Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-16 / 166. szám
1 1961. július 16. TOLNA MEGYEI VÉPÜJSAO GYERMEKEKNEK A HÁROM BUIA IANY Sxékely népmese H át, egyszer volt, hol nem volt, én már nem is tudom, hol volt, volt egy kis falucska. Ebben a falucskában csupa szegény ember lakott. De a legszegényebb mégis egy özvegyasszony volt. Ennek az özvegynek volt három do- logtalan, buta lánya. Egyszer azt mondja az özvegyasszony a legidősebb lányának: — Menjél, lányom, próbálj szerencsét. Menj el a városba, és tanulj valamit. El is ment a lány. Beért a városba. Föl is fogadták egy helyre. Kiszolgált egy esztendőt. Amikor hazaért, kérdezi az anyja: — Na. mit tanultál, lányom? — Hát én azt tanultam, hogy: „ki ölte meg?” Elámult az asszony. Hát hogy lehet ez? Mérges lett. Elküldte a középső lányát. — Menjél lányom, próbálj szerencsét. Menj el a városba és tanulj valamit. Hát ez is elment. Beért a városba. Ezt is fölfogadták. Ki is szolgált e^v esztendőt. Otthon aztán kérdezi őt is az anyja: — Mit tanultál, lányom? — Hát én azt tanultam, hogy „mi hárman”. Elámult megint az asszony. És még mérgesebb lett. Nagy mérgében így szólt a legkisebbikhez: — Menj el, lányom te is, próbálj szerencsét, tanulj valamit a városban. Na. elment ez is. Őt is felfogadták egy esztendőre. Le is töltötte az esztendőt, s ment haza. Otthon kérdezi az anyja: — Mit tanultál, lányom? — Hát én csak azt, hogy: „úgy kell nekünk”. — Na — azt mondta erre az anyjuk —, meg vagyok én veletek áldva! Egyik se tanult többet egy-két szónál. De ne is lássalak benneteket! Pusztuljatok a házamtól! Addig haza ne gyertek kenyeret pusztítani. Tudjátok-e ? 1. Kinek volt „Alva” az egyik keresztneve? 2. Ki a könyvnyomtatás feltalálója? 3. Bécstől Budapest vagy Berlin van messzebb? A legutóbbi „Tudjátok-e?” kérdések megfejtései: 1. Fekete sereg. 2. A walesi bárdok. 3. Fekete-tenger. míg valamit nem tanultatok. Hát mit volt mit tenni, elmentek. Mentek, mendegéltek az orruk után. Estefelé elérkeztek egy bokorhoz. A bokor mellett egy pásztor feküdt halva, akit a hegyi zsiványok megöltek. — Na — azt mondja a nagyobbik —. ki ölte meg? — Mi hárman — feleli a középső. A rendőr meg kihallgatta a beszélgetést. Nem állhatta. hát kiszólt a másik bokorból: — Na, lányok, mi lesz most már, ha felakasztanak benneteket? — Úgy kell nekünk! — felelt a legkisebbik. Mert ő meg csak ezt tudta mondani. Hát így járt, gyerekek, a három buta lány. Mert se dolgozni, se tanulni nem akartak. Mesélte: Szentes Menyhért. Gyűjtötte és feldolgozta: Kelemen Zoltán. Az ozorai aratósztrájk 1905. júniusában Ozorán az »Újjászervezett Szocialista Párt« 72-es csoportjának párthelyiségében esténként nagy izgalommal tárgyalták a párttagok a Szabad Szó■ munkáskérdésekkel foglalkozó cikkeit. Már nagy dologidő volt, de azért a körülbelül 200 tag közül 100—120 összejött ott minden este. Mezőfi Vilmos országgyűlési képviselő írt a részesaratók kizsákmányoltságáról, és ezek a cikkek ébresztették öntudatra a dolgozókat. Közeledett az aratás ideje. A község körül terpeszkedő nagybirtokok: Tóti, Fürgéd, Gyánt, Sári arató- és cséplőmunkásai nagyrészt Ozoráról kerültek ki. Sok volt Ozorán a földnélküli, vagy kevésföldű ember, akik kénytelenek voltak elszegődni részesaratónak a tizenegyedik részért és cséplőmunkásnak 2,8 százalékért. Most, a »Szabad Szó« cikkeinek hatására elhatározták, hogy ebből elég volt. Ennyiért nem dolgoznak. Elhatározták, hogy csak munkabérjavítás mellett hajlandók aratni. Megbízták Miklós Józsefet, a 72-es csoport jegyzőjét, hogy ezeket foglalja írásba, aztán: »Vagy megadja követelésünket az uradalom, vagy nem aratunk«. Miklós József eleget is Törd a fejed ! 'y30000000000000000e00000tett a felszólításnak: írásba fog- - - lalta a követeléseket, s ráütötte [a pecsétet is: »Országos MunkásELROMLOTT A POFOZÓGÉP SE ZAPJA SE ZANYJA A legutóbbi „Törd a fejed! rejtvényünk megfejtései: 1. Ernő. 2. Fogyókúra. A bonyhádi őrsvezetőképző táborban »Halló! Itt kapuőrség! Tábori Délután vannak talán a legiz- központ? Kérjük a táborvezető galmasabb dolgok — mesélték pajtást. Egy elvtárs be akar az úttörő pajtások. Ugyanis ek- lépni a táborunk területére ...« kor kerül sor az őrsi portyákra, Kíváncsian toporgunk a tá- amelynek keretében a pajtások bor díszes, piros sorompója megismerkednek Bonyhád ne- előtt s izgatottan várjuk, hogy vezetességeivel. Bejárják a zo- a pajtások megadják az enge- máncgyár és a cipőgyár nagy délyt a belépésre. Aztán egy telepeit, s kirándulnak a sok pár pillanat múlva már a tábor területén vagyunk. Az úttörő tábor parancsnoka — Berg- hoffer László — szívesen fogad, s a helyettest rögtön rendelkezésünkre bocsátja. Nagy István elvtárstól a legrészletesebben megtudhatjuk a bonyhádi járúszépséget nyújtó természetbe. Itt adván bizonyítékot arról, hogy vajon elsajátítottak-e mindent, amit a táborban megtanultak. Este hétkor lezárul a tábor piros sorompója . A pajtások már mind itthon vannak. A si őrsvezetőképző tábor napi- kapunál az őrséget már mások rendjét, megismerhetjük a tá- veszik át. Komoly, nagy feladat bor életét, munkáját. A tábor- ról lévén szó. A jelszó titkos! ban elhelyezést nyertek a paksi Vacsora után filmvetítés és tá- és a bonyhádi járás, valamint bortűz a tábor területén belül. Szekszárd város kiválasztott út- S mire az ezüstös hold kibuk- törő pajtásai. kan, s kidugja álmos fejét a Jelenleg mintegy 180 fő bol- felhőpárnák mögül, addigra már dog, vidám úttörő tanyázik itt. az úttörő pajtások az igazak Sátrakban laknak, összesen 36 álmát alusszák egy-egy izgalmas sátor van. Három sátor alkot egy rajt, egy sátor egy őrsöt. A sátrak nagyon érdekesek, katonás rendben helyezkednek el. Az egyik oldalon a parancsnoki sátrak, vele szemben az egészségügyi sátor és középen a díszes zászlófelvonó-hely a tábor zászlajával. Amikor reggel kibújik a melegítő nap, fél hétkor kürtszóra szökkennek ki a pajtások az ágyból. Mosakodás után szigorú körletrendet tartanak. Majd ez után következik a zászlófelvonás. Utána az ízletes, finom reggelit fogyasztják el. Délelőtt foglalkozások vannak; előadások időszerű kérdésekről, az úttörők életéről. Csak egynéhányat közülük: A mait tessék elmondani Nagy István pajtás. Ma az úttörők vitát rendeztek arról, hogy ki, hogyan készíti elő majd otthon pajtásait a KISZ-életre. Vagy, hogyan éljünk úttörőéletet. S szinte észre sem veszik a pajtások, annyira belemelegednek a vitába, hogy a nap már magasan áll, s itt «2 ebéd ideje. eseménytől telt után. nap bezárta (balás) A kalács Kati néni kalácsa megkelt már a kis tálba. Dagad-dagad, növekszik, tálból ma'dnem kiszökik. Gyorsan, gyorsan szakítsa, szép fonatba hajlítsa! Legyen édes, jó foszlós, úgy szeretjük, ha omlós! SZABÓ IBOLYA Dörög az ég Dörög az ég, micsoda ez? Hallom, ahogy sír az eresz: esik, esik s ni, már zuhog! Csukd be te is kis ablakod. Kicsiny ablak, nagy ablak, te kis ablak becsuklak: bezárnám én tüstént mindet, ha elérném a kilincset! BŐSZ JENŐ védő Szövetség«. A tagok közül többen is aláírták ytt. Nagy izgalommal várták az eredményt. Hamar kitudódott azonban — nem kellett hozzá, csak három nap —, hogy az uradalom nem hajlandó többet adni a munkásoknak, mint a szerződésben bennfoglalt tizenegyedik részt az aratásért és a 2,8 százalékot a kicsépelt gabonából. Az izgalom tetőfokra hágott. Nagyon népes lett a párthelyiség, alig hiányzott a párttagok közül pár ember. — Mi lesz most? Mit csináljunk? Megint csak Miklós József az, aki tanáccsal szolgál: — Be kell szervezni a szomszédos községeket is! Mindjárt akadtak önként vállalkozók erre a munkára. Még akkor éjjel megindultak, hogy beszervezzék a szomszédos községek részesaratóit. A sztrájk szót kimondani talán kicsit szokatlan volt, nehéz volt, de meg lehetett ezt másképp is mondani.' »Többet érdemiünk, többet akarunk!« A többiek elhatározták, hogy meglátogatják az uraságot és szóval is elmondják akaratukat. Szép felvonulás volt! Kétszáz- egynéliány ember furkósbotokkal ellátva vonult a gyánti úton. De nehogy azt higgyék, hogy. holmi temetési menet, vagy vert had vonul, hát hadd szóljon a nóta: »Nem ismerünk henye rangot, ágas-bogas koronát, Szerszámot a naplopóknak: kaszát, kapát, boronát! Legyen kérges annak is a tenyere, Aki miatt nincs a népnek kenyere!« Gyánton az urasági cselédek: béres, bognár, kovács is csatlakoztak a sztrájkotokhoz. ök is szerettek volna változtatni ki- 1zsákmányolt helyzetükön, s erre \most látták elérkezettnek az időt. Eredményt azonban nem értek 1el, mert az uraság ragaszkodott tudtöra megkötött szerződéshez, s ta azt is, hogy őt védi a vény és a csendörszurony. Gyántról tovább vonultak Pincehelyre. Velük tartott az uradalmi cselédség egy része is. A pincehelyiekre is nótaszóval köszöntöttek: »Piros zászlónk, vörös zászlónk lobogtatja a szellő, Jer alája, jer alája, te jogtalan szenvedő! Testvérünk, vagy, mért ne tartanál velünk, Ha munkás vagy, nem lehetsz te ellenünk.« Itt aztán megtörtént a baj. ~öttek a csendőrök, s a sztrájlco- ■ókat a községháza udvarába kényszerítették be. Onnét pár óra múlva — pór ember kivételével, ikiknek sikerült megszökniük — bekísérték őket a járás székhelyére, Tamásiba. Ott vallatóra rogták őket, keresték a »főcinkost«, de nem találták. Nem árulták el egymást. Pedig zsebében volt Miklós Józsefnek akkor s a papiros, melyen a követelések voltak, no meg az aláírások. 4 vége az lett, hogy három heti elzárásra ítélték őket. Az idősebbje Tamásiban, a fiatalabbja Szekszárdon ülte le a három hetet. * Az adatokat Miklós József 80 éves, Szabó Lajos 77 éves, Kneisz Mihály 78 éves, Németh Imre 78 éves ozorai lakostól gyűjtöttem, akik az aratósztrájk idején részesaratók, illetve uradalmi cselédek voltak, s a sztrájkban részt vettek. Pintér Endre Zsigmond tanító, Ozora, Megkezdte az Adatforgalmi Vállalat az 1962. évi lejáratú szerződések kötését Nem tesz semmit — Kérem, Ön ráült a kalapomra. — Valóban, de csak egy pillanatra. Az Állatforgalmi Vállalat 1961. július 1-vel a megye területén megkezdte az 1962. évi lejáratú hízott sertés és marha szerződések kötését. A hízott sertés szerződésköté- 0©©O00©0GO0O0©©QOG©OOGX30 seknél az idei évhez viszonyítva némi változások vannak. Hús- és húsjellegű sertéseknél az átvételi alsó súlyhatár a 110 kilogrammról 106 kilogrammra, továbbá ugyanezen minőségű sertéseknél a további súlykategóriák 10 kilogrammal csökkentek. A súlykategóriák leszállítása folytán a termelőszövetkezeteknél a hizlalási időszak lerövidülhet, a rendelkezésre álló takarmánymennyiségeket jobban be lehet osztani, de a gyorsabb hizlalás férőhelyet is szabadít fel. Ugyanakkor a magasabb súlykategóriák jelenlegi kialakítása ösztönöz a nagyobb átlagsúlyban történő hizlalásra is. Az átvételi árak is kedvezőbben alakulnak. Ugyanis az 1962. évi szerződés az eddigi hús- és zsír- jellegű árakat közelebb hozza egymáshoz. Ennek folytán a hús- és húsjellegű sertéseknél a kilogrammonkénti átvételi ár átlagban 20—50 fillérrel emelkedik. A húsjellegű sertések hizlalásánál a magasabb súly elérésében 90 fillérrel. zsír- és zsírjellegű hízóknál —.70—1,20 forinttal emelkedik a hízott sertések átvételi ára. Termelőszövetkezeteknél a nagyüzemi felár és a háztáji gazdaságok tsz-től kapott takarmányjut- tatása esetén a termelőszövetkezet lebonyolítási költsége hasonló az elmúlt évi feltételekhez. Az egyéni és háztáji gazdaságok a következő évben is kapnak takarmányjuttatást (sertésdarabonként 1.5 mázsa, főleg fehérjedús takarmányt). A szarvasmarha-szerződés feltételei nagyjában hasonlóak az elmúlt évihez, kivétel a kissúlyú növendéküsző-szerződés, ahol a 110—160 kilogrammos átvételnél 30 százalékos áremelkedés van. Ezek szerint egy 150 kilogrammos I. osztályú üszőért 2500 forint körül fizet a vállalat. A jelenlegi terméskilátások, úgy a termelőszövetkezeteknél, mint a háztáji gazdaságokban komoly mértékben növelhetik a sertés- és marhahizlalást. A vállalat a sertés-szerződéskötéseket már megkezdte, a marhaszerződéseket pedig folyamatosan eszközli. A szerződéses akciók mikénti kötésére bővebb felvilágosítást az állatforgalmi megyei vállalat, a járási kirendeltségek és a felvásárlók adnak. f
