Tolna Megyei Népújság, 1961. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-11 / 188. szám
4 TOLVA MEGYEI NEPÜJSAO 1961. augusztus Ily Asszonyoknak — lányoknak Ne úgy, mint nagyapáink«. Nyáron, különösen a nagy melegben más ételeket fogyasztunk szívesen, mint a téli hideg időszakban. Mi ennek az oka? Télen a táplálékkal bevitt „tüzelőanyag — kalória — jelentős része ahhoz kell, hogy a szervezetünk állandó hőmérsékletét biztosítsa a külső hideggel szemben. De nyáron ez feleslegessé válik, csökken tehát a magasabb kalóriatartalmú élelmiszerek, zsír, szalonna iránti igényünk. Mégis vidéken, ahol a meleg évszak egyben a nagy mezőgazdasági munkák idejét is jelentette, az évszázadok alatt kialakult szokás szerint meglehetősen egyhangúan étkeznek az emberek ebben az időszakban, főleg zsíros gulyások, főtt tészták, vagy hideg ételek, kenyér, szalonna váltogatják egymást. Ezekkel a nehéz testi munkához szükséges energiát biztosítják ugyan, de nem elégíti ki szervezetük minőségi táplálékigényét. Az ember nem gép. amelynek csak „tüzelőanyagra” — hajtóanyagra — van szüksége, hanem biztosítani kell mindazokat a tápanyagokat, amelyek a szervezet állandó kopásához és épüléséhez szükségesek, mert ha ezeket nem kapja meg, az előbb-utóbb a munkaképesség csökkenéséhez, megbetegedéshez vezet. A nyári évszakban sokkal könnyebb kielégítően és változatosan táplálkoznunk, mert az idényélelmiszerek hosszú sora áll ehhez rendelkezésünkre. Milyen legyen ez a tápláko- zás. Természetesen mindig tekintetbe kell venni, milyen munkát végez az illető, mert a mezőgazdaság gépesítésével egyre csökken az ott dolgozók testi igénybevétele. Az aratógép vezetője, a kézikaszás energiaszükségletének alig több mint egyharmadát igényli és hasonló a helyzet a géppel végzett szántásnál, vetésnél és más munkánál is. A gépekkel dolgozó mezőgazdasági munkásnak nincs szüksége arra, hogy a nagyon zsíros — kalóriában, tüzelőanyagban bővelkedő —, de nehezen emészthető, minőségileg hiányos ételeket fogyassza, éppen úgy, mint azt a minden munkát kézi erővel végző nagyapja tette. Együnk a télen úgyis olyan gyakran fogyasztott kifőtt tészták, nehéz zsíros húsételek helyett zöldfőzeléket, amely fontos vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz, és készítsük ezeket inkább tejjel, tejföllel, mint a hagyományos zsíros, paprikás rántással. A melegben végzett munkánál az izzadással igen nagy a szervezet folyadék és ásványisó vesztesége. A nagy mennyiségű víz- ivás és alkoholos italok mindezt nem pótolják. Ezért is fontos, hogy az üdítő gyümölcsökön kívül zöldféleségekkel, főzelékekkel, salátákkal bővítsük az étkezést, mert az ezekben lévő ásványi anyagok fedezik a verejtékezéssel elveszítetteket. A zöldségféléknek víztartalmuk nagy, és ez a víz lassabban szívódik fel, kevéssé terheli meg a szervezetet, mint a gyakori vízivás- sal hirtelen bejutott nagymeny- nyiségű folyadék. A főzelék és zöldségféléknek jelentős víztartalmuk is van, amely anyagok á szervezet normális működéséhez nélkülözhetetlenek és amelyeket főleg nyáron tudunk biztosítani. Láthatjuk tehát, milyen jó hatású, ha a sok zsíros, nehéz étel mellett a könnyebben emészthető, életfontos tápanyagokban gaz dag főzelékekkel, zöldségfélékkel tesszük gazdagabbá az étkezésünket. A háziasszony leleményességén múlik, hogy olyan főzelékféléket, amelyeket családja nem kedvel, más formában, más elkészítési mód mellett megszerettesse velük és a családtagok örömmel fogyasszák az értékes anyagokban gazdag, változatos, ebédeket, vacsorákat. A zöldségfélék, főzelékek elkészítésénél gondolni kell arra, hogy a hosszú főzés károsítja a vitaminokat és azok egy része a főzővízben kioldódik. Ezért in kább párolva, gőzölve készítsék ezeket az ételeket, vagy, ha vízben főzik, használják fel a főzővizet is. A zöldségfélék elkészíthetők nyersen, salátának is, és sokkal változatosabb lesz az étrend, ha a húsételek fnellé nem csak a fejes és uborkasalátát, hanem ecetes, vagy citromos, cukros, sós lével, például káposztát, sárgarépát, karalábét, vagy sós- vízben megfőzött zöldbabot, zöldborsót, stb. is saláta formájában tálalunk. A háziasszony családja ízléséhez és igényéhez alkalmazkodva igyekezzék tehát minél gyakrabban beiktatni az étkezésekbe a nyáron nagyon olcsó és az egészség megőrzése szempontjából igen fontos zöldség- és főzelékféléket. Lábápolás Régebben a divat miatt eléggé elhanyagolták a láb szépségét. Korunkban a szoknya hossza és a a sportszerű életmód megkívánja, hogy törődjünk a lábunkkal. A láb szépségápolása egyenlő az egészségápolással, mert a szépséghiba valamilyen elhanyagolt apróság, vagy kóros elváltozás kö vetkezménye. Gyakori panasz, hogy dagad a láb. Ennek oka vagy betegség, vagy túlerőltetés. Túlerőltetésnél a láb püffedt, de ruganyos. Ezért célszerű, ha álló munkánál, de a házi munkánál is magasszárú cipőt viselünk. Ha a lábszárunkon kékes ércsomó keletkezik, vigyázzunk, mert ez a visszértágulás első jele. Forduljunk vele orvoshoz. Ha ez nem áll módunkban, napjában többször fél percig masszírozzuk A befőzésről Minden gyümölcsöt el lehet tenni cukor nélkül. Először is az üvegeket meleg szódával, vízzel, kefével kimossuk, meleg vízzel többször kiöblögetjük, tiszta hely re leborogatjuk. Inkább szárítjuk, mint töröljük. Törölni csak olyan ruhával szabad, amelyik nem szálas, A gyümölcsöt kiválogatjuk, hibátlan, egészséges gyümölcsöt tegyünk el. Jól megmossuk több vízben, tésztaszűrőn vagy szitán lecsorgatjuk. Minden, cukor nélkül eltett gyümölcsre felforralt és lehűtött vizet kell önteni. Ha berakjuk az üvegekbe, szalicilt teszünk a tetejére, azután öntjük rá a vizet, de csak háromnegyed részig, celofánpapírral lekötjük. Ha pa- tentzáras üvegekbe rakjuk, mielőtt a gumit rátesszük, az üveg száját jól letöröljük. A gumigyűrűket előre kifőzzük. Nagyon gondosan kell a lezárókapcsot rátenni. A kifőző edény aljára egy sor újságpapírt tegyünk, alája kevés vizet öntsünk, úgy rakjuk rá az üvegeket. Hideg vízzel töltjük meg az edényt, félig érje fel az üvegeket. Lassan melegítsük fel. Egészen tiszta ruhát mártsunk vízbe, nem kell kicsavarni, takarjuk le vele az üvegeket. Ha kifőtt, nem vészük le róla a vizes ruhát, mert ha hirtelen szálfád, a papír elreped. De ha mégis elrepedne, azonnal kössük le még egy papírral, nem kell újra főzni A gőzölgő edényben hagyjuk jól kihűlni, ha kiszedjük, töröljük szárazra az üvegeket, úgy tegyük el. Amit csak lehet, szárazon dunsztoljunk. (Párnába, dunnába, pokrócokba jól becsomagolva.) Úgy tarthatók el sokáig, ha tiszta, szellős a kamránk. Lekvárt is főzhetünk cukor nélkül minden gyümölcsből, jó keményre, mint a szilvalekvárt. Szalicilt keverünk bele, hintünk a tetejére is. Forrón kell üvegekbe rakni és száraz dunszt- ba tesszük. Télen, ha használni akarjuk és már van cukrunk, felmelegítjük a szükséges meny- nyiséget egy kicsit, úgy keverjük hozzá a cukrot. Egy kiló átpaszírozott gyümölcshöz 50—80 dkg cukor szükséges. A szirupos befőzésnél egy dl-es üvegre 2 dkg cukor, vagyis 5 dl-es üvegbe rákot gyümölcsre 10 dkg cukor és 1 dl víz kell. Nem kell egészen feltölteni az üvegeket, mert a gyümölcs vizet ereszt. Ha túl van töltve, kifő az üvegből. Levesnek, mártásnak valót ne cukorba i tegyünk el. sokszor még vizet sem töltünk rá, mert víz nélkül természetes ízét jobban megtartja. A befőzéshez használt eszközök: lábas, szita, szűrő, kanál, kifogástalanul tiszták