Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-03 / 208. szám
TOLNA MEGYEI NEPCJSAO 1961. szeptember 3. Franciaországi találkozások: Csillogás és szürkeség 6. Párizs ezerarcú város. Fény és pompa, gazdagság és szegénység tükröződik életéből. Az előváros sokkal és peremvárosokkal együtt több mint ötmillió lakosa van. Tizezerötszáziharminckilenc hektár területen fekszik. Négyezer- háromszázharminchárom útvonala, összesen ezerkettőszázhatvanüt kilométert tesz ki. Ady találóan írta róla: “Hamis kacajú, álcás, gonosz, bús város. Csak éppen mámorosabb és cifrább a többinél«. A Champs-Élysées forgataga a Montparnasse kávéházai és a Saint-Germain negyed dzsessz- muzsikától hangos pincéi mellett szürkén és szegényen, ezernyi féle betegségtől terhelten, és reménységektől sarkallva éli világát a külvárosok népe. A Folies-Bergere tömve van amerikai turistákkal, akik tátott szájjal bámulják a sztárok mezítelen bájait. A legolcsóbb állóhely magyar pénzben átszámítva 30 forint, ugyanakkor az élet által félrelökött franciák százai alszanak a Solferino, a Pont Des Arts, a Pont Neuf, a Pont Sully és a többi szajnai híd alá húzódva. " Ä nagypolgárok és a középpolgárok női elegánsak. Választékos ruházatúkat, eleganciájukat szin- ■ te utánozhatatlan könnyedségüket a világ minden nője megirigyelhetné. Jól öltözöttek a Pigallen hemzsegő prostituáltak is, akik 20—30 frankot kémek az utcán járkáló férfiaktól, s háromféle nyelven kinálgatjak magukat. Ha lemégy a fényes sugárút metrójába, fáradt arcú jegykezelőnőbe ütközöl. Nyoma sincs rajta az eleganciának. A metrókocsi monoton robaja mellett felidézem emlékezetembe a verset, amelyet Majakovszkij írt a párizsi nőről: A nyaka csupa drágagyöngy és briliáns az ujja így képzelitek a párizsi nőt? ... A kép hamis ' Alkossátok meg újra. Az élet nyersebb Másképp láttam őt Fiatal? Vén? Hiába faggatsz engem. Sárga csempés latyakban ül a dóré A Grande Chumiére című étteremben az illemhelynek ő az őre. Ha burgundiból benyakalt a polgár és könnyebbedni kissé félremegy, maodmazel törülközővel szolgál s e szakmában nincs nála ügyesebb. Sok mindent láthat az ember. Mona Lisa csodálatos képe a Louvrében, a hídlakók nyomora, a Pigalle mezítelenre vetkőztetett erkölcstelensége, és a gazdagok fényűző csillogása örök élményeket hagy benned, ha végigkóbor- lod a várost. Néhány órát azzal töltök, hogy az árakat nézegetem. Franciaországban egyre mélyebbre süly- lyed az életszínvonal. A háborús készülődés és a szakadatlanul dúló gyarmati háború, az egyre terebélyesedő állami bürokrácia és a tőkés osztály mindinkább szemérmetlenebb terrorja- következtében az új frank ellenére is drágaság tapasztalható. Egy sportzakó, amit Magyarországon 500 forintért árusítanak, a párizsi kirakatban, ha magyar pénzre átszámítjuk 900 forintba, egy kam- gárn férfiöltöny, ami nálunk 1200 forintért kapható, magyar pénzbe átszámítva 1900 forintba kerül. Végigmentem a Rue D’Aligre utcán, ahol alig lehetett mozdulni a piaci árusoktól. A paradicsom kilója magyar pénzre átszámítva 5 forint, az uborka 8-ba keiül. A rengeteg vevő, amely főként munkásasszonyokból tevődött ösz- sze, viszonylag keveset vásárolt. A kosarak félig üresek voltak. A francia munkásnak de Gaulle