Tolna Megyei Népújság, 1961. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-27 / 202. szám
Ifiül, augusztus 27. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG t GYERMEKEKNEK __________________________._______________________ » M ARCI Szomorú hírre ébredt ezen a reggelen Napfény ország királya. A gonosz boszorkány elrabolta leányát, a szépséges Kékvirágot. Felvitte az ezer éves fa tetejébe, hogy ott addig éheztesse, míg meg nem hal. Azonnal mozgósították a katonaságot Pallos tábornok vezetésével, de hiába. Senki se tudta még csak a fele utat sem megközelíteni. Hej, búsult a király, búsult, se nem evett, se nem ivott. Az udvar tudós orvosa, doktor Pe- nicillusz azonnal hivatta a bölcs tanácsnokokat, és közölte velük, hogy ha három nap múlva nem hozza vissza senki Kékvirágot, akkor a király belehal a bánkódásba. Tüstént parancsot adtak a hírnököknek. Hirdessék ki szerte a nagyvilágban, hogy aki visszahozza a szépséges királylányt, megkapja a kezét és a fele királyságot. El is lepték a király udvarát a jelentkezők: hercegek, grófok, bárók, királyfiak. Megpróbálta mind, de eredménytelenül. Még búsabb lett a király. A második napon már nem is volt jelentkező. Harmadik nap reggel aztán megjelent egy paTörd a fejed! ÓRA ZÁR .b JÓKAI MÓR A legutóbbi „Törd a fejed!” rejtvényünk megfejtései: 1. Végső veszély. 2. Gyökér. Tudjátok-e ? 1. A Hold nagyobb, mint a Mars? 2. Melyik hosszabb: a Duna, vagy a Tisza? 3. Ki az a regényhős, aki a törpék és az óriások országában járt? A legutóbbi „Tudjátok-e?” kérdések megfejtései: 1. Nobel. 2. És. 3. Edison. A kakas rasztlegény. Jelentkezett a királynál. — Felséges királyom, életem, halálom kezedbe ajánlom, én vagyok a Marci, aki megpróbálom visszahozni a szépséges Kékvirágot. De utam csak akkor lesz eredményes, ha három kérésemet teljesíted, és nem kérdezel semmit. — Örömmel, fiam, örömmel, csak mentsd meg a lányomat — mondta a király. — Az első kérésem az — mondta Marci —, hogy vezettesd ide a szemétdomb mellől azt a girhes csikót, amelyiket holnap akarsz megnyúzatni. Ugyancsak csodálkozott a király az első kérésen, de hát nem kérdezett semmit, hanem elővezettette. — A második kérésem az, hogy kilenc fenyőfa parazsát hozzanak ide — folytatta Marci. Ezt is megkapta. — A harmadik pedig az lesz, felséges királyom, hogy hozasd ide nekem fegyveres szobádból a legrozsdásabb kardodat. No hát. ezt is megkapta. Amikor minden megvolt, a csikóval megetette a parazsat, és uramfia. egy szép táltos paripa lett belőle. Akkor aztán felpattant a hátára, tizenkettőt suhintott a karddal a levegőbe, és usgyé! Röpültek, röpültek mindig magasabbra. A király meg az udvari emberek alig ocsúdtak fel a csodálkozásból. Marci már a boszorkány vára előtt volt. Bekiáltott: — Itthon vagy-e, boszorkány? — Itthon bizony! — felelt a banya. — Add ki a királylányt, boszorkány ! Humoros mutatvány Két kalapot kérünk, azt bemutatjuk a nézőknek, hogy üres. Erre kérünk egy darabka kenyeret, azt megesszük és megkérdezzük a nézőket, hogy a megevett kenyér melyik kalap alatt legyen, mire a közönség egyik kalapra mutat, amit a mutatványos fejére tesz, és tényleg alatta van a megevett kenyér. Beküldte: Hamar Lajos, Ozora. és a róka — Észt népmese — A faluvégen kapirgált a kakas, büszkén csillogtatta tolláit a napfényben, s néha-néha felállt a szemétdomb tetejére és fejedelmi hangon kiáltozta: ku- kurikuuu-kukurikuuu! A róka is arra sündörgött, régóta