy szerint el kellett küldeni például fillérrel sem több. Ezt könnyű- a festőket, s most lakóházak, is- szerrel teljesíteni tudják, eléged- kólák átadása késik. jenek meg ennyivel. Persze, ez az egészségesnek — De kapacitásunk még har- éppen nem mondható változás mincmilliót elbír! Rengeteg egyéb területen is érezteti ható­építkezés van, sok a beruházás, sát. A Vállalat csak csip-csup csak megbízást kérünk! munkákat kap. Egy-egy munka­— Negyvenmillió forint! És helyen négy-öt munkás dolgozik, jól teszik, ha az elvtársak nem s természetesen az elemi szociá- vitatkoznak a Felettes Szervvel, lis normákat sem lehet biztosíta­Mit tehet ilyen esetben az épí- ni. Holott ezeket a munkákat — tő vállalat? Átszervezi az egész hivatásuknak megfelelően a apparátusát, hogy a csökkentett ktsz-eknek kellene végezni, tervhez alakítsa a kapacitást. pjode a Felső Szerv amit meg- Sokaig mérgelődnek a dolgozok mond utasítást ad, az egyben a műszaki vezetők ej]el nappal törvé^ is s végrehajtják a Vál­dolgoznak, hogy_ az átállás m- lalatnál mé akkor is> ha látják, szonylag zökkenőmentes legyen. hQgy gazdaságosabban is tudná­Az év elején, s a múlt év vé- nak dolgozni, a munkásokat is gén ez a helyzet teljes bizony- munkához tudnák juttatni, ha talanságot eredményezett a vál- megfelelő építkezést kapnának, lalatnál. Hogy nagy felfordulás így persze elforgácsolódik a Vál­nem volt a Felső Szerv intézke- laiat ereje, a munkások két kor- dése nyomán, az csak a Válla- mos tégla között főzik ebédjü- lat szakembereinek tudását dí- két, mint húsz—harminc évvel cséri. így is sok törzsmunkásnak ezelőtt, sok alkalommal tsz-is- számító dolgozónak kellett kiál- tállókban töltik az éjszakát... lítani a munkakönyvét, s elbo­csátani, mert a kapacitás nem bír el annyi létszámot, s a terv­A Vállalat vezetői erejükhöz mérten megtesznek mindent, túlteliesítésre sem lehet számi- hogv ezt az évet valahogV ki~ — í húzzák. S abban bíznak, hogy tani majd az év során, mert a Tr... , , _ , ,, , majd jövőre a Felső Szerv is ala­Vallalat nem kap megbizatast. Jahlan meqgondolt intézkedé­íül\9 Írj™" , fr"* seket hoz, mell hozzájárul, hogy múlt evben nyolcvanöt milliót „ T7.,, , ’ épített be könnyűszerrel. S a szakmunkások olyan híresek tu­dásukról, szorgalmukról, hogy az a szerv, aki nem ad megbízatást, igen sok alkalommal dicsérte meg, sőt élüzem címmel tüntette a Vállalat olyan munkát kapjon, ami kitölti, és megfelel kapaci­tásának... Az olvasó persze így, ahogy leírtuk nehezen tudja kitalálni, ki a Vállalatot, kiváló jelvény- m“y<?n Vállalatrál­i „------AA-Í.—A- Felsőbb Szervről n yel a munkások jórészét. van szó. Mi nem írjuk most meg, de biztos A leépítés a törvényes keretek kitalálja az olvasó is, hogy kik- között folyt le. Mintegy ötven ről szól, mely vállalat históriáját szakmunkást, ugyanennyi segéd- írtuk le fentebb. És abban is munkást bocsátottak el. A tér- bízunk, hogv a Felső Szerv llle- vül kapott negyvenmilliót las- tékesé is belátja, hogy intézked- san a vállalat már teljesíti. Igaz, ni kell. mégpedig sürgősen! néhány létesítmény átadásával késnek, mert a megváltozott terv — Pj — Kovóisok között Az littörőmunka kérdései... Megyei aktíva vitatta meg az elmúlt napokban a KISZ Köz­ponti Bizottságának az úttörő­munkára vonatkozó irányelveit, azok végrehajtását. Az aktíva részvevői ifjúsági vezetők, peda­gógusok, szülők voltak. Az aktí­ván résztvett Daradics Ferenc elvtárs, az MSZMP megyei bi­zottságának titkára is. Vitaindító beszámolót Bauer József, megyei úttörőtitkár tar­tott. Bevezetőben foglalkozott az úttörőcsapatok jubileumi felaján­lásaival. A megye csapatai ennek során összesen 57 250 kiló papírt, 39 203 kiló textilhulladékot, 427 027 kiló vasat gyűjtöttek és elültettek 143 093 facsemetét. Majd elmondotta, milyen irány ba kell terelődni az úttörőmoz­galom fő céljainak; társadalmi életünk mai problémáira, célki­tűzéseire. Találkozzanak többet az üzemek, termelőszövetkezetek dolgozóival, ismerjék meg a mun kát, ismerjék a hazai és a kül­politikai eseményeket. Foglalkozott a csapatoknál fo­lyó munka színesebbé, eleveneb­bé, romantikusabbá tételének le­hetőségeivel, a kulturális- és sportmunkával, a jövő évi kul­turális versenyekkel, a táborozá­si lehetőségekkel. Taglalta még a vezetés problémáit, a szervezet és az iskola kapcsolatát, az út­törő- és a KISZ-szervezetek kö­zötti kapcsolatot. A beszámolót követő vitában sok ifjúsági vezető, pedagógus mondotta el véleményét, tapasz­talatait. Elmondották például, hogy helyes lenne az úttörőcsa­pat és a művelődési otthonok kö­zötti szorosabb kapcsolat. Helyes lenne, ha a művelődési otthon­ban helyet kapnának az úttörő szakkörök, és vasárnap délelőt­tönként a gyerekek népesítenék be. Beszéltek az iskolaigazgatók és a csapatvezetők közti kapcsola­tok javulásáról, arról, hogy az úttörőszervezet tevékenysége egy re inkább közös ügyükké válik. A vitát Tatár Lajos, a KISZ megyei bizottságának titkára foglalta össze. Hangsúlyozta a KISZ-bizottságok, alapszerveze­tek felelősségét az úttörő mun­káért, és beszélt az ifjúsági ap­parátus, a pedagógusok, a műve­lődési szervek, a szülők és a kü­lönböző társadalmi szervek együttműködésének szükségessé­géről. összefoglalva, hogyan le­het a legjobban megvalósítani a KISZ KB irányelveit. Megvegyem ? Az újságolvasók ama csoport­jába tartozom, akik a hátsó ol­dalon kezdik, a sporttal, majd folytatom az olvasást az apróhir­detésekkel. A szombati lap apró- hirdetései között megakad az egyiken a szemem. »Eladó Bátaszék,..« Meg kéne venni, gondolom, mivel van né­mi megtakarított pénzem a ta­karékban, miért ne vehetnék be­lőle egy falut. De alább ezt lá­tom: »Eladó Szekszárd...« Mégis, talán inkább Szekszár- dot veszem meg, az mégis csak egy város. Vagy ne vegyem meg egyiket sem? Vajon melyik kö­zépkori király, vagy főúr kelt- életre, hogy pénzhiányban lévén, áruba bocsásson egy-két falut, várost? HA VALAKI fontossági sor­rendet akarna meghatározni a mezőgazdasági szakmák között, biztosan a traktoros mesterséget említené elsőnek. A gépészko­vácsokról talán el is feledkezne. Pedig a mezőgazdasági üzemek­ben manapság nagyon sok múlik a kovácsokon, annak ellenére, hogy általában ebben a szakmá­ban foglalkoztatnak legkevesebb mestert. Megyénk egyik legna­gyobb gépállomásán, a dalman- din, például mindössze öt. gépész­kovács dolgozik. De ha csak akár egyetlen napon nem mele­gítenék, nem élesítenék a vasat, annak bizony szomorú következ­ményei lennének. Egyszerűen nem tudnának szántani. Mert életlen ekevassal a traktoros nem boldogul. Napjainkban pe­dig különösen nem, mert nagyon Ne vegyem ? Végigolvasom a hirdetést és na gyot csalódom. Nem a várost, nem a falut árulják, hanem csu­pán egy házát. És eljutok a hirdetési gyakor­lathoz — ami ellen a szerkesztő­ségektől a nyomdai korrektoro­kig mindenki hadakozik —, hogy a hirdetéseket szó, betű szerint kell közölni, mert különben nem fizet a hirdetés feladója. De vajon, ha a hirdetés felvé­telekor megmagyaráznák, hogy a magyar nyelv 'alapvető szabályait használni is kell, akkor a hirdető bizonyára nem sajnálna még egy forintot. Hiszen nem Szek- szárdot akarja ő eladni, hanem »Szekszárdon. a Berzsenyi utcá­ban..., vagy Bátaszéken. az Orbán u. 5/b. számú házat.« száraz a föld, napjában kétszer, sőt háromszor is kell ekevasat cserélni. — Mi ezzel tisztában vagyunk, s ha azt lát juk, hogy a kiszabott időben nem győzzük a vasak élesítését, ráhúzunk, vagy dol­gozunk éjjel is De azért, mért nincs éles eke, nem állhat a körzetben egyetlen szántótrak­tor sem — mondja a gépállomás egyik kovácsa, Májer Jenő. AZ Ö BIRODALMÁBAN — a kovácsműhelyben — mindig me­leg van. Tüzes vassal dolgoznak állandóan, de még a víz is me­legít itt. Olyan forró volt pél­dául abban a hordóban a víz, melyben lehűtik az izzó vasal, hogy az egyik kovács ebben me­legítette fel a csirkepörköltet. — Hány ekevasat élesítenek naponta? — kérdem Récsei Ká­roly tói, a fiatal kovácssegédtöl. — Mikor hogy, 250-et, 300-at. Nem számoltuk még, amit a traktoros brigádok ideküldenek, azt mind megélesítjük. Pontosan, mire kell — vágta rá. Gépesített a kovácsműhely Dal- mandon. Különben egyszerűen le­hetetlen volna mindennap a több száz ekevasat megélesíteni. A munkát csakis úgy győzik a ková­csok, hogy villanyhajtotta géppel dolgoznak. — Ki gondoskodik arról, hogy megkapja idejében minden trak­toros az éles ekét? — Ezt Horváth Károly műhelyvezetőtől kérdez­tük. — A műhelymunkások. Az üzemanyagot szállító járműveken küldjük minden brigádnak az éles vasakat. A szállítmányt itt 1 elkészítjük, vontatóra rakjuk és már utazik is az ekevas — mond­ja, s mutat egy halom ekevasra, melyek mindegyikére krétával pontosan ráírták, hogy melyik br; gád kapja. A kovácsok állandóan 40—50 fokos hőségben dolgoznak. Kap­nak-e valamilyen hűsítő italt? — NEM KELL NEKIK — je­gyezte meg Horváth Károly, a műhelyvezető, amire nevetéstől lett hangos a műhely. Megtudtuk, hogy védőitalként tejet ajánlottak a kovácsoknak, megihatnának naponta akár 5 li­tert is. De mert a tejnek nincs szesztartalma, a kovácsok inkább lemondtak róla. Üdítő italt fo­gyasztanának, azt viszont nem ajánlják, mert nagjmn izzadnak tőle. így aztán a kovácsok védő­italának árát a dalmandi gép­állomáson megspórolják... — Mivel foglalkoznak szabad idejükben a kovácsok? Erre a kérdésre a műhelyben lévők összenéztek, s mosolyogtak. Ebből megtudtuk, hogy most az őszi szántás-vetés dandárjában a kovácsok nem érnek rá szórakoz­ni. Dolgoznak napi 14—15 órát is, ahogy a szükség kívánja. S még egyet megtudtunk. Ha a helyzet úgy hozza, még ..maszek” mun­kát is vállalnak. A közelmúltban például éjszaka dolgoztak a lápa- fői termelőszövetkezetben. Ezt a közös gazdaságot a gépállomás patronálja, s halaszthatatlan ko­vácsmunka akadt a szövetkezet­ben. a gépállomás kovácsai elvé­gezték. Ilyen emberek a dalmandi ko­vácsok. Dorogi Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents