Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-05 / 156. szám

J961. július 5. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÁO 3 Elágazó utak \ hold ezüstös fénnyel von- ta be a tájat. A közelben tücsök cirpelt, s a falu felől időnként kutyaugatás hangját lehetett hallani. Fülledt, júliusi éjszaka volt. Gerese István negyedóránként körüljárta a gondjaira bízott ga­bonászsákokat. Éjfél után két óra .felé járhatott már az idő, amikor elálmosodott. Egy zsákot leemelt a rakásról és rátelepedett. Surranó léptek zavarták fel szen- dergéséből. Felállt, s a tömött gabonászsák-halmaz másik olda­lán egy embert pillantott meg. Felkapta a botját és elkiáltotta magát: — Állj! Mit akarsz? Ahogy a hirtelen felbukkant ember elé lépett, ráismert Náci Horváth Imrére. A szélesvállú, hatalmas szál ember arcán hi­valkodó fintor bujkált, amikor megszólalt — Maga mit keres itt, István bátyám? — Ideállított éjszakára a bri­gádvezető, hogy őrködjem — vá­laszolta békülékeny hangon. — És te? — Gerese István a jö­vevény lábainál fekvő zsákra nézett, amelyet az a gabonás­zsák-halmaz tetejéről emelt le és még egyszer kérdezett. — Te lopni akartál? — Ezektől nem lehet lopni, csak visszaszerezni lehet! Maga nem tudja ezt? Hisz maga is nagygazda volt, magától is el­szedtek mindent! Együtt kerül­tünk a kuláklistára! Vagy már elfelejtette? Csak nem szegődött hozzájuk? erese Istvánnak hirtelen ^ melege támadt, s érezte, hogy izzadságcsepp folydogál a háta közepén. Sokáig hangtala­nul állt a botjára támaszkodva, végül is, amikor megjött a szava, a hangja fojtott volt, s időnként megremegett az izgatottságtól. — Én megbékéltem! Nembánt senki! Megbecsülik a munkámat. Ami volt, azt elfelejtettem én is, mások is. Azt szeretném, ha az unokáim meg se tudnák, hogy kj volt a nagyapjuk. Náci Horváth Imre még köze­lebb' lépett az öreghez és az ar­ca furcsán eltorzult. — Megbékélt? , Beleilleszke­dett?! Áruló lett! Hát idejutot­tunk? Hát már mi sem tartunk össze? Már minket is megosz­tottak? Gerese István, őszintén mondja, amit mond? Maga, aki egy évvel ezelőtt a legvadabb szitkokat szórta a kommunis­tákra? Maga! Most maga pász­__ Ez nem lopás — legyintett | torkodik a közös felett? Térjen , -___ „—„ T---1 tt„ „ -.1 a nagydarab ember. — Hát mi? Náci Horváth Imre közel lé­pett a feketekalapos őrhöz és fel­emelte a hangját. észre, ember! Ha a párttitkárral beszélek, akkor én is azt mon­dom, amit maga mondott. De mi szükség van ezekre a szavakra, amikor egymás között vagyunk? Áll as elevátor Az aratás és cséplés előkészü­leteinek szerves része volt az a munka, amelyet a gépállomáso­kon végeztek a szerelők, trakto­rosok gépeik javításán, hogy a cséplés ideje alatt ne kelljen ja­vításokkal bajlódniuk, mielőbb raktáron legyen a jövő évi ke­nyérnek való. A termelőszövet­kezetek is azt várták, hogy a gépállomások jó, kijavított gé­pekkel kezdenek hozzá a munká­hoz. Ezt várta a borjádi Petőfi Tsz vezetősége és tagsága is, ami­kor a borsó és őszi árpa cséplé- sét készítették elő. Megérkezett már a gép, teljes felszereléssel. El is kezdték volna a munkát, de... de az elevátor nem mű­ködött. Vagy útközben történt valami baja, amíg a gyönki gép­állomásról a helyszínre vontat­ták, vagy ... vagy elfelejtették megjavítani az elmúlt nyártól mostanáig. Ott álltak a munkások, a csép­lőcsapat tagjai és — minden va­lószínűség szerint jogosan — méltatlankodtak. De mindezek Egy kis statisztika Egy község életéből sokféle sta­tisztikát,, kimutatást lehet készí­teni. Ki lehet mutatni a szapo­rulatot, a község kommunális lé­tesítményeinek gyarapodását és a lakosság használati, valamint luxuscikkekkel való fokozott el­látásának alakulását... Most az utóbbinál időznénk pár gondolat­tal. Csupán néhány számadatot kö­zölnénk Hőgyészről, amely szem­léltetően tükrözi a lakosság élet- színvonalának emelését. A köz­ségben jelenleg tizenkét személy- gépkocsi, ugyanennyi televíziós készülék, mintegy kétszáz motor- kerékpár és a hozzávetőleges szá­mítás szerint mintegy 500 rádió- készülék van. Ideszámítva a ve­zetékes készülékeket is, ez azt jelenti, hogy a község szinte va­lamennyi felnőtt lakosa hallgat rádiót és minden tizenhetedik em bér rendelkezik motorkerékpár­ral. A motorkerékpárok nagy1 dani, hogy mi az igazság? ellenére se volt hajlandó a szal­mát szállítani az elevátor, s hogy mégis megkezdhessék a cséplést, félretolták a hasznavehetetlen al­kotmányt anélkül, hogy bármi­lyen kevés munkát L végeztek volna vele — és maguk láttak hozá kézi erővel a szalma elhor- dásához. Köztudott, hogy a csép- lési munkák egyik legnehezebbi- ke az elevátort helyettesíteni, ké­zi erővel cipelni a szalmát, fel­adogatni az egyre magasodó szal­makazal tetejére, Még szerencse, hogy a gépál­lomásról másnap küldtek hasz­nálható elevátort, s így csak egy napig kellett kézzel hordani a szalmát... De miért nem javí­tották meg a másikat? (bg) Talán nem meri előttem elárul­ni, hogy mit gondol? Azt hiszi, hogy engem is átneveltek? Nem’ Engem nem neveltek át, legyen megnyugodva. Én gyengítem őket. Lopok is, érti? Lopok! Ha kell gyújtogatok és embert is ülök! Én nem hódolok be. — Megteszem, amit rám bíz­nak becsülettel — makacskodótt az öreg. — Régebben ellenük voltam. Most más világ van Te is beláthatod, hogy nem lehet széllel szemben szaladni. Amit mondtam, őszintén mondtam, a lelkiismeretem szerint. ]VT áci Horváth Imre féktelen dühre gerjedt. Megmarkol­ta az öreg mellén az inget, s a földre fektetett zsákra lökte, az­tán gyors léptekkel elindult a falu irányába. Gerese István éles fájdalmat érzett a derekában, amikor fel akart állni. Visszahany átlőtt a zsákra és sírt, hangosan zoko­gott. mint egy megvert gyerek. Másnap a párttitkár, a szövet­kezeti elnök és a helyi tanács el­nöke két órán keresztül faggatta Gerese Istvánt. Kezdetben hí- melt-hámolt, majd, amikor látta, hogy baráti segíteniakarás van mindhárom emberben, részlete­sen elsorolta Náci Horváth Imre lopási kísérletének történetét, s előadta a párbeszédet is, szóról- szóra, úgy, ahogy az éjszakában elhangzott. Re endkívüU közgyűlést hív­tak össze. A tagok feszült figyelemmel, csendben ha! 1 vatták végig a történtek ismertetését. A párttitkár beszéde után sokan felszólaltak. Legtöbb felszólaló az egykori gazdag parasztok kö­réből került ki. Mindegyik el­ítélte Náci Horváth Imre csele­kedetét és nézeteit. Gerese Ist­vánt éberségéért és harcos kiál­lásáért megjutalmazta a terme­lőszövetkezet. Náci Horváth Im­re, amikor látta, hogy egyedid maradt, s a felszóla'ók többsége őszinte szívvel fordult ellene, falfehér arccal kérte a szövet­kezet tagjait és vezetőit, hogy méltányolják a büntetés kiszabá­sánál azt, hogy őszintén meg akar javulni, s az útnak azt az zetbe való bele illeszkedés, a lel­kesen végzett munka és a becsü­letes magatartás felé ágazik Gazdasági jegyzetek Fekete szandál és a rendelet Csak a legnagyobb elismerés előírja, hogy az egyenruhához, hangján lehet szólni világhírű cipőiparunkról. Megyénk cipő­iparát is szinte már az egész vi­lágon ismerik. Egyre több új­fazonú, tetszetős, olcsó lábbeli kerül az üzletekbe. Néhány tí­pus nagyon, kelendő, kisebb rész az, melyik nem talál gazdára. Az üzletekben nagy a választék, szín, forma, alak, és ttnég ki tudja fel­sorolni, milyen alapon osztályoz­zák, a cipők választékát. Mégis gyakori, hogy valaki nem talál megfelelő méretű cipőt, vagy éppen a fazon nem tetszik. Gyar­ló emberi tulajdonságokból ered­nek az ilyen kivételes esetek. S ezt, a- egyeseket érintő prob­lémát természetesen a tömeg­cikkeket gyártó ipar nem tudja kielégíteni. Az ilyen igényeket a ktsz-ek hivatottak kielégíteni, mint az eddigi példák igazolják, a lakosság megelégedésére. A napokban levelet kaptunk Dombóvárról, melyben ugyan­csak cipő-problémát vetettek fel. A levélben foglaltakhoz különö­sebb kommentárt fűzni nem kell: „A vasúti öltözködési szabályzat csak fekete cipőt szabad használ­ni. Ilyen cipőt lehet vásárolni, de nyáron a zárt fél- és magas­szárú cipő viselése kellemetlen. A rendeletét viszont nem lehet megszegni. Mikor gyárt az ipar fekete szandált, hogy a több mint ezer vasutas dolgozó is kényel­mes lábbeliben dolgozhasson?" — kérdik a levélben. Csak igazat lehet adni a vas­utas dolgozóknak. Lehet, hogy ez ideig az ipar még nem is gon­dolt erre az igényre, s természe­tes, neyn is gyártja. A helyen­ként jelentkező kis kereslet fi­gyelembevétele egy nagy gyár termelésénél nem döntő tényező. S bizonyára ezért nem került sor fekete szandál gyártására. Nem sok remény van arra, hogy az idén már fekete szan­dálban járhatnak a vasutasok. De talán a rendeletén ideiglene­sen módosítani lehetne: a barna cipő hordásának engedélyezése, ha ez egységessé válna, nem ron­taná az egységes vasúti öltözkö­dést. EKIleg új Uj gépet kapott az egyik ken­dergyár. A régebbi nehézkes, las­sú járatú kenderkikészítő beren­dezés helyére állították. Nagy re­ményekkel kezdtek a géppel dol­gozni. Hisz az újként érkezett és teljesítményéről is kedvező véle­ményt mondott a gépet kísérő írás. A gép már a második napon meghibásodott. A javítás után alig néhány órás üzemeltetést bírt csak ki. Újból javítani kel­lett. S amikor üzemben volt, tel­jesítménye alig érte el a kiselej­tezett gépét. A gép. mint a gyáriak mond­ják, csak elvileg új. Ugyanis több kiselejtezett gépből építettek egyet, s azt adták vissza, mint újat. Kifestették, a kisebb javí­tásokat elvégezték és küldték a gyárba. Ott meg fogadták, mert elvitték a régit, s az új üzem- beállítását is sürgette a terv. S most az „elvileg” új gén több bosszúságot okoz a javítóknak. a régi. amely már három-négy évtizedig üzemben volt, Egy gép felújítása természete­sen fontos. Lényeges az, hogy minél kevesebb költségbe kerül­jön, s hasznosítani tudjuk a ki­selejtezett gépalkatrészeket is. A jól kijavított gép hasznos min­den gyárban. A tervezésnél szá­mítanak erre, de úgy mint üzem­képesre, s nem úgy, mint elvi­leg újra, mellyel több a gond, a mérgelődés, mint a kiselejtezet­tel volt éveken keresztül. — Az angol autóipar büszkesé­ge, a Rolls Royce és a Bentley autók gyártása veszélyben forog. A cég elnöke, lord Kindesley be­jelentette, hogy ha rövidesen nem csökentik a „mértéktelen adó­kat’, akkor kénytelenek lesznek a közeljövőben beszüntetni a gyártást. A pénzügyminiszter ugyanis a luxusautókra több mint Haypál Tibor munkásoknak, vezetőknek, mint I kétezer font adót vetett ki. 11. A kórházigazgató feleségének arcán türelmetlen rózsák lángol­nak. Unja a vacsorát. Unja a vendégeskedést, mert a lövő héten vissza kell adni. Unja férje fátyolos, izzadt szu­szogását. A rádióban kellemes női hang duruzsol. 'Bokáig érő\Jí^7 (KISREGÉNY) IRTA: THIESIY ÁRPÁD A bíró elégedetten, irónikusan mosolyog. A szerkesztő figyelmesén nézi. — Ha ér valamit az a huma­nizmus. amiről beszélsz. A bíró arca váratlanul meg­nyúlik. A szerkesztő hangja fül­ledt lánggal lobban a fejében. Kapkodva, nyersen válaszol, fél, hogy a gondolat megüszkösö­dik benne. — Kinek mennyit ér? Igaz. Aki egyszer lopott, annak még drága — Kedves hallgatóim! A pontos pohara üres. A kancsó az asztal- sági és más a joggyakorlat... Iga­idő huszonhárom óra tíz perc. ra ül. mintha kiejtette volna a zarh van? Most tánczenét közvetítünk kül- kezéből. _ A bíró megrázkódik, mintha a az utolsó forgatag, a piac. a sZa­földi rádiók műsorából... A szerkesztő észreveszi a za- parazsak visszahulltak volna a badság. Aki tizedszer kerül a bí­A bíró a kancsóért nyúl és az vart. Békülékenyen a bíróhoz bőrére. róság elé. annak csak átmeneti tek, addig férfias volt a türe­lem ... Sokat iszik ez a Molnár. Nem is figyeltem ... Szóval be­lém köt. Hát jó! Hát jól van, ba­özvegyasszon.y pohara fölé tart- fordul, ja. — Érted a tréfát? — Tölthetek? Tömör mogorván válaszol. — Öh, Karcsi bácsi! Tessék. — Értem. Ciao, ciao bambina .. Az özvegyasszony mámorosán Az olasz énekesnő hangja Iá- dobálja a tekintetét, gyan a fülekbe gurul. — Talán meg tudná mondani. Halkan csobog az ital. Csalá- A bíró nem bírja tovább, dias nyugalom bólogat a szobá- _ Remélem — mondja vigasz­ba"- . , , . . tálán megvetéssel — senki sem Na váricsakT.. Vári csak. Mol­A bíró gondosan vigyáz, hogy vonja ketsegbe: egy bxro harmmc- nárkám_ megvédem én magamat.) A bíró cigarettát keres a zse- . bében. Kartávolságnyira három Szavai fehér dühvei, mint kaly- doboz Terv hever az asztalon, hából kipattant parazsak, égetik Rágyújt, a hangulatot. Az előbbi családias nyugalom pernyeszaga úszik (Most már nem térhetek ki. Ez eszköz. Azért kell .hogy megint a vágás érzékeny volt. Amíg a lophasson... Lehet, hogy nem sikkasztó pénztárosnőről cseveg- érted a hasonlatot. Vannak em­berek. akik előtt közömbös az olyan szellemi és emberi maga­tartás. amely mindenben fel­használja az emberi méltóság rátom... de megengeded, egy ,®rnbel'í kevés időt kell nyernem... Időt! "" vendégnek egyformán nyoic év alatt megtanulja, mi az igazság? minden töltsön. A szerkesztő barátságosan né­zi az özvegy asszonyt. Vitatkozni akar — gondolja. Érdeklődve előrehajol. — Mit gondol. Sárika, maga lVdílá7~kariar"között"’ jobban ismeri Károlyt? Tömör *■' csUlar Kariai Kozott' ró negyven évi hűséges szolgálat után meg tudná pontosan mon­— Igazad van, Imre — Érted? Kincsnek tartja. Még azt is, aki a bíró elé kerül. Tömör hangjában dübörög az izgalom. — Kérdezem, mi lenne a bíró­ból, ha nem szeretné az embere­ket? Mi? A szerkesztőben hangtalan ne­többsége új; Danúvia, vagy Pan­nónia. A nyári hónapokban so­kan használják ezt a közlekedési alkalmatosságot arra, hogy fel­keresik a Balaton, vagy az ország isás, festőién szép vidékeit.----------- vág vetés ébred. v issza élénken. — A joggyakor- _ Nemes szándék — mondja .lat valóban nem egyenlő a puszta derűsen. — Felebaráti szeretet A szerkesztő gyors, apró kéz- objektív igazsággal. Természete- Ha még húsz évig bíráskodnál" legyintéssel söpri maga elől a sen. barátom. Több. Több, a4oT se tudsz az osztálvkorMto­morzsákat. Kényelmesen féloldalt több ... Annyival, amennyit a kon átbúini ül, lábait keresztberakja. bírói joggyakorlatban a humaniz- A bíró' bort tölt a poharába — Azt hiszem, megsértődtél, mus ér. De hát ezt neked jobban __ Szóval te elképzelsz egv H omloka elszürkül és a tekin- Károly, pedig tréfának szántam kell tudnod... Igazán jobban. 0iyan társadalmat, ahonnan ki taté távolodik. — mondja szelíden —, de abban, Újságírás, sőt, kommunista új- iehet gyomlálni a humanizmust? Nem szól. amit most mondtál, nincs igazad, ságírás és humanizmus nem tá­Mindenkinek töltött, csak az ő Más az általános, objektív igaz- voleső dolgok, (Folytatjuk^ A bíró kezében megbicsaklik a kancsó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents