Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-05 / 209. szám
é iTOLNA WFCYFT TÍEPCJSAÖ 1561. síeptemfier 8. Hiába készült el az öntözőberendezés, nem öntözhetnek a sárpilisi Új Március Tsz-ben Sok felesleges aktatologatás, bürokratikus akadályok nehezítik az öntözéses gazdálkodás elterjedését franciaországi találkozások: A „daloló holnapok irrt r rr• előkészítői Párizs Franciaország hatalmas ipari központja. Fejlett a kohó és gépkocsiipara. Az államosított Renault-gyár 37 000, a magánkézben lévő Citroen-művek 18 OOo munkást foglalkoztat. Párizsban van a szabás-varrás magasiskolája. Szabók, szabónők ezrei dolgoznak a ruhaszalonokban. Az ipari munkásság szervezett. A Francia Kommunista Párt tömegbefolyása nagy. Franciaország legnagyobb pártja a kommunista párt. Örülök, amikor a Francia Kom munista Ifjúsági Szövetség központjának közbenjárása folytán megláthatom Gennevillierst, a munkáslakta vörösövezet egyik állomását. Gennevilliers Párizs külvárosa. Polgármestere M. Waldech L’ Huillier, a hitlerellenes ellenállási mozgalom egyik vezetője, a kommunista párt tagja. Ezen a vidéken a párt a legutóbbi választások idején 75 százalékos szavazattöbbséget kapott. A köz- igazgatás csaknem teljes egészében a párt irányítása alatt áll. A kommunisták harcának eredményeként negyven bérházat építettek az utóbbi években állami támogatással, üzemi konyhákat és napköziotthonokat hoztak létre. Értékes könyvtára, jól berendezett kultúrháza van a városkának, és fellendült a sportélet. A legnagyobb utcát Gabrieli Periről nevezték el, aki — ahogy emlékiratában feljegyezte: — A »-daloló holnapokért« áldozta életét. Utcát neveztek el Paul Vail- lantról is, akit írásai miatt zártak szívükbe a munkások, és Louis Carmelről, a gyárvidék mártírhalált halt munkásáról. — AYons courage et ne soy one pas tristes! (Legyünk bátrak és ne szomor- kodjunk!) Juliette tizennyolc éves, feketehajú munkáslány nevetve mondja ezeket a szavakat, mielőtt koccintunk. Itt mindenki optimista. Mindenki bizakodóan néz a jövő felé. Pedig a világ egvik legtekintélyesebb imperialista hatalmának, — amely őrült gyarmati háborúskodást folytat, — szívében nem könnyű kommunistának len ni. A kispolgári és polgári gondolkodású emberek jelentős részén háborús pánikhangulat lett úrrá. A mának élnek. Az élvezeteket hajszolják. A »hidrogénhalál« elkerülhetetlenségéről fecseg nek. Gennevilliers és a külvárosok munkásai a »daloló holnapokat« készítik elő. Bíznak a jövőben, amelyet a kommunista ideológia világít meg számukra. Örökösei és tovább folytatói, továbbfejlesztői mindannak, ami szép és jó volt a francia nemzet történetében. Míg itt a külvárosban bátorság, küzdőszellem és életvidámság tükröződik a fiatalok szeméből, a belvárosokban lélektelen- séggel, romlottsággal, fásultsággal találkozhatunk. A csillogás mögött egy kivénhedt uralkodó osztály végső agóniáját szemlélhetjük, a szürke külvárosi gyárvidék lakóinak szivében viszont ott lobog az emberségesség, az igazság, a forradalmi öntudat, a szebb életbe vetett hit lángja. Itt, Gennevilliersben érezzük, hogy barátok, testvérek,' elvtársak között vagyunk. — C’ est une historie interessant tout le monde. Akinek Várdomb mellett vezet el az útja, joggal csodálja meg az állami gazdaság hatalmasra nőtt, nagy termést ígérő kukoricáját. Aszályos nyár áll mögöttünk, a gazdaság kukoricája mégis két méterre nőtt, pedig a korábbi gyakorlattal ellentétben 28—30 000 tövet hagytak meg egy-egy holdon. A »titok« könnyen megfejthető: a gazdaság rendszeresen öntözte kukoricáját, s így az aszály sem tett kárt a termésben. A szomszédos sárpilisi Üj Március Tsz 50 holdnyi silókukoricája, az állami gazdaság tő- szomszédságában. ugyanakkor