Tolna Megyei Népújság, 1961. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-25 / 200. szám
4 fOL'TJA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. augusztus Zj. Asszonyoknak — lányoknak Divattudósítás A női öltözködés egyik alap- feltétele a változatosság. A lényege az, hogy ruhánk különböző csinos tartozékokkal kiegészítve mindenkor más és más összképet adjon. Egy jól megválasztott anyag már önmagában is elegendő ahhoz, hogy ötletes megoldásokra inspirálja az embert, Egy ruhának néhány csinos változatát mutatjuk be. Például vegyünk alapul egy fekete, vagy türkizkék lenshantungból készült nagy kivágású, ujjatlan hosszirány szabásvonalú princess ruhát. (1. rajz). Gyönggyel viselve elegáns délutáni öltözék. Fekete-fehér csíkos, vagy pettyes blúzzal (2. rajz). (Mindenkor az alapanyag színével megegyező mintázattal) délelőttre viselhetjük — övvel, vagy öv nélkül. Bo- leróval, melynek szélét fehérrel díszítjük szintén jól hordható ruhadarabot nyerünk. (3. rajz). Pettyes tiszta selyemből készült, puhán redőzött övvel, melyet csavart rózsával fogunk össze. (4. rajz). Még rengeteg változat lehetséges, de ezt már kedves olvasóink ötletességére és leleményességére bízzuk. Áz ízléses lakás Beszéljünk azokról a berendezési tárgyakról, amelyek nem bútorok, mégis hozzátartoznak a berendezéshez. Ilyenek a textíliák, a szőnyegek, függönyök, térítők, kézimunkák. A szőnyeg elsősorban erszényünktől függ, válogathatunk a sok szép, valódi perzsa, magyar-perzsa, szmirna, torontáli és egyéb szőnyeg között. Az egy darab nagy szőnyeg nem célszerű, nehezen kezelhető. Az értékes szőnyeg hozzáértést kíván, ezért csak megbízható helyen vásároljunk, vagy vigyünk magukkal szakértőt. Igen szépek az egyszínű, modern szőnyegek is. A mai függönyök sokkal szerényebbek. célszerűbbek, mint századeleji pompázatos elődeik. Elsőrendű szempont: ne takarja el nappal még a legkönnyebb tüllstór se az ablak világító részét: a mai függöny csak két olyan szárnyból áll, mely estére összehúzva a teljes ablakfelületet borítja. Ezáltal zárttá teszi a belső teret, s eltünteti az ilyenkor már sötétnek ható ablakfelületet. Szerelhetünk a karnisra egy kis drapériát is, ez már ízlés dolga. A függönyök anyaga sokféle lehet A drága és fáradságos munkával készült csipkefüggönyök, klöplik, tüll- hímzések kevésbé felelnek meg a célnak, az ablakfelületek esti elsötétítésének, mint a nem átlátszó vászon, szövet, száda, karton, stb Semmiképpen sem készüljenek azonban túl nehéz, pompázatos anyagokból és ne legyenek sötét színűek. A függönynek nem kell földig érnie, különösen, ha az ablak alatt fűtőtest, vagy állvány van: elegendő, ha csak az ablakot takarja. Néhány sor illemtan... Nyár van. A szórakozások estéi. Szombatonként és vasárnaponként zsúfolásig megtelnek a klubok és tánctermek. A tánchelyeken a zsúfoltság miatt keletkezett hőség gyakran megpróbáltatások elé állítja a szórako- zókat. Ilyenkor könnyen hajlamosak vagyunk az elemi illem- szabályok megsértésére. Mert bizony még a meleg teremben való szórakozásnak, táncnak is megvannak az illemszabályai. S azt hiszem, hogy a tapasztaltak alapján nem árt számot adni egy-két esetről a megtörtént példák kapcsán. Nem tartjuk helyesnek nyilvános tánchelyeken a zakó nélküli megjelenést. És azt, hogy valaki feltúrt ujjú ingben táncol. És amit a napokban tapasztaltunk, sem volt helyes. Egy lány nyilvános tánchelyen lehúzta tűsarkú cipőit és gátlást nem érezve, ott állt a táncterem közepén mezítláb, mellette a két cipő. S közben kedélyesen társalgóit táncpartnerével. Ha jól meggondoljuk a lány kettős hibát követett el. Mert mitsem törődött azzal, hogy kellemetlen és fonák helyzetbe hozta partnerét. Másodszor pedig vétett a közösség, a vele egy helyiségben szórakozók szépérzéke ellen. A körülöttünk lévők arcáról leolvasható volt, hogy helytelenítik a dolgot. Igen. Ma már a fiatalságnak meg kell értenie, hogy az illendőség határain belül vannak bizonyos követelmények, amelyeket nem lehet, de nem is szabad figyelmen kívül hagyni. <*» Ártalmasak-e a kozmetikai szerek ? A kérdésre a válasz határozott: nem! Ugyanis a kozmetikai szerek előállítását rendelet szabályozza, mely tiltja az egészségre ártalmas anyagok használatát. Ennek ellenére mégis előfordulhat, hogy egyes kozmetikai szerek használata rontja az arcbőrt. Hogy miért, annak több oka lehet: a. A kérdéses kozmetikai szer nem arra az arcbőrre való. Nem biztos, hogy a krém, ami barátnőnk arcát bársonyossá varázsolja, ugyanazt a hatást kelti nálunk is. Egy zsíros arcbőr krémezése zsíros krémmel, vagy száraz, gyulladásos arcbőr szárító arcszesszel való kezelése nagymértékben ronthatja az arcbőrt. b. A bőr túlérzékennvé válhat a kozmetikai szer iránt. Ilyen esetben használatáról le kell mondani. Túlérzékenység esetén a bőrön gyulladás keletkezik. Tünetei: a bőr kipirulása, viszkető, égető érzés, esetleg pörse- nés-képződés. Ilyenkor nem használhatunk semmiféle kozmetikai szert, még vizet sem. Olajjal tisztítsuk le bőrünket és kamil- lás borogatással nyugtassuk, de feltétlenül forduljunk szakemberhez Gyulladást legtöbbnyire illatosított kozmetikai szerek okozhatnak, de felléphet bármilyen kozmetikai szer használatától, ha a bőr túlérzékeny. Kozmetikai szerek okozta ártalmak elkerülése végett legjobb, ha használatukra vonatkozólag kozmetikus tanácsát kérjük ki. Nyugodtan használhatjuk így a krémet, mely a kozmetikai kezelések mellett segíti megtartani bőrünk szépségét. Holtai Lászlóné Egy különös, öreg bácsi Csak, amikor valamelyest kiszuszogtam magam Högyész egyik hegyrevivő útjának legvégső házában jutott eszembe, hogy vendéglátóm neve — Tinódi György — a históriás éneket szerző Tinódi Lantos Sebestyént idézi. S amikor kérdezem, nincs-e valami rokonságban a históriás- énekszerzővel, sajnálkozva mondja: lehet, hogy valami leszármazás vagyunk, mert az apám is ott született, ahol Sebestyén. De ez nem biztos. Kerestük mi ezt a származási dolgot a múzeumokban is, de nem találtunk semmit róla. Magam is csalódtam egy kissé, mert már láttam lelki szemeimmel néhány sárgult írást, amint előkerül a ládafiából. Nem is lett volna ez rossz dolog. Menynyivel gazdagodhatott volna irodalmunk és ismereteink Tinódi férfias költészetéről, amelynek hősei erős emberek, talpig férfiak. No, mindegy... De mégsem jutok jövetelem igazi céljához, mert újabb érdekességre bukkanok ennél a kedves, mosolygós, különös öreg bácsinál. Ennél már nem kell négy évszázadot visz- szamenni a múltba, csak tíz egynéhány évet. Néhány szőr csomó, fonat adja az új beszédtémát, s megtudom, hogy talán az ország egyetlen szőrtarisznya készítőjével beszélgetek. — Abbahagytam a mesterséget — mondja kesernyésen — nem kell ma már senkinek. Mindenki aktatáskát hord mostanában. — Magam fontam, szőttem a kecskeszört — meséli — és készítettem, amíq kellett, a szőrtarisznyákat. Amíg vették, szerettem a mesterséget, de amint elfogytak az érdeklődők iránta, úgy ment el nekem is a kedvem tőle. De még szerencse is tán, hogy megszűnt az érdeklődés, mert most nem lehetnék ilyen nyugodt, gondtalan. És szinte egy kis büszkeséggel a hangjában folytatja. — Nyugdíjas vagyok ám én, tsz-nyugdijas. S valóban a tarisznyakészítés- böl nem lehetett volna nyugdíj. El is mondja ő maga is. — Itt vagyok, — mondja — megöregedtem, az ipar nem megy, földem nincs, mit csinálnék most. Ez azonban már több mint 10 éve eszébe jutott, s így lett ott a termelőszövetkezet bölcsőjénél. S itt érkeztem el én is jövetelem céljához: hogyan él egy termelőszövetkezeti nyugdíjas, mit csinál a jól megérdemelt pihenés óráiban? — Amint látja, éldegélek — válaszolja. — Nem nagyon járhatok sehova, fájnak a lábaim, de itthon azért eltopogok. Kapom a nyugdíjat, a háztáji is terem, tartok baromfit. Tavaly is lett majd 30 mázsa kukoricám,, hízót neveltem. Van 25 tyúkom, naponta csak tojásból beveszek 10 forintot. — Nem panaszkodhatom — mondja búcsúzóul, — csak azt fájlalom, hogy szegény feleségem ezt már nem élvezhette tovább. (Sz—E) ARCKÉPEK A „nyugdíjas* A» asxtalo* Ezt a szót kétféleképpen használják vele kapcsolatban. A postán, az SZTK-ban és a volt munkahelyén: hivatalosan. A közvélemény: idézőjelben. Mert az évek elszálltak ugyan, de a szíve, az fiatal maradt! ... Olyannyira, hogy már régen »szélnek eresztette« gyermekeit, s az unokák is körülötte forgolódtak, amikor házépítésbe kezdett. — Ugyan, api! öregségére minek küzködne — mondogatták a gyerekek neki, amikor emlegetni kezdte a dolgot. De aztán alábbhagyott a kételkedés, amikor nemsokára, igen csekély segítséggel, jóformán két kezével felépült a kis ház, amely ma még vakolatlanul szerénykedik ugyan, de rövidesen díszbe fog öitözni. És nemcsak a családjának, hanem a nagy közösségnek, és a népművelésnek is fiatal maradt. A járási művelődési ház tablói mutatják, hány színpadi művet rendezett, s mennyiben szerepelt maga is. A vasárnapi táncestek alkalmával szokott helyén, a kis pénztárfülkében lehet megtalálni, ahol soha nincs egyedül: minden alkalomra akad valaki, aki szívesen hallgatja egy gazdag élét sok-sok epizódját A fülke ablaka felett bekeretezett okirat: » . .. Miniszteri elismerés, kiváló népművelői munkáért...« A »nyugdíjas« mellén nagy ünnepeken drága kincs ragyog: Veterán-jelvény. Elismerése és jutalma egy munkáséletnek, a Váci úti »tizenháromház«-tól idáig megtett útnak. Fáradt tekintetű, korán őszült ember. Ott üldögél naphosszat a folyosón, egy karosszékben. Három gyerek zsibong körülötte: unokák. Ha rossz idő van, konyhába kerül, télen meg a szobai kályha mellé. Nem szereti a iény télén napokat. Ilyenkor mindig unatkozik, és az emlékeit veszi elő szórakoztatónak. — Hej, de sok fát végig simítottak már ezek a kezek! — emeli fel néha eres kezefejét. — de sokszor markolták a fűrészt, meg a gyalút! — Melyik munkájára emlékszik a legtöbbet? — kérdem. — A bölcsőre... amit az első gyermekem születésekor készítettem. Lehajtja a fejét... meg a koporsóra, amit a fiamnak csináltam! De nehéz munka volt az!... azt hittem, soha nem tudok végezni vele. — Fia is volt, János bácsi? — Hiába neveltem 24 évig. Elvitte a háború... a fronton kapta a betegséget... itthon halt meg. Azt hittem először, hogy nem tudom majd másnak átadni a fűrészt, meg a gyalút, csak neki. Sokáig úgy is volt. Aztán egyszer a tsz-ből küldtek hozzám egy legénykét... ö volt az utoLsó inasom. A vejem lett! Most az egész műhelyt bevitte a szövetkezetbe ... az övé ez a három kicsi — mutat az unokákra. János bácsi is tag. Öregségére ő is nyugdíjat kap. Egy kérdéssel búcsúztam tőle: ha fiatal lenne, mit csinálna most? Fény csillan szemében: mindig bölcsőt, fiam!... sokat... és jó lenne, ha törvényt hoznának, hogy csak bölcsőt szabad csinálni az asztalosoknak. Koporsót egyet sem ... ! Megértettem szavait, PAL-LÓ Évente háromszor vesznek részt továbbképzésen megyénk művészeti vezetői A megyei népművelési tanácsadó kidolgozta a következő évad továbbképzési tervét. A terv szerint a különböző művészeti ágak vezetői évente háromszor, novemberben, februárban és májusban vesznek részt továbbképzésen. A továbbképzést tapasztalatcserével kapcsolják egybe. Az előadásokat művészeti életünk kiemelkedő személyiségei tartják*
