Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-01 / 206. szám
4 WOmX MEGYEI REFGJSAQ 1961. szeptember L Asszonyoknak — lányoknak Franciaországi találkozások: Az iskolás gyermek A gyermek életében nevezetes esemény az iskolába kerülés. A gyermek az iskolában találkozik a rendszeres kötelességteljesítéssel, s az iskola jelenti számára a közösségi élet kezdetét. Nagy horderejű kérdés az, hogy ennek hogyan indul neki, mert a kezdet bizonyos mértékig egész iskolai pályájára kihat. A gyermek iskolába való előkészítése terén rendkívül sok múlik a szülőkön. Sokan helytelenül értelmezik az előkészítést, a gyermeket előre megtanít ják az írásra, olvasásra. Ez a módszer nem helyes, mert a gyermek az iskolába kerülve arra kényszerül, hogy helyes módszerrel tanulja azt, amit otthon helytelen módszerrel tanult. Leghelyesebb, ha a szülők segíteni akarása elsősorban a gyermek beszédkészségének kifejlesztésére irányul. Az a gyermek, akivel sokat beszélgetnek, akinek mesélnek és megmagyarázzák a mesék ismeretlen szavait, vagy akivel magával is elmesélteti a szülő a nap eseményeit, elég szókinccsel rendelkezik és már tud folyamatosan beszélni is. Az is természetes, hogy a gyermek kezébe ceruzát adunk, és arra biztatjuk, hogy minél többet rajzolgasson. Az a gyermek, akivel rendszeresen foglalkoznak, és bevonják a kisebb háztartási munkák elvégzésébe, nemcsak ügyeskedik, hanem sok ismeretre is szert tesz. Megismeri a háztartási eszközöket, a dolgokat egymástól meg tudja különböztetni, sőt számolni is megtanul. A gyermek iskolára való előkészítése azt is jelenti, hogy a gyermek tiszteletet, de ne félelmet érezzen az iskola, a tanító iránt. A világért se fenyegetőzzön a szülő az iskolával »-megállj, majd ad neked a tanító bácsi«. Ellenkezőleg: a gyermeknek azt kell éreznie, hogy a tanító sok szeretettel, az iskola pedig sok új örömmel és érdekes tanulnivalóval várja. Másrészt érezniök kell azt is, hogy a szülők is tiszteletben tartják az iskolát. Számukra fontos a tanító véleménye, és az, hogy milyen eredménnyel tanul gyermekük. A leglényegesebb az, hogy a gyermek érezze az iskola és a szülői ház legteljesebb egyetértését világnézeti, és minden téren. Divattudósítás Különböző alapanyagokból készült nyári köpenyeket mutatunk be olvasóinknak. Ma már egyetlen nőnek sem hiányozhat ruhatárából egy fehér, fekete, vagy egyéb pasztellszínű shantung, vagy burette köpeny, melyet nyáron, hűvösebb estéken alkalmi ruha fölé visel. A kardigán és a rövid szövet kulikabátok divatja elmúlt olyan formán, hogy azt este selyem, vagy vászonruha fölé már nem viselik. Az említett kabátokat továbbra is hordjuk nem elegáns, hanem sportos jellegű holmikhoz. A rajzokon látható modern vonalú köpenyek igen csinosak és elegánsak s nem kerülnek többe mint egy tiszta gyapjú, bordázott kötésű kardigán, sőt jóval olcsóbb és egész nyáron át, sőt kora tavasszal is viselhetjük. Az említett kabátok lefelé enyhén bővülőek, vagy kissé hordó-, vagy tojásvonalúak. Az ujja- hossza többnyire lefelé bővülő és könyökön alul cca. 10—12 centiméterre végződik. Fazon nélkül, kis galléros, vagy megkötős nyak- megoldásokkal divatos. 1. rajz: Türkiz vászon, vagy piké köpeny, alatta hasonló színezésű empire mintás ruhával. 2. rajz: Mélyített sálszerű nyakmegoldással készült lenshan- tung köpeny. 3. rajz: Nyaknélküli fehér bú- tette, vagy vászon köpeny. 4. rajz: Enyhén bővülő szabásvonalba beszabott bőséggel, kissé elálló nyakkal. 