Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-30 / 178. szám

1961. július 30. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAO GYERMEKEKHEK P a Ikó mesél P i. ialkó már egészen kis­gyerek korában örömét lelte abban, hogy kü­lönös meséket talált ki. Mikor édesanyja reggel meg­csókolta a homlokát, eleinte bizony elképesztette csodálatos mondásaival. Ekkor tájt azt hitték, hogy Palkó megátalko­dott hazudozó s igyekeztek le­szoktatni róla. ' Pedig Palkónak csak eleven volt a képzelőereje, s maga is gyönyörködött a különös já­tékban. — Képzeld, mamuskám. ma éjjel egy nagy hegyet tartot­tam a tenyeremben — mond­ta és csodálatos kalandokat ta­lált ki hozzá. A pajtikák már kezdetben se voltak olyan szigorúak, mint mamuska. Ök szívesen hallgat­ták Palkó meséit, s amikor ösz- szebújva, hol kint a szabadban, hol rossz idő esetén a meleg szobában, megeredt Palkó nyel­ve. volt mit hallaniuk. íme egy közülünk, mutatóba: — Egy bácsinak, aki hozzánk járt. egyszercsak hosszú arany­szarv kezdett az orrán nőni. Először elkérte az én mamus- kámtól a konyhakést, hogy le­vágja. Elkezdte faragni, de amennyit lefaragott, kétszer annyi nőtt helyette. Mivel félt, , hogy az égig talál nőni. abba- 1 hagyta és inkább nem ment se­hova. csak hogy ne lássák és ne bámulják meg az emberek/ De jó bácsi volt és nekem mindig engedett azért annyi aranyat levakarni róla. amennyiért a boltos bácsitól nagy csomag cukrot kaphattam. Szerettem is a bácsit. Egyszer, amikor ép­pen beszélgettünk, megkérdez­tem tőle: Bácsi kérem, miért nem nő a szarván szeme is? Meglepődött és azt mondta: — Tudod mit. Palkó, nézd meg, hátha van is, csak én nem vettem észre. Képzelhetitek, milyen gyorsan másztam fel a hegyibe! S tud­játok, mit láttam! A szarv fel­ső vége, amit megfogtam, meg­mozdult. Nosza, hamar lecsa­vartam. Belenéztem, hát nagy sötét lyukat láttam. Biztos, hogy ti nem mertetek volna belenézni, hát még lemenni. Mert ahogy jobban belenézek, látom ám, hogy lépcső vezet benne lefelé. Én nem szoktam . félni, hamar lesiettem hát raj­ta, mert már máskor is sze­rettem volna látni, milyen le­het egy ilyen aranyszarv bel­seje. Hát akkor néztem csak nagyot, amikor leértem. A szé­len. mindjárt a bejáratnál, állt egy nagy fa. Minden levelére rá volt ültetve egy kisfiú, s ezek integettek és kiabáltak nekem. Megkérdeztem tőlük, ugyan mit keresnek azon a ma­gas fán. és azt mondták, ők most nőnek, és amikor nem­sokára megérnek, le is szabad szállniuk. Persze, hogy eltátot- tam a számat, de ez nem szé­gyen, mert ti is csak így tette­tek volna. Végre találtam valakit, egv ide-oda szaladgáló kisfiút, olyat, mint én vagyok, meg ti, de azért egy kicsit mégis más­féle volt. megkértem, játsszon velem, olyan unalmas itt egye­dül. De azt mondta, hogy nem jöhet, mert a lepkelovaknak harmatvizet kell gyűjtenie. Gondoltam, jobbat magam se tehetek, segítek hát neki. Ak­kor elvezetett a lepkeistállóba. Mikor közel értünk, olyan neszt hallottam, mintha állomáson lettünk volna, ahol sok vonat jár fel-le. Rengeteg pilleló he­vert porcelán-jászolnál, pók­háló-láncra kötve, s mindegyi­ket megitattuk. És az új pajti­kám megmutatta azt is. hogy a tündérkirálynő melyiket szokta befogatni, amikor uta­zik. Hanem — és ezt igazándi­ból mondom — én még annyi színt életemben nem láttam, mint ami ott volt. Szerettem volna én is befogni a pilléket és kicsit repülni, de az új paj­tásom nem engedte, mert azt mondta, akkor kikap miattam ő is. Én meg csodálkozva kérdez­tem tőle: Kitől kapnál ki? Csak Ügyeskedjünk ! SZÉDITÉS Akit el akarunk szédíteni, az fogja meg jobb kezével a saját orj-át és bal kezével a jobb kö­nyökét. Hajoljon meg úgy. hogy teste derékszöget képezzen és forduljon meg gyorsan három- szor-négyszer saját tengelye kö­rül. Egyenesedjen fel. Két sarkát csapja össze és egyenesen állva mondja: egy. kettő, három. Az illető szédülni fog. Esetleg el is esik. (Tanácsos a közelében állni, hogy megfoghassuk.) EMELD A LÁBAD! Ülj pontosan a fal mellé és MADÁRKERESKEDÉSBEN fel­— Cserélje ki a papagájt, mer dadog... próbáld meg egyik lábadat emelni a levegőbe. Nem sikerül! KÉZTORNA Szorítsd kis erővel a kezed al fejedre és mondd a szemben álló) barátodnak, hogy fogja meg csuk­lónál a fejeden lévő kezedet és) emelje fölfelé. Nem tudja! Pedigi csak alig szorítod, ő pedig teljes^ erővel emelheti. Törd a fejed ! NNN E DDD J ff F = H M O — A AMAMi» nem a fa verne meg bennün­ket? Azt mondta, igen. Aki enge­detlen. előbb lerázza a levelé­ről, aki pedig már lent járt és rosszalkodik, elkapja az ágai­val és zsupsz. bedugja a tör­zsébe. Ott rettenetesen sötét van és még sírni se szabad. No, gondoltam magamban, ezt az­tán elkerüljük! Mikor aztán az itatással vé­geztünk. a pajtikám elvezetett egy erdőbe. Hű. ott még mit láttam! Hát ezer és ezer gyors­lábú pók ott szőtte-fonta a hajnal- és alkonypírt. Micsoda gyönyörűséges piros Volt. ami­kor a készeket kiteregették szá­radni a fákra! A pajti meg­mutatta a póznákat is. amikkel az óriások az éere szokták tar­tani. hogy az emberek meglát­hassák. mikor lerz reggel meg este. Akkor arra kértem, mu­tasson nshánv óriást is. úgyse láttam még soha. De azt mond­ta, most nem lehet, mert egv helyen éppen kiszakadt az é" sátora, s azt foltozzák szörnyű magas létrákon. Inkább — ha akarom — megmutatja, miből főzik a csillagokat. Mondom neki: — Ne tréfálj, te. nem főzik azokat, hisz az előbb mondta'1 hogy szedek ő" korcsok, ami1* a kék sátorvásznat tartják, w: -r—'-ett és azt mondta: — Igaz ugyan, hogy kapcsok és szegek, de mégis itt főzzük virágmézből, hajnali harmat­ból. kristályvízzel keverjük, gyémántporral meghintjük, kü­lönben gondolhatod, hogy nem lennének olyan rggyogóak. (Folytatjuk.) Zsikó Gyula-- -­E rdei lakodalom Fékomadta! Mi a szösz! Hát ilyet ki látott? így szólott a bölcs bagoly, — egy ágon hintázott. Sötét volt már mindenütt, leszállót! az este. Felhő mögé bújt a Hold, onnan nézett szerte. Na de mi az, amit a mi baglyunk csodált ott? Az ám bizony fura volt, hát persze, hogy bányilt. Köröskörül a fűben zöldes fényű lámpa, mindmegannyi szorgalmas szentjánosbogárka. Egy göröngyön a banda ugyancsak cifrázta. Forgott, pörgött a násznép nagy hejehujázva. Tücsök Tóni volt biz a zenekar prímása, így mulattak reggelig, táncolva, nótázva Cincér Cili és Döme vidám lakzijába. ANDRÁSFY ANDRÁS A legutóbbi „Törd a fejed !’j rejtvényünk megfejtései: 1. Ka­mara. 2. Ahány ház, annyi szo­kás. Tudjátok-e ? 1. Ki fedezte fel Amerikát? 2. Melyik a legnagyobb olaszt folyó? ’ 3. Mennyi a hang sebessége? A legutóbbi „Tudjátok-e?” kár- s lsek megfejtései: 1. Kossuth La- ^ Hogyan „szüleinek cs bolygók A csillagok keletkezéséről szó­ló cikkben említettem, hogy a vi­lágűrben gáz- és porfelhők van­nak. melyeket a csillagok alap­anyagának kell tekintenünk. Most menjünk egy lépéssel tovább és kíséreljük meg a bolygók ke­letkezésére választ adni. Évtize­dekkel ezelőtt még vitatkozhattak azon, hogy egyáltalán keletke­zett-e a világ, vagy öröktől fogva létezik. Fejtegethették azt a kér­dést, ha keletkezett, ki teremtet­te. Ma a tudomány és a technika rohamos fejlődésének időszaká­ban élünk. Egyre több adat bir- tokába jutunk, melyet felhasznál­hatunk az égitestek kialakulásá­nak megmagyarázására. Vigyáz­nunk kell a világ keletkezésének kérdésére. Nem szabad a világ keletkezését kiindulóponthoz ve­zetni. Ha itt tartunk, már csak egy lépés és átesünk az idealis­ták táborába. Szerintük a világot egy felsőbbrendű lény teremtet­te. Kézzelfoghatóbb elfogadni, hogy a világ öröktől fogva van, nem téremtetté senki. Miből is te­remtette volna. A világ örök és nem fog elmúlni soha. Egyes rendszerek, amelyek ma léteznek, nem mindig voltak és nem is mindig lesznek. Az anyag örökös mozgást és változást folytat. A mi Naprendszerünk sem volt mindig és eljön — ha évmilliár­dok múlva is — az idő. amikor már nem lesz ebben a formájá­ban. de anyaga megmarad. Más formát ölt. Világos, hogy a földi élet sem örök. Ez puszta lény, amellyel számolni kell. A földi élet véges. Wéhásiy elmélet a bolygók keletkezéséről jós. 2. Tizenegy. 3. Ázsia. Kukutymi nóta Két egeret befogtam a kocsimba, elhajtottam velük nyomban Kukutyinba. Mit kerestem ott? Frissen hegyezett zabot, frissen hegyezett zabot. Hanem egy kis baj esett Kukutyinba; mert a piciny egerek megláttak egy nagy macskát, a kocsimat otthagyták, elszaladtak ész nélkül, hazajöttem zab nélkül, hazajöttem zab nélkül, Kukutyinból, . Kukutyinból. FÜRTÖS GUSZTÁV i Az első olyan elmélet, amely a Naprendszer és bolygók kialaku­lásával foglalkozott és amely már tudományos szemnohtból is ilfogadható volt. a Kant-Laolace elmélet. K^nt szerint sok milliárd évvel ezelőtt a Napét és a boly­gókat alkotó anyag szilárd por­szemek alakjában egyenletesen oszlott el Naprendszerünk hatá­rain belül. E kis porszemek rendszertelenül össze-vissza mo­zogtak. Később a vonzóerő vetkeztáben egy központba sű- űsödve kialakult a Nap. A többi ■•öfczecské szol "ált a bolygók alapanyagául. Közben a bolygók "yenletes körmozgást kezdtek a ’Top körül. t s-^rint a Naprendszer helyén egy lassan forgó, nagy ki- 'ermdésű “ázköd volt. E gázköd fokozatos lehűlés közben össze- sugorodott és meggyorsult ten- ' •körüli forgása. A forgás kö­vetkeztében sarkai belapultak és egyenlítői része kidudorodott A forgás gyorsulása következté ben a kidudorodás fokozatosan ■'lszakadt, mintegy gyűrűt képez /e és e gyűrű részekre szakadva, -Ivóéként kezdett keringeni gázgömb körül. Ez a folyamat Laplace szerint többször mei ismétlődött. Ilyen módon kelet­keztek a bolygók körül a holdak is. A visszamaradt részből kép- ődött a Nap. E két tudós elmélete sokban egvező. ezért' a későbbiek folva mán egyesítették és Kant— Laplace-elméletként ismerte meg a világ. Mindkét tudós a bolygó­kat a- Napból származtatta. A Kant—Laplace-elméletet több is követte, azbnban hosszú ideig egyik sem tartotta fent magát, mivel matematikailag kevésbé voltak bizonyíthatók. Jelenleg a bolygók keletkezésé re két szovjet csillagász elméle te látszik a legelfogadhatóbbnak. Az egyik elméletet V. G. Feszen- kov akadémikus állította fel. Sze­rinte a bolygók úgy képződtek, hogy a Nap fiatal korában anya­ga nagy részét sugározta szét kor­puszkuláris sugárzás formájában Ebből az anyagmennyiségből ala­kultak ki a bolygók. Feszenkov tehát a Kant—Laplace-elmélethez hasonlóan a Napból származtat­ja a bolygókat, csak hogy nem a forgás következtében szakadt ki ez az anyag, hanem sugárzás for­májában került a világűrbe. Fe­szenkov ezt a folyamatot a csil­lagok fejlődése egyenes következ­ményének tartja. Szerinte minden csillag fiatalabb korában nagy mennyiségű anyagi sugárzást bo- sát ki. Ebből az következik, hogy a legtöbb csillagnak bolygóval kell rendelkeznie. A másik elméletet Smidt aka­démikus állította fel. Szerinte a bolygók nem a Nap anyagából képződtek, hanem a Nap a Teiút- endszer középpontja körüli for­gása közben egy olyan övezetbe jutott, amely nagy mennyiségben tartalmazott kozmikus por- és meteor-részecskéket. E kozmikus mi-réteget a Nap vonzóerejénél fogva magával ragadta és az et- ' tői kezdve a Nappr' yiitt kez­dett a Tejútrendszer közepe kö­rül keringeni. E rétegben gravitá­ció hatására sűrűsödések képződ­tek. Smidt szerint ezeket a sűrű- -ö^éseket a bolygók magvának kell tekintenünk. Ezek a magvak "okozatosan növekedtek a rájuk hullott porrétegtől. A későbbiek folyamán több ilyen megnöveke­dett góc egyesült. így alakultak ki a nagyobb méretű bolygók, kö- Ehhez a folyamathoz hasonlóan '-"’‘•"-"ztek a bolygók körül ke- ingő holdak is. Régebbi felfogás szerint a csil­lagok közötti teret üresnek kép­zelték és ezért „világűrről” be­széltek. Ma tudjuk, hogy ilyen értelemben vett világűr nem lé­tezik. A világmindenségben min­denütt anyag van. Vannak he­lyek. ahol ezek az anyagok ki­sebb sűrűségben fordulnak elő és_ vannak olyan részei is a tér­nek, ahol a por- és meteor-részek nagyobb sűrűségben találhatók. A nagyobb anyagi részeket me­teoroknak, a kisebbeket pedig kozmikus póroknak nevezzük. Ezenkívül gáz állapotú felhőket , is ismerünk. Igen sok ilyen felhőt szabadszemmel is láthatunk. Eze­ket a felhőket a csillagászok sö­tét ködöknek nevezik. Nevüket onnan kapták, hogy az égbolt e ködök helyein sötét foltokkal tar­kított. E ködök ugyanis eltakar­ják a mögöttük lévő csillagokat. Ismerünk ezenkívül világító kö­döket is. melyek azért világíta­nak. mert a közelükben lévő csil­lagok fénye megvilágítja azokat. Ezek a világító és sötét ködök hatalmas méretűek. Sűrűségüket tekintve ritkák olyannyira, hogy az e»ves rés-eeskők közötti tá­volság több kilométert is elérheti Hatalmas méretük miatt jelentős anyagmennyiséget tartalmaznak. Ilyen anyagokkal találkozhatunk a Naprendszerben is. Mindenki látott már „hulló csillagot”. Ezek a mi környezetünkben lévő ki- sebb-nagyobb kő- és vastartalmú anyagok. A jelentősebb méretűek már nem tudnak elégni a földi légkörben, így annak felszínére hullva megtalálhatók és vizsgá­lat alá vehetők. Kiszámították, hogy a Földre naponta mintegy tíz tonna ilyen törmelék hull. E meteorok n agy része a Naprendszerbe tartozik, vannak azonban a Tejútrendszer más részeiből felénk érkező me­teorok is. Láthattuk, hogy a csillagok közötti térben nagymennviségű szétszórt meteorikus anyag van jelen. Ebből következik, hogv a Napon kívül számtalan csillag találkozhatott ilyen réteggel. A bolygók keletkezése tehát tör­vényszerű az égitestek kialakulá­sában. Smidt elmélete csaknem valamennyi eddigi elméleteknél vitás kérdésre választ ad. a boly­górendszerek kialakulása és fej­lődésének kérdésében. Veszelovszky Gyula, a TIT Tolna megyei csillagászati szakosztály

Next

/
Thumbnails
Contents