Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-23 / 225. szám

19®1. szeptember 23.

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG

9.9

Búcsúzóul nem azt mondom isten velük, hanem a viszontlátásra”

Az öregek arcán a gyermekek ajándékváró izgalma látszott. Kedvenc szórakozásukat űzték az őszi színekben pompázó park fái alatt. A férfiak a kártyázást, a nők a dominózást, de figyelmüket ezúttal nem kötötte le teljesen a játék.

Tekintetük a szociális otthon felé vezető utat kémlelte. Vendéget vártak. Egy távoli földrészről érkezett vendéget, B. T. Dovi urat a togói Vöröskereszt főtitkárát, aki a Magyar Vörös- kereszt vendégeként hazánkban tartózkodik és megyénkbe is ellátogatott.

Szabó Zoltán bácsi, a tenge- lici szociális otthon gondnoka kedvtelve nézi a megfiatalodott „házanépét”. Molnár Ferenc bácsi ingenyakát igazgatja. Asztalos Péter bácsi bajusza olyan hegyesen van kipödörve és úgy eláll arcától, mint két hegyes ágú nyárs. Huszár volt az öreg, s bajuszára még ma is nagy gondot fordít.

No és az asszonyok, ök sem maradtak el a megifjodásban a férfiak mögött. Varga néni és Nagy néni kikeményitett kék köténye úgy áll, mint a ráma, és

még véletlenül sem lehet rajta ráncot, gyűrődést látni.

És közben megérkeznek a vendégek, Kárpáti József, a Magyar Vöröskereszt főtitkára kíséretében B. T. Dovi úr, a togói Vöröskereszt titkára, a Vöröskereszt megyei és járási vezetői és a Tolnai Selyemfonógyár Vöröskereszt-szervezetének kultúrcso- portja.

Bolvári Józsefné országgyűlési képviselő köszönti az érkezőket. Az öregek gyermekes kíváncsisággal nézik a távoli földrész, Afrika küldöttét, aki azért jött, hogy őket meglátogassa és tanulmányozza az öregek szociális ellátottságát.

A vendégek végigjárták a barátságosan berendezett és ragyogóan tiszta hálótermeket, a konyhát és az ebédlőt. A gazdag éléskamrát és a ruhanemű raktárt. Megnézték az otthon gazdaságát is. Vétek Pista bácsi a 75 éves állatgondozó büszkén és nagy igyekezettel, ujjain számolgatva magyarázta el a vendégnek, hogy tehene naponta 25 liter tejet ad.

Mácsik Pista bácsi folyton a togói vendég körül sündörgött és igen fájlalta, hogy Dovi úr a

n^tkllWLíLCiÁ

cl lzzcLmlL (pípAll&nuh omiAcc

Halló? Itt Bán Gyula, a fácánkerti Vörös Hajnal Termelőszövetkezet agronómusa beszél.

— Itt pedig a Népújság szerkesztősége, tessék....

— Reklamálni szeretném a megyei lapon keresztül is azt, hogy a szedresi gépállomás mostoha-gyermekként kezeli termelőszövetkezetünket.

— Miből következtetik az elvtársak?

— Egyik panaszunk az, hogy két héttel ezelőtt levágtuk 41 holdon a silókukoricát. Helyére rozsot szeretnénk vetni, s nem kapunk erőgépet, hogy a szántás megtörténjék.

— Nem ott van a hiba, hogy az elvtársak késve nyújtották be gépigénylésüket?

— Nem, kérem. Két hét óta könyörgünk egy lánctalpas erőgépért, sőt, tudomásunk szerint Szedresben a háztáji szőlők közötti kisparcellákon lánctalpas erőgép végzi azt a munkát, amelyet lófogattal is el lehetne végezni.

— Ezek szerint, a fácánkerti Vörös Hajnal Tsz. területén nem is dolgozik gépállomási

erőgép?

— Ezt nem mondhatjuk. Irányítottak hozzánk egy Beloruszt, a gépkezelőre nincs, és nem is lehet panaszunk, mert a gép nappal vet, éjszaka pedig szánt. De értsék meg, hogy bennünket sürget az idő, mert még 300 holdon kell elvégezni a mélyszántást, nem beszélve a rozs és a búzavetésről.

— Halló... Van még valami panasza a tsz-nek?

— Igen. Mégpedig az, hogy a gépállomás egy ócskavashoz hasonló tárcsát küldött hozzánk, amelyet félnapos munka után a másik fél napra javító- műhelybe kell adnunk. A műtrágyaszóró géppel is hasonló a helyzet. Ezért érezzük magunkat mostohagyermeknek.