5. rajz: Mintás lenshantung köpeny, elálló, megkötős nyakmegoldással. ejtett vállal. Díszítsük lakásunkat A dísztárgy a talminak, a vá-1 olyan elavult, mint a kombinált sárinak, a giccsnek a melegágya.1 szekrény másik álromantikus kiNincs jó ízlésű ember számára lehangolóbb látvány, mint a vitrinek bezárt limlomjai, a használaton kívüli ezüsttárgyak, szentimentális emléktárgyak közszemlén. A vitrin ma már épp Szépségápolás alakítása, a misztikus megvilágítású, csillogó üvegű bárszekrény. A nagyobb kerámiák, korsók, tálak vagy figurák nem valók üveg mögé, viszont polctetőn, könyvszekrény-rekeszben szétszórva kellemesen tagolják az egyhangúságot. Hamutartó, cigarettadoboz, gyümölcsöstál pedig kerüljön az asztalra, állványra, szóval oda, ahová való. Kamaszkorban, a nemi mirigyműködés megindulásakor a zsíros arcbőrön jelentkeznek pattanások. Ezek az érett kor beálltával rendszerint maguktól is elmúlnak, de addig is ajánlatos kezelni, mert gyakran hegek maradnak utánuk. A pattanások keletkezését emésztési zavarok, szervi megbetegedések is okozhatják, és ezért súlyosabb esetekben mindenképpen forduljunk orvoshoz. A pattanásos arcbőrt erősen szárítani kell. Reggel és este meleg vízzel és lúgos mosószappannal mosakodjunk. Még jobb a gyógyszertárban beszerezhető kénszappan. Habját 5— 10 percig hagyjuk az arcbőrön száradni, s csak aztán mossuk le meleg vízzel. Ügyeljünk azonban arra, hogy a kénszappan ne jusson a szembe, mert kötőhártyagyulladást okozhat. A pattanásos arcbőr szárítására bevált a kéntartalmú Sulfamyl- puder. A már említett arcvízek is elősegítik a pattanások le- száradását, a rázókeverékbe pedig ajánlatos még 2 gramm kénport is kevertetni. A pattanásokat piszkálgatni, nyomkodni szigorúan tilos! Ajánlatos az egészséges életmód, szabad levegőn tartózkodás, sportolás, napfény. Fogyasszunk sok gyümölcsöt, friss főzeléket, salátát, kerüljük a fűszeres ételeket, a szeszes italokat, és a nehéz, zsíros kosztót. Gondoskodnunk kell az emésztés szabályozásáról is. A pattanásos arc orvosi gyógykezelésére eredményesen alkalmazzák a hormonokat, vitaminokat, külső és belső hatású gyógyszereket, továbbá az arcbőr hámlasztását és a kvarc- fénykezelést. Sajnálatos módon igen elterjedt a kispolgári giccs, vidéki városainkban és falun. Pedig az ízléstelen vásári dísztárgyaknál, bazáráruknál sokkal szebbek a népi kerámiák, háziszőttesek, kézimunkák, szőnyegek. A legmodernebb városi lakásnak is díszére válnak ezek, mennyivel inkább szépíthetik a vidéki és falusi otthonokat! Egyébként ma az iparművészet mellett erősen fejlődőben van az ipari művészet, a sokszorosított gyári á:j művészete is: találunk már t- megáruban is nemes formájú edényeket, s valóban művészi üvegholmikat, de egyes divatjamúlt ólomkristályok ízléstelen mintáikkal még mindig mérgezik a közízlést és kevés kivétellel ezt mondhatjuk el a porcelánszobrokról is. Az irodalom és művészet Párizsa 5. Életemben először találkoztam Párizzsal, mégis ismerős. Ha sokat olvastál róla, akkor úgy áll előtted, mint régi barát. A különbség csupán csak annyi, hogy irodalmi kőrútjaidat valódi sétákká változtathatod. Versek, elbeszélések, könyvek elevenednek meg emlékezetedben, ha Párizs házai között járkálsz. Ady, József Attila, Majakovszkij, Ehrenburg, Heine és Hemingway nyomai után kutathatsz, ha idődből telik. A francia írók után nem kell kutatni. Márványtáblák jelzik a házakat, amelyekben születtek, éltek, dolgoztak. Nem tudok meghatódottság nélkül állni a Quater Latinban, a 9. rue Casimár Delavigne előtt, ahol Ady kedvenc szállója volt. A Luxemburg kertben figyelem a platánfákat. Vajon melyikről mintázta Ady „A platánfa álma'’ című verset. Ha augusztusban, amikor már látsz néhány falevelet a járdákon, végigmégy a Szent Mihály útján, ismét Ady jut eszedbe: ..Párizsba tegnap beszökött az Ös2 Szent-Mihály útján suhant nesztelen* Kánikulában, halk lombok alatt S találkozott velem” A Szajna-part külön érdekes életet él. Töménytelenül sokfajta olcsó könyv és festmény között válogathatsz a parti könyvládák árusítóinál* Válogatok a Szajna-parti kőpárkányra erősített ládákban. Aragon költeményeit szeretném. Nem találom őket. Csak régi klasszikusokat és új ponyvákat látok. Mai kommunista költők után kutatok. Tudom, hogy vannak szép számmal. Végignézek, vagy húsz ládát. Egyet sem találok. Helyettük a régi klasszikusok mellett ott virít a ponyva. Eszelős pillantásé nők, revolveres férfiak, véres testek merednek feléd a fedőlapokról. Barátom az egyik könyvárussal rövid eszmecserét folytat. Az alacsony, vékonycsontozatú szemüveges emberke, aki nagy