Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-25 / 173. szám
4 fÖEfJÄ MEGYEI NEETTJSÄG 1961. július 2*. Néhány megjegyzés f ff? társadalmi bíróság ítéletéhez és a dolgozók véleményéhez Ezekben a napokban sokat be- szélnek a Simontornyai Bőrgyárban a társadalmi bíróságról, ítéletéről, egy üzemi szarka esetéről. A vélerriények többsége nem ért egyet a társadalmi bíróság ítéletével, a dolgozók helytelennek tartják, hogy közöttük marad az, aki meglopta munkatársait. A bűn Nem nagy összegről van szó. két dolgozótól összesen 130 forintot lopott egy munkatársuk. Reggeli idő után történt az eset, a kikészítő üzem női öltözőjében. Két. dolgozótól tulajdonított el pénzt Sz. M. Nyolcvan, illetve ötven forintot. Amikor a nyomozás során kiderült, hogy a pénzt mire szánta, az emberek körében megdöbbenést váltott ki: Kukoricát akart vásárolni a pénzen. Ennyi pénz. ha úgy vesszük, nagyon kevés ahhoz, hogy „boldogságot” nyújtson, de rettenetesen sok ahhoz, hogy valakinek elvegyé becsületét. így történt ez esetben is. A bűntett — mert annak lehet nevezni — megtörtént. Ezt követte a felelősségre- vonás, a tárgyalás. A tárgyalás A gyűri klubházban több mint háromszáz dolgozó gyűlt össze, hogy tanúja legyen az első nyil- vános, gyári társadalmi bírósági tárgyalásnak. Azért csak ennyi, mert többen a terembe nem fértek be. A tárgyalás a törvényes keretek között folyt. Alkalom nyílott a vád és a védelem képviselőjének érveit elmondani, s a dolgozók is elmondhatták az üggyel kapcsolatban észrevételüket. így is történt. Szenvedélyes hangon mondták el, hogy milyen meglepetés számukra, hogy munkatársuk, akire gondolni sem mertek, az lopta meg őket. A tárgyaláson részt vevő törvényszéki ügyész hosszasan fejtegette a cselekményt, annak kihatását. Figyelő szempárok százai szegezödtek a bírói pulpitusra. Uj volt a gyári dolgozók számára a bűntény, új a tárgyalási mód, hisz közülük alig né- hányan vettek részt még csak tárgyaláson. A józan ész, az emberiesség parancsáról beszélt a7 ügyész. „Nem lehet büntetlenül hagyni egy ilyen esetet. Súlyos ügy. mely elítélésre méltó. Elküdjük Sz. M-t? — Tette fel a kérdést. Kitegyük az utcára, hogy holnap a község lakóinak szégyenkezni kelljen miatta? Törvényességünk, népi rendszerünk ezt nem teheti meg. Bár a7 ügy súlyos, de nem annyira, hogy szabadságvesztés járjon érte. Sokkal nagyobb büntetés a vádlottnak, ha itt, önök között dolgozik tovább, mintsem elzárják, s akkor gyereke érzi azt meg. Önök ezt akarják?” Néma csend fogadta az ügyész szavait. A döbbenet üli meg az arcokat, hogy egy perc múlva szenvedélyek korbácsolta harag váltsa- Pel. Meggondolatlanul beszélnek néhányan. S egyre csak azt hajtogatják: „Nein kell közénk!” A párttitkár is szót kér. Okos szavakkal érvel, a szívekre akar hatni. Szavai tompán csengenek a teremben. Mocorgás, morgás követi beszédét. S újból a követelés hangzik: ..Bocsássák el! Azonnal! Nem kell közénk!” A vádlott Ezek után bemutatom a vádlottat. Harminc éves. Sudártermetű, szőke, csinosnak mondható. Harmadik éve dolgozik a gyárban. Egy gyermeke van. Szülei zsémbes öregemberek, otthon sincs otthona, csak lakása. Munkájára a három év alatt még nem volt panasz. Szorgalmasan dolgozott mindig. Szakszervezeti < tők száma bizalminak választották. Társa-1 Az év első félévében például dalmi meemozdulásokból mindig I több mint 270 000 újságmeg- ©éldásan kivette részét. Egy hó- rendelőt vettek nyilvántartásnappal ezelőtt kérte tagjelölt fel vételét a pártba. Ha ezelőtt egy hónappal kérdeztünk volna meg bárkit a műhelyben, csak dicsérő szót hallottunk volna Sz. M-ről. S most itt ült a tárgyaláson munkatársai előtt, zokogva, megtörtén, éveket öregedve. Szavát alig hallani, kerüli munkatársai tekintetét. Majd szembe fordul a tömeggel, bocsánatot kér munkatársaitól, akik eddig bíztak benne, attól a két munkatársnőjétől, akiktől elvette a pénzt... A tárgyalás után