Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-11 / 161. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄO 1961. július 11 Beszélgetés a nyugdíjaitok padján TAélután úgy négy óra fe- lé benépesedik az úgynevezett Honvéd-park, a bonyhádi nyugdíjasok találkozóhelye. Cipőgyári, zománcgyári nyugdíjasok, postások és vasutasok, volt építőmunkások és hivatalnokok jönnek itt össze. Az egyik botra támaszkodva, a másik a fiatalság látszatát keltve, magára erőszakolt dél- cegséggel teszi meg sokszor a hosszú utat, de hetenként egyszer-kétszer összejönnek, s elfoglalják a padokat. Itt beszélik meg a világpolitikai eseményeket, de foglalkoznak szőkébb hazájuk, az eléggé mozgalmas Bonyhádon történtekkel is. Kovács Józsi bácsi, a Bonyhádi Cipőgyár dolgozója több mint 40, munkában eltöltött év után, az idén ment nyugdíjba. Gyakran üldögélt a Honvéd-park padján, mert mint mondja — olyan jól lehet itt beszélgetni, s mindig lehet valami újat hallani. Az újdonságok mellett gyakran előkerülnek a régi emlékek és az emlékek felelevenítőin keresztül a még ima is élő múlt. — Gyakran beszélgetünk a múltról — bár nehéz volt a mi fiatalságunk — jólesik visz- szanézni — mondja Józsi bácsi. Az elmúlt napokban találkoztam Rába József barátommal. Ö ugyan beteg édesanyja mellől ritkán tud csak eljönni közénk, de mi gyakran felkeressük. No igen! Éppen vele beszélgettünk a napokban a múltról, a mi fiatalságunkról, az inasévekről. Rába Józsi barátommal együtt inas- kodtunk, együtt szabadultunk és együtt mentünk nyugdíjba is. Mintha ma történt volna, pedig régen volt. Az első világháború kitörése utáni években. Megérkezett a gyár első gépe, a csákozó. Inasok voltunk, és ketten Józsi barátommal talicskán toltuk be a szétszerelt csákozó gépet, a hidasi vasútállomásról. Ez volt az első „komoly” gép. Utána házilag szerkesztettek egy kefélő gépet, majd egy talpvarró (doplizó) gépet vásárolt a tőkés. Ennek előtte minden munkafolyamatot kézzel végeztünk. Aztán jöttek a munkanél^ küliség évei. Szerencsés volt az, aki csökkentett munkaidőt is dolgozhatott. A gyári dolgozók hitelbe, könyvre vásároltak. A fűszeres csak addig adott hitelt, amíg úgy látta, hogy a fizetésünkből futja az adósság törlesztése. Egyik napról a másikra, egyik hónapról a másikra hitelből éltünk. Ezekre az időkre nyúlik vissza a bonyhádi ipari munkások „kétlakisága”, ahogy ezt ma emlegetjük. Rá voltunk kényszerülve arra, hogy a heti háromnapos üzemi munka mellett földmunkát végezzünk. Még a felszabadulás utáni évekre is 1947-ig — az ötös bizottság döntése alapján a csökkentett munkaidőre való tekintettel — harminc hold földön gazdálkodtunk mi, gyári munkások. Úgy mint a mai Pillanatképek „Szemérmesség“ Malvin néninek senki nem kötötte be a fejét. Vénlány maradt a környék őszinte bánatára. Az ég irgalmazzon a szerencsétlen halandónak, akit megbírál. A bírálat minden esetben igen szigorú és nem is rajta múlott, hogy a hibát elkövető személy még egyáltalán él. Ha valaki »behörpint«, az idős mátróna égnek emelt fővel kéri az ég kegyelmét, mentené meg a szerencsétlent a pokol forró tüzétől. Ha lányt és legényt lát este a kiskapu előtt beszélgetni, elfordítja a fejét, mintha nem akarná látni a példátlan esetet. A minap aztán alaposan kirukkolt: Kis gyermekek lubickoltak a patakban. Fiúk és leánykák vegyesen. Két:—három évesek. Szegénykéknek nem súgta meg a nagy szellem, hogy hát pucérok. De Malvin tanti figyelmét nem kerülte el ez a »felháborító« eset. Elfordított fejjel haladt el a pöttömnyi csöppségek előtt és magából kikelve kiabálni kezdett: — Hát nincs szemérem az emberekben! Az ég „bosszúja“ Berta asszony rémülten vette észre, hogy három tyúkja hiányzik. Mi sem természetesebb, azon nal keresni kezdte. A keresés nem éppen könnyű dolog, mert egy- •szerűen nem állíthat be a szomszédhoz, hogy így, meg úgy. Meg kell egy kicsit adni a módját. Meg is adta. A nyolc szomszéd- asszonnyal történt előzetes enyel- gés négy teljes napjába került. Ez alatt az idő alatt nem is főzött, nem is takarított. Minden hiába. Az éhségtől már a család minden tagjának fájni kezdett a feje, gyomra. Szólni mégsem merészelt senki, mert ez csak olaj lett volna a tűzre. Végül a sikertelenség láttán Berta asszony tehetetlenségében szitkozódni, átkozódni, sőt uram bocsáss — káromkodni kezdett. — Adja vissza nekik (a szomszédasszonyoknak) a magas ég! Verje meg őket a somolyói Mária — kiabált össze-vissza. Kételkedem benne, hogy az égiek különös konferenciát tartottak volna a nevezetes tyúkügyben. Annyi bizonyos, hogy néhány hétre rá megjött mindhárom jószág. Aranyszínű csirkéket is hoztak magukkal. Valahová eltojhattak. A tyúkok tehát (erős szaporulattal) megkerültek. A barátnők viszont teljes számmal elvesztek, amit meg is lehet érteni. Csupán Berta asszony nem érti meg, hogy miért húzták fel az orrukat. Bállá Tibor Tengelic tsz-tagok. A munkában való részvétel alapján részesedést osztottunk a termelt javakból. Az államosítás után megváltozott a helyzet, de ez már a közelmúlt, erről már többet tud a mai fiatalság — mondja Józsi bácsi. — És hogy telnek Józsi bácsi napjai, hogy nyugalomba vonult? — Az első két-három hét nagyon furcsa volt. Hiába tettem a vekkerórát a párna alá, hogy a ketyegését se halijaim, reggel öt órakor rendszerint felébredtem. Aztán ha felkeltem, nem tudtam az időmmel mit kezdeni. Amikor nyugdíjaztatásom után először bementem a gyárba, kerestem a munkaköpenyemet, mert úgy tűnt, hogy a szabadságolás után újból visszatértem dolgozni. És miután láttam, hogy szívesen fogadtak, sőt hívtak is, hogy gyakrabban látogassak be a gyárba, azóta hetenként egyszer- kétszer be is megyek. Nagyon jólesett az is, hogy a párttagok arra kértek, továbbra is a gyári pártszervezetben dolgozzam. Mint megyei tanácstag és az ipari állandó bizottság .tagja is dolgozom, de emellett van még községi funkcióm és elfoglaltságot ad a sportkör is, amelynek elnökségi tagja vagyok. Amíg dolgoztam úgy érez- tem, hogy elfáradtam, s óhajtottam a nyugdíjazást. Amikor nyugdíjba mentem attól féltem, hogy hamar megöregszem. De úgy látom megőriz ettől az a társadalmi munka, amellyel kitöltőm a szabad időmet. Nem lehet megöregedni, s teljesen nyugdíjba menni a szó olyan értelmében, hogy az ember csak saját magával törődjék. Számunkra is adódik munka és szükség van reánk, nyugdíjasokra is. Nagyon örülünk annak, hogy a járási művelődési házban megalakult a nyug díjasok klubja. Ezután ott jövünk össze, de eljövünk ide is a mi kedves találkozóhelyünkre, a Honvéd-parkba. Nagyon jó, hogy lesz klubunk, de azért hűek maradunk a nyugdíjasok padjához is. Pozsonyiné A nőmozgalom harcosa Á (arashírőné Őszülőhajú, szemüveges asz- szony. Háztartásvezető, családanya és nőtanács-elnök. Dr. Gu- zorán Gáspárnéról mindenki csak jót mondott, mielőtt lakásán felkerestem. Bonyhádon mindenki ismeri Beszélgetésünk során keveset beszélt magáról. Inkább segítőtársait (Jicsérte, a bonyhádi nőtanács 150 lelkes aktivistáját. Hosszantartó délutáni társalgásunk következtében nagynehezen mégis kibontakozott előttem egy szerény, rendkívül szorgalmas és áldozatkész asszony élete. Egy évtizeddel ezelőtt bányászasszony volt. A felszabadulás után nyomban párttag lett. Negyvennyolctól ötvenkettőig bírósági ülnök volt. A párt jogügyi akadémiára akarta küldeni. Nem mehetett. Négy fiatal gyermeke volt. Elment helyette a férje. Akadémia után a Jogtudományi Egyetem következett. Sokat kellett tanulni. Volt időszak, amikor a férje megtorpant. Úgy érezte nem bírja tovább, s akkor segített ő. Erőt adott és biztatást. A férje gyakran megjegyzi ha társaságban van: »Az asszonyomnak is része van diplomámban!