irodalombarát, panaszkodik: — Ha így haladunk tovább, a ponyva kiszorítja végképp a klasszikusokat. Romlanak az ízlések! Amikor megtudja hogy Stendal, Balzac, Viktor Hugo legjobb műveit az Olcsó Könyvtár sorozatban fillérekért megvásárolhatják a magyar dolgozók, olyan hitetlenkedő arcot vág, mintha mesét hallana. A művészek egy része éhezi le* Soha nem felejtem el, amit a Pont Royal híd bal sarkán láttam. A híd előterében oldalt néhány méternyi üres flaszterra egy fiatal körszakállas művész színes krétávol különféle alakokat rajzolt. A rajzok mellé sapkát tett* s akik megtekintették a művészetét, néhány fillért dobtak a sapkába. Sokáig néztem a rajzait, amelyek átlagon felüli tehetségről tanúskodnak. Amikor a művész szemébe néztem, zavarba jött* Szégyellte a lehetetlen állapotot. Resteilte a koldulást. A ruhája gyűrött volt és piszkos. A szemei valósággal lángoltak. A sapkájában becslésem szerint öt frank értékű aprópénz lehetett* amelyből egy sovány kis vacsorát elfogyaszthatott. Következik: Csillogás és szürkeség. Haypál Tibor Különös leánykérés Az üzemben nem irigyelte senki, pedig kedves, csinos fiú volt. Hullámos fekete haját, kisportolt, izmos alakját csodálattal nézték a lányok. Titokban ilyennek képzelték el az igazi férfit, a szerelmes vőlegényt. Csak hát a neve... igen, Pamacs Péternek hívták. Amikor az első alkalommal jelentkezett a kul- túresoportba és bediktálta nevét, mindenki mosolygott a Pamacs név hallatán. Volt már menyasszonya is. Az esküvő előtt nemet mondott Péternek, visszaküldte az addig féltveőrzött gyűrűket. A lány mindenkinek így magyarázta cselekedetét: — Még hogy nekem fizetéskor odakiáltsák: „Pamacsné maga következik — soha! Inkább szakadjon meg bánatomban a szívem”* Az utóbbi nem történt meg, de a házasságukból sem lett semmi. A lányoknak azóta a fiú csak így mutatkozott be: Péter vagyok. Májusban is így mutatkozott be a szívet simogató mosolyú Áginak is. A lány csodálkozva nézett rá, aztán sorolni kezdte, hogy nem sok embert áldott meg a sors ilyen névvel. Azóta mégis sokat jártak együtt. A múlt héten ünnepelte születésnapját Péter. Egyik este, tánc közben véletlenül el is dicsekedett a lánynak a közelgő eseményről. A lány egyre lázasabban dobogó szívecské- jére hallgatott, amikor a boltban megvásárolta a születésnapi ajándékot — egy borotválkozó pamacsot. Szombaton este adta át a fiúnak az ajándékot. Amikor Péter kibontotta a rózsaszín csomagocskát, és meglátta az ajándékot, minden csepp vére egyszeribe a fejébe futott. Csengett, bongott körülötte minden. Még a lélekharang csilingelését is hallani vélte, pedig már vagy két hete nem halt meg senki a faluban. — Ágika .; s hát tudtad? i*« értette félre az ajándékot Péter. — Te mondtad, hogy ma van a születésnapod — súgta Ágika. — Én-e? — kérdezte ijedten Péter. — Igen — Aztán hozzámjössz feleségül? — Csinos fiú vagy és becsületesen dolgozol, miért ne mennék hozzád. — De hát a nevemet még nem is tudod. Huncutul nevetett a lány és így válaszolt: — És ha mégis tudom? — Akkor mondd meg! — válaszolta Péter. Izgatott játék kezdődött közöttük. Ági mondta: Kovács. Péter mondta nem. Ági mondta: Szabó. Péter csóválta a fejét — nem. — Te sóhajtotta Ági kétségbeesve — több név nincs is már* — Még van egy, az enyém — válaszolta a fiú. A lány elsápadt. — Te nős vagy, azért nem mondod meg a neved. — Ugyan már. De mondd csak — válaszolta a fiú —;, ha teszem azt, Zikurhiánnak hívnak, hozzám jössz-e? — Hozzád. — És ha Pamacsnak? — Na végre — mondta Ági. Tudod már én is kezdtem ilyenre gondolni. Péter megkövültén állt és nézte a csillogószemű, kedves kislányt. Nézte és csak várt, mert valami szomorú folytatásra, örökös búcsúra gondolt ezután. Ágika pedig túláradó boldogsággal folytatta: — Ez a név semmi. Képzeld — mondta a lány és megfogta Péter kezét, becéző ujjakkal simítva, kissé töredezett körmei hegyét — nekem egyszer udvarolt egy Ménfőcsanaki. Ahhoz nem mentem volna, mert az olyan Ménfőcsanaki volt. De hozzád? Egy igazi, csinos Pamacshoz? . * * boldogan. Fekete L ászlé