fente a fogát jóízű kakashúsra, csak azt nem tudta: hogyan kezdjen hozzá? —t Jónapot, baromfiudvar dicső királya! — szólt a róka mézesmázos hangon. — Látom, kakas koma, te mindig jókedvű fickó vagy, tréfáiddal mindig megnevetteted a tyúkól íakóit, s minden tyúkmenyecske a feleséged akar lenni... — Hát igen, igen... — feleli a kakas jóleső érzéssel feszíti ki bügyét. — Ha akarod, megtanítlak egy jó tréfára, amit még nagyapámtól hallottam. Ha ezt tyúkjaidnak elmondod, meglátod, megpukkadnak a nevetéstől. — Gondolod, róka koma? — Meghiszem azt. Figyelj csak, a dolog igen egyszerű. Ekkor a róka behúnyta jobb szemét és szájával élesen sivított. — Próbáld meg te is — biztatta a kakast. A kakas mit sem sejtve, behúnyta jobb szemét, s mivel a róka a kakas jobb oldalán állt, észrevétlenül odaugrott, s már vitte is. Szegény kakas kétségbeesetten jajgatni és kiabálni kezdett. Meghallotta a gazdaasszony, dühösen kergetni kezdte a rókát, hogy kiszabadítsa legszebb kakasát. — Megállj, te zsivány, add vissza a kakasomat, mert meg- keserülöd! — Ekkor a kakas ezt mondja a rókának: — Szamár volnál, ha nem felelnél a gazdaasszonyomnak. Mondd, hogy én a te kakasod vagyok. A róka szót fogad, szólásra nyitja száját és hopsz! — a lcakas már szalad is, megmenekült a róka fogai közül. — Köszönöm, róka koma — felette a kakas. Vidáman fel- repült a kerítésre és egyik szemét behúnyva, a rókán aratott győzelem mámorában kukorékolni kezdett. És ettől a naptól kezdve a kakas mindig behunyja egyik szemét, amikor kukorékol. Fordította: Ténagy Sándor — Inkább az életemet! No de Marcinak se kellett több, elrikoltotta magát: — Rajta, lovam! A paripa felágaskodott és ugrott egyet. Ott álltak máris az első kapu előtt. Ezt az egy- fejű sárkány őrizte. De Marci még jóformán a kardját sem tudta megmarkolni, a táltos paripa úgy fej berúgta a sárkányt, hogy annak menten széthasadt a nagy feje. Vágtattak tovább a második kapuig. Itt a hétfejű sárkány őrködött. De Marci még jóformán suhintani sem tudott, a táltos paripa olyan nagy lángot fújt a sárkányra, hogy az menten elégett. Tovább vágtattak, a harmadik kapuhoz. Itt őrködött a tizenkét- fejű sárkány. — Most vigyázz, jó gazdám! — szólt a paripa, mert a sárkány már ugrott is feléjük. De a táltos is ugrott ám! Úgy. hogy a sárkány hátára kerültek. Hat fejét a paripa harapta le. a másik hatot meg Marci kaszabolta össze. így aztán megmentették Kékvirágot, aki mindjárt meg is csókolta Marcit. A gonosz boszorkát meg hajánál fogva dobták le az ezer éves fa tetejéről. Ezzel a boldogság végleg visszaköltözött Napfény országba, ahol már Marci király uralkodott bölcsen, szépséges feleségével. Kékvirággal. Kelemen Zoltán Úttörősarok ÉVNYITÓRA Üzent az ősz. Szeptemberi szél fúj, legyezgeti a rét virág-ruháját. Elköszöntek a táborok lakói, víg volt a nyár, s hogy elmúlt, mégse (bánják I Hiányoztál már, kedves iskola: az őrsi órák, termeid, s a könyvek — hiányoztál, hát visszajöttünk hozzád, s vállaljuk gondod, még ha nem is (könnyebb, ha szigorúbb is, mint a Duna parti, S a csillebérci nótás délutánok, barangolás az erdők zeg-zugában, kőből csiholni tábortűzre *lángot. Hiányoztál, s most örömmel lapozzuk az ismeretlen friss könyvek sorát, s öleljük újra hű pajtásainkat, hiszen már mind-mind régi jő barát. Hiányzott már a türelmes tekintet: tanárainknak ránk vigyázó arca, az őrsi órák, izgalmak, s a tíz perc, mely kedvünk mindig mosolyra fakasztja. Most te is, pajtás, polcra teszed labdád, a hátizsákot fogasra akasztod — ó nem örökre, lesz itt nóta, játék, szánkót a tél és mókát a tavasz hoz, de dolog is lesz és most ez az első: tanulni, hogy az új nyarat is úgy, akár a többit, emelt fővel zárjuk — ne érjen szégyen, ha végleg bezárjuk hátunk mögött az iskolakaputl BŐSZ JENŐ Ferike álmodik Kis ágyában elpihenve álmodik a Ferike. Álomország széles földjén kalandozik messzire. Álmában már felnőtt lett ő, űrrepülő, nem gyerek, csodagépén messze száguld, túl a fellegek felett. Rakétája nem halált hord, nem olt az ki életet, békés céllal indult útnak Ő, kit a tudás vezet. G. Tyitov az eszményképe, sokat hallott róla már, innen van tán, hogy ólmában most a fellenekben jár. Nem is sejti, hogy nem áloir^ bárha ő most álmodik, hisz, ha felnő, akkorára tudományt, ha gyarapit, maga is, mint eszményképe űrhajóssá válhatik. ANDRÁSFY ANDRÁS Az ifjúság számlájára... Figyeltelek. A forgalmista már indította a szerelvényt, amikor beszálltát. Nem fújtad le a koromszemeket, kamaszos hanyagsággal zökkentél a műbőrös padra. Szinte sajnáltam az új, szürke nadrágodat. Melletted, az ablaknál egy idősebb munkásember ült, munkaruháján bizony már itt-ott foltozás éktelenkedett, és poros is volt egy kissé. Jöttödre rezzent fel, összébb hútta magát, aztán újra behúnyta szemét. Ferdén végignézted, aztán elhúzódtál tőle. Úgy látszik, csak akkor jutott eszedbe a nadrágod. Ugye máshová nem ülhettél, hiszen már nem volt hely? Nem messze tőled két lány nevetgélt valamin, feléjük küldted 16 éves, megnyerő mosolyodat, aztán fájdalmas mártír-arccal biccentettél a munkás bácsi felé, jelezve, milyen »peches« helyen ülsz. Úgy látszik, nem kaphattál megértő mosolyt, bátorítást további grimaszokra, mert kifejezéstelen, únott arccal bámultál az ablak felé, de közben vigyáztál arra, hogy térded ne ütőd jön össze szomszédod térdével. Amikor öcsényben fékezett a voncft kissé neked dőlt és újra felriadt. Valamit mondott, gondolom, elnézést kért, majd látva fölösleges túlóvatos elhúzódásodat, zavartan rágyújtott, és téged is megkínált egy Kossuthtal. Nem fogadtad el, Te Tervre gyújtottál rá. Miközben a vonat Őcsényből tovább indult, találgattam, hogy Te mi lehetsz. Korodat tekintve diák, szünidő van és talán fürödni jöttél be Szekszárdra, a munkás pedig egész nap dolgozott. Talán a Te apád is munkás? Mert akkor valamit nem értek. Akkor talán ő is ilyen, kissé foltos ruhában jár valahová dolgozni, hogy Neked szép, világosszürke nadrágod legyen, öt is szégyelnéd? Talán ez a munkás bácsi is diák-fia, vagy lánya érdekében mond le egy jobb bejáró ruháról, tönkremenésig használva ezt a munkától megkopott ruhát. Befutottunk Becsre, a lányok mögé tolakodtál, velük szálltál le. Az ablaküveghez nyomtam az orrom, figyeltelek. Az egyik lánynak leugrás közben kiesett a bukszája a táskájából, Te túlzott udvariassággal emelted fel a poros, kissé olaj- tócsás földről... ... és a bukszát egyéb hijján a szép, szürke nadrágodba törölted!?! MONIGL JÁNOS Megnyílik Tolna megye első felsőoktatási intézménye Tájékoztató - a szekszárdi felsőfokú növénytermelési technikumról A felsőfokú növénytermelési technikum tanulmányi ideje 2 év, és szaktechnikusi oklevelet ad, amely a földművelésügyi miniszter által meghatározott munkakörök betöltésére képesít. A felsőfokú mezőgazdasági technikumba felvehetők azok a jelentkezők, akik középiskolai végzettséggel, legalább 1 éves szakmai gyakorlattal rendelkeznek; és kémiából, biológiából (növénytan, állattan) eredményes fel vételi vizsgát'tesznek. A felvételi vizsga időpontja szeptember hó eleje. A felvételi vizsga anyaga megegyezik az általános gimnáziumok kémia, biológia (növénytan, állattan) tananyagával. Azok a jelentkezők, akik egyetemen, vagy főiskolán, (akadémián) a fent említett tantárgyakból eredményes felvételi vizsgát tettek,- a felvételi vizsga alól mentesülnek. Az előzetes 1 éves szakmai gyakorlat alól a földművelésügyi miniszter indokolt esetben az igazgató javaslatára felmentést adhat. A felvételi felső korhatár a betöltött 40. életév. A felsőfokú mezőgazdasági technikumok hallgatói az intézményben kollégiumi elhelyezést és ellátást kaphatnak. A felvételre jelentkezők felvételi kérelmüket a Szekszárd—pa- lánki mezőgazdasági technikum igazgatójához nyújthatják be. A felvételi kérelemhez szükséges jelentkezési lapot ugyanott, vagy bármely más középiskolában igényelhetik. A felsőfokú mezőgazdasági tech nikumi oktatással kapcsolatos egyéb kérdésekről (felvételi yizs- ga, kollégiumi díj, ösztöndíj stb.) a mezőgazdasági technikum igazgatója tájékoztatja a jelentkező^ ket. A jelentkezés határideje: 1961. szeptember 1. Amíg a cirkusz eljut az előadásig A közönség édeskeveset tud arról, mi történik, míg a cirkusz eljut odáig, hogy reflektorfénybe álljon az igazgató, majd egymás után bemutassa az artistákat, és megkezdődjék a produkció. Pedig a kétórás előadást többször kétórás munka előzi meg. A megelőző órákkal Czách Lajos igazgató és Budai László titkár ismertetett meg, s noha á közönség egy részét ez nem is érdekli, akik kiváncsiak rá, megismertetjük velük is. Az épülő vásárcsarnok udvarán cövekeket vernek le izmos fiatalemberek. Hetvenhatot, körbe, hogy tartsák majd a sátrat. Itt nyüzsög a környék valamennyi gyereke, bámészan nézik a kemény munkát. De az előadás tulajdonképpen nem is ezzel kezdődik, hanem a tegnapi előadás befejezése jelentette egyúttal a mai kezdetét. (Szombaton íródott a riport, a Nyári Cirkusz érkezésének napján.) Este tizenegykor vége az előadásnak, s amikor más ember pihenni tér, a cirkusz műszaki dolgozói és artistái hozzákezdenek a bontáshoz. Tizennégyen. Másfél óra alatt kocsin van minden. S megkezdődik az utazás. A hajnali órákban pedig a sátor felépítése. A cövekek már a földben vannak, felállítják a két hatalmas maszkot (árbocot), hogy tartsa majd a sapitót (tetőpony-' vát). — De, tessék csak nézni, milyen jókedvvel megy a munka — szakítja meg egy pillanatra a sátorépítés ismertetését az igazgató, s két artistára mutat, akik a pillanatnyi szünetet arra használják fel, hogy gyakoroljanak. Visszatérve az építéshez; amikor áll a két árboc, s rajta a ponyva, beépítik a nézőteret, majd helyére kerül a porond. S amikor este betódul a nézősereg, mit sem tud arról, mennyi munka előzte meg azt a percet; amikor egy hatalmas fütty után tust húz a zenekar, a reflektor fényébe lép az igazgató, és sorra bemutatja a műsorban fellépő művészeket. Megkezdődik az előadás. Még csak néhány érdekes adat: Hatvan helyen lén fel egy évadban a cirkusz, tehát ez hatvan bontást és ugyanennyi építést jelent. Átlag nyolc—tízezer kilométert utaznák egy szezonban. Egy társulat egy szezonra alakul, csak az igazgató, a titkár és a sátormester ugyanaz a személy állandóan. Ez történik addig, amiről a közönség csak annyit tud: megérkezett a cirkusz. (letenyei)