senyved, s bizony nem sok jót lehet remélni tőle. Az sem titok, hogy a sárpilisi szövetkezet az elmúlt esztendőt nem valami fényesen zárta. így fokozott szüksége lenne arra, hogy jó termést takarítson be az idén, s ameny- nyire lehet pótolja az elmulasztottakat. A sárpilisi szövetkezeti gazdák pedig számoltak a szárazsággal, s meg is tettek minden tőlük telhetőt, hogy ne legyenek kiszolgáltatottjai a természet szeszélyének. De... A Szekszárdi Állami Gazdaság ma megyénkben a csőkutas öntözésnek legfőbb propagálója, s igazát saját példáján bizonyítja. Sőt, a gazdaság tovább megy ennél, mert rendszeres segítséget ad minden hozzáforduló szövetkezetnek Ez a segítség nemcsak a tapasztalatok átadását, a szakmai tanácsadást jelenti, hanem a gyakorlatban is megnyilvánul, hisz a gazdaság szakemberei nem egy csőkutat fúrtak már a megye szövetkezeteinek, sőt, felajánlották újabb kutak fúrását is. így történt a sárpilisi Üj Március Tsz-ben is, ahol két csőkút már elkészült, s nyolcnak kijelölték a helyét. Azonban.» és itt szól közbe a bürokrácia. B tervezés kálváriája A csőkutat ugyanis »tervezni« kell. Nem is tervezheti akárki, ezt a székesfehérvári VÍZIG végzi, s a VIZIG-et megkerülni nem lehet. Ha tervezésről van szó, az ember általában bonyolult mérnöki munkára gondol, elmélyült vizs- ; gálódásra, pontos helykijelölésre, t sőt, a tervezésnek előrelátónak is kell lennie, arra is ki kell terÁ dombóvári vasúti csomópont, így a vasútállomás dolgozói is eredményesen dolgoztak 1960- ban, kitüntették őket a Minisz- tertanác', és a SZOT Vörös Vándorzászlajával. Alig féléve, nagyszabású ünnepség keretében adták át a kitüntetést a dolgozóknak, akik akkor ígéretet tettek, hogy úgy dolgoznak továbbra is, hogy a vándorzászló birtokukban maradjon. Az állomás dolgozóinak nagy része állta szavát, jól dolgozott, hisz a termelési eredmény 105,7 százalék volt, magasabb az élüzem szint követelményénél. Az állomás mégsem kapta meg az első félévi eredmények alapján az élüzem címet, mert a balesetek száma több volt, mint a megelőző időszakban. A balesetek többsége nem volt súlyos, mégis, az élüzem követelményekben jelentős helyet foglalnak el, így az állomást természetesen nem lehetett kitüntetni. Az állomáson termelési tanácskozáson, röpgyűléseken hozták a dolgozók tudomására, hogy miért nem kapták meg az élüzem kitüntetést. A balesetek száma jejednie, hogy mit lehet várni az új létesítménytől. A VÍZIG azonban — nyilván maga is tudja, hogy tervezési munkája merőben felesleges — módfelett leegyszerűsítette mindezt. Szabó Ferenc, a sárpilisi tsz elnöke így meséli el: — Kérem, kint voltak nálunk, szó se róla, s megkérdezték, hova is szeretnénk azokat a cső- kutakat? Itt az asztalon a térkép, megmutattuk, ők pedig a megjelölt helyekre rajzoltak egy karikát. Kész, itt lesz a csőkút. A VIZIG-nek van egy sémája, ezt használják valamennyi cső- kútnál, a tervezés műszaki része tehát adva van, tervezni voltaképp semmit nem kell. De ez a szövetkezetnek 5000 forintjába került. Kiss Mihály, a szövetkezet ag- ronómusa azt is hozzáteszi, hogy a tervezés bizonyos esetekben nem is lenne felesleges, ha megfelelő agronómiái és műszaki leírást kapna a szövetkezet. Azt mondja, hogy a tervezéshez hozzátartoznék a kalkuláció is; mibe kerül, mit várhat a szövetkezet, hogyan térül meg az öntözésbe fektetett összeg. Erről azonban szó sincs, mert a látatlanban készített, illetve előre elkészített sablon terv minderre nem ad módot. Elveszik egy üveg víz Persze, öntözni nem lehet csak úgy, átabotában, előbb meg kell vizsgáltatni a vizet, amit az előzőleg fúrt kútból kapnak, hogy alkalmas-e öntözésre? Talajminta is szükséges, mert az illető szakemberek tudni akarják, hogy milyen