Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-24 / 226. szám
ELEIM, HEM HABOZTAK KOCKÁRA TENNI a negyvennyolcas forradalom vívmányainak védelmében Eötvös Károly krónikás köny ve nyomán mondjuk el Pá- kozd évfordulóján. Becsben elhatározták, hogy Magyarországot el kell tiporni, a magyar nemzetnek vérét kell Venni, a frissen kivívott szabadságjogokat meg kell semmisíteni. A végrehajtó: Jellaschich. betalálnia magát. Aki csak mozogni tudó, lóhoz értő ember Pesten volt, az mind indult válogatott, huszárlónak alkalmas lovakért, és a kijelölt nyolc nap helyett már a negyedik nap reggelén együtt volt a kilencszáz ló. Tizenegy órakor ott sorakoztak a KáJeliaschich jött az ősi hadi- roly-kaszárnya — a máj Közúton, melyet már a legelső magyar nyelvemlék; a tihanyi moponti Városháza — udvarán. A legénység is együtt vólt nostor alapító levele is említ már; keményképű, bátor ifjak, «— „Fehérváru-rea meneh ho- du-utu-reá.” Jellaschich marta- lócai ott meneteltek a Balaton déli partján. Egyenesen Fehérvárnak tártottak. A magyar hadsereg még sehol. Könnyű volt Jelaschichnak. Megfúvat- vidéki legény a legtöbb, napsütött arccal, pörge bajusz- szal. Kerek kalap, kék ing, kék gatya, dolmány, fekete nyak- ravaló, sarkantyús csizma. Ola honfiúi rajongásnak mérhetetlen tüze égett. De a császári uralom elleni gyűlölet is tűzokádó lánggal lobogott bennük.” — írta róluk Eötvös' Károly „Utazás a Balaton körül” c. munkája vonatkozó fejezetében. Ez a kettős tűz hajszolta győzelemre Kossuth huszárjait, s a délceg Duna-vidéki legények porba tiporták a császári zászlót. A gőgös generálisoknak hátához paskolták oktalan kevélységüket és megtanították őket futni, segítségért rimán- kodni. A frissiben hadrendbe állídalukon kard, nyakukban kari- tott magyar hadsereg, a Duna- kásostor. Pest megyei, tápió- vidéki huszárok derekasan kidé ta a harci riadót, s máris indult a begyakorlott, korszerűen felszerelt császári hadsereg. De mit csináljon a magyar nemzet? Teleki Ádám hadai folytonos hátrálásban, a gyakorlatlan nemzetőrség fegyvertelen és szervezetlen, a hadügyminiszternek — Mészáros Lázárnak legénység, fegyver, ló, ruha nem áll rendelkezésére, hiszen a magyar nép verejtékéakadt köztük kun is, jász is és nem egy pesti lakos. Ezek voltak a Kossuth-huszárok! A lovakat fényesre csutakolták és jóllakatták új gazdáik, s máris indultak a kelenföldi táborba kiképzésre. Tizenegy nap múlva jött az ütközet. Addigra a lovak felismerték a dobszót, a trombitaharsogást és megszokták az ágyúdörejt. A huszárok megtanulták a sörből kisajtolt súlyos adókért b oszlopban való felfedőbeszerzett felszerelést — legnagyobb részt — Ausztria területén tárolták. És mégis lett magyar hadsereg. Arra a hírre, hogy jönnek a császáriak, s nem egyebet akarnak, mint az ország fővárosát kardcsapás nélkül elfoglalni, a magyar kormány elhatározta, hogy haladéktalanul dést, lépést, ügetést, vágtázást, vezényszóra és trombitajelre. Tizenegy nap múlva pedig szétgázolták, egészen Győrig szalasztották a „büszke bán” — Jellaschich — seregét. A gőgös császári fővezér gyáva meg- futamodását. szükséges oldalmozdulatként jelentette bécsi parancsolóinak, és azóta is