Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-14 / 164. szám

1961. július 14. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG „Vakáció” Még zakatol a gép, hang nél­kül kúsznak a futószalagok, de néhány órán belül leáll a gyár. A munkások „vakációra” .men­nek. Csak a karbantartó és ta­karító részleg marad. Miközben mindezt tudomásomra hozzák a Bonyhádi Cipőgyár igazgatóig iro­dájában, kint megered az eső. Az igazgató elvtárs nevetve meg­jegyzi: — Négy év óta valahányszor leáll a gyár, minden esetben megered az eső. Egy-két babo­nás bonyhádi paraszt ezekben a a forró júliusi napokban alig várja, hogy leálljunk. A szünet előtti órákban közvé- leménykutatás. félét végzek. Arra vagyok kíváncsi, ki mivel tölti a kéthetes „vakációt”, amely a fi­zetéses szabadság terhére megy. A MENYASSZONY Gunszt Mária vékony, szőke lány. Kissé zavartan mosolyog, amikor kérdéseimre megadja a válaszokat. — Mivel tölti a vakációt? — Nyaralni megyünk. — Hová? — Siófokra. — Kivel megy? — A vőlegényemmel. — Ö hol dolgozik? — A Hidasi Brikettgyárban géplakatos. — Mivel utaznak? — Sajnos vonattal! — Miért sajnos? — Képzelje csak. A vőlegé­nyem hat héttel ezelőtt vett egy Trabantot, de még nincs jogosít­ványa ... Kénytelenek vagyunk vonattal menni. NÉGY OKÁVAL AZ ESKÜVŐ ELŐTT Endrődi Ferencnek, a gyár fut­ballistájának, akit a bonyhádiak főként a ..Lecsó” néven ismer­nek, ma délután lesz az esküvő­je. Ahogy mondja, erre az idő­pontra lett „időzítve”. Magas, vé­kony fiatalember. Az üdülője­gyekért jött be a gyárba. Hol­nap hajnalban az új házaspár már útban lesz a Balaton felé. — Hány évig udvarolt? — Négy évig. — Leendő felesége hol dolgo­zik? — Itt, a gyárban. Ugyanazon a „körön”, ahol én. ö nyolc éve dolgozik a gyárban, én pedig ke­reken tizenhárom éve. Édesapám pedig negyvenéves gyári életre tekinthet vissza. — Amikor ő esküdött, utána ő is a Balatonra indult? Nevetve legyint. — Akkor még nem a munká­soké volt a Balaton. — Templomi esküvő lesz? — Nem. — KISZ-tag? — Nem vagyok sem a párt­nak, sem a KISZ-nek tagja. „Szimpatizáns” vagyok. — Milyen érzés négy órával az esküvő előtt? — Unom már a „legénybúcsút”, otthon még el is sirattak. Múlt vasárnap végignéztem előtanul­mányként egy esküvőt. Most már tudom, mikor mit kell mon­dani. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEKNEK SEGÍTENEK Sebestyén Antal Kakasdról jár be dolgozni a cipőgyárba. Cson­tos arcú, fekete hajú ember. A fe­lesége termelőszövetkezeti tag. — Mivel tölti a szabadságot? — Segítek a termelőszövetke­zetnek. Ha akad még aratniva- lo, akkor én is vágom a búzát. Tavaly, szabadságom idején 2400 négyszögölet levágtam. Ezenkívül segítek a betakarításban. Szegedi Miki és Bogos Jóska KISZ-fintalok hazamennek Cikó- ra. Segítenek ők is a termelő- szövetkezetnek az aratásban, be- hordásban és egyéb soronlévő Úttörőtáborban Bonyhád mellett egy akácosban tábort vert 150 úttörő, akik a megye több járásából és Szek- szárd városból verődtek össze. Őrsvezetővé képzik ki őket a tá­borban Berghoff er L,ászló tábor­vezető, Kutas Erzsébet kiképzési I vezető, Técsi József járási úttörő­titkár és több nevelő irányítása mellett. Peches időben érkeztem a tá­borba: Csuka László nevelőn és néhány gyermeken kívül mást nem találtam ott. — Mt vagyunk a táborőrség — mondta Csuka László — a töb­biek most Óbányán vannak két­napos kiránduláson. Bár nem jártam a kirándulók­kal, de elmesélték az útitervet s így a kirándulás ugyancsak von­zónak tűnt. Útközben különböző feladatokat kellett megoldaniok: akadályokat állítottak fel, s azo­kat le kellett küzdeniök. A kis úttörők — a holnap őrsvezetői — e két nap alatt saját maguk ké­szítette ételeket fogyasztottak. A hátizsákot megtömték különféle élelmiszerrel s aztán érvényesült a »ki mit készített — egye is meg« elv. A kéthetes táborozást — az utolsó napok egyikén érkeztem hozzájuk — szorgalmas tanulás­sal, sporttal, szórakozással töl­tötték. Sátrakban laktak, mert hiszen ez az igazi táborozás. A napokat különféle rendezvények tették színessé: tábortűz, éjszakai — Drágul a Volkswagen? Northoff vezérigazgató július 1- én a nyugatnémet Volkswagen­werk részvénytársaság évi köz­gyűlésén 5 ezer részvényes előtt bejelentette, hogy számolni kell a Volkswagen kocsik drágulásá­val. Mint mondotta, a nyers­anyagköltségek állandóan emel­kednek és c’r't következtében a vállalat tn haszna állan­dóan csökken. riadó. »Ellenséges támadásról« ér kezett hír és hát a pajtások is kaptak egy kis feladatot a tá­madás »meghiúsításánál«. Persze, ez meglehetősen szokatlan fel­adat volt, s hát egynémelyik paj­tás bizony álmosan dörzsölgette a szemét, de végül is példásan végrehajtották a kapott felada­tot — jövendőbeli őrsvezetőkhöz méltóan. B. F. 19. (Kálmán István, aki néhány hónapos büntetését töltötte a börtönben, és akit áldatlan csa­ládi körülményei kényszerítettek a bűnre ... A vádirat megállapí­totta, hogy Bálint és Kockás egy­formán összeférhetetlenek voltak a börtönben. A börtön igazgatója több esetben súlyos házifenyítést szabott ki a két gyilkosra... Kálmán Istvánt a provokativ szó­váltás után... A két vádlottat a bíróság halálra ítélte ... Az ítéle­tet tegnap hajnalban végrehaj­tották ...) A bíró kapkodva összedobja az újságköteget és mintha egy pil­lanatra a két halálraítélt kom­munista fogoly tágranyílt tükör­szeme becsukódna. Most jó. A bíró nem látja őket... A Meteorológiai Intézet a rá­dió esti adásában élénk, helyen­ként viharos erejű északnyugati szelet ígért. Megérkezett. Friss, jeges szárnyakkal csap­kodja a vékony ablaktáblákat. A bíró a szél zúgását hallgat­ja, mert valamit hallgatni kell. Az óra áll. öregesen pihen. A szoba üres. Néma és hideg. Hideg a bútor és hideg a fal. Hideg tél. Hideg az éjszaka. Hideg a bíró csontarca, tenye­re. lába. A szíve. Kihűlt, mint a csillagtalan. jég­felhős éjszaka. előtt munkákban. Az elmúlt három­négy vasárnapon is dolgoztak a termelőszövetkezet földjén. Ha a cséplés korán kezdődik, akkor néhány napot a cséplőgépnél is eltöltenek. Szegedi Miki, a cikói fiatalok KISZ-titkára. Példamu­tató munkát akar végezni, s fő­ként a versenyszellemet igyek­szik felébreszteni a fiatalokban. ORSZÁGJÁRÁS NÉMET VENDÉGEKKEL Lévai Mihályt a Német De­mokratikus Köztársaságban lakó rokonai látogatták meg. Ércbá­nyászok. A vakáció első napján a vendégekkel együtt körútra in­dul. — Hova mennek először? — Gemencbe. Mi, férfiak mo­torral indulunk, az asszonyok pedig autóbusszal jönnek utá­nunk. — Mj lesz a következő állo­más? — Sztálinváros. Úgy gondolom ez a mi legnagyobb büszkesé­günk, ezt feltétlenül meg kell nézni a vendégeknek. Később majd elmegyünk Pécsre és a Ba­latonra is. SPORTHORGÁSZOK Sokan szenvedélyes horgászok a gyár munkásai közül. A vaká­ció első napjaiban benépesedik a Határárok, a Sió és a Duna part­ja. A motoros horgászok előtt „nincs távolság”. Kilevegőzik a gyári szagot, pihennek a termé­szet ölén, a napfényben, a csil­logó vizek partján. Sokat beszélnek a Bogos. Ke­resztes, Bátori horgász-brigádról, amely kissé felfokozott optimiz­mussal néz a „horgásznapok” elé. A gyár igazgatója is horgász­ni indul három fiával Bajára, a Sugovicára. Sátrakat visznek. Tá­bori életet élnek, s ezt fontosabb­nak tartják, mint azt a néhány halacskát, amely horogra akad. AKIKKEL NEM BESZÉLTEM Képtelen vagyok valamennyi munkást megérdezni. Pedig rend­kívül érdekes kép alakulna ki előttem. Mielőtt a gyárat elhagy­nám, megtudom, hogy harmincán KISZ-táborba mennek Fonyódra, harminc dolgozó szakszervezeti beutalóval megy üdülni az or­szág kü'önböző pontjaira, a ter­mészetjáró szakosztály húsz tag­ja pedig szintéi útrakel. hogy ismerkedjék hazánk természeti szépségeivel. H. T. TOUR Érettségi vizsgán Június közepén kezdődött az érettségi. Az elnök köszöntötte a jelölteket és ismertette a vizsga lefolyásának rendjét. Aztán a névsorban első három tanuló ki­húzta a tételeket. Csendben fi­gyelt mindenki. Csak akkor élén­kültek fel kissé, mikor Finta, az osztály örökösen derűs humoris­tája felelt történelemből. A fiú sehogy sem tudta kisütni Esze Tamás nevét. Már az elnök is türelmetlenkedett és segíteni próbált: hatalmas tenyerével fel­tűnően simogatni kezdte kopasz homlokát. A tanuló azonban mit sem vett észre. Megbűvölten bá­multa a padján lévő papírlapot. De nem, most mégis ránézett. S felcsillant a szeme, ahogy a neki címzett mozdulatot észre­vette: — Thököly Imre... — lehelte hálásan. Lyukas órán Az iskolák államosítása idején történt. Esős, hideg szél volt, a protestáns vallású tanulók is ott szorongtak a katolikus hittanóra alatt az osztályban, nem volt kedvük csavarogni. — A hátsó padokba üljenek! — szólt a pap ördögh Sanyira, aki az engedély birtokában eredeti helyét akarta elfoglalni. A fiúk szótfogadtak. Aztán az egyik a házi feladatát szerkesztette, a másik csendben tízóraizott. Ör­dögh rágyújtott egy cigarettára és a padba fújta a füstöt. De nyomban eloltotta, mert a tin­tásüveg mellett előbújtak a füst­karikák. A katolikusok izzadtak. Egy­más után születtek a szekundák. A tisztelendő úr meg akarta mu­tatni. hogy igényes a diákjaival szemben. Uj anyag közlése cí­mén viszont a konsreganistákat csépelte, ö volt a Mária kong­regáció prézese, nem tűrhette hát, hogy egyre jobban olvad a létszám — Hova járnak iskolán kívül, szabad idejükben?! A behízelgő hang kevés jót ígért. Nem is mozdult senki. Var­ga Karcsi a hittan könyvét nézte. Major meghökkenve figyelt elő­re. — És kékinges van-e az osz­tályban?! — kérdezte a pap, vészjósló tekintettel. — Híres banda, álljanak fel! — kiáltotta élesen. Leszállt a katedráról, haj­lott testtartással lépett a tanulók elé. Lassan, kcjelegve emelte te­kintetét egyik oszlopról a má­sikra. AIZOR — No, híresek! Senkiben sincs hozzá bátorság?... Hirtelen jól ismert padnyikor- gás. Valamennyien Csekő Lujzi- ra néztek, akiről tudták, hogy if­júsági funkcionáriusa a MADISZ- nak. De mégsem ő, hanem ör­dögh Sanyi emelkedett fel a hátsó sorban. Dermedt, nehéz csend. Aztán nyugodt, ruganyos léptek. A fiú kiment a katedrához és szembe­nézett a pappal. Az osztály döb­benten figyelt Koppant a cipősarok, Sanyi vigyázzba merevedett és megszó­lalt: — Főtisztelendő úr! Szíves­kedjék megengedni, hogy a fo­lyosón elszívjak egy cigarettát.« Produkció Az osztály leggyengébb tanuló­ja meglepően jól felelt magyar­ból az érettségi vizsgán. A tanár felbuzdult a nem várt eredmény­től és, — hogy még többet produ- káltasson a szigorú elnök előtt, — szájba adott ellenőrző kérdés­sel próbálta gondolkodtatni a fiút: — Látom, az életrajzi adatokat ismeri. Befejezésül már csak ar­ra kérek választ, melyik vár hős védőiről szól Gárdonyi »Egri csillagok« című történelmi re­génye?! A tanuló — hosszas töprengés után — határozott hangon ki­vágta: — A drégelyi vár hőseiről! Betyárbecsület A szünetet megelőző utolsó órán arról mesélt a tanár az osz­tálynak, hogy a költő, politikus és hadvezér Zrínyi Miklós halá­lát — véletlen baleset következ­tében — vadászat közben okozta