talajból fakad a víz, amivel majd öntöznek. A sárpilisiek tehát, miután az állami gazdaság szakemberei megfúrták a két csőkutat, küldtek egy üveg vizet Kaposvárra. A víz vegyelemzését ugyanis — hogy ne legyen olyan egyszerű — nem ott végzik, ahol az öntözési engedélyt adják, Székesfehérváron, hanem Kaposvárott, az OMMI-nál. (Rejtélyes név. megfejtése: Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet). Sárpilisről tehát még június ; elején elindult egy üveg víz Ka- ! posvarra, azonban hiába vártak hetekig, nem történt semmi, Utólag derült ki, hogy az üveg lentősen csökkent a beszélgetések, tanácskozások óta. Rendszeressé tették az állomás vezetői a balesetek megelőzését, sokkal szí gorúbban lépnek fel a néhány, hanyag dolgozóval szemben. Intézkedési tervet dolgoztak ki, mely a munkavédelmi őrségek szervezését írta elő. Az oktatóteremben balesetvédelmi kiállítást nyitottak, és ott mutatják be, képekben a megtörtént balesetet, s azt, hogyan lehetett volna megelőzni. A kiállításnak sok a látogatója, itt vitatják meg a brigádok a munka biztonságossá tételének kérdéseit. Az állomás főnöksége szakmai oktatás keretében rendszeressé tette, sokkal szélesebbkörűvé, »választékosabbá« változtatta a balesetvédelmi oktatást. Az intézkedések óta jelentősen csökkent s balesetek száma. A sok baleset miatt nem tüntették ki az állomást 1961. első félévében. S okult ebből minden dolgozó, most úgy dolgoznak, hogy a második félévben csökkenjen a baleset, és ismét kitüntessék az állomást az élüzem címmel. víz — elveszett. Ha egy hordó bor veszett volna el, azon nem csodálkoztak volna Sárpilisen, azt azonban nem értik, hogy egy üveg sárpilisi vízre kinek van szüksége. Végre a fehérváriak is megsokallták, s most már ők vittek el saját kezűleg egy üveg vizet az OMMI-hoz, az eredmény azonban mindeddig semmi. — Nincs tervdokumentáció, nincs vízjogi engedély — mondja Dobszai Vilmos, a szövetkezet főkönyvelője, akit ez elsősorban pénzügyi szempontból érdekel: kiadtak egy csomó pénzt, elkészült az öntözőberendezés, öntözni azonban mégsem lehet, ami azt is jelenti, hogy a várt bevétel is, a befektetett pénz megtérülése is elmarad. Mindaz, ami Sárpilisen történt, nem egyedülálló. Jóformán valamennyi szövetkezet panaszkodik, hogy sok pénzbe, sok felesleges fáradságba, haszontalan időhúzásba kerül, amíg az elkészült csőkutakból öntözni is lehet. Nem kétséges, hogy a hivatalos fórumokon egyesek meglassítják az engedélyek kiadását, de az is biztos, hogy a hivatalos elintézési mód is indokolatlanul lassú, egy öntözési engedélynek túlságosan sok fórumot kell megjárnia. Mindezen változtatni kell A megyében — a megközelítő számítások szerint — 80 000 holdat lehetne csőkutakkal öntözni. Ettől a területtől még nagyon messze járunk. Az igazság azonban az, hogy a legtöbb szövetkezet fél belevágni az öntözésbe, mert látja, hogy milyen bürokratikus akadályokkal kell megküzdenie, amíg az elkészült cső- kútból az áldásthozó víz folyhat. A megoldás módja természetes sokfajta lehet. A Szekszárdi Állami Gazdaság példája azonban azt mutatja, hogy az öntözéses gazdálkodás terjesztésében és megvalósításában sokkal nagyobb szerepet kell adni állami gazdaságainknak, s kézenfekvőnek mutatkozik, hogy a szétszórt, sok kézen megforduló végrehajtási, engedélyezési eljárásoknak legalább egy része az állami gazdaságok kezébe kerüljü i. De mindez már a következő lépés lesz. A sárpilisi szövetkezet példája, s vele együtt még nem egy szövetkezeté, azt bizonyítja, hogy az öntözéses gazdálkodás elősegítésére és megköny- nyítésére sürgős intézkedésekre van szükség. <cs) Állandósítják a csibenevelést A tolnai Aranykalász Tsz a kora tavasszal nehéz körülmények között fogott hozzá a baromfitenyésztéshez. Baromfitelep hiányában a tagok háztáji gazdaságát használták fel baromfinevelésre. A baromfitenyésztés a nehézségek ellenére is eredményes volt. Eddig 3000 rántanivaló csibét és ezer pecsenyekacsát értékesítettek, ezenkívül meghagytak egy ezer kacsából álló törzsállományt. Két héttel ezelőtt elkészült az Aranykalász Tsz egyik idei létesítménye, a 2500 férőhelyes baromfitelep, s most már ide összpontosították a házaknál előnevelt 2500 csibét, amely rövidesen piacra kerül. A tsz vezetősége úgy tervezi, hogy a csibenevelést állandósítják, és a jelenleg nevelés alatt lévő csibék értékesítése után ismét naposcsibével népesítik be a baromfitelepet. Úgy számítják, hogy karácsony táján 2500 rántanivaló csibét értékesítenek, hogy ezzel is biztosíthassák a tagok év végi részesedését. Az estét a Gennevilliersi kommunista fiatalok klubjában töltjük. Központi fűtéses. automatazenegéppel, bárpulttal, billiárd és ping-pong asztallal felszerelt, kényelmes ülőhelyekkel és hosz- szú asztalokkal ellátott szuterén- szoba. Az asztalokon sarló—kalapácsos. csillagos vöröszásziócs- kák. A KISZ-titkár a városi tanács gyermekvédelmi osztályának vezetője. Magas, szemüveges fiatalember. Tizenhét éves kora óta párttag. Vasipari munkás volt, s a választások után került a köz- igazgatásba. Gennevilliersben több, mint kétszáz tagja van a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek. Néhány pohár bor mellett beszélgetünk. Majd barátságos ping-pong mérkőzés, billiárd csata és tánc veszi kezdetét. A lányok a belváros festett női helyett a magyar munkáslányokra emlékeztetnek. ízlésesen öltözködnek, megvetik a kicsapongó, ledér életet, józanak, műveltek és sokat politizálnak. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó ötven kötetből álló, díszes kiállítású könyvsorozat kiadását kezdte meg ..Az én könyvtáram” elnevezéssel. A sorozat az ifjúsági irodalom remekeit foglalja magába, azokat az alapvető műveket, amelyek a legmaradandóbb irodalmi élménnyel ajándékozzák meg az ifjú olvasókat, s amelyeket minden fiatalnak meg kell ismernie, amennyiben az általános műveltség megszerzésére törekszik. A gyönyörködtetés és szórakoztatás mellett a tanuláshoz is segítséget nyújt a sorozat, hiszen magába foglalja azokat a köteteket, amelyek az iskolai esztendők (Ez egy olyan történet, amely mindenkit érdekel.) Kezdi Juliette André és Charlotte históriáját. Charlotte műn- káslány és KISZ-tag. André szülei egyházi kegytárgy kereskedők és ultrák. André és Charlotte szeretik egymást, A szerelem Andrét elszakította szüleitől. Ideköltözött a munkásnegyedbe, elvette Charlottét és amikor behívták katonának, megtagadta a szolgálatot. André apja, aki javíthatatlan ultra volt, szégyenében főbelőtte magát. Micsoda történet! A francia élet tárul fel egy pillanatra, a maga bonyolult ellentmondásaival. Kitűnő novella, vagy regénytéma. A harc nehéz és sok áldozattal jár, de Juliette és a többiek, a francia munkásosztály és a francia nép mégis eljut ae emberiség holnapjába, amely a Föld lakóinak aranykora lesz, s a kommunizmus világméretű győzelmével kezdődik. fíaypál Tibor alatt kötelező olvasmányként szerepelnek. A sorozat négy év alatt jelenik meg, havonta egy kötet lát napvilágot, valamennyi egész vászonkötésben, azonos külsővel, de változatos színben. Az idén Gárdonyi Géza: Láthatatlan embere Charles és Mary Lamb: Shakespeare mesék, Erich Kästner: Két Lotti, Emil és a detektívek, Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig, Daneiel Defoe: Robinson, Hector Malot: A tengerész fia, és L. A. Kasszil: Svambránia nagy titka című művei jelentek, illetve jelennek meg. Miért nem lett élüzem a dombóvári állomás? „Az én könyvtáram”
