Tolna Megyei Népújság, 1961. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-03 / 181. szám

•4

TOLNA WIEGTET NEPÜJSÄO

—

1961. augusztus 3.

Helytállás

Ami egy különös rendeltetésű bizottság munkája mögött van

— Nagy a békasség és az egyetértés az emberek között — kezdi Ferenczi János a beszédet és nekitámaszkodik az istálló szélvédőjének. — Szépek az állataink, bő a termésünk, s a jólét, amely egyre fokozódik, kisimítja a ráncokat. Soha ilyen derűsek nem voltak a bikádi emberek.

Pillantása az ajtón keresztül az útkanyart fürkészi, melynek két oldalán a bikádi épületek terpeszkednek. Vastag szemöldöke összerándul, stuc- colt bajusza jobboldalán megjelenik egy rejtett félmosoly- féle, s ahogy előrehajol, tisztán látom az arcán a világos foltokat, amelyek helyén sebek lehettek.

— Ha van ideje, elmondom, mi történt velem ötvenhatban. Azok a napok mélyíti belevésték lelkűnkbe a tanulságot itt a pusztán.

Hátraveti a fejét, s az arca megint árnyékban van. Csak mélytüzű, szúrós tekintete villog elő a félhomályból.

— Azokban a napokban nyertem vissza a hitemet a párt előtt, amikor mások elveszítették a becsületüket.

— Hosszú ideig csak »kegyelemből« tűrtek meg a pártban. Tudták, hogy tizenkilencben vöröskatona voltam, s negyvenötben alapító tag az álap- szervezetbcin, de _ azt is nyj.l- vántartották, hogy tíz éven át puszta-gazdaként dolgoztam itt Bikádon. Amikor először alakult a csoport, az emberek elnöknek akartak választani. A járás megakadályozta. »Egy volt urasági puszta-gazda nem lehet elnök« — jelentették ki fülem hallatára, s a szavak úgy fájtak, mintha késsel szurkáltak volna:

— ötvenhat nyarán az emlékezetes központi vezetőségi ülés után változott a helyzet, Teljesülhetett a bikádiak akarata is. Megválasztottak elnöknek.

— Váratlanul ért bennünket az ellenforradalom. A rádió, a rémhírek, s a szennylapok megtévesztették az embereiket. A környéken több termelőszövetkezet felbomlott.

— Itt is követelték jónéhá- nyan a szövetkezet vagyonának szétosztását. Egymás között már meg is egyeztek, hogyan osztják el a közös állat- állományt, a gépeket, s az épületeket.

— ötvenhat november 30-át sosem fcllejtem el. Akkor volt a közgyűlés. Délután a járásnál voltam. Általános fejetlenséget találtam. Hazamentem. Letörten, fáradtan, kedvetlenül fogadtam a hírt: a tagság gyűlést akar!

— Azon az estén, megmondom őszintén, hosszú évek mellőzöttsége, sértődöttsége küszködött bennem azzal, amit úgy neveznek, hogy kommunista öntudat, s végül is az utóbbi győzött. Nekiszegeztem mellem a viharnak. Óriási vita keletkezett. Negyvenötben én osztottam itt szét a pusztán az uraság állatait, épületeit, szerszámait, munkagépeit és földjét a cselédeknek. Meg kellett magyaráznom, hogy most nem negyvenötöt írunk, hogv most a masunkét osztanánk szét, hogy ebből az osztásból csak kárunk származhat. Szavazásra került a dolog. A harminc tagból tizenhat a felosztás mellett, tizennégy ellene szavazott. Amikor láttam, hogy jónéhányan állnak a hátam mögött »megkötöttem« magam. Kijelentfittem: felosztásról szó sem lehet. Aki akar, az elmehet! Ha a többség elmegy, mi tizennégyen akkor is maradunk. Senki nem nyúlhat a közöshöz.

— Még akkor éjjel megszerveztük az őrséget. Felváltvaf kettesével teljesítettünk szolgálatot. Bikádon csak nekem volt vadászpuskám. Ilyen esetbein a vadászfegyver kincset jelent.

— Másnap reggel már huszonnégyre emelkedett a szövetkezet mellett kiállók száma:

Rövid szünet következik. Ferenczi János megigazítja a villát, amelyet rosszul állított gazdája a szélvédőhöz, s megint felém fordul. Szavai kimértek.