— Miért nem tettek észrevételt, és miért nem szóltak az elvtársak Sebestyén Ernőnek, a gépállomás brigádvezetőjének?

— Tettünk, és teszünk is, amikor találkozunk vele, de mint a telefonbeszélgetés elején is mondottam, a mi termelőszövetkezetünk mostohagyermek. A brigádvezető csak a dekád vénén keres fel bennünket, amikor utalványozni kell a munkát.

A telefonbeszélgetést Bán Gyula, tsz-agronómus tájékoztatója alapján adjuk közre, s alátámasztjuk azzal a kéréssel. Ne kezeljék a szedresi gépállomáson mostohagyermekként a Vörös Hajnal Tsz-t. A lehetőségek figyelembevételével adjanak több segítséget, de elsősorban több erőgépet.

P-né

francia és angol nyelven kívül nem beszéli a szláv nyelvet, mert szeretne vele személyesen is beszélgetni. Mácsik bácsinak teljesült a szívé-vágya, mert a tolmács segítségével választ kapott a vendégtől arra, hogy mi a véleménye a tengelici szociális otthonról.

— Nagyon szép itt minden és ha megöregszem, arra fogom kérni a magyar kormányt, hogy én is idejöhessek — válaszolta a vendég.

A közös vacsora után a Selyemfonógyár Vöröskereszt-szervezetének kultúrműsora szórakoztatta a vendégeket és az öregeket. A lelkes gárda minden egyes tagja külön-külön dicséretet érdemel, mert előadásukkal hol könnyet csaltak a hallgatóság szemébe, hol pedig vidám jókedvet varázsoltak az arcokra. A zenekar is szívesen játszotta a talp- alávalót. Táncoltak a vendégek és az öregek egyaránt. Tóth Mari néni, aki az első táncosnak kosarat adott azért, hogy ő csak cigány zenére tud táncolni, pi- pás zenére nem, (a szaxofonra értette) később már úgy belemelegedett a táncba, hogy a keringő zenéjére is csárdást járt.

A kultúrcsoport egy francia dallal köszöntötte a togói vendéget. a togói népet, amelyre D. T. Dovi úr búcsúzóul így válaszolt:

— Nagyon meghatott a dal, amelynek francia szövege úgy szól, hogy nekünk újból kell találkoznunk. Arra kérem a Teremtöt, hogy önöknek is, nekem is adjon hosszú életet, hogy találkozhassunk. ígérem, hogy még eljövök Magyarországra, ahol lépten-nyomon boldog és megelégedett emberekkel találkoztam. Búcsúzóul nem azt mondom, hoev isten velük, hanem úgy köszönök el, a viszontlátásra.

Pozsonyi Ignácné

Ruhafélékből jobb áruellátás várható a tavalyinál

Még nyári melegek uralkodnak nap nap után, de a kereskedelem ben már javában tükröződik az őszi idény.

Az ősz a kereskedelemben tulajdonképpen azzal kezdődött, hogy augusztusban megrendezték a nyári szezonvégi kiárusításokat. Nemcsak Szekszárdon volt szezonvégi vásár, hanem a megye több mint 40 községében Ezt követően egyre több boltban jelentek meg az őszi, téli idényjellegű cikkek. Napjainkban már ezek uralják az üzleteket. Természetesen a vásárlók sem feledkeztek meg arról, hogy a meleg napok után előbb-utóbb következnek majd a hűvös, esős őszi, s majd később a fagyos téli napok. Egyre többen érdeklődnek az üzletekben az őszi kabátok, ballonok s a téli holmik iránt.

Mivel új szezon elején vagyunk, nem érdemtelen arról sem beszélni, hogy mire is számíthatnak a vásárlók, ha betérnek az üzletekbe.

A méteráru-készlet nagyobb lesz a tavalyinál. így előrelátha-o tóan az igényeket is ki tudják majd elégíteni. Egyes méteráruféleségekből csökkenés várható, ami többek között azzal magyarázható, hogy a lakosság szívesebben vásárolja a készárukat, amelyek minősége — hála fejlődő iparunknak — egyre jobb. A férfi készruha-ellátás például sokkal jobb lesz a tavalyinál: idén a tavalyi mennyiség háromszorosával rendelkezik a kereskedelem és a választékkal sem lesz baj.

Köztudomású, hogy női ruhából az ellátás viszonylag jó volt a korábbi időszakokban is, de — a nők legnagyobb örömére — az ősz folyamin tovább javul a választék. A legnagyobb készletnövekedés a gyermekruháknál várható. Leányka átmeneti és télikabátból a tavalyi menyiségek kétszerese került, illetve kerül forgalomba, szövetruhákból háromszoros készletnövekedés várható. A múlt év őszén nagy gondot jelentett az iskolaköpenyck beszerzése: a kereskedelem Tolna megyében mindössze 2400 iskolaköpenyt tudott forgalomba hozni. Az idei év őszén ezzel szemben közel 10 000 iskolaköpeny áll rendelkezésre Tolna megye üzleteiben. A tavalyinál jobb lesz az ellátás gyermek tornacipőből. Az idei év őszén gyermekmelegítőkből, harisnyából, kesztyűből, cipőből ugyancsak több kerül forgalomba, mint tavaly. Női cipőkből a választék terén örvendetes javulás várható. Jelentősen növekszik például az olcsóbb bundacipők mennyisége a drágábbak rovására. A férfi félcipők meny- ryisége 40 százalékkal lesz nagyobb a tavaly értékesített meny- nyiségnél. Az előzetes számítások, felmérések szerint megfelelő ellátás várható bőrkesztyűből és műanyagkesztyűből egyaránt.

A jelek tehát azt mutatják, hogy az őszi-téli bevásárlások idején sokkal több megelégedett arcú asszony jön majd ki az üzletekből, mint tavaly: jobb lesz az áruellátás.

— Világos eset. A skót Aberdeen város egyetemének vegyésztanára kísérletet hajtott végre. Aranypénzt dobott egy savas oldatba és megkérdezte egyik tanítványát: »Meg tudná-e mondani, vajon feloldódik-e az aranyérem az oldatban?« »Kizárt dolog!« — válaszolt a tanítvány. »Helyes, és miért nem?« — »Mert ha feloldódna, nem dobta volna bele.«

6.

Fodor Géza megkövültén hallgatta a bejelentést. Valósággal felizzott, amikor minden további nélkül megszólalt:

— Kérem, igen tisztelt direktor úr...

Nem folytathatta, mert Vértes igazgató ellentmondást nem tűrő hangon letorkolta:

— Fodor kolléga, csak ismételni tudom, hogy ez a közlés miheztartás végett történt, és efölött vitát nyitni nincs módunkban. Egyetlen szó erejéig sem. Köszönöm, uraim, most menjenek fel az osztályokba.

Fodor Géza magábaroskadtan bandukolt fel a lépcsőn. Az osztály feszült kíváncsisággal leste minden mozdulatát. A gyerekek érezték, hogy most még a levegő is súlyos terheket cipel, és remélték, hogy osztályfőnöküktől megtudnak valamit.

Fodor lassan lelépett a katedráról, s az első padsor előtt megállt. Vontatottan szólalt meg:

— Fiúk, mától kezdve üres lesz egy hely az osztályban. Aki azon a helyen ült, társatok és testvéretek. Ezt sohase felejtsétek el. ügy emlékezzetek vissza rá, mint aki szerencsétlenül járt. mintha — mintha egy erdei kiránduláson elragadták volna a farkasok.

Abbahagyta. Látta, hogy Winkler Rudi feszeng a helyén, s alig tudja visszatartani a már-már kibuggyanó mondanivalót.

— Winkler, akarsz valamit mondani? — kérdezte a tanár.

— Igen, tanár úr, — állt fel Winkler. — Én tudom, mi van a Beckkel. A Beck zsidó, és bezárták a fatelepre.

— Ülj le. Ne felejtsétek el, amit mondtam: Beck Jenő a testvéretek, s ő gonoszságnak esett áldozatul. Most pedig vegyétek elő a könyveket. Nyissátok fel a 125. oldalon. Ma Horatiust fogunk olvasni. Ki vállalkozik rá?

Felhangzcttak az eposz zengETTENTO ODRIGVEZ

»etes sorai, de Winkler Rudi hogysem tudott Horatiusra figyelni. Mindegyre egyetlen gondolat körül forgolódott. Hogyan lehet az, hogy otthon, édesapja azt mondta: nagyon helyes, ami a sárgacsillagosokkal történik, Fodor tanár úr meg azt mondja, hogy Beck a gonoszságnak esett áldozatul? Édesapa éppen tegnap este magyarázta el anyunak és neki, hogy az olyanok, mint a Beck, vérszopók és ellenségek voltak, de most megérdemelt sorsukra jutottak, viszont Fodor tanár úr szerint a Beck nekik testvérük, és szerencsétlenül járt...? Eltökélte, hogy ezt azonnal tisztázza édesapjával.

Alig várta az utolsó csengetést, sebesen hazairamodott. Apa és anya már asztalnál ültek, ebédeltek. És Winkler Rudi elbeszélte, mit mondott Fodor tanár úr a latin órán, és milyen ellentmondás rejlik ebben az egészben. Rudi azt hitte, hogy édesapja majd magyarázatát adja ennek és kisül, hogy itt valami félreértésről van szó. De Winkler Rezső, a verebélyi népmozgalmi nyilvántartó hivatal vezetője, az emléklapos tartalékos főhadnagy, semmiféle magyarázatba nem bocsátkozott, hanem csak annyit kérdezett a fiától:

— Biztos vagy benne, kisfiam, hogy Fodor tanár úr szóról szóra ezeket mondotta? Nem tévedsz, kisfiam?

— Nem, egészen biztos — felelte Rudi, és megint elismételte Fodor Géza szavait.

Winkler Rezső ezen a napon nem pihent le ebéd után, hanem

•IRTA: HORVATH JÓZSEF

elment hazulról. A városházára sietett, és Szomolányi Pétert, az alpolgármestert kereste.

— Nem alpolgármesteri minőségedben kereslek, kedves bátyám — toppant be Szomolányi- hoz —, hanem mozgalmi ügyben.

— Kérlek, én most nem igen érek rá, de miről van szó? ■

Winkler Rezső ünnepélyes pózt öltött:

— Halaszthatatlan nemzeti ügy. Úgy szólok hozzád, mint a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség helyi csoportjának elnökéhez. Kérlek szépen, az én kisfiam hatodikos gimnazista, és ...

Winkler részletesen elmondta, amit a fiától Fodor tanár úr reggeli megnyilatkozásáról hallott. Szomolányi figyelmesen végighallgatta. Végül felállt, és a kezét nyújtotta Winklernek.

— Nagyon köszönöm, kedves barátom, ezt a közlést. Nagyon jól tetted, hogy felhívtad a figyelmemet. Gondom lesz a tanár úrra. Kérlek, senki másnak ne tégy említést a dologról. Mert ugyan már az elmondottak is elegendő bizonyságot szolgáltatnak arra nézve, hogy ez a tanár úr egy defetista áruló, de talán még hasznosabb lesz, ha beható megfigyelés alá vesszük. Várj csak... Nem tudod, kérlek, milyen családból való ez a tanár?

— De, kérlek szépen, az apja Fodor Aurél, kereskedő ember.

— Aha, értem. A Horthy Miklós út és az Erzsébet királyné utca sarkán ..:

— Igen, igen. Szép kis család lehet, mondhatom.

— Majd elválik, pajtikám. No

isten veled. Légy nyugodt, az ügy jó kezekben van.

Mindketten megértőén mosolyogtak.

Több mint két hónap telt el ezután:

Fodor Géza még inkább kerülte az embereket, mint eddig. Gyakran megtörtént, hogy nem is vacsorázott együtt a szüleivel. Kiüzent a mindenesnek, hogy vigye be a vacsoráját a szobájába. Az öreg Fodor voltaképpen nem bánta ezt a hirtelen változást. Csak egy kicsit féltette a fiát. Nehogy megártson neki az a döbbenetes élmény, amely az élet árnyékos oldalán vár rá. Időközben észrevette, hogy Géza vásárolt egy rádiót. Gyakran lesi a híreket, majd az esti órákban, a jól elfüggönyözött ablaka mögött, külföldi adóállomások műsorát is meghallgatja.

Egy este váratlan vendég toppant be a Fodor-házba. Putnoki úr Fodor Aurél, volt segédje tette tiszteletét hívatlanul. Rendkívül szívélyes volt, majd elolvadt. amint a kereskedő kezét szorongatta. Bocsánatért esedezett, amiért csak úgy, bejelentés nélkül betört a család magányába, de hát fontos mondanivalója van, nem halaszthatta tovább. Fodor gondosan eltitkolta valódi érzelmeit Putnoki úr iránt és betessékelte az ebédlőbe.

Hallottam, Putnoki úr. hogy megcsinálta a szerencséjét — mondta titkolt iróniával a házigazda. —• Bevallom, én sohasem sejtettem. hogy maga ennyire életrevaló ember. Putnoki úr.

— Ö. kérem, Fodor úr. az élet forgandó. no meg a szerencse is, ugye. Pedig tessék elhinni, én nem vágytam nagyra, én egy lépést sem tettem azért, hoev cégvezetőnek jelöljenek ki a Krausz- féle vaskereskedés élére. Dehát ha egyszer úgy találták. hogv alkalmas vagyok rá, nem utasíthat tam vissza. Meg aztán... nem is tanácsos az ilyesmit visszautasítani. — Halkra fogta a hangját;

(Folytatjuk.)