bűnös politikája miatt szőkébbre kell vonni a “nadrágszíjat«. Következik: A »daloló holnapok« előkészítői. HAYPÁL TIBOR Hétköznapi este Dunaföldvárott A Nap korábban elbújik már a dunaparti fák lombjai mögé, mint egy hónappal ezelőtt. A híd tövétől már nem is látni, csak a bíborszín-koronát, amelyet a fák fölé rajzolnak sugarai — de a part közvetlen közelében n\agasbanyxiló domb tetejéről utánanézve, még látható egy nagyranőtt szelet belőle, amint a látóhatár szélére támaszkodik. TÚL A DUNÁN, a holtágban is csendesül az élet. Horgászok, akik mindeddig vártak a szerencsére, lemondanak a mai nagy halról, lassú, kényelmes mozdulatokkal szedelőzködnek: a csalit lehúzzák a horogról, a zsinórt a nyélre csavarják, és a horgot nagy- óvatosan a nyél végébe szúrják. Egy öreg nyugdíjas már a kerékpárját pumpálja, durcásan néz a kövekkel feleselő víire, mintha haragudna egy kicsit rá. Vagy talán a halakra mérges, amelyek itt-ott felvetik magukat néhány centire a víz fölé, és hangos loccsanással hullanak vissza. — Jött-e valami? — kérdezi az öreget egy legényke, aki már hazafelé tart. — Ah! — hangzik a csüggedt válasz, s az öreg mutatja, hogy mekkora. Jobbkarját kinyújtja, s baljával a könyöke tájára mutat, majd keze mind lejjebb csúszik a csuklója felé, s végül megállapodik ujjúi hegyétől mintegy tizenöt—húsz centire. — Ekkorák ni. A műútnál válnak el: egyikük Soltra, másikuk Dunaföldvárra tart. . MIRE A GYALOGOS A HIDRA ÉR, már egészen sűrűvé szürkül az este. A horgászok (ki több, ki kevesebb zsákmánnyal, már elvonultak erre előtte) s amikor ő is leér a hídról, már csak fiatalok hajolnak a korlát fölé. és fie-elik a mélyben hömpölygő folyam halk zajait... Az egyik kiszögelésben egy fiú és egy leány dugja össze a fejét. Megállunk mögöttük (illetlenség ez, vagy csak kíváncsiság?) és nézzük őket. Talán észre sem vettek bennünket. A leány — hosszú, barnahajú, tizennyolc éves lehet — belefeledkezve a csend romantikájába, fejét a fiú vállára hajtja, s a fiú, mintha minden véletlenül történne, feléje fordul és találkozik ajkuk. Felsőtestük kihajol a korláton, a víz fölé ... Két diáklányforma fiatal haEmlékeztető a múltra intő jel a jövőre... A felnőttek nagyon jól emlékeznek még a második világháború borzalmaira, hiszen országunkon is keresztülvonult minden csapásával. És még fennáll egy újabb, minden eddiginél pusztí- tóbb háború veszélye ... Egy nukleáris háború szörnyű pusztításokkal járna, és az eddigieknél pusztítóbb lenne egy. hagyományos fegyverekkel megvívott háború is. A megyei légoltalmi parancsnokság vándorkiállítása ezért járja végig a községeket, hogy megismertesse a lakossággal a légitámadások eszközeit, a támadás elhárításának módját, a lakosság helyes magatartását, a légoltalom, az egészségügyi, a mentőszolgálat megszervezését. öt községben mutatták be eddig a kiállítást, és még négy községbe viszik el. Eddig már sok ezren tekintették meg. felnőttek, gyerekek egyaránt. Azok a gyerekek, akik a háborút már csak filmből ismerik ... A kiállítás szemléltetően mutatja be a légitámadás eszközeit, a korszerű repülőgépeket, rakétákat. Azt, milyen védelmet nyújtanak a különböző óvóhelyek, Egy fénykép bemutat egy hiro- sirnai fedett árok-óvóhelyet, amely a 0 ponttól — robbanás helyétől — 350 méter távolságra, árnyékolt helyen — kis dombhajlatban — sértetlen maradt. Láthatók a mentések különféle módozatai, a sebesültek ellátása, a járványvédelem — bakteriológiai háború esetén. Bemutatják a vegyi-, a gáztámadás hatásait. Különösen nagy teret szentel a kiállítás az atomtámadásnak, hangsúlyozva azt. hogy ellene is lehet hatásosan védekezni. Bemutatják' a légvédelem feliad el mellettünk. Bőszoknyájuk okozta légörvény simít végig bennünket, s mire körülnézünk, tűsarkú cipőjük már jónéhány méterrel odébb felesel a kövezettel. Utánuk indulunk... No, nem ismerkedni akarunk, csak egy kicsit leskelődni. Kiváncsiak vagyunk- a dunaföldvári este, a dunaföldvári híd romantikájára... Felfigyelnek a lépteinkre, hátra- hátra sandítanak, mosolyognak, és meggyorsítják a lépteiket, s a híd közepén már várja őket két, hozzájuk hasonló korú fiatalember, s most már négyesben sétálnak visszafelé. Azután egy fiatal anya mellett haladunk el, aki gyerekkocsit tol, s meg-megáll, lenéz a vízre, amelyen egy kivilágított hajó mély dohogással úszik el a híd pillérei között. Ilyen a híd este .•.. NÉZZÜK MEG MÉG A DOM BOT, amelyre a templom épült, s amelynek a Duna felőli oldala meredeken emelkedik ki a part síkjából... A buja-növésű bokrok élőt alacsony kis pad, mintha fáradt szerelmeseknek építették volna. A pádon két fiatalember. Arcukon a várakozás izgalma. Beszél getésük halk, csak néhány szó jut el hozzánk, de abból is ki tűnik, hogy akikre várnak, már jönni kellett volna. — Nem jönnek — mondja egyik. — Még tíz percet várunk, és elmegyünk — így a másik... és tovább hallgatnak. Azután egyikük feláll, körülsétálja a templomot, elmegy a lépcsőhöz, mintha siettetni akarná azokat, akikre már csak tíz percet várnak, de eredmény nélkül tér vissza. Egymásra néznek, elnevetik magukat, és lefelé indulnak éppen akkor, amikor négy tíz—tizenkét év körüli srác egy nagy görögdinnyével egyikük hóna alatt érkezik a helyszínre, és megkezdik hangos osztozkodásukat. Egy bicskájuk lévén, háromnak várni kellene, amíg sorra kerül, de ehhez nincs türel műk, inkább harapják, törik a bőlevű gyümölcsöt, amiből bőven jut az ingre, nadrágra is ... A FŐTÉREN ELEVEN AZ ÉLET. Az üzletsor előtt minden pad foglalt, a járdán fiatalpk, öregek korzóznak, nézegetik a fényes kirakatokat. Autóbuszok jönnek-mennek, ontják, vagy nyelik el az embereket. A mozi előtt a várakozók tömege lepi el a járdát, minden jegy elkelt. Az egyik pádon három asszony üldögél. — Eljöttök holnap? — El, hem tudod miről lesz szó? — Azt hiszem, 'a német kérdésről. Gyűlést szervez a nőtanács. Ezt onnét tudjuk meg, hogy aki kezdte a beszélgetést, felhívja a másik kettőt: — Szóljatok ám a tsz-ben is az asszonyoknak, hogy tudjanak róla. * Másik pádon két idősebb asz- szony ül. Egyik éppen a fejét csóválja. — Nem szégyellik magukat ezek a lányok! Hétköznap este is így cífrálkodnak, hivalkodnak. Az én koromban még vasárnap sem cifrálkodtunk így. — Nem, mert nem volt miből — így a másik. A két asszony padja mellett két csinos, feketehajú lány ácso- rog, majd megüresedik egy pad, arra ülnek. Várnak... Nem sokáig, mert megáll mögöttük két fiú. A két lány egyszerre fordul hátra, mosolyra derül az arcuk, felállnak és elindulnak a Duna utcán, a híd felé ... A CUKRÁSZDÁBAN az egyik asztalnál a megyei tanács három dolgozója szürcsöli a forró feketét. Hevesen vitáznak még itt is. Ismerőseink: Somorjai Sándor, Csigi György, Szalai Lajos. Vitájukból kiderül, hogy a dunaföldvári tsz-ek ötéves tervének készítését segítik, azért vannak itten. Rövid interjút kérünk tőlük. Lelkes szavaik nyomán szép jövő bontakozik; a dunaföldvári szövetkezeti gazdaságok sokat- igérő, gazdag jövője. A távlati terv készítésénél messzemenően figyelembe veszik a község zöldség- és gyümölcstermelő hagyományait, és ezt fejlesztik tovább a tsz-ek magasabb fokon, nagyüzemi módon. Munkaruhás emberek lépnek a cukrászdába. (Úgy látszik, befutott egy busz Sztálinvárosból.) Nem ülnek le, duplát rendelnek, néhányan még ma estére találkát beszélnek meg egy ultipartira. vagy néhány pohár sörre, és sietősen kortyolják a gőzölgő fe- keidét. KILENC ÓRA UTÁN elcsendesül az utca. Az emberek lépte is lassúbbá válik, és a fiatalok eltűnnek a forgalmas központból. A patika előtt népes csoport verődik össze és az eget kémlelik, mutogatják egymásnak. — Mesterséges bolygó ... — Valamelyik szputnyik . — Csodás világban élünk.... S valóban egy fényes pont mozog az égen, halad keleti irányból nyugat felé, szépen látni, amint közelíti, s elhagyja az “álló« csillagokat. Ember kezenyo- ma az égen ... ... s a földön is, itt Dunaföldvárott, ahol megszépültek, hangulatosabbak a hétköznapi esték. Ahol boldogabbak a szerelmesek, s van miből »cifrálkodni« még hétközhap is a lányoknak, ahal egyre nyugodalmasabb, megelé- gedettebb öregek ülnek a padokon, s a járókelők egyre szebb kl- • rakatokban gyönyörködhetnek ... Buni Géza—Gyenis János Készíti ötéves tervét a Gyönhi Járási Könyvtár Megkezdte ötéves fejlesztési tervének készítését a Gyönki Járási Könyvtár. Az elkövetkező ötéves munka fő célkitűzése, hogy a lakosság minél többet olvasson, ezen keresztül művelődjön, s enban jelentkező igényeket. A járási könyvtár vezetői azt tervezik. hogy a járás területén öt év múlva minden ezer lakosra legalább 1200 könyv jut. építését, szervezését, a védekezés eszközeit. Madocsa, Bonyhád, Tolna. Si- montornya. Tamási, s jelenleg Dombóvár a kiállítás állomásai. A-sok ezer aláírás a vendégkönyvben azt mutatja, hogy rendkívül tanulságos, hasznos mindenki számára. Emlékeztető múltra és intő jel a jövőre — ha nem vetjük latba minden erőnket a háború ellen. nek érdekében a könyvtár JelentóTszei°esóre a A t0^elenlegi lesz-tési hozzájárulásból valósítják 16 7oTSvrőTöt évalattI" loO A könyvtárak bebútorozását kötetre emelkedik a könyvtár könyvállománya. Ez a szám magában foglalja a járás községeinél lévő könyvállományt is. A fejlesztést a könyvtár dolgozói megbeszélik a községi könyvtárak vezetőivel, s a kialakult véleménynek megfelelően dolgoznak, A tervek készítésénél figyelembe veszik a lakosság számát, a könyvek témájával kapcsolatebben az évben befejezik, s jövőre már minden rendelkezésre álló pénzt a könyvállomány növelésére tudnak fordítani. A könyvállomány fejlesztéséhez hasonlóan az olvasók számát is növelni akarják. Ez év második negyedévének a végén 1421 olvasót tartottak nyilván, s öt év múlva az olvasók számát ötezerre akarják növelni.