— Akik akkor, azon az örökké emlékezetes november har- mincadiki közgyűlésen a közös etilen léptek fel, ma már szégyenkezve bevallják, hogy esz- telenséget akartak, s akik megbízhatatlannak véltek és megakadályozták, hogy párt- és szövetkezeti funkciót tölthessek be, most szintén mossák magukat. »Egyéni eflbírálásod a szektás politika következménye volt« — mondogatják. Tanult a nép és tanultak a vezetők is. Mindenki számára leckét jelentett az az idő.

— Most üzemegység-vezető vagyok itt Bikádon és párt- vezeitőségi tag. ötvenkilencben a nagy átszervezés idején csatlakoztunk a gyönki Vörös Csillag Termelőszövetkezethez.

Előredől a szélvédőtől, amelyet eddig támasztékul használt. Jobbjával a kövérre hizlalt gőbölyök felé bök és mosolyog.

— Dd most már beszéljünk a jelenről. Nézze csak! Ezek az állatok ma már naponta egy kilót híznak, egyedenként. Meggyorsítottuk a hizlalást. Óriási eredmény ez a súlygyarapodás a tavalyihoz képest.

Szikár férfi bukkan fel előttünk, a takarmány-előkészítő homályából. Fórén czi János fölnevet.

— Bemutatom Niedermayer Károly gondozót, aki otthagyta a faluját, mert mindenáron nálunk akart dolgozni. Hozzánk »disszidált«. Ezt is megértük!

H. T.

Sokféle bizottságról hallottam már, de arról eddig nem volt tudomásom, hogy a termelő szövetkezetben házújjáépítési bizottság életrehívása is indokolt lehet. S lehet. A tengelici Petőfi Termelőszövetkezetben van ilyen bizoti ság, s — túlzás nélkül lehet ezt mondani — több munkája van manapság, mint a fegyelmi bizottságnak. Érdekes, ami ennek a különös rendeltetésű bizottságnak a munkája mögött tan. Ha utána nézünk nyitott könyvként tárul elénk a tegnapi egyéni gazdák tudatában végbement változás.

Megalakították a bizottságot, amely három tagú. Gáncs Nándor, a közös gazdaság elnökhelyettese, Nyaka Imréné vezetőségi tag és Kastetter Pál, az ellenőrző bizottság elnöke kaptak helyet a bizottságban. Feladatuk abból áll, hogy eldöntsék: milyen sorrendben építenek lakószoöá- kat és fürdőszobákat a szövetkezet tagjainak...

A falu forradalmi átalakulása hozta magával Tengelicen is, hogy a tegnapi egyéni gazdák a lóistállókat és a fészereket lebontják, mert erre most már nincs szükség. Helyettük lakószobákat és fürdőszobákat építenek, kulturáltabb körülmények között akarnak élni, mint eddig. S ennek érdekében összefogott az 561 közösbeli gazda, nemcsak a termelést végzik kollektív módon, hanem amivel lehet, kölcsönösen segítik egymást.

A tengelici Petőfi Termelőszövetkezetnek 40 tagú építőbrigádja van. A nagyüzemi gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen épületek ma már többé-kevésbé megvannak. Így aztán ebben az évben sor kerülhetett már a múlt nyomainak eltüntetésére is. Az építőbrigád fő munkája ebben az esztendőben az, hogy a tagok házánál átalakítást végez, padlózzák a szobákat, fürdőszobákat építenek, a kisablakokat kicserélik nagyobbakra, és így tovább. Ilyen átalakítást és épülettoldást, valamint a renoválást 277 szövetkezeti gazda végeztet el az építőbrigáddal. Ha a munkával készen lesznek, durván számolva 100 lakószobával és közel 100 für dőszobával lesz több a termelőszövetkezeti faluban.

A közösség segítsége abból áll, hogy az építőanyag házhoz szállításához járművet biztosít a tsz, és a mesteremberek munkabérét az évvégi elszámolásig a szövetkezet hitelezi. A közösbeli épitő- brigád által végzett munka értékét munkaegységre számit.ák át és ha az illető szövetkezeti gazda akarja, a neki jóváírt munkaegységből ezt év végén levonják. De kifizetheti készpénzben is, ami természetesen a közös kasz- szába folyik be.

Az építkezés tehát folyik: F.d- ő.ig 97 szövetkezeti gazda portáján végeztek, a visszalépő 120 megrendelőnek folyamatosan tesz nek eleget. Hogy milyen sorrendben? Éppen ez az egyik feladata a különös rendeltetésű bizottságnak, hogy megállapítja az építkezés sorrendiét, ellenőrzi az adminisztrációt és minden fontos tudnivalóról tájékoztatja a szövetkezet tagságúk

Lám, ennyi mindent megtudhat a.z ember, ha egy les fáradságot vesz magának és azt is megnézi, ami egy bizottság munkája mögött van.

Molnár Lászlómé

Felújításra kerül a szekszárdi Garay Gimnázium

A hét menyasszoiiyjelölt

A minap hallottam, hogy felháborodtak a pestiek, amikor a múlt skázad elején a Rókus kórházat a szántóföldre építették, mondván, hogy ki fog kimenni a Város szélére. Akkortájt ugyanis Budapesten a város végét a Kiskörút jelentette.

De nem ugyanígy vagyunk-e Szekszárdon a gimnáziummal, amely a múlt század utolsó éveiben létesült Szekszárdon és amelyet a századfordulón valóban a város végére, a vásártérre, a libalegelőre építettek fel. Ez az épület ma pedig a város központjában van, amely a Béla térről előbb a Garay térre, majd napjainkban a Mártírok terére tolódott eh

Hatvan esztendős tehát a városnak egyik legmonumentálisabb épülete és bizony fölötte sem (múlt el nyomtalanul az idő. E hatvan esztendő alatt ugyanis lényeges felújítást nem kapott az épület. A hatvan esztendő elmúlására az idén tavasszal egy sajnálatos eset hívta fel a figyelmet: a fizikai előadóban leszakadt a mennyezet. A vizsgálatok azt állapították meg, hogy az épületet annakidején a századfordulón használatos úgynevezett Mátray födémmel építették meg, amely bizony elöregedett. A salakbetonban a drótháló korrodált, a beton pedig elerőtlene- dett. Azért mégsem olyan veszélyes a helyzet, mint ahogyan először hitték, hiszen voltak olyan hangok, hogy le kell bontani az épületet, mert a felújítás költségei többe kerülnek, mintha újat építenének.

A tervező iroda kapott megbízást a felújítási tervek elkészítésére. E tervek szerint a WC-k födéméit teljesen ki kell cserélni, mert az ammóniák hatására itt van a leg rosszabb állapotban a födém. A többi termekben azonban csak megerősítik a födémeket és a mennyezetek dróthálóbevonatot kapnak, hogy a födémekről esetleg leváló vakolatrészek ne eshessenek le. A felújítás kapcsán teljesen új vakolatot kap az épület, elkészül a homlokzat, megjavítják a csatornákat, ajtókat- ablakokat, kicserélésre kerülnek az elöregedett padlók és megoldják az iskola kályhaproblé- máit is. Ugyanis a' rosszul záró ablakok és az elöregedett kályhák miatt hideg időben 15 foknál nem lehetett nagyobb hőmérsékletet elérni. Megoldja a tervezés az épületnek villámhárítóval történő ellátását is, ugyanis a város legmagasabb épületén eddig nem volt villámhárító, pedig az épület 25 méter magas. Sor kerül a tetőszerkezet felújítására is és ennek kapcsán megigazítják a tetőn elhelyezett és a 60 esztendő folyamán megbukott fémrészeket is.

A munkálatokat a Tolna megyei Építőipari Vállalat fogja majd elvégezni. Bár a munka még a nyár folyamán megindul, azonban jó esetben is december 31-ig elhúzódik. Ez a körülmény minden bizonnyal zavarólag hat az iskola működésére is. A tervek sze rint a felújítás tartamára a gimná zium egyes osztályait egyik általános iskolában helyezik majd el és ez maga után vonja majd a változó oktatás bevezetését is.

O. I.

KISS JANOS BÁCSI, a maiosi Aranykalász Tsz brigádvezetője most betegállományban van. De azért bejárogat a közösbe. Ott- jártamkor az irodában találkoztam vele. Miután elmondtam, hogy fiatalokkal szeretnék beszélni, lovagiasan felajánlotta, hogy elkísér az egyik cséplőgéphez, a KISZ-brigád tíz tagja itt dolgozik. Útközben megtudtam tőle. hogy lányai — Jolán és Mariska — apjuk mesterségének folytatói, földművelők, szintén a szövetkezetben dolgoznak. Semmivel sem kaptak tavaly kevesebbet a közösből, mint harmadik lánya keresete volt, aki a bonyhádi zománcgyárban dolgozik. Ezért a Kiss család negyedik tagja, a 15 esztendős János is „beállt” a szövetkezetbe, miután elvégezte az általános iskolát.

— János bácsi lányai is ott csépelnek, ahova megyünk? — kérdezem.