felállít egy lovassereget. Kos- köznevetség tárgya a hírhedt suth Ceglédre, az Alföldre in- „Flankenbewegung”. dúlt, s kérő szavára egy emberként mozdult meg a nép, Mészáros hadügyminiszter pedig parancsba adta: nyolc nap alatt kilencszáz lóra van szükség, mert 8—10 nap alatt ídeHogv történhetett ez meg? Úgy, hogy a hitszegő „ő szent felsége” az ausztriai császár seregét nem fűthette a lelkesedés, hiszen azt sem tudta, miért harcol. Bezzeg tudták a érhet Jellaschich, akkor pedig ‘'tnieinK ‘‘„Mindegyiknek a szt- már a huszárokkal kell szeré- vében a honfi keserűségnek és vették részüket a diadalmas pákozdi csatából. Hej, hogy megdobbant a lányok szíve, amikor a daloskedvű huszárok végigvonültak a macskaköves utcákon. Milyen kevélyen, kényeskedve táncoltak alattuk a hirtelenében öszeszedett és alig „abriktolt” lovak. De még ennél is szebb volt látni a Duna- vidéki legények — a pesti huszárok tekintetét. Petőfi lelkesítő szavai nyomán a márciusi ifjak vezetésével nemcsak harcot, forradalmat élesztett a bátor pesti ifjúság, hanem életét sem habozott kockára tenni, amikor a szabadság veszélyben forgott és sokuk, ó, de hányán felöl- tötték a nótáskedvű Kossuth- huszárok egyenruháját, hogy velük együtt űzzék ki hazánk imádott földjéről a császár hadseregét! A Duna—Tisza-közi nép megmozdulása előtt már harcban állt Tolna, Baranya. Somogy és Zala felkelt népe, és a pákozdi csatanyerés folyományaként bekövetkezett a Róth és Philippovits császári generálisok-.,seregeinek fegyverletétele. BORSI DARÁZS JÓZSEF — Semmi se úgy van, mint kőne! — legyint öreg Szívós, aztán bütykös ujjaival a pohár felé nyúl. — Na, isten élt’... — koccint, fölhajtja és keze hátával a szájára simít. — Hiába, no — pislog a sógorra. — A jószágnak a jászol, a bornak a hordó az istene. Bezzeg, az én penészes edényeimben!... — emlékezik, és feljebb tolja a fejétől elválaszthatatlan kalapját. De azelőtt még a hordók is mások voltak — vág az agyába az előbbi gondolat, és oldalt sercent, a szoba földjére. — Mert én azt mondom — folytatja hangosan, és előhúzza a dohányzacskót — az élet mindig nehéz volt a magunkfajtáknak. Pláne, ha túl vagyunk a nyolcvanon. No, de, ami sok, az sok ... ! — A vezetőség a ludas, a vezetőség! — és talán kinyitná mind a két szemét, ha nem esnék nehezére. De így csak a füstöt bukdozza. és beszél tovább: — Mert való az. hogy minden vacakra leszerződnek? Mák, paradicsom. miegymás. Nem teremne ebben a földben igazi búza!? — zsörtölődik kinyújtott nyakkal, s arrébb húzza a botját is, — Szó se róla — helyezi az öklét Kocsis az asztalra — de terem abban más is. No de igyunk már! — és újra tölt. Kiisszák. Üresen koppanak a poharak. És Szívós mondja megint: — Az a bolond Józsi — a vejére gondol — belekeveredik mindenbe. Nem elég — koppant a botjával — hogy lekötött kéi hízót, a múltkor aláírt a baromfi hizlalásnak is. Még szerencse — fut ráncba csontig sovány arcán a bőr —, hogy az este nem hallotta a dobszót, Szerződött volna házi nyúírá is. Mert most azt akar a szövetkezet! — kanyarít egyet a kezébe kapott pipával. — Mondják, kilóját huszonötért. Meg tollat. Ami van. Néni válogatósak — nyúl a pohárért kínálás nélkül. Kocsis teleönti és fölhatja maga is. Sohase esett rosszul, de most különösen csúszik. Hízott kacsát sütött ebédre az asszony. — Hát, szó se róla — pislant az öregre — a fiatalja még keresi a módját. Mifölöttünk eljárt az idő! — tapogatja a de- rakát. — Lassan minden terhűnkre esik. A tavasz óta én is hetvenkedem — villantja ki sárga fogait. — De azért három hétig ott voltam az aratásnál. Marokszedés. összerakás, mifene. Igaz, kasza már nem köllött — mondja restell- kedve — pedig tavaly két fiaw 1 rpahavaziu közben talt kivágtam volna a rend bői... " ' — Na jő — vág a szavába Szívós — könnyen panaszkodik, akinek egységet is írnak. De mit csináljon a magamfé- le?! — kotor ujjával a bajuszába. — Mert igaz, hogy nyugdíj, meg öregségi... De a ház körül minden az én nevemen van, a vő mégse vesz semmi- i be! — néz a sógor arcába a vaksi szemével. Van még az üvegben, koccintanak hát. A hűvös bor nagy kortyokban kotyog alá. És hallgatnak, amíg a nedves bajuszt törölgetik. De az öreg újra nekitüzesedik: — Az éjjel valaki meghe- rélte a krumplit. Talán hallottad?! — kapja Kocsisra 8 szemét. — A Teleken, hogy a tűz égetné meg! — káromkodik, ujjával meg a parázsra tapint. — Két soron, ha lesz egy vékáravaló. De a keserves! . .. Nekem az ilyen sohasem volt ’ divatom. Meg nem is lesz! Egyedül iszik, nem vár a só-l gorra. Mintha gombóc nyomná a torkát, le köll öblíteni. Nem ízlik a pipa sem,. — Hát ahhoz mit szólsz teszi le a poharat — kimegyek holnap a vásárra. Valami nevendék üsző köllene a tehén mellé. Az én nevemre! — csap tenyerével az asztalra. — A Cifra egyedül nem eszik — ránt egyet a vállán. — Hátra farai és néz. A nyüvek ennék ki a szemét. Pedig drága ám az abrak — nyitja szét az ujjait. — Fölbeszélnek a kukorica árával is. Átkozott szárazság, de törekkel nem tarthatom fönn. — Szó se róla. nagy veszte van mindennek — bólint Kocsis. — De én mégis azt tarlom, a legtöbb az emberen múlik. Hogy melyik hogyan bö- csüli meg magát. Meg a mienket — emeli följebb a karját. — Mert nem az ám az ember, aki a másik kárára lopja a közöst, Hanem aki szaporítja! — nyúl most ő a pohárért. hogy fenékig igya. Aztán odalép a rádióhoz. Alighanem cigánymuzsika lesz. Talán az öreg is elhallgatná — les rá féloldalról. Valamikor jó mulatós volt... Lakatos Sándor húzza. Még fölhajtanak két pohárral. Szívós félszeme elérzáke- nyülve csillog. Hogy milyen okos ez a sógor. Meg a cigány is a szívéhez szól. Nem csoda, hogy a kampósbot szinte magától veri a taktust. Az se baj, hogy közben elaludt a pipa. Csak az a vén dereka ne szaggatna olyan gyakran. Hogy kereshetne ő is egy kis egységet — tűnődik, maid nagy igyekezettel tápászkodni kezd. mintha most jutna eszébe valami. — Hallod-e, sógor — hajol rftaris közelebb — ugye, van egypár heverő ketreced? ... Csak azt akarom mondani — fogja halkabbra — a nyúlte- nyészést én kötöm le! Mert a télre ünneplő csizmát veszek — pislog fontoskodva. — Ne mondja senki, hogy kódis vagyok! — ballag ki. föltartott fejjel, és botja már mutatja is az ól mellett korhadó ládá- kst PESTI JANOS Tolna megye művészeti emlékei A bátasséki tanácsháza Az épületet 1770 körül építtette a Tcreziánum TÉNAGY SÁNDOR: Két vers ÖSZ-KEZDÖ, GAZDAG PILLANAT Egy árnyalattal érettebb a béke, megtámadhatatlanabb és biztonságosabb: boldog teherrel szédül a vidékre az ősz-kezdő, nyálcsorgató, gazdag pillanat. Most csak ezt látom, ezt a gazdagságot. Ca szőlőhegyről szétgurul az ízletesség, combot .villant a szél,, visongó lányok blúza, alá szaladt ■ a nyár, búcsúzó vendég. S az ereszkedő, aranyőszi szélben az alkonyoknak íze érdesebb, keményebb; ha jól figyelsz, hát meghallhatod: éppen fészkelődnek a pályás búzamag-remények. TENYERED, RÁMIiAJLÖ TENYERED Tenyered, rámhajló tenyered: meleg boltozat, békítő jóság, alatta pirtilós szerelem, galambcsőr-csípte boldogság-morzsák. Érzed-e, vihar dúl. villámlik: szétszóródott arcomat szedd össze; szaladok eléd, ha elmentél, hívlak is, bízlak is: hát megjössz-e? Tenyered, rámhajló tenyered: kútba-zuhanás, Jéghideg hősjg; megejtő, megtartó, megvédő. Értelmet talált a felelősség. Pont nélkül Gyanútlan olvasó engedd meg hogy forradalmi újítással lépjek eléd Azt hiszem elég csak e cikkre tekintened és máris látod hogy rendkívüli eseménynek lehetsz tanúja Mi prózaírók eddig a maradi- ság hullámvölgyében fuldokoltunk vagyis több ezer éves szokás szerint írásjelekkel tarkítottuk mondanivalónkat Szerencsésebb kollégáink a versírók már lerázták e bilincseket Éppen ezért ma reggel piaci bevásárlás közbén elhatároztam hegy én is meglengetem a mi formabontásunk lobogóját El a ponttal és vesszővel El a felkiáltójellel és kancsal kérdőjelekkel El mindennel ami ósdi és korlátok közé szorítja az embert A szovjet űrhajósok már a Marsra járnak délutáni málnaszörpre és mi még mindig azon törjük a fejünket hova mit akasz- szunk hogy pontjainkkal meghas- I sunk néhány nyájas olvasót Nem ez így nem mehet tovább i Különben is fontos anyagmegta- | karítást jelent az írásjelek kiküszöbölése Hány liter tinta és hány kiló ólom marad népgazda- : Ságunk birtokában ha mi beszüntetjük ezt a felelőtlen pazarlást Mert tudvalévő hogy vannak kollégáink akik be sem érik egy ponttal hanem három darabot is i használnak íme tehát egy kis ízelítő a korlátlan prózai nyelvből Első pontatlan cikkemben baráti üdvözletemet küldöm mir- den pontatlan költőnek és mivel szent meggyőződésem hogy szeretve tisztelt olvasóim kitörő lelkesedéssel fogadják régóta nélkülözött újításomat ezúttal őket is melegen köszöntőm Azt hiszem továbbá hogy a pont nélküli írással elősegítjük az öntevékeny értelmezést is Az emberek ma úgyis lázasap tör’!; magukat minden megfejteni való után A rejtvények és találós kérdések korában miért ne lehetne találós kérdéssé fejleszteni egész mai irodalmunkat Gyanútlan olvasó légy boldog hogy jelen lehettél a pont nélküli próza megszületésénél Ez csak a kezdet Gondold el milyen örömök és milyen léleküdítő percek várnak reád ha ez a formabon- tás világviszonylatban is eléri az őt megillető helyet Amennyiben illetékes körök remek újításomért hajlandók rendkívüli prémiumokkal megtisztelni nem zárkózom el fenkölt szándé- I kuk elől Címem a lap szerkesz- , tőségében rendelkezésükre áll I Tehát Sic itur ad astra A reál tagozatosok kedvéért pontatlanul le is fordítom így lendülhetünk beláthatatlan magasságokba I Szabó Ibolya