« Az asszonyok, akik együtt dolgoznak vele a nőmozgalomban, gyakran álmélkodnak azon. hogy mennyi szabad ideje van. Pedig nincs benne semmi ördöngösség! A magyarázat; hogy önállóságra nevelte a fiait Mert mind a négy gyermeke fiú. Ha délután nőtanács-ülést szervez, akkor valamelyik fiú főzi a vacsorát. Mert mindegyik úgy süt, főz, takarít, hogy bármelyik lány megirigyelhetné őket. Amikor dr. Guzoránné két hétig a kórházban volt és gyógyultan hazaérkezett, rend és tisztaság fogadta. Nem kellett a férje és a négy fiú mellé bejárónőt fogadni. Kitűnően ellátták a házimunkát. A nőtanács most a mezőgazda- sági munkára mozgósítja az asszonyokat. Dr. Guzoránné gyakran kimegy gyalog néhány aktívával a környező pusztákra. Sokat beszélget az asszonyokkal. Jól ismerik. Tudják róla, hogy a járásbíróné, a munkásból lett értelmiség felesége nem veti meg most sem a munkát. Kijár kapálni a határba, s néhány évvel ezelőtt még a cséplőgéphez is elment dolgozni. Nem a kereset volt a fontos,' hanem a munka! Kevesen voltak a gépnél. Az asszonyoknak példát kellett mutatni, s ő nem rettent vissza a példamutatástól. Pedig nem köny- nyű a cséplőgépnél végzett munka. Nem könnyű hajnalban felkelni. különösen akkor, ha nem a szükség hajtja az embert. Lehet, hogy akadt egy-két polgári, vagy kispolgári gondolkodású if gyén, aki nem értette meg, hogyan került a járásbíró felesége a cséplőgéphez, de a szövetkezeti parasztok megértették és nagyon megszerették, szívükbe fogadták űr. Guzorpn Gáspárnét. Talán ez a titka annak, hogy hallgattak a szavára. Ha esténként bekopogtat a termelőszövetkezeti munkát hanyagoló fiatalasszonyokhoz, akkor azok legtöbbször elszégyellik magukat, s nem is kell őket sokat agitálni, másnap már kint vannak a határban. Ha a napközi otthonban jelenik meg, s egy sokgyermekes termelőszövetkezeti asszony gyermekeinek elhelyezése végett emel szót, szorítanak helyet még akkor is, ha zsúfolásig van. Ha a szemébe mondja az igazságot a békétlenkedőknek, akkor legtöbbször megbékülnek. Sok eivó- dás oldódott fel az ő békítő szava által. Pártonkívüli termelőszövetkezeti parasztasszonyoknak azt a tanácsot adta, hogy bízzák gyermekeikre: akarnak-e hittanra járni, vagy sem?! Tizenöten megfogadták a tanácsát. A gyermekek nemet mondtak! Beszélgetésünk során megtudtam, hogy a nőtanács a jövőben az eddiginél nagyobb gondot fordít a parasztasszonyok bevonására. A varró, szabó, hímző, sü- tő-főző téli tanfolyamokon . részt vevő termelőszövetkezeti parasztasszonyokkal a tapasztalatok sze- rifit" ftyárón is könnyebb szót érteni. A nyári mezőgazdasági munkákra is jobban lehet mozgósítani őket. Dr. Guzorán Gáspárné megváltozott társadalmi helyzete és rohamosan megnövekedett műveltsége mellett is megmaradt munkásasszonynak. Közvetlensége, szerénysége a párt ügye melletti harcos kiállással párosul. A szereteted amely körülveszi, egyéni magatartásával és nagyfokú munkaszeretetével érdemelte ki. H. T. YYYYYYyyYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYyYYYYYYYYYYYYyYyYyYYYYYYYYYYYY'YYYYYYYYYYYYYYYYYyYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYVYYYYYYYYYYYYYl Lacika vádolja ssiilöanyját Sokkal jobb érzés révbe jutott if jakról írni, s lelkendezve elmesélni pályafutásukat, mint kettétört gyermeki sorsokat boncolgatni. De alkalomadtán ezt is meg kell tenni, hogy abból mindenki okuljon, s holnap, holnapután már ne találkozzunk tragikus életű gyermekekkel. Értelmes tekintetű gyermek áll a szekszárdi járásbíróság fiatalkorúak bírája előtt. Szilárd testtartása kissé megtörik, amikor az ítélethirdetésre kerül sor. Tekintete riadttá válik. A bíróság ítéletet hirdet. Közvetlenül a háború utáni időszakban egy gyermeket találtak az utcán. A gyermek 1—2 hetes lehetett s rajta egy cédula: »Huzián László vagyok.« Semmi kétség, az anyja eldobta magától, nem akarja még azt sem, hogy megtudják: ezt a gyermeket ő hozta a világra. Nem akarja, hogy évek múltával majd ez a gyermek »édesanyámnak« szólítsa. A kis Laci keservesen sír és mit sem tud még a körülötte zajló életről, a gonosz édesanyáról. Szerencséje van, magához fogadja egy család Kecskeméten, Pátyolják, nevelik, »édes gyermekemnek« szólítják. A kis Laci nak jó sora van, úgy nevelik, mintha saját gyermekük lenne. Azt akarják, hogy semmiben se érezzen hiányt, s ha felnő, úgy szeresse őket, mint szüleit. Múlnak az évek, a gyermek iskolába jár, s nem is érzi hiányát a családi szeretetnek. Körülbelül tízéves lehetett, amikor megjelent az asszony (szándékosan nem használom ezt a szót, hogy anya), aki őt a világra hozta. — Én vagyok a gyermek édesanyja és szeretném a kis Lacikát magamhoz venni — mondta a nevelőszülők nagy meglepetésére. A nevelőszülők természetesen tiltakoztak ellene, a kis Lacika is, de hát... íme, megtért egy anya. Eldobta gyermekét, talán éppen a háborús körülmények, a nyomorúság következtében. De az anyai érzés nem halt ki belőle, az anyai szív nem hagyta nyugodni, végül felkereste gyermekét és kéri. Ilyen jelek után mit lehetett tenni? A törvény szerint a jog ilyen esetben a szülőanyát illeti. Igaz, egy család hosszú éveken keresztül gondozta, nevelte a gyermeket és magáénak tudta, de akkor is ... Érvénytelenítették az örökbefogadási szerződést. A gyermek visszakerült az anyához, csakhogy nem a szerető édesanyához, hanem egy gonosz, számító nőhöz. Szó sincs arról, hogy megtért, megbánta tettét. Most is ugyanúgy eldobná magától, mint egy-kéthetes korában, csakhogy ezután már némi hasznot is hozhat majd a gyermek és hát miért ne venné magához. Az asszony együtt élt egy férfivel, aki ugyancsak nem apja Lacikának sem vér szerint, sem érzés, gondviselés szerint. A gyermek eddig boldog volt, most nyomorogni kezd, valósággal sanyargatják, hiszen a legkisebb gondjuk is nagyobb annál, mint, hogy Lacikának örömet szerezzenek. Mint ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a gyermek lopni kezd, a szükség rákényszeríti. Szeretne ö is úgy élni, mint a többi gyermekek, de vele a szülei nem törődnek, gyermekfejjel nem lát más megoldást, mint a lopást. Közben tiltakozik sorsa ellen, valósággal fellázad: kétszer is visz- szaszölcik nevelő szüleihez, hiszen ott olyan boldog volt. De az »anya« a törvény előtt »ragaszkodik hozzá«: visszahozatja. Közben ismét múlnak az évek. A gyermek se itt, se ott: vágyódik a nevelőszülők után, de nem maradhat náluk, »anyja« pedig nem törődik vele. Nincs aki óvná a rossztól, nincs aki plántálná bele a jó tulajdonságokat. Amikor végül gyermekotthonba kerül, már annyira magán viseli a hányatott sors bélyegét, hogy a nevelők is szinte reménytelen esetnek tartják. Itt ugyan megpróbálják jóra tanítani, elhalmozzák minden jóval, amivel egy otthon keretei között elhalmozhatják. De a gyermek addigra már túlesett a fertőzött út első próbáin. Él ugyan benne továbbra is a nevelőszülők emléke, vágyódik utánuk, szeretne visszajutni hozzájuk. El is indul, de, hogy odajuthasson, minden lelkiismeretfurdalás nélkül kerékpárt lop. A kerékpárt elhagyja, mihelyt felveszik egy teherautóra, de mégis lopott. Már nem az a tiszta, becsületes gyermek, mint a többi, hozzá hasonló korú. Nem kerülhette el a bíróságot. Javító-nevelő munkára ítélték. Talán sikerül megállítani a lejtőn. A társadalom mindent megtesz ennek érdekében. A gonosz anyáról pedig Lacika tragédiája mond véleményt: ezért Lacika ezúton nyújt be vádiratot szülőanyja ellen. BŐD A 'FERENC