— Nem. Ök egy másik cséplőgépnél dolgoznak. De ilyen szempontból nincs a mi lányaink között különbség. Egyformán szorgalmasak. valamennyien szeretnek jól öltözni, táncolni és nagyon vidámak — válaszolta.

Közben megérkeztünk a cséplőgéphez. Szőcs Ferenc munkacsapata éppen ebédszünetet tartott.

Az egyik tekintélynek örvendő eladó lány. Vendég Franciska gyorsan összetrombitálta társnőit. egyik akácfa tövében letelepedtünk. Hét lány ült együtt. Valamennyien az ifjú brigádban dolgoznak, egyik csinosabb, mint a másik, halásznadrágot és egyformán modern frizurát hordanak, s persze fiatalok. Átlagos életkoruk tizenhét esztendő. Imre Irén, Papp Márta. Németh Etelka, György Etelka. Szőts Ági, Szőts Gizi és Vendég Franciska egybehangzóan vallják, szeretnek

a szövetkezetben dolgozni, a munka nem fárasztó. A pelyvalyukban nagy ugyan a por, a cséplőgép tetejére odatűz a Nap. ez nem kellemes, de váltják egymást, így ezt is ki lehet bírni.

— Mikor kezdik a munkát?

— Reggel öt órakor — vágja rá Imre Irén.

— Gondolom, nehéz a lányokat reggel felkelteni — jegyzem meg Szőts Antal munkacsapatvezetőhöz fordulva.

— Nem mondhatnám, bár lányaink szeretnek aludni.

A CSAPATVEZETŐNEK erre a megjegyzésére lett nagy nevetés és szócsata. A lányok pillanatok alatt lefegyverezték a bandagazdát. Nagy derültség közepette elárulták. hogy ők csinálnak minden reggel ébresztőt a bandagazdánál is.

— Van-e a lányok munkájára panasz? — kérdezem.

— Ezt nem mondhatom, igazán jól dolgoznak, vígkedélyűek. de ha az ember mond nekik valamit, nem feleselnek vissza, tisztelik a kort, a nagyobb tapasztalattal rendelkezők tanácsait szívesen elfogadják. A tények is azt igazolják. hogy lányaink szorgalmasak. Ma például reggel öttől délig 130 mázsa 70 kiló árpát csépeltünk el. Estig meglenne a 250 mázsa, de itt nemsokára végzünk, húzatjuk a gépet, s ez munkakiesést jelent — kaptam választ a munkacsapatvezetőtől.

A munkán és a közösségi életen kívül a szórakozásról is szó esett. A lányok érthető lelkesedéssel fogadták az új témát. Boldogan újságolták, hogy két hete a KISZ-szervezettel kiránduláson voltak Siófokon. Most pedig lázasan készülnek augusztus 20- ra. Ekkorra végeznek a csépléssel és nagy aratóbál lesz a faluban. Persze, hogy ott lesznek mind a heten.

— Ki-ki a vőlegényével — mondom.

— Még nincs közöttünk menyasszony, viszont a munkacsapat mind a hét leánytagja menyasszony-jelölt — siet helyreigazítani az egyik nagyon csinos barna lány. Szőts Ágnes.

Beköti a fejét és siet a többiek után, mert Galambos János be-' indította már a cséplőgépet, ki- nek-kinek a maga posztján el kell foglalni helyét.

A HÉT MENYASSZONY-JELÖLT munkához látott. Én meg szót váltottam még az agronó- mussal. A fiatal szakember — Lő- rincz Antal — alig fogyott ki a fiatalok dicséretéből. Elmondotta, hogy a kiszisták a nyáron négy vasárnap dolgoztak a tsz-ben. Ezt munkafelajánlásból tették. A Fóbián Ferenc vezette KlSZ-brigád- ra mindenkor és minden munkában számíthat a vezetőség.

— Különösen lányaink végeznek derekas munkát. Mindenféle szempontból büszkék vagyunk a kiszista lányokra. Én egy esztendeje kerültem ebbe a faluba. Amikor először elmentem a bálba, ha nem tudtam volna, hogy Maioson. a bonyhádi járás egyik székely lakta kis községében vagyok. bizisten megesküszöm arra. hogy városi lányok és legények forognak a táncteremben. Pedig nem. A szórakozó lányok másnap megjelentek a szövetkezetben és mentek a mezőre dolgozni. Tsz- tagok valamennyien. Csinosak, ízlésesen és jól öltöznek — így az agronómus.

Neki pedig el lehet hinni, jómegjelenésű. nőtlen fiatalember.

Dorogi Erzsébet