egy vadkan. A kicsengetésig volt még néhány perc, megpróbálta hát ellenőrizni, ki mit jegyzett meg a magyarázatból. — Mi okozta Zrínyi halálát? — kérdezte és ránézett egy bámész­kodó tekintetű fiúra. Miskát, a mindig súgásból élő, kilencven kilós cimborát — be- tyárbecsületből — most sem hagyták magára a társai. A ne­ki címzett rúgástól és ránci Há­lástól nehézkesen fel is tápász- lcodott. Valami csengett a fülé­ben a tanár szavaiból, s szeren­csére többen azonnal súgtak is. Igaz, hogy a legfontosabb szónak csak a magánhangzóit értette meg tisztán, de azért tőle telhető nyugalommal válaszolt: — A halhatatlan költ"* v«d- kanvadászat alkalmával., meg­ölte egy arra tévedt kanpan, Pesti János 'Bokáig e>dy|7 (KISREGÉNY) IRTA: THIERY ÁRPÁD (Az ítéletet végrehajtották. Az ítéletet végrehajtották. Végrehaj­tottam ... Kálmán István besúgó volt... Hét ember élete szárad a lelkiismeretén, hetven, vagy száz fogoly ölte meg ...) A bíró tanácstalanul maga elé néz. Ismét az asztalra borul. (Elhiggyem, hogy a kegyelmes úrnak igaza volt? ... Évtizedekig hittem .. . Már nem lehet... Mol­nárnak higgyek? Ha elhiszem, akkor nekem mindent fel kell adni... Nem, én ezt nem bírom. Értsétek meg, én szőröstül-bőrös- tül régi értelmiség vagyok. Szá­momra nincsenek új rendeletek, számomra nincsenek új munkás­paloták, nincsenek munkásszü­lőim és nincsen negyvenötben nyitott káderlapom, amelyekben megkapaszkodhatnék! Én régi vagyok! Átkozottul régi!!!) Kései autó berreg a házak kö­zött. A bíró feje az asztalon hever és hangtalanul remegnek a vál­lai. (Kedves Bálint Sándor! Kedves Kockás Richárd! .. . Nem tehe­tem. .. Nem ruha ez, amely ha piszkos, használhatatlan, akkor a szekrényből másikat veszek he­lyette ... Értsétek meg, nem há­zasság, hogy néhányszáz forintért és néhány kellemetlen óra árán kievezek a boldogtalanságból!... Nem tudom megtenni!... Legye­tek irgalmasak! Ti már nem él­tek. Tizenhét éve... Emlékszem, feleségetek se volt. Gyerek se. Apátok, anyátok meghalt már ... Ki kérheti számon tőlem, hogy a mély vízbe menjek, ha nem tu­dok úszni;... Kicsoda? Ezt, ezt mondjátok meg nekem? ... Le­gyetek irgalmasok. Hagyjátok, hogy a part mentén maradiak, ahol csak bokáig ér a víz... még a térdem se lesz nedves. Mindig, egész életemben itt vol­tam. Két lábbal, biztonságban ... Ezt nem vehetitek el... Mond­játok meg, hogy mi lenne ve­lem? r.. A bíró zsebkendőt keres. Mint az éhes, fagyos ember utolsó ga­rasát. A zsebkendőt nem találja és homlokát az asztalterítő szélébe törli. Az újságköteget undorodva, nyers mozdulattal lesöpri az asz­talról. Visszhangzik benne a szá­raz papír zizegése, mintha a szo­ba kemény robajjal téglákra sza­kadna. (Nem kell az újság ... Emlék­szem én mindenre. Emlékszem a szemetekre, a piszkos színű da­rócruhára, a börtönőrök kellet­len unalmára, amíg az ügyész vádbeszédét elhallgatták. Tudom, csak néhány nappal a tárgyalás előtt hoztak el benneteket Buda­pestről ... A kegyelmes úr már tájékoztatott... Igen. Te Bálint Sándor, te konokul hallgattál a tárgyaláson. Gyűlölettel nézted az olajos padlót és amikor ki- mondtam a halálos ítéletet, még a szempillád se rezzent. Láttam én jól, mintha megfagytál volna. De a tekinteted ... Az szörnyű volt. Soha, egyetlen vádlott se nézett így rám. Soha... A ke­zeid bilincsben, összekulcsolva, kopasz fejeden sötétlett a sűrű hajtorzs és te néztél... Üvege­sen. Gorombán és nyugodtan. Mindenhogy. Egyszerre... Az utolsó szó jogán nem beszéltél, csak a szádon lett megvetőbb a gúny .. . Huszonhat éves voltál Bálint Sándor azon a hajnalon, amikor felakasztottak . ..) (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents