Tolna Megyei Népújság, 1961. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-15 / 191. szám

4 TOLNA MMÍV HI SIWJSSB 19C1, aagnssfots tSj Szputnyikok, változó csillagok és a Nap hatásának megfigyelése a bajai Csillagvizsgáló Intézet programjában Több országgal tartanak fenn tudományos kapcsolatot, bővítik obszervatóriumukat a bajai csillagászok Hét évvel ezelőtt épült fel a ba­jai Csillagvizsgáló Intézet, igaz hogy kezdetben elég szerény ke­retek között, akkor azonban ez is nagy szó volt. Nemcsak azért, mert az első ilyen tudományos állomás volt vidéken, hanem azért is, mert egyetlen ember lel­kesedése, szervezőmunkája, olt- hatatlan tudásszomja hozta lét­re. Borbás Mihály, a bajai csil­lagda alapítója és jelenleg is ve­zetője, foglalkozását tekintve elég távol van a kozmikus világtól, mégis az ő kitartó munkájának eredményeként jött létre az a tu­dományos intézmény, amely egy­re jelentősebb munkát fejt ki s állandóan fejlődik. Hozzá kell azonban tennünk, hogy Borbás Mihályt egyaránt támogatta a bajai városi tanács és a bajaiak, s ennek a társadalmi összefogás­nak az eredménye az évről évre fejlődő csillagda. 1958-ban már egy tudományos főmunkatársat tudtak alkalmaz­ni, természetesen a városi tanács költségvetéséből, s azóta még egy tudományos kutató került Bajá­ra. — Ma már valóban rendelke­zünk minden olyan műszerrel, ami lehetővé teszi a tudományos munkát — mondja 111 Márton, a csillagda főmunkatársa. — Ennek megfelelően tudományos progra­mot dolgoztunk ki s ennek alap­ján végezzük munkánkat. Az egyik legfontosabb feladat a szputnyik-megfigyelés, illetve a mesterséges holdak helyének pon tos meghatározása. Egyaránt meg­figyeljük a szovjet és az ameri­kai mesterséges holdakat s együtt működünk Rodewisch és Baut­zen csillagászaival. Épp a közel­múltban járt nálunk prof. Edgar Pentzel Rodewischból és Joachim Nietschmann Bautzenből. A két német csillagda nekünk küldi meg adatait és Baján dolgozzuk fel ezeket — Mi a jelentősége a mester­séges holdak pontos helymegha­tározásának? —- A mesterséges holdak elmé­letileg meghatározott és valósá­gos helye között rendszerint el­térés van. Ebből azután tudunk következtetni a levegő sűrűség­változására, s a napsugárzásnak a légsűrűségre gyakorolt hatásá­ra. A bajai csillagászok másik fon­tos kutatási területe a változó csillagok megfigyelése. A kataló­gus 14 708 változó csillagot tart jelenleg számon, s a tudományos vizsgálódások feladata, hogy a változó csillagok szerkezetére, keletkezésére találjon választ, ami elősegíti az egész világmin­denség fejlődési törvényeinek megismerését. — A változó csillagok színvál­tozásai mindig a hőmérséklettel függnek össze — mondja 111 Már­ton. — Méréseinkhez egészen mo­dern eszközt tudunk használni: a multipleier ugyanis a fényt árammá alakítja át, amit sok­szorosan felerősítve egy galvano­méterbe vezetünk. A megfigye­lések, mérések természetesen hosszú, türelmes munkát követel­nek, de eddig is értünk el bizo­nyos eredményeket, amiket rész­ben már publikáltunk is. A Nappal kapcsolatos megfi­gyelésekről Sütő Károly, a csil­lagda fiatal kutatója ezeket mondja: — Célunk a Nap földi hatásá­nak megfigyelése, a naptevékeny­ség és a földmágnesség, illetve az ionoszféra közötti összefüggés vizsgálata. Három programot kell végrehajtanunk, a Napnak meg­figyelését, a Nap fényképezését és a napfoltok vizsgálatát. Nagy ionoszféravizsgáló készülékünk van, amellyel mérni tudjuk az ionoszférából visszavert rádiósu­garakat, s ebből lehet következ­tetni az ionoszféra telítettségére, állapotára. A megfigyelések azt mutatják, hogy a napkitörések után 48 órával jelentkezik az io­noszféra telítődése, ami aztán el­térést okoz a földmágnességben. — A megfigyelés, amit vég­zünk — folytatja Sütő Károly — többéves program, s bizony még csak az elején vagyunk. Eredmé­nyétől azt várjuk, hogy a Nap és a Föld közötti kapcsolatra vonat­kozó ismereteinket tudjuk bőví­teni. A tudományos munka mellett nem hanyagolják el a népszerű ismeretterjesztést sem a bajai csillagászok. Ezeken a nyári es­téken úgyszólván nincs olyan nap, hogy kisebb-nagyobb csoportok ne keresnék fel a csillagdát. A Jupiter és a Szaturnusz ilyenkor a fő látványosságok, de termé­szetesen sokan akadnak olyanok is, akik a Holdra kiváncsiak. A bemutatók és előadások mellett állandó szakkör is működik a csillagda mellett, amelynek tag­jai már megfigyeléseket is vé­geznek, s csillagászati ismeretei­ket állandóan gyarapítják. A bajai városi tanács fejleszti, bővíti az intézményt. Az első, 1954-ben épült kupola mellett most épül az új kupola, amely­ben egy 50 centiméteres távcsö­vet helyeznek majd el. — Mikor készül el a szekszár­di csillagvizsgáló? — kérdezik a bajai csillagászok, mert jól em­lékeznek rá, hogy a TIT néhány küldötte egy alkalommal náluk járt afféle -tapasztalatcserén-“. A kérdésre nehéz választ adni, mert az itteni csillagdát egyelőre sűrű homály fedi. — Pedig Szekszárdon azért is indokolt lenne végre megvalósí­tani — mondja 111 Márton —, mert odavaló az ország második csillagásznője. Első női csillagá­szunkként Detre Lászlónét, Ba­lázs Júliát tartják számon, a má­sodik dr. Almár Ivánné, Illés Er­zsébet szekszárdi születésű. Bizo­nyára örülne, ha ott lehetne szü­lővárosa csillagdájának avatá­sán íme’ egy okkal több, hogy ha a bajainál szerényebb keretek között is, de végre megvalósul­jon a szekszárdi csillagvizsgáló is. Cs. L. Szobormásolatok — garancialevéllel A ugusstusi történet 1944. augusztus 15-ét írták. Az őrmester ébredt fel első­nek, megállapította, hogy tisz­tességesen átaludták a délutánt. Felrázogatta embereit. Azok szemüket dörzsölgették és szin­tén megállapították, hogy öreg este van már. — Emberek, így kívánta a helyzet, hogy az egész napot át- aludjuk. — Az éjjel, ha jól sej­tem, kevesebbet fogunk aludni. Tudjanak hát meg mindent, mert amit elmondok, komoly dolog... Egy hölgytől értesü­lést szereztem, hogy a kastély­ból éjjelenként ki-kijár valaki és már majdnem reggeledik, amikor visszaoson. Lehet, hogy a cselédlány babája, de akkor meg miért megy vissza reggel fele?! Ez gyanús! Felettéb gya­nús. Ha most valami nagy dol­got tudnánk csinálni, ha elkap­nánk azt a bandát, amelyről az alezredes úr értesített... embe­rek, a tizenhárom hétszázát... igen jól jönne ki __ Megindultak hát vissza, a fa­lu felé. Öreg este volt való­ban. Az égbolt beborult. Sehol egy csillag. A faluban sehol egy teremtett lélek. A kastély keleti oldalánál lefeküdtek a bokrok közé. Vártak. Sehol semmi. Vagy mégis? Fekete árny lopódzott o fal mellett. Mintha a falra akarna felhág­ni. — Állj, ki vagy!? — harso­gott az őrmester. Nem jött válasz. Az alak na­gyobb lendületet vett. — Állj, vagy lövök! — hang­zott a főcsendőr baritonja. A sötét tömegszerűség nem állt meg. A kerítés mellett el­tűnni igyekezett. — Tűz! — vezényelt az őr­mester. Sortűz dörrent. Az alak el­terült. Az őrmester felugrott. Embe­rei utána. Villanylámpa fénye villant... és a fal mellett ott feküdt Ajtay nagyságos úr ku­tyája. A fehér komondor. Az őrmester elégedetlenül morgott. Fény gyűlt a kastélyban. S ebben a pillanatban hatal­mas fény villant az állomás fe­lől is, s pillanattal később bor­zalmas detonáció vágta földhöz a csendőröket. Az őrmester tért először ma­gához. — Elcsaltak minket és fel­robbantották a német lőszeres- vonatot! Utánam! — ordította... Keleten pirkadni kezdett az ég. BÁLLÁ TIBOR Az angol szobrászok műveiről készült bronzmásolatokhoz ezen­túl az Angol Szobrászok Egyesü­lete igazolványt mellékel, mely­ben feltüntetik, hogy a kérdéses másolat hányadik öntés és a mű­ről összesen hány másolat ké­szült. Ezzel az intézkedéssel a mű­tárgyak vásárlóit akarják véde­lemben részesíteni. A jelenlegi öntési technikák ugyanis korlát­lan számú másolatot tesznek le­hetővé, úgy, hogy a vevők soha sincsenek tisztában vele, mennyi­re ritka az általuk vásárolt mű­alkotás. Tuth-ankli-ainon kincsei amerikai vándorkiállításon Az EAK kormánya első ízben adott engedélyt arra, hogy a Tuth-ankh-amon fáraó sírjából származó, mesés értékű kincsek egyrészét kiállítás keretében mu­tassák be az Egyesült Államok­ban. A kiállítás célja: anyagi eszközöket gyűjteni a nubiai mű­kincsek megmentésére. Az EAK kulturális minisztériuma 34 kiál­lítási tárgyat adott kölcsön a Pennsvlvania-egyetem múzeumá­nak. A műkincsek november 4- től kezdve kerülnek bemutatásra először Washingtonban, majd az Egyesült Államok több nagyváro­sában. Olvasóink hangja Asszonyok réme A közelmúltban cikk jelent meg a Tolna megyei Népújság­ban „Talán mégsem volt elég piszkos” címmel, amely a gyer­mekek túlzott fenyítését kifogá­solta és amelynek írója szerény személyem volt. Úgy érzem, ki­fúrná az oldalamat, ha a cikk „gyakorlati eredményéről” nem számolnék be. Kezdem talán ott, hogy már a cikk megjelenése utáni napon több fiatalasszony bevallotta, hogy a cikket csak elrejtőzve merte részletesen elolvasni, mert félt, hogy izgatottságával elárul­ja magát. Ugyanis ezek mind­nyájan megverték kisfiúkat pün­kösdkor. Nem vagyok kíváncsi termé­szetű és a hallgatózást illetlen­ségnek tartom. A véletlen hoz­ta, hogy mégis kihallgattam egyik házban folytatott vitatkozás egy kis töredékét. Abban a bizonyos házban nyilván „tányércsörgés'’ lehetett. Én csak arra lettem fi­gyelmes, hogy a férj azt kérdez­te: „Nem olvastad az újságban, hogy nem szabad a gyereket agyonra verni?” Mire a feleség: „Sokat érdekel engem, hogy mit firkálnak össze-vissza. Biztosan valami nőgyűlölő, asszonyok ré­me írhatta.” Hát ezt megkap­tam. De mégis érdemes volt, mert ha már beszélnek róla, bi­zonyára egyre többen lesznek^ akik a jótanácsot megfogadják. T. B. Bár követnék Idős nő vagyok, férjem hóna­pok óta súlyos betegen fekszik; Múlt héten kedden az ura­mat egy lakótársam felügye­letére bízva elmentem a gyógy­szertárba és egyúttal csekély lot­tónyereményem felvételére a lot­tóirodába is, nem tudva, hogy csak szerdán kezdik a kifize­tést. Emiatt önkéntelenül sajnálato­mat fejeztem ki, mondván, mi­lyen nehezen tudom otthon hagy­ni beteg férjemet. Erre a tiszt­viselőnő — név szerint Papp Mi- hályné — felajánlotta, hogy ő szívesen elhozza nekem, az is­meretlennek, El is hozta, Példamutató emberi eljárá­sáért megérdemli, hogy nevét nyilvánosságra hozzuk, mert így is lehet, szívvel és lélekkel, dol­gozni. Bár sokan követnék pél­dáját máshol is. B. L Gondoljanak a buszra váró gyermekekre Legutóbb nyolcéves kislányom­mal Paksra utaztam. Autóbu­szunk fél 7 óra után érkezett be Paksra Németkérről. A népbolt­ban — kislányom kívánságára — reggelinek valót vásároltam, majd a Vendéglátóipari Vállalat 20-as számú boltjába tértünk be, mivel kislányom nagyon fázott a hűvös, szeles korareggeli órák­ban. Amint az ajtón beléptünk, a vállalat egyik nődolgozója igen erélyes hangot tudomásomra hoz­ta, hogy gyerekkel a helyiségben tartózkodni nem lehet. Miután igen erélyesen ki let­tünk utasítva, kénytelenek vol­tunk a didergő gyermekkel igen erős szélben egy utcai padra le­ülve reggelinket elfogyasztani, amikor is szemünket, szánkat te- lefujta a szél porral. Hát ez igen kellemetlen volt. Most felteszem a kérdést. Fél héttől 8 óráig, amíg orvoshoz, vagy egyéb hivatalos helyiségbe menni nem lehet, hová menje­nek a kisgyermekes anyák? Ha záporeső, zivatar van, ha az idő­járás nem engedi meg a szabad­ban való huzamosabb tartózko­dást, hová vigyük kisgyermekün­ket? S ha olyan nagyon szigorú az a rendelet, hogy 16 éven aluli gyermekkel — szülői felügyelet mellett — nem térhet be a Ven- déglátóiipari Vállalat helyiségé­be, akkor miért nem létesít a MÁVAUT legalább egy utcai vá­róhelyiséget, ahol leülhetnek a kisgyermekeket karjukon tartó édesanyák, ahol meghúzhatják magukat a lázas kisgyermekkel ahol nem fújja a szél a port a szájukba, szemükbe, ahol meg- ehetik reggelijüket! Paks azt hi­szem eléggé forgalmas hely, s azt hiszem, nem is a pénzen, ha­nem az emberségen múlik ez az intézkedés. De a rendelet is nem furcsa egy kissé? Mezősi Arpádné gazdálkodási előadó Németkér Válasz a „Kifizetődő vagy nem?“ című cikkre Lovak András levelező Mórágy­ról a fenti kifogásolt cikkben azt írta, hogy azért nem üzemeltet­jük a mórágyi — a gyógyszerész betegsége miatt zárva levő — gyógyszertárat, mert kicsj a for­galom és nem fizetődik ki. Ez az állítás nem helytálló, mert a zárvatartásnak elsődleges oka egyrészt az, hogy sajnos igen ke­vés a gyógyszerész, másodsorban a beteg gyógyszerész szolgálati lakásában, ha tudtunk volna is kisegítőt küldeni, nincs ügyeletes szoba, ahol az illető lakhatott volna. A legsürgősebb gyógyszerekkel a körzeti orvost elláttuk, így a gyógyszerellátásban különösebb fennakadásról nem lehetett szó. Április 6-án az alulírott és a Gyógyszertári Központ szakfel­ügyelője kiszállt és megállapítot­ta orvosi vélemény alapján, hogy a gyógyszerész egyelőre képte­len betegsége miatt a gyógyszer- tárat üzemeltetni. Ezt a községi tanács vb-titkárával megbeszél­ték és abban állapodtak meg. hogy a már 10 éve ott dolgozó és közszeretetben álló gyógysze­rész felépüléséig a gyógyszertár zárva marad, ami előreláthatólag 2—3 hónapot igényel. Július 27-én, a cikk megejele- nése után — alulírott ismét ki­szállt Mórágyra és felkereste az orvost, kitől azt az értesítést kap­ta, hogy a gyógyszerész beteg­sége még huzamosabb ideig el­tart. Erre felkereste a vb-titkárt és a párttitkárt, adjanak lakást a beteg gyógyszerésznek, hogy a szolgálati lakás kiürüljön. Eb­ben az ügyben a tárgya­lások már folyamatban is vannak, de addig is he­tenként kétszer 8—5-ig egy gyógy szerész fog kijárni és ezekben a napokban a gyógyszertár üzemel­ni fog. Szocialista társadalmunkban a gyógyszertár mindenkor a nép érdekeit szolgálja, nem pedig azt, hogy kifizetődik-e, vagy nem. Zalai János megyei főgyógyszerész

Next

/
Thumbnails
Contents