Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-09 / 160. szám

IMI. július 9.

TOLNA MEGYEI NEPTJJ8AG

3

ERTEW-TCrWYAR

Megyünk a hintán, az értényi összefogás Tsz szeimet gyönyörködtető határát szemlélni. Juhász Tibor főagronómus hajtja a két pejkót, s velünk jön a tanácselnök, Takács István elvtárs és a fiatal agronómuslány, KISZ-titkár, Hortobágyi Klára. Határszemle ez, amely a helybelieknek semmi újat, de az újságírónak szép élményt jelent. Mert szép az értényi határ, a nagytáblák, kitágul a szem és a szív, van itt téma bőven, az újságírónak az a legnagyobb gondja, mit írjon szűkkeretű riportjában.

Jobb

munkaszervezést kérnek a kézi aratók

A Bence-pusztai dűlőben tizenhét kaszás, marokszedők, kötélkészítők, kévekötők, kepézők lepték el a húszholdas rozstáblát. Itt, a dűlő felső részén Takács István, Naszvadi Mihály, Kardos Lajos arat feleségestől, a fiatal Berta Rudolfnak meg id. Márkus Benedekné szedi a markot, Király Lajosnak Varga Lajosné, Kurucsai Mihálynak pedig a gimnazista Naszvadi Endre.

Jó darabot learattak, mire a nap a délutánba hajlott. Igyekeznek, mert két hét alatt, ha törik, ha szakad, be kell fejezni az aratást, ez az egyöntetű vélemény. Ezért segít a gimnazista Naszvadi Endre is, és mindenki, akinek a faluhoz valami köze van Értényben.

Sok tréfa hangzik itt el ebben a csapatban, sok kacagásra van ok, jobban telik így az idő. Az már azonban nem tréfa, hogy a csapat tagjai egyöntetűen kijelentik a főagronómusnak, aratni akarnak vasárnap is, érett a gabona, nincs idő pihenésre, minden szemért kár, ami elpereg. Az sem tréfa, amit Kurucsai Mihály .mond a vezetéshez intézve szavait:

— Több szervezettséget, rugalmasabb vezetést kérünk az aratás idején! Ma reggel is, amikor beálltunk itt, kellett volna valaki, aki a négy-öt csapatot elirányította volna, ti itt, ti ott fogtok aratni, ennyit, meg anyA mázai bányaüzem is csak úgy, mint a többi üzem, igen sok anyagot használ fel. Ezeket az anyagokat be kell szerezni, szakszerűen tárolni és kezelni kell. Mi sem természetesebb, mint, hogy a vele dolgozók az anyagokért erkölcsileg és anyagilag felelnek.

Az üzem anyagfelhasználása havonta eléri az egymillió kétnyit, stb .;; Sok idő ment rá, amíg mi magunk belerázódtunk. Az emberek még nem szoktak hozzá a nagy méretekhez.

Fiatalos vetélkedés

A közséki KISZ-szervezet testületileg arat vasárnap az összefogásban. Hortobágyi Klgra most leül egy kévére, Berta Rudolffal és a vasárnapi munka megszervezéséről cserélik ki nézeteiket.

Beszélgetésükből tudjuk (meg, hogy 33 KISZ-fiatal ragad kaszát, sarlót Értényben vasárnap, és búzát aratnak, el is döntötték már, melyik táblát, sőt azt is tervezgetik, mennyit akarnak learatni. Minden értényi fiatal ott lesz a búzaföldön, még a vakációzó diákok is, például Máj Mária, Fábián Róza, dombóvári gimnazisták. S ott lesznek az irodai dolgozók is, élükön Bebesi Józseffel, az összefogás Tsz fiatal főkönyvelőjével;

Úgy néz ki. hogy Berta Rudolffal Hortobágyi Klári arat — ők voltak az első jelentkezők — csak az nem bizonyos, hogy melyik szedi a másik után a markot. Mert lehet az is, hogy a Klárika kaszál és a Rudi szedi a markot. És ez nem is tréfa, mert Klárika tud kaszálni, hisz ha lány is az ember, de ha egyszer agronómus, akkor kaszálni is illik tudni.

A fiatalok 220 forintot kapnak a tsz-től egy hold gabona Maratásáért. Ez a pénz a KlSZ-szer- | vezeté lesz. Hogy (mire' fordítják?

lősségteljes munkáját csendben és szorgalmasan, feltétlen dicséret illeti érte. Rajta kívül jól dolgozik Csorna Istvánná, Tanner István és Füzesi Lászióné, kik mindenben támogatják, segítik egymást.

IMRÖ LÁSZLÓ levelező

Azt hamarosan egy újabb cikkben majd megírjuk.

Ilyen termés nem volt még az értényi határban!

Ezt nem mi, hanem F. Szálai József és Molnár József mond jak, akik a tábla alsó szélén vágják a rozsot. Ugyanis közben másik aratócsapathoz érkezünk, amelynek tagjai: F. Szalai, aztán Molnár József feleségestől, Kiss Gyula és Ükös Lajosné.

Itt is a második szó már a vasárnapi aratásról hangzik, mert ezt a gyönyörű, gazdag gabona- termést, amilyen még nem volt az értényj határban, aratni kell gyorsan, kézzel is, meg géppel is.

— így voltunk a borsóval is — meséli Kiss Gyula. Vasárnap is aratni kellett, mert egyetlen nap kihagyás és már pergett volna • a szem. Hát inkább zsákba, mint földre peregjen a drága szemtermés!

Mondjuk, hogy a kiszesek is csatasorba állnak, erre Molnár József megjegyzi: ■ - .

— Vám ám átt is egy ifi-csapat, ebben a táblában! Külön is szerveződtek, külön -csapatban aratnak: K. Drávecz János, Szabó. Péter, Rigóczki Lajos a tagjai. Fiatalosan dolgoznak, ezért nevezzük őket ifi-csapatnak, bár korban mindegyikük túlhaladott a hatvan éven.

Ahogy elnézzük az öregek mun káját, Juhász főagronómus és Takács tanácselnök kaszát ragadnak, Hortobágyi Klára pedig, mivel nincs harmadik kasza, markot szedni áll be. Nevetve mondják, hogy kell egy kis tréning, próbálkozás a vasárnapi aratáshoz.

Térünk a falu felé, s látszik a Töllös-Rétföldi dűlőben, fűkaszából átalakított gép vágja a búzát, a gép után húsz asszony, a Kalocsa-brigád szedi a markot. A túlsó oldalon harminc asszony kepézi a búzát, a Horváth-brigád tagjai, b "

Az értényi összefogást néhány nappal ezelőtt még váratlanul érte ez a tömérdek munka,, legyünk őszinték, volt egy kis kapkodás, szervezetlenség is, de magukra találtak és most teljes gőzzel működik a szövetkezeti gépezet,' indenk; azon van, minél előbb, minél biztosabban takarítsa be a gazdag, szép termést.

Gyenis János

Anyagok és gondosóik

„Jtyá#úk

kmdel nUfU

— A Castro-csapat —Kétméteres rendet vág az élesre kalapált kékes fényű kasza. Délután három óra. Népes a koppány szántói határ. Hárman kezdték el a búza aratását. Azóta már sokan felsorakoztak mögöttük. A három férfiból álló csapat Fidel Castro nevét vette fel. Hogy mi tetszik nekik legjobban Fidel Castróból? Az, hogy olvasták róla, néha elmegy a kubai szövetkezeti parasztok közé dolgozni, versenyre hívja ki őket és ő vágja a legtöbb cukornádat.

A csapat vezetője Balassa Károly, a község párttitkára. Barna bőrű, széles vállú férfi, ö vágja a két méternél is hosszabb rendet. Katona korában ejtőernyős volt, s az ujjnélküli trikó látni engedi a testére tetovált ejtőernyős jelvényt.

Hatalmas szalmakalapban a községi tanács végrehajtó bizottságának titkára szedi utána a markot. Szőke hajú, fehér bőrű ember. Látszik róla, hogy viszony lag kevés mezei munkát végez. Most itt van! Kivett három nap szabadságot. Eljött a termelőszövetkezeti földre aratni. Sok a megdőlt gabona! Kevés a munkaerő. Ahogy mondja, a három napot megtoldja másik hárommal. Elhozta magával Koszorús Jánost, a hivatalsegédet is. ö teríti a kötelet és köti a kévéket. Bent a faluban a felesége látja el helyette a hivatalsegéd teendőket.

Gazdagon fizet a szovjet búza, de kézi kaszával nehéz vágni. Sűrűbb a magyar fajtánál és erősebb a szára. Ahogy mondják: »olyan mint a drót!« Ä

Castro-csapat teljesítménye még- is kiemelkedő. Két nap alatt négyezer ölet arattak le. Hajnali három órakor már indulnak ki a határba, s este tíz óra körül ballagnak haza.

Miközben a határt járom, a község vezetőinek példamutatása a beszélgetések nyomán egyre inkább kibontakozik előttem: Az egyik szövetkezeti parasztember Topa Lajost, a tanácselnököt dicsérte.

Nehezen indult az aratás. Az árpa már érett volt. A szövetkezet tagjai alkudoztak. Három mázsa búzáért akarták egyesek vállalni egy hold aratását. Mások arról ábrándoztak, hogy ha 0, szövetkezet szorult helyzetbe kerül, akkor feléből is kiadja majd az aratniválót. A feladat nagy volt! 170 hold őszi árpát kellett kézzel aratni.

Ekkor törte meg Topa Lajos, a községi tanács elnöke a várakozást. Az egyik napon feleségével együtt kiment a határba és nekilátott egy húszholdas árpatábla aratásának. Először csak egyedül vágta a rendet, később a legjobbak csatlakoztak hozzá, végül is benépesült a határ, s annyi lett a jelentkező, hogy nem is jutott mindenkinek aratni való árpa.

Magától Topa Lajostól is érdeklődtem példamutatása felől, s ő szerényen csak ennyit mondott: »Valakinek el kellett kezdeni, s én nem hivatalnok vagyok, hanem elsősorban is kommunista«.

(Haypál) .

„Furfangos a divat44 a Rendező Iroda idei nyári műsora

Már tavaly nagy érdeklődés kísérte a „Furfangosok bajnokságát”. Az Országos Rendező Iroda idei nyári műsora a „Furfangos a divat” címet viseli. Ezúttal ugyanis a divat, ízlés, ruházkodás, stílustörténet kérdéseit öleli fel az előadás. Tizenkét vidéki városban rendezi meg az ŐRI az előadást, köztük Szék-1

szárdon is. A szekszárdi előadásra július 26-án kerül sor.

A vetélkedő során az idén neftv lesznek döntők, hanem minden előadáson a legtájékozottabb versenyző kétezer forintot nyerhet) A műsorban fellépő művészek között van Feleki Kamill Kossuth- díjas is. A játékot az idén is Pálos Miklós vezeti.

százezer forintot. Ezzel szemben a raktár megengedett készlete nem lehet több, mint hatszázezer forint. Ennél persze minden esetben kisebb a készlet-érték. Nem kis munka bizony az anyagok folyamatos biztosítása zökkenő- mentesen. Mert hisz van egy ilyen kis raktárban minden — facsavartól kezdve a kézi szerszámokon keresztül a nagy gép- alkatrészekig, festék, szeg és még sok minden. A legutóbbi leltár alkalmával a raktáron készlet volt 1360 féle anyagból. És mindezt a munkát — a beszerzést, kezelést, szakszerű tárolást és természetesen a kiadást is — egészen az adminisztrálásig, egy kis családnak beillő négytagú kollektíva végzi. Dolgoznak csend ben, szorgalmasan és becsületesen. Nem várnak dicséreteket, kitüntetéseket, részükre egy a fontos: az üzem menetében ne legyen zökkenő anyaghiány miatt. És ezt a munkát úgy végzik, hogy a leltárhiány fogalmát nem ismerik, náluk nincs számottevő, de még kis eltérés sem hosszú évek óta a tényleges és a papírkészlet között.

Azt hiszem helyénvaló, ha ide merjük írni nevüket, hisz névtelenül dolgoztak eddig is és dolgoznak ezután is becsülettel. A kis kollektívát Zag Jóésef raktárvezető fogja össze. Rátermettsége, szakértelme biztosítja a raktár jó irányítását, nem ismer fáradtságot, ha kell nincs vége o műszaknak nyolc óra leteltével. Hosszú idő óta végzi feleXV.

Kedvetlenül visszaül. A feleségére néz.

Az asszony csendesen szunyókál. Az éles berregésre sem ébred fel.

Késő van;

A bíró morzsákkal játszik.

— Szóval te azt mondod, hogy az én emberszeretetem egyenlő az antihumanizmussal?

A szerkesztő a tenyereit széttárja

— Ma igen.

— És szábadna tudnom, hogy milyen a te humanizmusod?

— Szabadna. Röviden így fogalmaznám meg: nekem elsősor-, ban az egyszerű, becsületes és dolgos emberekkel szemben kell emberiesnek lennem. Érthető. Igaz? Ez pedig megköveteli, hogy kíméletlen legyek a társadalom ellenségeivel.

— Az osztályellenséggel?

— Igen.

— Én is az vagyok?

A szerkesztő ingerülten leinti a bírót.

— őrültséget beszélsz! Ki mondja, hogy te osztályellenség vagy?

A bíró maga elé bámul.

— Úgy értettem.

A szerkesztő elhallgat. Szomorúan sóhajt.

— Kár. Semmit sem értesz. Nem érted, hogy a háború után a náci gyilkosok egy része, akiket a nürnbergi per végén szabadlábra helyeztek, miért nyitott könyvkereskedést és a vásárlók'Bokáig érő\J J ^

(KISREGÉNY) IRTA: THIERY ÁRPÁD

nak a te nagy polgári humanistáidat ajánlották. A pult alól meg a Mein kampfot.

A bíró némán, összerogyva ül.

Nagyon fáradt. Beszél, de mintha nem is az ő hangja lenne.

— És szabadna tudnom, hogy szerinted mi az igazi igazság?

— Ezt is szabadna — felel kihűlt szemekkel a szerkesztő. Véleményem szerint az igazságnak helyesen kell tükröznie az objektív valóságot. Nyilvánvaló, hogy az igazságszolgáltatásnak is.

— Stimmel.

— Ez a tárgyi valóság természetesen megismerhető, de nem mindenféle segédeszközzel. Mint ahogyan a bírónak se mindegy, hogy milyen segédeszközöket használ.

A bíró gondolatai egymásba hullanak.

— Értem.... értem..., mindent értek... — motyogja.

Tömör Károly megfonnyad a csendben.

Percekig alszik a szótlanság.

Később a bíró feláll.

A kancsót könnyedén megemeli, de olyan nehéz, mintha ólomból lenne. Sorban tölt a vendégeknek.

A kancsó torka a szerkesztő pohara felett ásít, amikor megszólal.

— Barátom, még sem adnék jelest a feleletedre.

A szerkesztő felnéz.

— Miért?

A bíró arca olyan, mintha meghalt volna. Sárga és zavaros.

— ;.. példaként elmondanám még..., de nem is beszéltél az abszolút és viszonylagos igazságról. Mindegy, én a helyedben sok mindent elmondtam volna... Arról miért nem beszéltél, hogy mi a gyilkosság? Aki így ért az igazsághoz, mint te? Biztosan tudod, hogy mi a halál és a gyilkosság közötti különbség?

A szerkesztő bólint.

— Tudom.

— Azt is tudod, hogy nem minden erőszakos halál gyilkosság? És ha a joggyakorlatban nem érvényesül a humanizmus, akkor a szerencsétlen bíró minden halálra ráfoghatja, hogy gyilkosság!

A szerkesztő megfogja a bíró

kancsótartó kezét.

— Köszönöm. Elég.

A bíró visszaül Választ vátv mint fonnyadó levél a tavaszt.,

— Azt én nem mondtam —* méltatlankodik a szerkesztő —t hogy humanizmus nélkül megélhet az igazságszolgáltatás. Legalább olyan határozottan vallom, mint te. De milyen az a humanizmus? Idefigyelj! A háború gyilkosság? Az is csak halál? A háborúban milliókat megölnek... Figyelj csak! Mondjuk Kiss Péter kétszáz embert megöl. Felelősségre vonják? Természetesen nem, hacsak saját lelkiismerete nem háborgatja. Azt mondod erre te, a jogász, hogy Kiss Péter nem felelős, ha ezer embert is megölt a harctéren. Tökéletesen igazad van. De mondd csak, ha ez a Kiss Péter hazajön a frontról, mint nyolcszázszoros gyilkos és rádöbben, hogy egy katona elszerette fiatal, keményhúsú feleségét, amíg ő a hazát védte és ha ezt a katonatisztet megöli, akkor esetleg te megölöd Kiss Pétert. Igaz? Halálra ítéled... vagy tizenöt évet, kap. Pedig végre egyetlen egyszer oka van rá, ha ugyan oknak nevezhető, de megmagyarázhatja önmagának, hogy öl.

(Megőrült ez a Molnár! Mit akar még? Mindjárt éjfél. Hát soha nem mennek haza? A végén még arra is megtanít, hogy miként ítélkezzem).

(Folytatjuk