Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-01 / 153. szám

1361. július 1. rot ITA WET. VEI NEPUJSAU Egy év múltán Szakoson A PÁRTÉLET HÍREI OLYAN REKKENÖ HŐSÉG VOLT akkor is, mint ma és sok száz földművelő szorgoskodott a termelőszövetkezeti Szakcs hatá­rában. Amit a közel 10 000 hol­das gazdaságban tapasztaltam, arról a Tolna megyei Népújság 1960. július 13-i számában „Meg- újhódnak a puszták” cím alatt számoltam be. — „Mi, akik ebben a szövet­kezetben dolgozunk, tudjuk, hogy mit, miért teszünk. Virág­zó nagyüzemet akarunk, amely ma a legnagyobb és holnap leg­jobb lesz a dombóvári járásban. Higgyék el az ország vezetői, a munkások és az értelmiségiek, hogy a segítség, amit eddig kan­tunk, nem volt hiábavaló, öt éven belül úgy kialakítunk itt mindent, hogy szövetkezetünk két szerannyi húst és tejet ad az or­szágnak, mint a kisparcellán gaz­dálkodó szakcsiak adtak.” — Mindezt akkor, egy évvel ezelőtt Bozsonyi Tános, az egyik állat- tenyésztő szövetkezeti gazda mondta el. Valamennyi szakcsi közösbeli gazda becsületére legyen mond­va, egy év alatt néhány vonat­kozásban a nagy merészségnek tűnő terveket nemcsak teljesítet­ték, de túl is teljesítették. Egyet­len szempontból, az állattenyész­tés tükrében nézzük most ezt... TAVALY AZT MONDTAK a szakcsiak, megteremtik a fel­tételét annak, hogy 1961-ben mégegyszer annyi hízott sertést adjanak az államnak, mint 1960- ban. így lett. A szanaszét seórt tanyákon a hajdani közöskony- hás cselédlakásokból a szövetke­zet iparosai istállókat építettek, meg aztán létesítettek újakat is. S hogy mennyire igazuk volt, azt ma bizonyítja, hogy ezer disznót hizlalnak egy turnusban a közösön belül. Tavaly az Uj Élet Tsz össze­sen 900 hízott sertést adott a nép­gazdaságnak. az idén a közös ad 211fi-at, a háztájiból pedig 480-at értékesítenek közösen. Vagyis árusertésből a szakcsi tsz 20 százalékát adja annak, amit a dombóvári járás közös gazdasá­gai együttesen szerződtek le. A hízónak való süldőket ma már a szövetkezetben nevelik. Tar­tanak ugyanis jelenleg 260 anya­kocát, — az év végére pedig 270 lesz —. amit 1965-ig 350-re emel­nek fel. Az állattenyésztés — különö­sen a sertéstenyésztés — pers­pektívái Szakcson szinte belát- hatatlanok. Itt tervezik létrehoz­ni Tolna megye legnagyobb ser­téstenyésztő cs húsárutermelő kö­ti mepe tsz-k!ubíainak helyzetét vizsgálja a mádszertani tanácsadó Megyénkben jelenleg tizenöt termelőszövetkezetben működik önálló klub. amely a tagság mű­velődését. szórakozását szolgálja. A termelőszövetkezetek minde­nütt sokat tesznek a klubhelyisé­gek korszerű felszereléséért, be­rendezéséért. A tagság él is a klubhelyiség adta lehetőségekkel. Ennek ellenére általános tapasz­talat, hogy a klubok munkája nem elég tervszerű, hiányzik az előre, gondosan elkészített prog­ram. Mivel ez a helyzet akadá­lyozza, hogy a termelőszövetkeze­Megje'ent a Jelenkor legújaliS) száma A Jelenkor című irodalmi és művészeti folyóirat legújabb szá­ma gazdag anyagot tartalmaz a Dunántúlon élő, vagy onnan in­dult országosan elismert írók leg­újabb alkotásaiból. Elbeszélést publikál Bertha Bulcsu. Mészöly Miklós, Szász Imre, Tímár Máté, a lírai rovat többek között Al­bert Zsuzsa, Arató Károly. Bár- dosi Németh János. Kerényi Grá­cia. Lakatos István, Reményi Bé­la, Szüts László, Takács Imre és Takáts Gyula verseit közli. Alek- szej Tolsztoj néhány költemé­nyét Tarbay Ede fordította. A Pillanatkép rovatban Thiery Ár­pád irodalmi riportja szerepel, a Dokumentum lapjain pedig Kolta Ferenc Rudnay Gyula néhány le­velét adja közre. A Jegyzet és Szemle rovat sokrétű anyaga kö­zül Ordas Iván Urbán Ernőről írt cikke. Telegdi Polgár István Fordítónak lenni... című írása, Fábián István Az egzisztencializ­mus után című tanulmánya, va­lamint Szántó Tibor új novellái­ról és Kalász Márton versesköte­téről írt kritikák a legérdekeseb­bek. A számot Martyn Ferenc, Bo­jár Iván, Horváth Ferenc rajzai és a műmellékleten Bernáth Aurél. Kántor Andor, Kolbe Mi­hály alkotásai gazdagítják. A lottó e heti nyerőszámai: 28, 48, 57, 66, 73 ti községek kulturális élete ma­gasabb színvonalra emelkedjék, a megyei tanács művelődésügyi osztálya mellett működő mód­szertani tanácsadó a klubmün- kával foglalkozó szakbizottságot hozott létre. A szakbizottság a nyár folyamán tizenkét tsz-klub munkáját, terveit vizsgálja meg. összegyűjti a tapasztalatokat, ál­talánosítja a jó módszereket és tanácsokkal látja el a klubok ve­zetőit, a népművelési tevékenység irányítóit. A tapasztalatgyűjtés után még az ősz elején kétnapos megbeszé­lést tartanak a termelőszövetke­zeti klubvezetők részére Bátaszé- ken. a Búzakalász Termelőszövet­kezet klubjában. A mádszertani tanácsadó ezenkívül írásban el­juttatja véleményét és tanácsait a közös gazdaságoknak, hogy ho­gyan lehet ú.i klubokat létrehozni és tervszerűbbé tenni a már mű­ködő klubok munkáját. VIII. (Remekül értették a módját valamikor az újságírók. Igazán remekül. Tíz év a gyilkosnakI Szenzáció a hullaházban! Tizenöt év a kegyetlen apának! A sorok mögött meg se látszik a bíró töp­rengése, fájdalma, bátortalan­sága. Személytelen. A bíróság Tömör tanácsa... ennyi voltam... Tömör tanács). A bíró száján örvénylik a le­hellet. (Nem lehet kibírni. Százfokos láz!... És a feleségem semmire sem emlékszik. Még a dalra se). A bíró kikapcsolja a rádiót és mintha összezsugorodna a csend. Nyakát kihámozza a nyakken­dőből. Feláll. Végignéz a szobán. A bútorok elhúzódnak a köze­léből, a székek zöld kárpitján megfullad a fény. A hálószoba-ajtóhoz lép. I lábai nehezek, mégis alig é> zi a mozdulatokat. Ujja horogba görbül, de nem kopog. (Minek? Pedig igaza van. Os­tobaság utólag keresni azt, ami. nincs... Rettenetesen szorítja ilyenkor az embert a kétségbe­esés. Valóban jól csináltam min­dent harmincnyolc éven át? Jó volt az a puhaság? Nem történt a harmincnyolc év alatt téves kapcsolás?... Pedig Máriának igaza van. A vízcsepp c«nk akkor víz, ha tömegben van. Egyedül? Magárahagyott és észrevétlen. zös gazdaságát. Mielőtt azonban ezt elhatározták, mérlegeltek min den objektív és szubjektív té­nyezőt .., A SZAKCSI HATÁR a község földrajzi fekvése miatt ipari nö­vények, aprómagvak és zöldség termelésére nemigen alkalmas. Vasútállomása a községnek nincs, Dombóvárra, 22 kilométerre kell a megtermelt árukat szállítani, ami drágítja a tenmelést. Ebből kifolyólag Szakcs évtizedek óta állattenyésztő község. A föld­művelők nagy hozzáértéssel ne­velik a jószágokat, s céltudatos munkával kitenyésztették a táj­jellegnek legjobban megfelelő faj tákat. A termelőszövetkezet is erre alapozta állattenyésztésének tervét. 1965-re tehát így fest a kép: Lesz a szakcsi tsz-ben 350 tejelő marha, s ugyanennyi anya­koca. Ezekben az években áru­ként értékesít a szövetkezet mintegy 3000 hízott disznót, több százezer liter tejet és 200 hízott marhát. Az állattenyésztést — a nagy­üzemi követelményeknek meg­felelően — korszerűsítik is a jö­vőben. 1961-ben már önkiszolgá­ló módon gyarapítják súlyukat a sertések. A .sertéshizlalásban ön­etető és önitató rendszert vezet­nek be, aminek a tervezetét bu­dapesti mérnök készítette el a szakcsiaknak. Az önetetés beve­zetésére megvan a kö’tségvetés és lesz pénz is, hogv megvásá­rolhassák az önetető vályúkat. A nálunk eléggé elterjedt egy­oldalú takarmányozáson is vál­toztattak. A közelmúlt óta Szak­cson már sertéstáppal hizlalnak a szövetkezetben. Ezt a sertéstá­pot ma még Dec-rői hordja a tsz, de nemsokára felépül a dom­bóvári takarmánykeverő üzem, s akkor a takarmányozás költsé­gei lényegesen lecsökkennek Szakcson. EGY ÉVVEL EZELŐTTI ripor­tomban még csak arról adhat­tam hírt, hogy teremtik majd meg a nagyüzemi állatte­nyésztés feltételeit Szakcson. Most viszont örömmel számolha­tok be arról, hogy ez megvan. S jó dolog az, hogy a húsáru-ter­melést egy év alatt megkétszerez­ték az Uj Élet Tsz-ben. Ugyan­ilyen örvendetes, hogy kidolgoz­ták a jövőre vonatkozó terveket, ami erősíti a szakcsi szövetke­zeti gazdák kollektív gazdálko­dásba vetett hitét. Dorogi Erzsébet A szekszárd-palánki téglagyár pártszervezete az elmúlt héten nyilvános pártnapot tartott. A pártnapon, amelynek előadója Detkó János elvtárs, a járási ren­dőrkapitányság dolgozója volt — a szocialista tulajdon védelmé­vel foglalkoztak. * A gyönki járásban a nagyszé- kelyi Petőfi, a felsőnánai Uj Élet, a kölesd-hangosi, továbbá a kis­székely!, kalaznói, hőgyészi, pál- fai, diósberényi és simontornyai termelőszövetkezet pártvezető­sége legutóbbi ülésén az ara­tási munkák helyzetét és a nö­vényápolás meggyorsításával kap csolatos tennivalókat tárgyalta meg. A kistormási, a gyönki,. a kölesdi és a simontornyai közsé­gi pártszervezetek a községfej­lesztési tervet, a tanács végre­hajtó bizottságának féléves mun­káját, valamint az 1960—61-es tanév eredményeit értékelték. A felsőnánai Uj Élet Tsz-ben, a szá- razdi Búzakalász Tsz-ben, a gyönki Vörös Csillag Tsz-ben és a miszlai tsz-ben pártlnggyűlése- ket tartotlak. A taggyűléseken a napi politikai kérdésekkel és a ' gazdasági feladatokkal foglalkoz­tak. I » A dombóvári járásban a hónap ! elején megtartott titkári tájérte- j kezletek után Várong kivételével | valamennyi tsz pártszervezete ve­zetőségi ülést, majd pártonkívüli aktívaülést tartott. A kommunis­ták és párton kívüliek széleskörű összefogásának eredményeként a járásban meggyorsult a mező­gazdasági munka. * A bonyhádi járásban 12 párt- alapszervezet tartott az elmúlt héten taggyűlést. A taggyűlése­ken a mezőgazdasági munkák helyzetével és a pártépítéssel fog lalkoztak. ♦ A Tolnanémedi Kendergyár pártvezetősége a féléves terv tel­jesítéséről és a küszöbön álló kenderszállítás megszervezéséről tárgyalt. * Az MSZMP Paks községi vég­rehajtó bizottsága a termelőszö­vetkezetek munkáját értékelte. A végrehajtó bizottsági ülésen olyan javaslat hangzott el, hogy az Aranykalász és az Ezüstka­lász tsz-ben szerezzenek ér­vényt a tsz-közgyűléseken hozott határozatoknak, amelyeket a munkafegyelem megszilárdítása érdekében hoztak. * A gyönki járási pártbizottság legutóbbi ülésén a tsz-ek premi­zálási módszerét tárgyalta. Mind a beszámoló, mind a vitában fel­szólalók helyesen foglaltak állást e kérdésben. Javasolták, hogy a helyi sajátosságok figyelembevé­telével az állattenyésztésre is ter­jesszék ki a premizálást, amely feltétlenül serkentően hat az ál­lattenyésztők munkájára. ROSSZALLJUK j , fi hússzállításnak azt a módját, I amit néhány nappal ezelőtt ta­pasztaltunk, s amit most itt szó­vá teszünk. Városunk — köztu­dottan — elég poros, természeti adottságainál fogva. (Most ne hibáztassuk a köztisztaságért fe­lelős szerveket, sokat tesznek a portalanításért.) Mostanában meg különösen nagy a por, a nemrég ránk zúdult felhőszakadás követ­keztében annyi iszap került az utcákra, hogy még sokáig nyel­hetjük porrá vált alakjában. Ha már ez a helyzet, akkor termé­szetesen mindenki védekezik, és köteles védekezni a por ellen. Az élelmiszereket gondosabban befe­dik, stb. Ezzel szemben sikerült egy rossz tapasztalatot is szerez- I vünk. íme: I Szerdán délután, pontosan négy óra tizenegy perckor jövet a vá­góhídról, menet a város központ­ja felé, egy — az YA 43—55 rendszámot viselő — TEFU te­herautó sertéshúst és„ sertés-bel- sőrészt szállított, feltehetőleg va­lamelyik hentesüzletbe. Könnyű volt megállapítani, mit szállít, mert á hits nem volt betakarva, csak a Szállítmány egyik sarkára vetettek oda egy ponyvát. Úgyis elég port vagyunk kény­telenek nyelni, mi szükség van hát arra, hogy gondatlanságból még több szennyeződésnek te­gyük ki az élelmiszert. Egy tisz­ta lepedő — feltételezzük — akadt volna, amivel be lehetett volna takarni azt a pár mázsa húst. S éppen ezért tettük szóvá, mert olyasmiről van szó, amit könnyűszerrel meg lehetett volna oldani. (—ei) 'Bokáig (KISREGÉNY) IRTA: THIEItY ÁRPÁD Elszárad. Megsemmisül). Tenyerét fulladó görccsel a sze­ntére simítja. (Nem tehetek semmit. Ilyen vagyok... őrület! Molnár Imre is közöttük volt, minden vádlottra pontosan emlékszem. Tudom, hogy harmincötben annak a nem­zetközi szélhámosnak zsíros volt a kabáthajtókája és úgy cseve­gett Rómáról, Párizsról, mintha kávéházi kerékasztal mellett ül­tünk volna. Tudom, tudom, hogy Répásl Joachim nagy darab, tor- zonborz ember volt, s amikor beszélt, ökölbe szorította a ke­zét... Mindenre emlékszem. Ilyen vagyok...) A szobában már nincs nyoma a vendégeskedésnek. Minden egyszerűen pedáns, pontos és fi­nom. Még a fények is. Mint íté­lethozatal előtt. (Mi vár egy ilyen emberre, ha nyugdíjba küldik?... Kínos, em­bertelen töprengés és a tapintat­lan barátok, akikben elveszett a század jogásza!) A bíró hátrakulcsolt kézzel, leszegett fejjel sétál az asztal kő­iül. Olyan, mint a szürke árnyék, amit csak lát az ember, de meg nem foghatja. (Töprengés. Töprengés. Csapda. Én már minden szóban csapdát látok. Hát értsék meg, hogy úgy féltem a lelkiismcrctemet, mint valamikor, kopaszodó koromban a hajamat! Ez minden, ez a lágy, gondos lelkiismeret, amit az öregségbe magammal hoztam). Elégedetlenül a fejét csóválja és a függöny fehér szárnyai közé áll, mintha az éjszakába repülne. (Kíméletlenek az emberek. Igaza van Máriának. Legolcsóbb orvosság a közöny. Semmit nem tudni, semmit nem érezni, mert a tudatlanságon átfolyik az élet, mint aszfalton a nyári zápor. Felszikkad, nyomát se látni... Nem.. Nem tehetek semmit, de én más vagyok. Hát hol keres­sem az igazságot?... Mit törődtök ti ezzel? Számít az, hogy egy ba­ráti vacsorán, vagy az eszpresz- szóban két nyelés között mit mondanak? Hogy még a pletyka is fájhat valakinek?...) A bíró csüggedten áll. Vállait a kabát fekete szárnyai alá húzza. (Holnap már eszükbe se jut, hogy ma mit mondtak. Kérdés, hogy kinek mondták? Nyugdíjas bírónak, aki merő érzelgősségből barátait első nyugdíjas estéjér, szerény vacsorára hívta? Nem számít! Csak az értekezle­teken meg a főnök előtt vigyáz­zunk kérem! Ott nem mindegy, hogy mit mondunk. Az fontos. Igaz?.. Hogy egy ostoba nyugdí­jas nem alszik? Hogy van egy rigolyás öregember, aki mindig számontartja a lelkiismeretét és a humanizmus volt életében az egyetlen szilárd pont. amiben megfogózhatott?... Ó, nem tehe­tek én arról, hogy ilyen vagyok. Nekem a nyugdíjon kívül csak ez maradt. Semmi más... Osto­baság? Meglehet, kérem, de én már nem tudok ilyen ostobaság nélkül élni. Megszoktam... Hal­lani akarom, kérem, mindig hal­lani akarom, hogy becsületes és lelkiismeretes voltam! Hallani akarom, hogy sohasem kapcsol­tam téves állomásra!.. Ezt, ezt akarom hallani... Itt él a bíró, a társadalom perifériáján és pe­dáns gonddal óvakodik... tiszta akar maradni. Akar! Még akkor is, ha néha haszontalanságokkal mocskolják. Még akkor is, ha szemébe dobják, hogy a polgári humanizmus egyenlő az antihu- manizmussal!!!... Nehezen értem meg az újmódi dolgokat... Na­gyon nehezen... Nem tehetek ró­la. Nem tudok közönyös lennit Pedig igaza van a felségemnek. Legszebb életöröm a közöny. Hahaha... Közöny). (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents