Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-22 / 224. szám

1961. szeptember 22. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A tanácsok gazdaságszervező tevékenységéről és a munkásosztály helyzetéről tanácskoztak a megyei tanács kétnapos ülésén Kétnapos ülést tartott Tolna j inegye Tanácsa szerdán és csü- j törtökön. Az ülésen részt vett Prantner József, az MSZMP Tol­na megyei Bizottságának első tit­kára, országgyűlési képviselő, dr. Pozsonyi István, az Elnöki Ta­nács titkárságának vezetője, Nagy Ernő a Párt Központi Bizottsá­ga párt és tömegszervezeti osz­tályának munkatársa és Szabó József, a kormánytitkárság kép­viseletében. A megyei tanács elfogadta dr Tuska Pál vb-elnök jelentését a végrehajtó bizottság legutóbbi ta­nácsülés óta végzett munkájáról. Ezt követően a megyei tanács megvizsgálta a községi tanácsok gazdaságszervező tevékenységét dr. Tuska Pál vb-elnök beszá­molója alapján. A beszámoló utal arra, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa rávilágított arra, hogy meg kell javítani a tanácsok gazdaságszer­vező irányító és ellenőrző tevé­kenységét. Tolna megyében a tanácsok munkája az utóbbi idő­ben egyre jobban javul. A nép­gazdaság előirányzatainak meg­felelően alakul ki megyénk ipa­ra és a mezőgazdaságban sor ke­rült a szocialista átszervezésre. — Megyénk elsősorban mező- gazdasági jellegű, következéskép­pen a tanácsok gazdaságszervező tevékenysége is főként ilyen jel­legű. A mezőgazdaság kettős fel­adatának megoldásából a taná­csok kivették részüket. A taná­csok döntő része jó munkát vég­zett. Az évi termelési és felvá­sárlási eredmények azt mutatják, hogy átszervezték megyénk me­zőgazdaságát anélkül, hogy je­lentősebb termelési problémák jelentkeztek volna. Az átszerve­zéssel egy időben kezdetét vet­te a termelőszövetkezetek poli­tikai, gazdasági és szervezeti megszilárdítása. Ez a folyamat még ma is tart. A termelőszövetkezetek nagy része jól dolgozott az idei év­ben — kezdve a tavaszi ve­téstől napjainkig. Ebben je­lentős szerepük volt a taná­csoknak is. A szövetkezetek munkája tükrözi a tanácsok tevékenységét is. — A termelőszövetkezetekben jelentkező gazdaság» nehézségek leküzdésére a tanácsok számos jó intézkedést tettek. Sok község­ben felfigyeltek a várható mun­kaerő-nehézségekre és a tanács határozatot hozott a tanácstagok példamutatására, s arra, hogy családtagjaikat is bevonják a kö­zös munkába. Mindemellett pedig felvilágosító munkát végeznek választókerületükben. Erre a töb­bi között Kakasdon és Keszőhi- degkúton volt példa. Másutt a tanácsok felhívták a tsz-vezető­ség figyelmét arra, hogy milyen módszerekkel segíthetik elő a munkafegyelem megszilárdítását. A tanács és a tsz összefogása jó eredményt hozott Gyön- kön, Gyulajon és más köz­ségekben. A tanácsak, mint testületek egyre hathatósabban foglalkoznak a szövetkezetekkel. Szakályban például az első félévben kétszer is foglalkozott a tanács a terme­lőszövetkezet megszilárdításával. — Meg kell azonban azt is állapítani, hogy néhol a tanácsok munkája a termelőszövetkezetek­kel kapcsolatban meglehetősen formális. A látszat szerint fog­' lalkoznak ugyan a tsz-eket érin­tő fontos kérdésekkel, de ezek­nek nem sok eredménye van. Dun ászén tgyörgyön, Bátaszéken, Ozorán, Kajdacson, Nagydorogon, Kocsolán a tanács ilyen jellegű határozatai például megfoghatat- lanok, általánosak. Megtörténik, hogy nem tárják fel őszintén a tanácsi vezetők a testület előtt a termelőszövetkezet problémáit. Ez helytelen, mert így a tanács egésze, mint testület, nem is tud kellően bekapcsolódni a terme­lőszövetkezet megerősítésébe. Ilyen példával Regölvben talál­koztunk. Hiba van a téren is, hogy a meghozott, helyes hatá­rozatok végrehajtása érdekében a vb-vezetők nem fejtenek ki meg­felelő szervező, felvilágosító mun­kát. — Ismeretes, hogy községfej­lesztési téren megyénk évről év­re jobb eredményekkel dicseked­het. Ezt a megvalósult község­fejlesztési létesítmények tükrö­zik. Néhol azonban ésszerűtlenül gazdálkodnak. Hozzáfognak egy nagyköltségű létesítmény megvalósításához, mint pél­dául Belecskán, de ugyanak­kor nem törődnek a kisebb jellegű, de ugyancsak az egész községet érintő prob­lémákkal. A társadalmi munkával kapcso­latban is igen változóak a ta­pasztalatok. Néhol örvendetesen sok társadalmi munkát végez a lakosság, a tanács szervező mun­kája alapján. Másutt pedig szinte nyoma sincs a társadalmi munká­nak, mert a tanács ezzel nem törődik. A beszámoló után vita követ­kezett. A vita során felszólalt Prantner József elvtárs, dr Po­zsonyi István elvtárs és Nagy Ernő elvtárs. Rajtuk kívül mint­egy huszonöt felszólaló mondta el véleményét a napirendi pont­tal kapcsolatos tapasztalatairól. A munkásosztály helyzetéről dr. Gyugyi János a végrehajtó bizottság elnökhelyettese terjesz­tett elő beszámolót. A beszámoló a többi között a következőket tartalmazta: — A Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1958 októberében szé­leskörű vizsgálat alapján megtár­gyalta a munkásosztály politi­kai, gazdasági és kulturális hely­zetét. E vizsgálat alapján hozott határozatában hosszú időre meg­szabta a párt és állami szervek, valamint a tömegszervezetek fel­adatait. A beszámoló részletesen ele­mezte, hogy megyénk munkás­sága hogyan segítette elő a ter­melési feladatok megoldását, s ezen keresztül a népgazdaság megerősödését. A verseny ered- I ményei és az újítómozgalom ha- I tása igen kedvező képet mutat. | Számottevő javulás mutatkozik a munkafegyelem terén, ami első­sorban a munkaidő jobb kihasz­nálásában mutatkozik meg. így aztán a megye ipari termelése az elmúlt három évben, bár az országos átlaghoz viszonyítva ma is elmaradott, jelentős mértékben növekedett. Az előterjesztett beszámoló részletesen foglalkozott a munká­sok gazdasági helyzetének alaku­lásával. A kiskereskedelmi áru­forgalom azt mutatja, hogy a munkásság évről évre nagyobb mennyiségű értékes iparcikket és közszükségleti cikket vásárol. A munkások lakáshelyzetével kap­csolatban a többi között ez sze­repelt a beszámolóban: — Jelentősen javult megyénk munkásságának lakásviszonya. Nemcsak Szekszárdon és Dombó- várott épül sok új lakás, hanem Nagymányokon és Mázán is. E két bányászközságben 218 bá­nyászlakást építettek. Jelentősen növekedett a kislakásépítkezések száma, amelveket államunk köl­csönnel segített. Az 1958—59—60-as években megyénk területén felépült mintegy 2500 családi 1"kőház jórészt munkások tulajdona. A munkások szociális és kul­turális helyzetével ugyancsak részletesen foglalkozott a beszá­moló. Több hiányosságra is rá­világított. ígv például arra, hogy nem kielégítő a helyzet a mun­káslakta vidékek óvoda és nap­közi otthon ellátottsága terén. A beszámoló utáni vitában he­ten szólaltak fel. majd bejelen­tések és interpellációk következ­tek. Ezen a tanácsülésen döntöt­tek tíz újabb tanulmányi ösztön­díj odaítéléséről is. Pedagógusok és szülők találkozása flz elsős kisdiákok szüleinek első értekezlete Szekszárdon Kedves találkozó színhelye v >:t a Szekszárd Város Tanácsának nagyterme, ahol az első osztályo­sok ünnepélyes szülői értekezle­tét tartották. A virággal díszített asztalok mellett ülő fiatal mamák arcán legalább olyan izgalomteli vára­kozás látszott, mint három hét­tel ezelőtt. Három héttel ezelőtt kezdődött meg a tanítás és sok mama gyermekével együtt izgult, amikor kisfia vagy kislánya Ke­zét fogva átlépték az iskola, a tanterem küszöbét. Meghatottan hallgatták Pethő Gyulát, az I. sz. számú általános iskola igazgató­ját, aki köszöntötte a pedagógu­sokat és a szülőket. Az ünnepé­lyes és meghatott hangulatot emelte az általános iskola úttörő énekkarának műsora és Szabó Zsolt I. osztályos kisfiú nagy ma­gabiztonsággal elmondott néhány soros verse. A szülői értekezlet résztvevői szűnni nem akaró tapsa kísérte a kivonuló szereplő- löket, A városi nőtanács nevében Ranga Józsefné városi tiuíér mondott rövid beszédet, az első osztályosok ünnepélyes szü'ői ér tekeziete alkalmából. Dr Bryson Jánosné orvos a kis iskolások egészséges életmódjával kapcso­latban adott megszívlelendő ta­nácsokat. Botos Jánosné, az első osztályosok pedagógusa, többéves pedagógiai tapasztalata alapján arról tartott előadást, hogy a szü­lők milyen módszerekkel segíthe­tik az iskola nevelőmunkáját. Az ünnepélyes szülői értekezlet hivatalos része — amelyet a pe­dagógusok és a nőtanács rende­zett — ezzel be is fejeződött. A szülők a pedagógusok köré tömö­rültek és gyermekük magavisele­té és tanulási készsége iránt ér­deklődtek. — Hogyan viselkedik Ferike? — Nem figyelmetlen-e Marika? — záporoztak a kérdések. Zsuzsa mamája aziránt érdek­lődött, hogy kislánya nem bátor­talan-e. És a tanítónénik, Dr. Márton- fay Ádámné, Botos Jánosné, Dr* Erdélyi Lászlóné, készségesen /á- laszoltak. — Ferike illemtudó, jó kisfiú. — Marika játékos ugyan, de igen érdeklődő, és szívesen ta­nul. — Zsuzsa aranyos kislány, egy­általán nem félénk. Szorgalmas és munkáját gondosan végzi. Zsuzsa mamája, de a többi szü­lő is megnyugodva távozott, a tanító nénik válasza után. Lát­ták, hogy gyermekük nevelése jó kezekben van. Hasonló ünnepélyes szülői ér­tekezletet tartott a II. sz. álta­lános iskola a belvárosi párt- alapszervezet klubjában és a III. számú általános iskola, a Babits Mihály iskolában. P-né Voronyezsi exkavátor Különleges exkavátort készítet­tek Vóronyezsben. A gépnek a kotrókanál helyett marókésekkel ellátott forgóhengere és két óriá­si lapátja van, amelyek a kívájt földet szállítószalagra rakják. Munkaközben a gép széles her­nyótalpain állandóan előrehalad. Egy óra alatt 3000 köbméter föl­det mozgat meg, 15—20 0C em­ber munkáját helyettesíti. 5. Verebólyesen felbukkant egy rendőrszázad, és a városházán egy SS-jelzéseket viselő, három­tagú náci bizottság ütött tanyát. Megkezdődött a deportálás. Az üldözöttek meghurcolása, gettóba zárása, mindenüktől való megfosztása lelke mélyéig meg­indította Fodor Aurélt. Igen sok régi ismerősével, barátjával, üz­letfelével és vevőjével felvarrat­ták a sárga csillagot a fasiszták, s elhurcolták őket a Schwarz és Társa féle fatelepre, amelyet a verebélyi gettó gyanánt jelöltek ki. De Fodor Aurél azt is jól tudta, hogy ez csak közbeeső ál­lomás, a szerencsétleneket ha­marosan ismeretlen, távoli vidé­kekre hurcolják, s onnét aligha térnek vissza. Fodor Aurél azt is undorodva figyelte, mint lepik el dögkese­lyűk az üldözöttek után vissza­maradt koncot, mint civakodnak rongyaikon. Hát még, amikor vé­letlenül kihallgatta két segédjé­nek beszélgetését a raktárban! Putnoki, akiben a kereskedő em­beri értelemben is oly hosszú időn át megbízott, megjegyezte társának: — Látod, öregem, milyen kár, hogy a főnök nem zsidó. Most az egész üzlet a miénk lehetne. A Lefkovics segédei milyen jól jár­tak. Csőke Sanyi lett a főnök. A szentségit az ilyen mázlistának! Fodor Aurél elosont a közel­ből, nem is akart többet hallani. Néhány nap múlva magához hí­vatta Putnokit: Nézze, segéd úr — mondta ne­ki —, az üzlet most már nem bír el három segédet, hiszen mind kevesebb a portéka, meg a for­galom is csökken. Kénytelen va­gyok felmondani. Nem féltem magát, Putnoki úr, bizonyosan hamar talál magának új egzisz­tenciát. Hiszen most elég köny- nyen megy az ilyesmi. Aznap este a kereskedő el be­/JJETTENTŐ TKodrigeez szélte a családnak, hogyan mon­dott fel Putnokinak. Géza, aki sohasem szokott belemerülni az ilyen beszélgetésekbe, most meg­kérdezte: — És mit szólt erre az a senki­házi? — Láttad volna, csak úgy szi­szegett a gyűlölettől. De foga­dom, egy hét múlva valamelyik elhagyott üzlet kijelölt vezetője lesz. Ma hallom, hogy Hankó, ez a közismert hamiskártyás valami nagy politikai karriert csinált. Ez az ő kurzusa! — Mit hallani, papa, mi törté­nik a fatelepen az emberekkel? A kereskedő őszintén meglepő­dött. Tehát a fia mégis nyitott szemmel jár-kel mostanában? — Sajnos, fiacskám, szörnyű sors vár ezekre a szerencsétle­nekre. Tegnap egy nagy rende­lést adtam fel, de úgy hallottam, a szállítmányra egy héten belül nem is várhatok, mert valami­lyen hatóság minden vagont le­foglalt. Csak sejtem, hogy mire kell a sok vagon. — Mégis, mire? — faggatta az apját Géza, szinte gyermeteg ér­deklődéssel. — Ó, fiacskám, hát nem érted? Most összezárták őket, aztán va­lahová elhurcolják mindnyáju­kat. — No, de ha minden városból elviszik őket, akkor miért szállí­tanák egyik városból a másikba? — Nekem az a gyanúm, hogy nem maradnak az országban. Ta­lán Németországba cipelik őket, munkára. — Az nem lehet, — vitatkozott •IRTA: HORVATH JÓZSEF Géza — mit kezdenének a gye­rekekkel és az öregekkel? Fodor Aurél leült szemközt a fiával és halkra fogta a hangját: — Régóta rebesgetik, fiam, hogy a németek egész Európá­ból összeszedték, vagy összesze­dik őket, és legyilkolják mind, egy szálig. — Az lehetetlenség! — szökött talpra izgatottan Géza. — Csendesen fiam, mert egy hangos szó, és ... ezek nem is­mernek könyörületet. Tegnap a csendőrök félholtra vertek egy Bujdosó nevű embert, mert meg­látták, hogy a fatelep körül ólál­kodik, és élelmet akart beadni az egyik szomszédjának, mivel őt is oda zárták be. Fodor Géza zúgó fejjel feküdt le ezen az estén. Mintha egy kis ablak tárult volna ki előtte, ame­lyen át kipillantott a szennytől és vértől rozsdálló élet forgata­gába, és a látvány mélyen meg­rázta. Hajnalig nem húnyta le a szemét. Hogy az álmatlanság ól­mos terhétől szabaduljon, három­szor is kezébe vett egy könyvet, de nem tudott a sorokra figyel­ni. Reggel holtfáradtan tápász- kodott fel az ágyból, nem is reg­gelizett, úgy ment be az iskolába A tanáriban nem volt maradá­sa. Alig várta a csengetést, be­sietett a hatodik á-ba. latin órá­ra. Akadozott a nyelve. Tekinte­tével, amelyet fájdalmas megille- tődöttség szőtt át, valósággal megölelte kis tanítványait. Hirtelen egy üres pádon akadt meg a szeme. Élesen csattant a hangja: — Hol van Beck? Tétova vállvonogatás volt a fe­lelet. Fodor Gézában szörnyű gyanú támadt. De még mielőtt az indulat teljes erővel kiszakadt volna belőle, a pedellus jelent meg az ajtóban, s őt szólította: — A tanár urat kéreti az igaz­gató úr, most, azonnal. Fodor lenyelte a szándékolt mondanivalót, és lesietett az igazgatóhoz. Vértes, a kövérkés, szőke igazgató már az asztalfőn ült, s megvárta, míg a tanárok valamennyien összegyűlnek. Az­tán erőltetett közönnyel szólalt meg: — Kedves kollégák, sajnálom, hogy megzavartam az órákat, de kénytelen voltam. Elhúzódott egy tájékoztató megbeszélés a város­házán, így nem érkezhettem visz- sza nyolc órára. Viszont roppant fontos, hogy a kollégák azonnal tudomást szerezzenek bizonyos fejleményekről. Iskolánknak hét olyan tanítványa van, illetőleg volt, akik a zsidókérdés megoldá­sával kapcsolatos rendelkezések hatálya alá esnek. Az illetékes hatóságok intézkedésére ezek a növendékek elhagyták iskolán­kat. Legjobb tudomásom szerint az érintett lakosokkal, vagyis szüleikkel együtt városunkból is hamarosan eltávoznak. Már most a hatóságok kívánsága, vagy, hogv pontosabb legyek: követel­ménye az, hogy ez a kérdés nem képezheti vita tárgyát sem a ta­nári karban, sem a növendékek körében. Ezt, mint factumot, tu­domásul kell venni, és kész hely­zetnek kell tekinteni. Az osztály­főnök urak az érintettek nevét jelöljék meg az osztálvkönyvben, de egyelőre nem kell őket kihúz­ni a névsorból. Csupán ezeket kívántam közölni, és a magam részéről is nyomatékosan kérem, hogy valamennyien hiánytalanul tartsák be az itt mondottakat. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents