Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-03 / 208. szám

1961. szeptember 3. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG rr GYERMEKEKNEK Békakirály H ol volt, hol nem volt, volt egy királyi há­zaspár. Volt ezeknek egy szép kislányuk, aki nagyon szeretett labdázni. Minden délelőtt kint játszott, kacagott az erdő szé­lén. Történt egyszer, hogy addig- addig labdázott, míg egyszer beleejtette labdáját a mély kút­ba, amely az erdő szélén volt. Még a favágók ásták, hogy a meleg nyári napokon friss víz­zel (áthassák szomjukat. Hej, szomorú volt a királylány na­gyon. Mit mond mostmár ő otthon? Hol van a szép labda?! Sírva nézett a kútba. Dehát csak nem tudta kihozni a lab­dáját. Egyszer csak felszólt va­laki a kútból: — Miért sírsz, szép király­lány? — Hogyne sírnék, amikor be­leesett a labdám a kútba, és nem tudom kihozni! — felelt. — Ne busulj, — azt mondja az ismeretlen — kihozom én! De csak egy feltétellel. Ha a feleségem leszel. Mit volt mit tenni a király­lánynak, meg félt is, hogy az apja megveri, hát beleegyezett. Hát akkor rémült el nagyon, amikor a hang gazdája hozta fel a labdát. Mert az egy óriási nagy béka volt. Dehát most már nem volt visszalépés. Amint hazaérkeztek, azt mondja a királylány: — Édesapám, bemutatom a férjemet — Ez a béka a férjed? — Kérdezte csodálkozva a király. — Nahát, akkor le is út, meg fel is út! (Székely népmese) Mit volt mit tenni, nagy sírva elment a királylány. De bizony a béka mindenhol kö­vette. Hiába rugdosta, ütötte, nem tudott tőle szabadulni. — Most már én vagyok a férjed, élj velem! — követelő­zött a béka. Hát mit volt mit tenni, így vándoroltak egész nap. Nap­nyugat felé betértek megpihen­ni egy útszéli csárdába. Hát uramfia, amint lebukott a nap, a béka megrázkódott, két lábra .állt, és levetette a bőrét. És tudjátok, mi lett belőle? Egy szép szál legény, fején királyi koronával. Megszólalt: — Édes feleségem, látod, én elátkozott királyfi vagyok. Még három hétig keli ezt hordanom, és akkor megszabadulok. De en­nek az a feltétele, hogy Te ki­tarts velem. Amikor aztán lefeküdtek aludni, a királylány gondolt egyet. Megfogta a férje béka­köpenyét és bedobta a tűzbe. Gondolta, így egycsapásra meg­szabadul a varázslat alól, és akkor boldogan élhetnek to­vább. De amint lángra kapott a köpönyeg, egyszerre felébredt a királyfi. — Jaj5 édes feleségem, de rosszul cselekedtél! így még három évig kell békának len­nem. Ha még szeretsz, és kitar­tó vagy, akkor keress fel. Ez­zel egy szép, drágaköves gyű­rűt adott a feleségének, s el­tűnt. Hej, siratta is a királylány a férjét. Dehát segítség nem volt. Elbúsult nagyon. Ment, mendegélt, vándorolt a nagy­világban, kereste a férjét. De bizony, nem akadt rá sehol sem. Egyik este eljutott egy öreg szélmolnár malmához. Törd « fejed! A legutóbbi „Törd a fejed" rejtvényünk megfejtései: 1. Zár­óra után. 2. Kisbíró. Szüretelő Pöttöm puttony Pali hátán, csupa n<jta a dombtető, he), a szüret )ó találmány, erjed a jókedv és erő. Nézd, mekkora fürt, a tálam egy tőkéről kétszer megtelt, gyere Pali, szedd a lábad, aszta-paszta lusta embertl Nagyanya a csirkét főzi, mustot iszunk vacsorára, Hej, ezt a sok jót ki győzi? Csorog az ősz ökömyála. TÉNAGY SÁNDOR ÉLELMES GYEREK... — Te miért ülsz itt? — Eladtam a kutyámat a túlsó parton és várom, hogy vlsszaúsz- széki — Miért vagy olyan bús, szép királylány? — kérdezte a mol­nár. — Hát én semmi másért, mint hogy nem találom a fér­jemet kerek e világon. Már idestova három éve kutatok utána. Te sem hallottad hírét a Békakirálynak? — Na, itt jó helyen jársz. Mert a Békakirály itt őrölteti a búzáját. — Hol lakik? — kérdezte örömmel a királylány. — Hej, az nagyon messze la­kik, szépséges királylány. In­nen a hetedik csillagon. De an­nak is a hetedik üveghegyén, a hetedik tóban, a hetedik üveg­palotában. — Hogyan juthatok el én oda? — Hát oda bizony sehogy se. Nem tudsz te repülni. De vár­jál csak! — mondta aztán — kis idő múlva megjön a griff- madár, aki viszi a lisztet. De előbb te belebújsz az egyik zsákba. De ne mozdulj meg, mert akkor ledob a griffmadár. Hát így is lett. Na, amikor odaértek a Béka­király birodalmába, a király­lány észrevétlenül kibújt a zsákból. Jelentkezett a kony­hán, hogy ő szolgálatot keres. Fel is fogadták. Másnap pala­csintát sütöttek. — Hadd süssek meg én egyet! — könyörgött a főszakácsnak. — Nohát, egyet süthetsz. A királylány meg belesütötte a gyűrűjét a palacsintába. Elérke­zett a dél. Vitték a királynak az ebédet. Hát amint a pala­csintát ette, beleharapott va­lami keménybe. Nézi, hát egy gyűrű! Mindjárt megismerte, hogy ez az a gyűrű, amit ő a feleségének adott. Rohant gyor­san a konyhába. Hát éppen ott volt az ő szépséges kis felesége Hej, volt nagy öröm. Megölel­ték, megcsókolták egymást. Olyan nagy lakodalmat csaptak, hogy szinte csilingelt belé a hét üveghegy. Mesélte özv. Palkó Józsejné. Gyűjtötte és fedolgozfa KELEMEN ZOLTÁN Tudjátok-e ? 1. A Panama-csatorna melyik világrészben van? 2. Melyik folyóba ömlik a Ti­sza? 3. Melyik állatra mondják, hogy „ravasz”? A legutóbbi Tudjátok-e? kérdé­sek megfejtései: 1. Nem. 2. A Du­na. 3. Gulliver. Bolondos vers Nem találsz több olyan hentest, akárhol jársz, amilyen a Hentes Jónás. Nála bizony nemcsak a ház, még a kerítés is kolbász. Kolbász ott a seprű nyele, kolbász ott a kát kötele, kolbászon szárod a ruha, kolbász ott a kert kapuja. Egy nagy kutya egyszer odafut, mind megeszi a kaput. Azóta a Hentes Jónás portájára jobban vigyáz, három kövér hentes-gyerék éjjel-nappal ott őgyeleg, mind a három úgy vigyáz, úgy vigyáz, ne fogyjon el a kerítés, még a ház. FÜRTÖS GUSZTÁV Uj horgásztanya a dombori Duna-parton Nem egy többmilliós beruházás elkészültét ünnepük ezen a szom­bat délutánon az építésben részt vett dolgozók. „Csak” egy száz­nyolcvan-kétszázezer forintot érő, családi háznak is beillő horgász­tanya avatására jöttek össze a kórházi sporthorgászok. Ehhez azonban — és ez benne a nagy­szerű — egy fillért sem kértek az állam pénzéből, csupán a kórház területén lévő, egyébként is le­bontásra kerülő, öreg tanyaépület anyagának felhasználására kértek engedélyt. A többit — magát a bontást is társadalmi munká­val végezték. Tavasszal született az ötlet, és a megvalósítás nem késett so­káig. Az igazgató támogatta a kórházi horgászok kérését, meg­kapták a bontási engedélyt és júniusban megkezdődött a mun­ka. Főorvos és kazánfűtő, műtős és lakatos, ápolónő és asztalos, meg a kórház három kőművese töltötte itt szombat délutánját és vasárnapját, hogy > mielőbb elké­szüljön a tanya. Lemondtak még a horgászásról is erre az időre. Mi mással is lehetne megünne­pelni egy horgásztanya felavatá­sát, mint halászlével. Az első ha­lászlé még vásárolt halból főtt a tanya előtt felállított ágason lévő hát bográcsban részben azért, mert nem értejt rá horgászni, no meg a kapás nem jön megrende­lésre, de biztos, hogy még sokszor tölti be az új tanya konyháját és szobáit a horogra akadt zsák­mányból készülő halászlé finom illata. Érdekes horgásztörténetek­ről esik szó a vacsorán, és a to­vábbi tervekről is. Dr. Szentgáli Gyula igazgató főorvos elmondja, hogy a jövőben nemcsak a kór­házi sporthorgászok találhatnak majd — fárasztó munkájuk után — pihenést és felüdülést a dom­bori Duna-parton, hanem szeret­nék itt-, létrehozni a kórháziak üdülőtelepét. Hepp József, a szek­szárdi horgászegyesület elnöke arról beszél; hogy tíz évvel ezelőtt a szekszárdi horgászoknak mind­össze egy horgász-szekrényük volt, ma már egy szépen beren­dezett tanyájuk van a Sió-torok­nál, most pedig elkészült a má­sodik. A kórházi horgászokra — ha társadalmi megmozdulásról van szó i— mindig lehet számíta­ni — mondja az igazgató és a hprgászegyesüleíi elnök is. Ez így is van, bizonyítja a pár hónap alatt elkészült — ma még kívül­ről vakolatlan — horgásztanya, de bizonyítja a kórházban ugyancsak társadalmi munkával készülő nővérlakás és sportpálya is, amelynek építésében tevékenyen részt vesznek a kórházi horgá­szok is. összecsendülnek a poharak. Az építők egészségére. És a jövőbeni jó fogásokra. L J. Természetrajzból jeles A hetedikes Vörös Tibi Alcsu- ton, egy barátjánál töltötte a nya­rat. Az iskolaév kezdetére kelle­mes emlékekkel érkezett vissza Tamásiba. Elutazás előtt kedves ajándékot kapott barátjától — egy eleven, virgonc csókát, a Lacit. Laci és Tibi azóta összebarát­koztak. Ebben része van annak is, hogy Tibi jó falatokkal — ke­nyérrel, húsdarabokkal, léggyel — txaktálja Lacit. Laci megtanult már kerékpá­rozni is, ami annyiból áll, hogy Tibi magával viszi erre-arra, és nyugodtan ül a kormányon, illet­ve a rákötözött zsákdarabórl. És nemcsak megül, hanem nyugodtan tollászkodik is. Talán azt gondol­ja, minek fárassza magát a repü­léssel, amikor kerékpáron is utaz­hat. A kis Vörös Tibi már a tanév megkezdése előtt jelesre felelt természetrajzból — a csóka meg­szelídítésével.

Next

/
Thumbnails
Contents