Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-12 / 162. szám

4 TÓIVÁ WEGYET VEPÜJSÄG 1961. július 13. A megifjodolt Bonyhádi Malom Malomnézésre invitált meg a Baranya-Tolna megyei Malom­ipari Vállalat igazgatója, Pet- í-óczy Kálmán elvtárs, Bony- hádra. Érdekelt a dolog, hiszen az elmúlt években jónéhány- szor írtunk arról, hogy ideje lenne (modernizálni a megye legöregebb malmát, meg aztán párszor hírül is adtuk ekkor, meg ekkor kezdik meg a re­konstrukciót. A szép tervek évekig nem váltak valóra. Az 1957-es programot „elvitte” az ellenforradalom, utána a telep meglévő épület-adottságai aka­dályozták a terv megvalósítá­sát. Végül aztán a múlt év második felében megkezdhette a imunkát a budapesti Malom­szerelő és Gépgyártó Vállalat, márciusra elkészült az új ma­lom, Ötmilliót költöttek rá. — Még hasznunk is - volt a késedelemből — jegyzi meg Petróczy elvtárs, mert most valóban a legkorszerűbb meg­oldásokat tudtuk alkalmazni. A technika fejlődése ma sok­kal gj'orsabb, mint régen, ami öt éve még korszerű volt, az (ma már elavultnak számít, mert van már jobb. Mintha nem dolgoznának, olyan nagy a csend a telepen; Pedig „teljes gőzzel” megy a munka már három hónapja az új malomban, csak a zaj nem akkora, mint régen. — mondja az igazgató. Az új imalom épülete pár méterre van a régi mellett. Az első, ami szembetűnik: Sokkal ki­sebb a réginél. És zaj sem hal­latszik belőle. Az ajtónál pe­dig szinte ösztönösen keresem a lábtörlőt, mert mielőtt az ember egy parkettás szobába, szőnyegre lép, illik a lábat le­törölni. Igen, parkett és sző­nyeg. És talán ez fejezi ki leg­jobban a változást. Ilyet még — malomban — nem láttam. De nézzünk körül először a régi üzemben. Állnak a gépek a hatalmas teremben, egyet- kettőt (már le is szereltek, el­vittek, a többi még ott árvál­kodik. A hengerszékek életko­ra iránt érdeklődöm. Jól látszik a márka az egyik masinán: Ganz Danubius. Ah­hoz azonban már vastag por­réteget kell letörölni, hogy a gyártási évszámot is megtud­juk: 1918. De nem ez a legöre­gebb. A mellette lévő 1898-ban készült. Abban az időben kor­szerűek voltak, megfeleltek a világszínvonalnak (bár a ma­gyar gépipar fejletlen volt, a tradicionális malomipar és a malomipari gépgyártás világ­hírre tett szert.) A mai köve­telményeknek azonban már nem felelnek meg, rengeteg bennük az anyag, nehezek, tel­jesítményük is alacsony. De nem is a gépek jelzik el­sősorban a korszerűtlen tech­nikát. A hengertermet szinte behálózza a rengeteg, deszká­ból készült futócső, felvonó. Hogy hány rövidebb-hosszabb cső van ebben a teremben, sen­ki sem tudja megmondani, még neim számolták meg. Annyi bi­zonyos, hogy igen nagy tűzve­szélyt jelent, elég egy szikra és lángba borul a sok száraz fa-szerkezet. Előfordult már — nem itt Bonyhádon — hogy egy átmelegedett csapágy oko­zott malomtüzet. A molyt meg lehetetlen kiirtani. Felnyitjuk az egyik csövet, molylepkék röpködnek szerteszét. Túl za­jos, no meg poros is volt ez a munkahely — mondja a fő­molnár. *— De talán ennyi elég is volt a régiből, lássuk az újat — Én sem — teszi hozzá Cse- ke Ferenc főtmolnár, aki még talán negyven éves nincs, de a mesterséget olyan malomban tanulta, ahol sajtárral kellett az őrleményt felöntésre felhor­dani a padlásra, még felvonó sem volt. — De azért jó vol­na még néhány méter futósző­nyeg — hunyorít az igazgató felé, hogy még szebb legyen ez a terem. — Majd kiszorítjuk valahogy — így Petróczy elvtárs. A parkettán, a szőnyegen nyofna sincs a lisztnek. Az új malom pormentes. Fémcsövek­ben, levegővel továbbítják — másodpercenként 9—10 méte­res sebességgel — az őrleményt, a közbeiktatott üvegcső-dara­bon lehet látni az áramlást. A gépek pedig talán ötödannyi he­lyet foglalnak el, mint az öreg malom régi hengerszékei. Nincs tűzveszély, lisztmoly- veszély, egészségre ártalmas por, nagy zaj. És még valaimi Szinte automatikusan dolgozik az új üzem. Az ötszintes épü-. letben mindössze két ember dolgozik, helyesebben felügyel a gépek munkájára, amelyek az őrlést és a gabonatisztítást végzik. Emberi kéz — az egész technológiai folyamatban, bele­értve a zsákokba való csoma­golást is — nem érinti az anya­gok — A további tervek? — Egyelőre rendszeresen vizsgáljuk az itt készült liszt minőségét — mondja az igaz­gató. A három hónap tapasz­talatai azt mutatják, hogy na­gyon jól dolgozik az új malom, a lakosság is meg van eléged­ve a liszttel. Tapasztalatokat gyűjtünk, hogy folytathassuk a malmok korszerűsítését. Jelen­leg vállalatunknak ez a legmo­dernebb malma, de tervezzük a többi malom átépítését is. — Ilyenre, mint a bonyhádi? — Igen, vagy még moder­nebbre. Mert lehet, hogy két- három év .múlva már újabb eredményeket produkál a tech­nikai haladás, J. J. Szekszárdi diákok munkás vakációja Túl a vizsgákon, a szünidő •• rajtájánál kerestem fel Bézi Lászlót, a Garay János Gimná­zium tanárát, hogy megtudakol­jam, tartogat-e az iskola, a KlSZ- szervezet valami programot, el­foglaltságot diákjai részére, a nyári hónapokra. — Diákok, akikre két nyári hónap öröme vár, önként — mondhatnám jutalomként — két­hetes munkán vesznek részt Miért? Olyan szorgalmasak a mai fiatalok, sok pénzt kapnak munkájukért, vagy talán az el­végzendő munka fontossága lel­kesíti őket? Ez is, az is De aki csak erre gondol, hamis képet kap. A fiatalok azért vesznek részt a KISZ által szervezett nyári munkákon, mert a táborozás ide­je alatt jól érzik magukat, veze­tik a tábor életét, a kollektív munka, szórakozás örömeit. A Garay János Gimnázium lányai az idén Dalmandra men­nek. Komoly feladat Vár itt rá­juk. A kukorica címerezése. — Ez a munka komoly figyel­met és gyorsaságot követel — mondja Bézi László. — Egyet­len rosszul címerezett kukorica­tő több kárbaveszését jelenti. A címert szinte az érés pillana­tában kell eltávolítani. Ezért — bár a munkatáborokban 6 órás munkaidő van — ennél a mun­kánál nincs »műszak vége«, nincs vasárnap. Ha megjelenik a címer, dolgozni kell szakadatla­nul. Ha leáll az érés, egész nap | nem dolgoznak, nyaralnak a gye­rekek. Holdanként 53 forintot kapnak, s a legjobbak külön ju­talomban részesülnek. Szórakozásról is gondoskodik a KISZ Központi Bizottsága. Fő­városi művészek keresik majd fél a fiatalokat, biztosítva van a sportolási lehetőség, készen áll már a röplabda-pálya. — Milyen a fiatalok ellátása, elhelyezése, hogyan tartanak fe­gyelmed mintegy 1300 budapesti és Tolna megyei fiatal között? — Ä dalmandi nagytábor öt altáborra lesz osztva. A lányok kényelmes, jól lakható sátorban lesznek elhelyezve. Napi ötszöri étkezést biztosít az állami gaz­daság Munkaruhát is kapnak. Csinosak lesznek lányaink a kék munkanadrágban, pettyes fej­kendőben. Ami a fegyelemsértést illeti — mondotta Bézi László —, a ta­pasztalat azt mutatja, hogy nincs szükség külön fegyelmező rend­szabályra. A gyerekek szünide­jükben önként jönnek, nem cé­lunk iskolai eszközökkel fegyel­mezni. A közösség alakító ereje az, amely gátolja a fegyelmezet­lenséget. Kérdésemre, hogy nagy feladatot jelentett-e a KISZ-nek a létszám kiállítása, Bézi László egy adattal válaszol: ktlencvenen mehetünk, száztizén jelentkeztek. A kiválasztásnál figyelembevet­tük a tanulmányi eredményt, a fizikumot és a magatartást is. M. E. Munkában a dunaföldvári művésztelep Devecsery Erzsébet, a duna­földvári művelődési otthon igaz­gatója tájékoztat a községükben működő Tolna megyei művész­telep munkájáról. Eredményesen működik a mű­vésztelep, amelyet a megyei ta­nács hozott létre, hogy megyénk képzőművészei két héten keresz­tül zavartalanul alkothassanak. Csók István is sokat gyönyörkö­dött a dunaföldvári táj szépsé­geiben, amit számos remekmű­vén meg is örökített. A művész­telep létesítésének terve annak­idején már Csók Istvánban is fel­ötlött, s Bernáth Auréllal tervez­ték a telep létesítését. A vártor­nyot, amely műemlék jellegű épület, akarták erre a célra fel­használni. A terv, ha más módon is. most valóra vált, s megyénk képzőművészei élhetnek a zavar­talan alkotást biztosító lehetősé­gekkel. Művészeink július 1-én kezd­ték meg a munkát. Az első na­pokban ismerkedtek a községgel és a tájjal; a Duna-part, a ken­dergyár, a termelőszövetkezetek, a község mind megannyi ecsetre kívánkozó témát kínál. Rossz idő esetén a művelődési otthon ter­mei szolgálnak munkahelyül. Az alkotási lehetőség biztosítása mellett a művésztelep vezetősége a művészek szakmai továbbkép­zéséről is gondoskodik, neves művészeket kértek fel előadá­sok tartására. A művésztelep zárásakor való­színűleg kiállításra kerül sor. A dunaföldváriak nagy érdeklődés­sel kísérik megyénk képzőművé­szeinek munkásságát és várják a művésztelepen készült alkotások kiállítását. A ó 2 ív parctncöa Amikor elhagyta a szanató­riumot, a lelkére kötötték: vi-‘ gyázzon a szívére ! A községi orvos sokáig kezelte még, s el­tiltotta mindenfajta munkától. Egyedüli kérését, hogy a párt­titkári teendőket továbbra is teljesíthesse, elfogadták. Pedig ez a munka is sok gondot, iz­galmat, gyötrődést okoz! De ha nem csinálhatná, akkor a tét­lenségtől letargiába esne. Cyuricza Bálint kicsiny kori­tól kezdve dolgozik. Munka nél­kül el sem tudja képzelni az életet. Ha üres óráiban kiült a háza előtti teraszra, egyre több em­lék rajzott föl benne. Emberek arcai bukkantak fel előtte. Unal mában sorra vette mindazokat, akikből ö nevelt kommunistát. Több mint negyven embert aján lőtt tizenhat év alatt a pártba. Egy egész alapszervezetre va­lót. Mindegyikért bátran merte vállalni a felelősséget. Vala­mennyit egy kissé a gyermeké­nek tekintette. Hosszas vizsgá­lódás, tanulmányozás eredmé­nye volt a kiválasztás. Sosem adott semmit a nagy szavakra, a szép ígéretekre, csak a mun­ka, a tettek, a magatartás érde­kelte. Talán ennek köszönhette, hogy a negyven közül egyik­ben sem csalódott. Ha a tagjelöltnek ajánlottat felvette a taggyűlés, Gyuricza Bálint tudta, hogy az ő nevelő munkája még nem ért véget. A fiatal párttag könnyen meg- tántorodhatik, s az ajánlónak éberen figyelnie kell útját, se­gítenie kell, a hóm alá kell nyúlni, hogy el ne essen. Mert akire nem vigyáznak az erő­sebbek, a magabiztosan hala­dók, a harcedzettek, az könnyen megcsúszik, elesik, vagy leszé- dül az útról. Mindig örült, ha a tanítvá­nyok túlnőttek rajta. Az ilye­nekre büszkén gondolt. Sokan túlnőtték! Ferenczi Józsefet, a községi csúcstitkárt Németkér egyik legnépszerűbb emberét is c ne­velte. Ö volt az ajánlója, ö megmaradt alapsze-vezeti tit­kárnak, Ferenczi Jóskából csúcs titkár lett. így van ez rendjén! A fiatal tanítvány túlszárnyal­ja tanítóját. Az apa is büszke a fiára, ha az okosabb nála. Ferenczi Józsi most egyéves pártiskolára megy. Gyuricza Bálintnak nyugodt a lelkiisme­rete, mert a párt előtt nem kell szégyenkeznie amiatt, hogy Fe­renczi Józsefet egykoron párt­tagnak javasolta. Az »őslakosok« nehezen akar­tak bekapcsolódni a politikai életbe, s a »telepesek« részéről is jó adag befelé fordulást le­hetett tapasztalni. Gyuricza Bá­lint változtatta meg először az elzárkózás helytelen módszerét. Két németajkú őslakost aján­lott tagjelöltnek. Sokat beszél­getett, vitatkozott velük, mielőtt az ajánlást aláírta. Sokat em­legette előttük a német mun­kásosztályt, amely kommunista hősök ezreit adta a világ mun­kásmozgalmának. Ahogy beköszöntött a káni­kula, s a gabonatáblák arany­sárga színt vettek fel, Gyuricza Bálint nyugtalankodni kezdett. Mit szólnának a Ságvári Ter­melőszövetkezet tagjai, Ha a párttitkár hiányozna az aratás- ból? Kevés az ember. Minden kézre szülcség van! Elment aratni. Néha a »szív­szúrások« vissza-vissza térnek, Fullad. Nem szabad túl sokat mozognia. A kévekötő arató­gépre állt farosnak. Ott keve­sebb mozgást igényel a munka. Reggel öt órakor kezdik a gé­pen a munkát, s este nyolcig dolgoznak. A párttitkár ott áll a gépen! ősz bajuszát huszárosán he­gyesre pödörte, s a szemei ne­vetősek. Arat! Gyönyörködik a bő termésben, s a hatalmas táb­lákban, amelyekről hosszú éve­ken keresztül ábrándozott. Az orvos haragszik rá. Üzent a feleségétől a határba. Fenye- getödzik is! Az orvos jót akar, de Gyuricza Bálintnak most nem tud parancsolni. A szive azt diktálja, hogy a tarlón le­gyen. H. T.

Next

/
Thumbnails
Contents