hazafelé, senki sem áll mellé, úgy, mint más műszak végén volt szokás. Egyedül ballag a hosszú úton, vállán lötyögve csapódik a 'ballonkabát. Megtört idős nő benyomását kelti. Aztán mellé ér egy asszony, megszólítja. — Kedvesem! Miért tette? — Nem tudom Rózsi néni — testét zokogás rázza, pergő köny- nyei azt az utcát mossák, amelyen annyiszor jött be vidáman, boldogan, emelt fővel a gyárba; s most elhagyottan, bűnösként egyedül megy haza a gyermekéhez, akit. mindennél jobban szeret, öreg. zsémbes szüleihez, kik még mindig gyereknek tekintik ... A tárgyalás után Az ítéletet tárgyalja mindenki. Véleményét elmondja még az is, aki soha nem szólt egy szót sem a gyárban. A vélemények különbözők. A gyár vezetői órákig töprengenek, hogyan hozzák vissza az életbe, a becsületesek közé; mert az ítélet úgy szól, hogy a gyárban maradhat, alacsonyabb beosztásban. De a gyár vezetői csak benysret, munkát tudnak adni, becsületet nem. S mellé áll-e majd ab ezer ember, rok-sok gyermekes családanya közül is egy. Kondomén kívül, hogy visszaszerezze a becsületét? Nem tudni. Nyitott kérdés ez. S ha ez megoldódik, akkor vizsgázik maid a gyár. a kollektíva, emberségből, nevelni tudásból, kollektív szellemből. Másnap reggel A hatos műszak előtt, amikor a dolgozók a munkahelyre sietlek. a tárgyalásról beszéltek. S itt is. legtöbben azt hangoztatták: ..Nem kell közénk!” S ez. igaz, már jórészt megfontoltabb vélemények keveredésével hangzott a kikészítő üzem női öltözőiében is, amikor Bei- dek László elvtárssal, az üzemi — Asszonyok! Gondolkodjanak! Melyikőjük áll volna oda annyi ember elé, nem elég büntetés ez? Az utcára akarják tenni? Ki ad gyerekének kenyeret? Ki neveli fel, ha a züllés útjára lép Sz. M.. Maguk most szidják! Tücs- köt-bogarat összehordanak ellene. De hibáiról szó esett-e eddig? Beszélt-e valaki erről? Kér- tek-e bennünket, hogy segítsünk rajta? Nem! S látják, írni is hibásak vagyunk. Keveset vagyunk maguk között, hogy minden dolgukról tudjunk, pedig sokat itt vagyunk. — Nehéz dolga volt a társadalmi bíróságnak! Az a véleményem, igazságosan ítélkeztek! De mondják el maguk is véleményüket. Egy termetes munkásnő pergő nyelven mondja: „Itt maradhat a gyárban! Legyen becsületes, de közénk nem kell! Neveljék, segítsék maguk! (?)” Aztán egy másik vélemény: — Négy gyermekem van, nehéz az élet, de az övé sem könnyű. Gondoljuk meg asszonyok! Egyedül, olyan körülmények közötl gyereket nevelni, élni... Valami borzasztó lehet! Meg aztán itt van egy másik eset! Hát nem elég büntetés volt az neki, hogy odaállt elénk, bocsánatot kért? Én inkább a Sióba ugrottam volna ... A reggeliidő Tejár. Az asz- szonyok a munkapad felé sietnek. Bezárják az öltözőszekrényt. Egy ajtó marad csak nyitva: Sz. M.-é. Nézem a szekrényt, olyan, mint a többi. Ott van a munkaruha, szépen felakasztva, alul a munkacipő ... ■— És ha itt hagyják a pénzt, az eset után biztos, hogy nem tűnik el. Biztosak abban, hogy ezek után meglopja magukat? Hogy. . . magukban is van emberi érzés. Gondolkodjanak! Helyes az ítélet? Nem bíznak a gyá ri kollektíva nevelő erejében? Nem bíznak magukban? Mert itt már szó van arról is, hogy mennyit fejlődtünk öntudatban, emberségben tizenhat év alatt. Maguk mind munkások. Nein könnyű az életük. Be kell osztani minden fillért, hogy jusson mindenre . .. Ember, becsületes lesz még Sz. M., csak mellé kell állni, maguknak, a pártszervezetnek. a nőtanácsnak és segíteni vissza az útra, melyen maguk is járnak... — szavaimat csend követi, bólogatnak néhányan, hogy igazam van: mély sóhaj szakad fel az egyik asz- sonyból: Hej, de nehéz az élet! Miénk is, de az övé még nehe- nárttitkárral. az asszonyokkal az i zebb. És mégis segítenünk kell Egy sikeres tanév után ügyről beszélgettünk. Sokan mondták el véleményüket, ott étkezés közben. A párttitkár szavai után csend üli meg az öltözőt: neki. Segíteni kell a gyár ezer dolgozójának. hogy becsületes ember legyen Sz. M-ből. Pál kovács Jenő VASKOS DOSSZIÉT húz elő a fiókból Novák Nándorné, a Tolnai Selyemgyár szb-elnöke, amikor a gyár »iskolásairól« érdeklődöm. A következők »derülne!? ki«: Az elmúlt tanévben húsz gyári dolgozó járt gimnáziumba, közülük ketten érettségiztek, öten textilipari technikumot végeznek, ketten a helybeli közgazdasági technikum esti tagozatára járnak. Az általános iskola ötödik-hatodik osztályába huszon- hatan iratkoztak be az ősszel, közülük huszonnégyen vizsgázlak, ketten — betegség miatt — halasztást kaptak a vizsgára. Az általános iskola nyolcadik osztályát huszonegyen végezték el — eredményesen. Összesen tehát hetvennégyen vettek részt az elmúlt tanévben állami oktatásban. Több mint a létszám egytizede. De nemcsak ennyien tanulnak a gyárban. A tavasszal fejeződött be egy szövődéi szaktanfolyam, a jövő héten zárul a második, huszonöt fővel. Aztán az egyéb szakmai tanfolyamok, a politikai oktatás, az ismeretterjesző előadások, egy szóval, ha mindezt összegezzük, alig találunk a gyárban olyan dolgozót, aki valamilyen formában ne tanulna, ne képezné magát. KUTATOM AZ OKOKAT, a »miért«-et. Mert az általános iskola és a gimnázium elvégzése — a résztvevők zöme számára — nem kötelező. Csak néhányan vannak, akiknél munkakörük, beosztásuk követeli meg a végzettséget. Nem kötelezi semmiféle szabályzat á negyvenhét éves Gémesi Ferencet, hogy újra iskolapadba üljön. Még kevésbé kötelező a »kitűnő« bizonyítvány elérése. Mert errfil is beszélnek a kimutatások A huszonnégy ötödikes-hatodikos közül öten vizsgáztak általános kitűnőre, hárman pedig jelesre. A nyolcadikosok közül — huszonegyen voltak — négy a kitűnő és öt a jeles. A negyvenöt általános iskolás közül tehát mintegy negyven százalék lett kitűnő- és jelesrendű. És ami még meglepőbb, nem a fiatalabbak érték el a legjobb tanulmányi eredményeket, hanem idősebb, családos asszonyok, férfiak. — A központi bizottságnak a munkásosztállyal kapcsolatos egyes feladatokról hozott határozata után kezdtük meg — két évvel ezelőtt — az oktatás megszervezését — mondja Novákné. — Nem számítottunk arra, hogy a dolgozók közt ilyen nagy lesz az érdeklődés. Csak az első jelentkezések indultak nehezen, de aztán egyre többen jelentették be, hogy tanulni akarnak, pótolni azt, amire gyerekkorukban nem volt mód. Az eredmény megérte a fáradságot. Július elNégymillió napi- és hetilap-előfizető Tan hazánkban Az utóbbi években hihetetlen mértékben megnövekedett hazánkban az újságolvasók száma. A postának nagy feladatot jeba, s így jelenleg mintegy négy több mint 13 000 postás fáradozik. millióan járatják házhoz a napi- és hetilapokat. A posta különféle statisztikai Az 1400 hivatásos hírlapáruson kívül több mint ezer reggeli újságkihordó és körülbelül 7000 postás kel fel hajnalban, hogy az újságokat az olvasóhoz juttassa. A fővárosban sok helyen már korán, 5—6 óra között ott van, fél 8—8 óráig azonban minden előfizető megkapja lapját. Vidékre éjjel »újságos vonatokkal«, s külön gépkocsikkal szállítják a sajtó-termékeket, és a napi mennyiségnek csupán 2—3 szű- 668 millió lapot hoztak forga- leg kétszer annyi fogy el, mint zaléka kerül egynapos késéssel a lent, hogy a különböző sajtóte.- a(jatáiból kitűnik, hogy a legke- mekeket kellő időben eljuttassa resettebt> újság'a Népszabadság, az olvasókhoz. Ezzel kapcsolat- a Nök Lapja, a Szabad FÖW, va_ ban a posta vezengazgatosag iam;nt a Rádió és Televízió új- Hirlap Osztályán elmondottak, hogy hazánkban mintegy hatszáz s' újsági folyóirat, heti- és képes- örvendetesen fejlődik a vidéki lap, stb. jelenik meg, amelyből lakosság igénye, egyre _ többféle mintegy háromszázötvenet a pos- újságot keresnek és vásárolnak ta terjeszt. A múlt évben például falun. A Szabad Föld-bői jelenlomba, amelyből mindössze egy három évvel ezelőtt. Amióta a százalék maradt vissza, szemben posta vette át a hírlapterjesztést a néhány évvel ezelőtti 20 szá- — az ország minden lakott he- zalékkal. Az idén fél év alatt lyére rendszeresen eljutnak a több mint 350 millió különféle hírlapok, s míg régebben egy- újság fogyott el. A rendszeres egy községbe csupán 5—6 féle olvasás iránti igényt bizonyítja, újság járt, most 30—40 félét hor- hogy egyre több az újság-előfize- óanak szét a postások. Sokat tett a posta a lapterjesztésért, s azért, hogy minden előfizető kellő időben juthasson hozzá kedvelt lapjához, ennek érdekében távoleső településeken lakó olvasóhoz. Minden évben külön gondot fordít a posta arra, hogy az otthonuktól távol üdülők is pontosan megkapják újságjaikat. Naponként mintegy 90 000 Nép szabadságot, 36 000 Népszavát, 16 000 Magyar Nemzetet és 13 000 Népsportot kézbesítenek a postások az üdülők címére. sején szabályszerű »ballagást« rendeztünk a végzett nyolcadikosoknak. A dolgozók valóságos ünneplésben részesítették, piros szekfűvel köszöntötték a tanáraik vezetésével »ballagó« felnőtt iskolásokat. NO, DE MARADJUNK az indítóokok keresésénél. Kertész Jó- zsefnét, ezt az alacsonytermetű, szőke asszonyt a felvetőnél találom. Egyike azoknak, akik most végezték — mégpedig kitűnő eredménnyel — az ötödik-hatodik osztályt. — Tudja, gondolkodtam, hogy belevágjak-e, amikor Szigl Vince bizalmi megkérdezte, volna-e kedvem az általános iskolát elvégezni? Három gyermekem van, otthon van beteg édesanyám is. Férjem pedig — aki katonatiszt — távol van. — Hány osztályt végzett annakidején? — Első polgáriba jártam, amikor Budapestről leköltöztünk ide, Tolnára Itt aztán nem jártam tovább. — Nem okozott túlzott megterhelést a tanulás? — Hát, bizony nem könnyű. Igaz, a gyerekek is segítenek otthon a háztartási munkában, meg aztán otthon már megvalósítottuk a háztartás gépesítését, de azért nehéz beosztani úgy az időt, hogy mindenre jusson. Hogy miért vállaltam az iskolát? — Gyerekeim tanulnak. Józsi, a nagyobbik, textilipari technikumba jár. A tizenegy éves Ottó és a kilenc éves Ella itt jár általánosba. Hogyan segítsek nekik a tanulásban, ha magam is csak öt osztályt végeztem. — Nekik is segít? — Hát, a segítség inkább kölcsönös. Előfordul, hogy én kérdezek meg tőlük Valamit. — Melyik a legkedvesebb tantárgya? — A magyar. A vizsgán a Toldiból feleltem, egy kis szerencsém volt, hogjr ezt a tételt kaptam, mert nem az iskolában ismertem meg. Szép kis könyvtárunk van otthon, a kétszáz könyv között ott van a Toldi is. Családunkban a fő ajándéktárgy a könyv. De úgy látszik, nemcsak a magyart szereti a negyvenéves mun- lrásasszony, hiszen jelesre vizsgázott mindén tárgyból. — Mi, asszonyok, voltunk végig a legszorgalmasabbak. Egyszer sem hiányoztunk, mindig pontosan felkészültünk Meg akartuk mutatni a fiatalabbaknak, hogyan kell tanulni. Úgy érzem, sikerült. Idetartozik az is, hogy Ker- tészné. amikor gyermekkorában iskolába járt, nem tartozott a jo tanulók közé. Általában közepes eredményt ért el. Most pedig, amikor ledolgozza a nyolc órát, utána — hetenként kétszer — négytől nyolcig az iskolapadban ül, sőt, volt úgy is, hogy hattól kettőig dolgozott, kettőtől négyig meós-tanfolyamon vett részt, utána jött az általános iskola, nyolckor került haza. És munkáját is példásan végzi, egvszer már megkapta a Kiváló dolgozó oklevelet, jó munkájáért. Azért csak egyszer, mert közben meós is volt egy ideig, ott nem mérhető úgy a teljesítmény, hogy versenyjutalom járna érte. NÖ AZ IGÉNY a munkásokban — a fiatalokban, idősebbekben egyaránt — a művelődésre, tanulásra. És ma megvan a lehetőség ez igények kielégítésére. Ez a »titka« a • selyemgyári eredményeknek. .1. J. — Cséplési versenyt indítottak a dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezet cséplő brigádjai. A versenyt az nyeri meg, amelyik á legmagasabb napi teljesítményt éri el. A csáplés befejezésével értékelik a versenyt • és a győztes csapatnak jutalmat adnak.