legyenek. lábunkat, a bokától a térdig, enyhe szorítással. Jót tesz egy ötperces pihenő is, úgy, hogy a lábfejet magasabban tartjuk, mint a test többi részét Nagyon sok kellemetlenséget okozhat a szűk cipő okozta tyúkszem. Ennek eltávolítását legjobb, ha pedikűrösre bízzuk. A lábkörmöket ugyanúgy, mint a kézkörmöket, gondozni és vágni kell, de a körmöt ne gömbölyűre, hanem szögletesre vágjuk, mert különben könnyen benő és fájdalmat okoz. A lábkörmök lakkozhatok, de ügyeljünk arra, hogy a lakk ne legyen töredezett. Sok nőnek a sarka nagyon megkeményedik, elszarúsodik, és amely ha berepedezik, fájdalmat okoz és a harisnyát is kiszakítja. Legjobb kezelési módszer, ha sarkunkat esténként meleg olajban áztatjuk 10 percig és utána úgy olajosán zoknit húzunk rá. A láb formájának . szépségét nagyon rontja a szőrzet. Ezen a kozmetikus lábgyantázással köny- nyűszerrel segít. Holtai Lászlóné Kétségbeesett amerikai szülők felhívása Az amerikai Seattle város egyik újságjában nemrég hirdetés jelent meg: »Ki ad kölcsön 350 dollárt arra a célra, hogy 11 esztendős, súlyosan beteg gyerme künket nyaralni vihessük és megmutathassuk neki mindazokat a helyeket, amelyekre vágyik. Visz- szafizetés 12 havi részletben«. A hirdetést a Seattle-i Oswald házaspár adta fel, akiknek John nevű, 11 esztendős kisfia leukémiában megbetegedett. A halálosan beteg gyermeknek egyetlen vágya, hogy Califomiában megláthassa a híres Disney-Land-et, vagyis azt a vidámparkot, amelyet Walt Disney tervei nyomán építettek fel. A szülők kétségbeejtő anyagi körülmények között élnek. Az apa, aki foglalkozását tekintve gépész, 1958 óta munka- képtelen. de reméli, hogy rövidesen helyreáll az egészsége és újra dolgozhat. Az anya, mint kisegítő ápolónő havi kétszáz dollárt keres, és ebből kénytelen a család megélni. Ipari-tanuló szeretnék lenni Ülök az igazgatóhelyettesi irodában. Kopognak. Tizenötéves forma fiú lép be. Látszik az arcán, a mozdulatán, a köszönésén, hogy egy kicsit zavarban van. — Tessék mondani... — és köhint — én jelentkezni jöttem. Mert az újságban olvastam ... Szóval ipari tanuló szeretnék lenni! — Milyen szakmát választottál? — kérdezem. — Autószerelő lennék a legszívesebben. — Tudod-e, hogy az nagyon komoly szakma? Hogy az autószerelő-tanulónak sokat kell tanulnia? Mert képzeld el — magyarázom neki — meg kell javítanod egy buszt. És tegyük fel, rosszul, hanyagul végzed a munkádat A busz két kilométer után beleszalad az árokba. Miért? Mert mondjuk egy hibát nem javítottál ki kellőképpen. És te vagy a felelős negyven—ötven ember életéért. És persze, az anyagi kár is téged terhel. Hát ezen gondolkoztál-e? Tudod, hány forintjába kerül egy busz a nép államának? Nem szól. Gondolkodik. — De azért felvesznek autószerelőnek? — kérdi aztán bizonytalankodva. — Igen — válaszolom. Felragyog az arca. Megköszörüli a torkát és azt mondja: — Hát akkor mikor jöjjek? — Hohó, komám! Nem oda Buda! — mondom. — Mutasd a bizonyítványodat. Mutatja. — Hát bizony jobb is lehetne. Mert te közepesrendű vagy. Közepes eredménnyel végezted a nyolc általánost. — Hát... — topog zavartan — közepes lettem. De a számtan az négyes! Meg a történelem, a magyar... ja, az mind a kettő hármas, mert nem jó a helyesírásom. Meg az évszámok .. Dehát gondolom ... Szúrós szemekkel nézek rá. — Na, folytasd, mi az a »gondolom!« — Hát az, hogy itt az ember a szakmát tanulja. A többi az nem olyan lényeges. — Na, figyelj ide. Ez hányas? — és a magatartás jegyére mutatok. Elvörösödik. — Hát ez is számít? De mennyire, hogy számít! Megint hallgat. Előveszi a zsebkendőjét és megtörli homlokát. — Meleged van? — kérdezem. — Igen — válaszol szomorúan. Aztán így szól: — Hát akkor én elmegyek. — Nem is kérdezed meg, miből áll a felvételi? — állítom meg. — Hát az is lesz? — néz rám nagy szemekkel. — Igen. Mégpedig számtanból, általános fizikai ismeretekből és helyesírásból. — Igen? ... — Igen, igen... — mosolygok. — Na. ha autószerelő akarsz lenni, akkor kitöltőd ezt az ívet. De előbb még elmész az AKÖV-höz és ott jelentkezel, hogy Te autószerelő szeretnél lenni. Ha ott beírják a neved, akkor holnap eljössz felvételire ide, az iskolába. — Akkor inkább más leszek. Villanyszerelőket nem vesznek fel? — néz rám rövid gondolkodás után. — De igen, veszünk fel. De akkor a DÉDÁSZ-hoz menjél, aztán ide, felvételire. — Minden szakmánál van felvételi? — Nem minden szakmánál. De ha autószerelő, villanyszerelő, esztergályos, lakatos, hegesztő akarsz lenni, akkor felvételit kell tenni, ahol kiválogatjuk a legjobban megfelelt tanulókat. — Pedig én mégis csak autószerelő szeretnék lenni! És milyen tantárgyak lesznek, tessék mondani. — Anyagismeret, szakmai ismeret, szakrajz, elektrotechnika, számtan, magyar, történelem, testnevelés. Persze, a gyakorlati munkádat is osztályozzák. Meg a magatartásodat is. Szorgalmasan és kitartóan kell tanulnod, mert ha nem állód meg a helyed, akkor felbontjuk a szerződésedet. — Ha egyszer engem felvesznek, akkor már nincs baj, mert tetszik tudni, ha én elhatározok valamit!... Kelemen Zoltán Már kétezer évvel ezelőtt is végeztek koponyalékelést Ma már egy idegsebészeti beavatkozás nem jár túl nagy kockázattal. A modern eszközökkel rendelkező orvostudomány, az orvosok széleskörű ismeretei — a mai emberiség gyors előrehaladásának megnyilatkozásai — lehetővé teszik a kudarc minimálisra korlátozását. Ilyen megvilágításban indokolt a kérdés: hogyan lehetett kopo- nyalékeléseket végezni, mégpedig számos sikeres koponyalékelést kétezer évvel ezelőtt, vagy még ennél is régebben, olyan korszakban, amelyben az emberi társadalom még sokkal alacsonyabb fejlődési fokon állt? Egy érdekes romániai felfedezés új fényt derített erre a problémára. A Bistrita-vidéki Galatiiban (erdélyi helység) egy őskori sírban egyéb tárgyak közt egy vasból készült koponyalékelő szerszámot is találtak. Igen hasonlít arra a kis fűrészlapocskára, amelyet Magyarországon a Kiskősze- gen végzett ásatásoknál találtak. Régészek véleménye szerint a Bistrita-vidéki Galatiiban talált koponyalékelő műszer időszámításunk előtt a II. évszázadból való. Ez az első orvosi műszer az időszámításunkat megelőző évszá-J zadokból, amelyet az egykori ’ Dácia határain belül találtak. A kiskőszegi fűrészlapocskához képest a Bistrita-vidéiki Galatiiban talált koponyalékelő műszer számos »újításról« tanúskodik, amelyek lehetővé teszik a csaknem pontos köralakú lék készítését. Ez jelentősen hozzájárul a sebészi beavatkozás sikeréhez. I. G. Russu, a kolozsvári orvostudományi-gyógyszerészeti főiskola professzora reprodukálta azt a koponyalékelési módszert', amelyet a Bistrita-vidéki Galati i mellett előkerült műszerrel annakidején alkalmaztak. Sikerült is teljes egészében rekonstruálnia azt a sebészi technikát, amelyet több mint 2000 évvel ezelőtt az »empirikus sebészek« folytattak. Ez perdöntő bizonyíték amellett, hogy az ilyen műtétek reálisak és ilyen műtéteket a primitív népeknél valóban végeztek. Az idegsebészet tehát igazán nem valami fiatal tudomány ... — A termeszek felfalják az USA-t. A termeszek évek óta hallatlan kárt okoznak az Egyesült Államokban. Jelenleg évente mintegy 250 millió dollár értéket falnak fel — közli dr. Snyder, a S- nithson kutatóintézet professzora. 1946—51 között a termeszek által okozott kár évi 1100 millió dollár körül volt, de azóta elszaporodtak az ország észak; részében is, s így a kár több mint kétszeresére emelkedett,
