Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-23 / 172. szám

1961. július 23. TOLNA MEGYE! NÉPÚJSÁG GYERMEKEKNEK Két igaz történet Kedves gyerekek, ma nem mesét mondunk nektek. Re­méljük. nem haragusztok meg ezért. De kárpótlásul két igaz történetet mondok el. Körül­belül negyven éve történt meg. Hát figyeljetek, hallgassátok meg a két igaz történetet, s ha tetszett, írjátok meg. Meg azt is. hogy a jövőben miről sze­retnétek olvasni. * Történt egyszer, hogy Mihály bácsi, az öreg juhász nem me­hetett ki a nyájjal, mert a gróf ispánja berendelte számadásra, így hát Marcira maradt az őr­zés. No. meg a Pulira persze, a hűséges segítőtársra. Ez a Marci lehetett olyan ti­zenkét éves forma lgényke. De ő nem járhatott ám iskolába, mint ti, pedig nagyon szeretett volna tanulni. De hát nem le­hetett, mert kellett ä kereső abban a nagy szegénységben. Marci tehát ment a nyáj után. Napközben nem történt semmi különösebb. Estefelé azonban nagy baj történt. Az egyik anyabirka gödörbe esett. Eltört a két hátsó lába. Hej, nagyon megijedt Marci! Mi lesz most? A gróf haragjában elkergeti apját is, meg őt is! Akkor aztán éhen is halhatnak. Gondolkodott. gondolkodott, mitévő legyen most már? Hát addig-addig törte a fejét, míg csak meg nem szólalt. Akkor azt mondta: — Hát a baj már megtörtént. A birka nem áll négy lábra, ez is biztos. Legokosabb lesz. ha leölöm. így legalább húsunk is lesz, meg bundánk is. Csak a gróf meg ne tudja. De hiszen van őneki elég! — nyugtatta meg magát. — Nekünk meg semmi. Hát Marci bizony csak késő este mert hazamenni, ne­hogy valaki meglássa a birka­bőrt, amit hazavitt. — Jó estét, édesapám! — Jó estét, édes fiam! — fo­gadta az apja. Mikor elmondta Marci a történteket, elővette pipáját, megtömte. Rágyújtott. Egyet pöffentett. Aztán így szólt elszomorodva: Ügyeskedjünk ! SZAPPANBUBORÉKOK A buborékkal való játékra, azt hisszük, nem kell senkit tanítani, mindenki fújt már a végén bevá­gott és felhajtogatott szalmaszá­lon át szép. színes szappanbubo­rékot a levegőbe. Csak egy tanácsot akarunk ad­ni. Mosó-, s ne mosdószappant oldjatok fel. EGYEDÜL — Fogadjunk, hogy ha akarom, nem tudod egyedül levetni a ka- | velem együtt vetette le a kabá- bátodat. ' tót­A kutya, a macska és az egerek (Észt népmese) Ha valaki állja a fogadást, ak­kor azt mondom neki: — Tessék, próbáld meg! Egy. kettő, három! Az illető kezdi levetni a kabát­ját (örömmel állapítja meg. hogy sikeresen), de ugyanakkor én is levetem az én kabátomat. így tehát elvesztette a foga­dást, mert nem egyedül, hanem Bizonyára kevesen tudjátok, hogy miért haragszik a kutya a macskára, avagy miért üldözi a macska az egereket. Figyeljetek ide, elmesélem. Sok-sokezer évvel ezelőtt tör tént, amikor a naptár csinálok még nem is számozták az éveket, a napokat is csak szerdáig ismer ték. Akkoriban kezdték az embe­rek háziállatokká szelídíteni a vadállatokat: a tehenet, a lovat, a szárnyasokat az időtől kezdve tenyésztették, hogy könnyebbé tegyék az életüket. A kutya és a macska csak húsért akartak szolgálni gazdá­juknak. Sokáig egyezkedtek, a gazdának sehogyan sem tetszett a dolog, végül is megalkudtak: a kutya és a macska napjában egy­szer húst kap. Erről egy szerző­dést csináltak, annak rendje és módja szerint alá is kaparták ne­vüket, majd így szólt a macska: — Felviszem a padlásra, elrej­tem ezt a hivatalos okmányt. El is dugta a gerenda alá. A kutya és a macska a szerző­dés értelmében megkezdték szol­gálatukat a gazdánál, s elérkez­vén az ebédidő, kérték a kialku­dott húsadagot. — No, hol is az a szerződés? — szólt a gazda, s a macska már ugrott is, megnyalta öt szál ba­juszát, szinte már szájában érez­te a finom, illatos falatokat. — Uramisten! — sikoltott fel Tudjátok-e 1. Ki nevezte Széchenyit a „legnagyobb magyar”-nak? 2. Hány tagból áll egy futball­csapat? 3. India melyik világrészben van? A legutóbbi „Tudjátok-e?” kér­dések megfejtései: 1. Edison. 2. Gutenberg. 3. Berlin. a cica és belesápadt, látván a szerződés állapotát. Képzeljétek el, az egerek úgy szétrágták a papirost, hogy abból még a leg­okosabb ember sem tudott volna egy értelmes mondatot kiolvasni. Húst nem kaptak, s ezért a kutya a macskát okozta: követel­te, hogy teremtse elő a szerző­dést. Megkezdődött a kutya— macska háború. Attól a naptól kezdve a kutya a legelkeseredet- tebb ellensége lett a macskának. A macska pedig, bánatában és mérgében, megkezdte hajtóvadá­szatát az egerek ellen. Nos, már tudjátok, hogy miért kergeti Bodri a Cirmost az ud­varon és, hogy Cirmos miért le­selkedik órák hosszat az egérlyuk előtt. Fordította: Ténagy Sándor — Na, édes fiam. egy birká­jával kevesebb van a grófnak, de két földönfutójával meg több a nagyvilágnak. * Ez a másik történet meg így szól: Pista, a kis cselédgyerek, aki egy kezén meg tudta volna számolni, hányszor lakott jól életében, mindig ezt hajtogat­ta: — Édesanyám! Mikor süt már pogácsát? Édesanyám! Süssön nekem már egyszer po­gácsát! Hej. sütött is volna a szegény asszony, de hát semmijük se volt. Semmiből meg nagyon ne­héz valamit csinálni. így hát nem ettek pogácsát. Csak gon­dolatban. Meg álmukban. Fő­leg a Pista gyerek. Mert ő min­den éjjel pogácsával álmodott. Másnap, amikor felébredt, újra elkezdte: — Édesanyám, lelkem, süssön nekem pogácsát! És akkor így szólt a szegény asszony, megcsókolva az ő Pis­ta fiát: — Hej. édes fiam! Sütnék én De sütök is. lelkem, ne búsulj. Akkor, ha úgy lesz lisztünk, mint ahogy zsírunk nincs, mert tudod, ha ez a kettő meglesz, akkor tepsit a szomszédtól is kapnánk kölcsön. Kelemen Zoltán CÁ tűffaC Udvarunkon, gipszből öntve, álldogál egy pici törpe; aki látja, megcsodálja: tulipiros a kabátja, sapkája szép hupikék, hófehér a szakálla, jajvörös a csizmája, gyönyörű hát valóba, — kár, hogy letört az orra. FÜRTÖS GUSZTÁV HÁZ HÁZ SZOKÁS SZOKÁS — A legutóbbi „Törd a fejed!” rejtvényünk megfejtései: 1. Csapnivaló rossz. 2. Zárva. A mi kilencszáz éves ifjú kisvárosunk (Szín: Egy kisváros, amely ott medre fölött új lakónegyed terül el, ahol a Dunán átterpesz- épült, meg beljebb is egy új ház. kedő Alföld összeölelkezik a Aztán egy új tér. A parkra rá dombvidékkel, hét halom tövé- sem lehet ismerni. Maholnap fel­ben s egy kissé rájuk épülve is, veheti a város a »-Virágos Szek- régi és új házaival. Falusias és szárd« nevet. Csak a gimnázium, városias egyszersmind. A megye- meg a bank között ne tátongana székhely előkelő rangját viseli slz az üres telek. S hadd panasz­nem kis büszkeséggel. kod jam én is:- Lakás kellene, Szekszárd. hogy ne utazzak naponta negy­Történik napjainkban, egy rop- ven kilométert. No, no, persze, pant változást szülő korban. De hogy van hol laknom, de a ké- úgy megy végbe ez a változás, nyelem, az mégis csak kénye- hogy szinte fel sem tűnik, mert lem. mindennapjaink megszokottjává NARRÁTOR: vált már, hogy haladunk hetmér- a? idő rövid, ne vegyük el a földes léptekkel előre, itt Szék- szót a többiektől. Kérem a kö- szárdon is — a szocializmus irá- vetkezőt. nyában. » tanár­Egyetlen szereplő van mindvé- ,, .. ... ' , , , gig a színen: a Narrátor (az új- felszeg mozdulatot tesz. ságiró) - mivel hogy így divat a 0 bátorító intésre bele­modern színdarabokban, enélkül . , , ,, , nem kerek a színpad deszkáira ,^mit en panasznak mondhat- merészkedö mű -, a többi sze- aek- annak voltaképp örülök. replök megjelennek, elmondják Mennyi a ^erek,az iskolákban? ^ ’ A három középiskolában több. mondanivalójukat, s eltűnnek, hogy tovább csinálják a város történelmét. Nevük sincs, csupán mint ezer. És a felnőttek, akik tanulnak. Esti oktatás, levelező egy-egy kiragadott alak vala- oktatas- „van m munka, kerem mennyi: ők a szekszárdiak. Kü- ?sak ^ozze az ember. De hat lön-külön és együttesen. Mielőtt birkózunk birkózunk S úgy hal- felmegy a függöny, hogy láttatni Jom: rövidesen elkezdik meg egy engedje a díszletül szolgáló egyik, ^zfPiskola építését. Ipari gim- mondjuk a Széchenyi utcát, ott nazlljm z" Maholnap ískolava- áll a Narrátor és beszél.) rossa Jahk Szekszárd. Pana­szom? Kévés a szórakozási lehe- NARRÁTOR- tőség. Nem kocsmára gondolok. ... . Hanem lehetne több színielőadás, Mindjárt felmegy a függöny és és a mozi... már az is ráférne a megjelenik onok előtt egy kisva- városra, egy korszerű mozi. Mert ros, kilencszáz esztendős múlttal e2 a vállán és olyan fiatalosan, mint- »4Dditod. ha most rakták volna le az első ° , . _ , hóz alapköveit. Mintha táncra 4 Köszönöm kerem. Folytassa perdülne egy vén, s lepipálná az ta an másvalaki, ifjakat fiatalosságával. így élünk, EGY PARASZTEMBER: mérgelődünk, ha lassan megy va- (helyesebben ma már termelőszö- lami, s aztán hitetlenkedünk is vetkezeti gazda): minden ígéreten, de amikor ígér- Megértem az ötven évet, de az ve, vagy anélkül valósággá válik igaz, hogy egyvégtében nem valami, örülünk, mint a gyermek épült annyit a város, mint most, új játékának. Pedig nem is játék pár esztendő alatt. Csak a fiata- ez, ez az élet — s ennek igazán lókkal nem tudok kibékülni. A lehet örülni. De miért én beszé- fiamnak tavaly vettünk egy mo- lek, ha van mondanivalójuk, tort, a lányom meg most zongo- mondják el a szekszárdiak. Te- ráért kínoz. Meg úgy öltöznek, hát következzék, aki úgyszólván mint valamikor a szolgabíró gye- mindenkit ismer... (Egy hang rekei. Csak győzze az ember belülről: »De mennyire, hogy is- pénzzel. S a mezőgazdasághoz mer1« — és megjelenik.) A POSTÁS: bizony nem sok kedvük van. A leány még csak..., de a gyerek el- _ . , ment az iparba. Igaz, hozza a De mennyire, hogy ismerem! pénzt, de a földet is meg kell Mit mondjak, jót? Rosszat? Eb- dolgozni. bői is, abból is akad. A pana­szokkal kezdem, mert panaszkod- . . , ni valamennyien szeretünk. Te- m0NNAN ÉRKEZETT® °* hát. Én az alsóvárost járom, nap- , RKEZETT. ról-napra. Mi tagadás, most már 'Ff?0*’ hanem könnyebb az utam, akkor is, ha keTetlenul megszólal): esik az eső, mert sok a köves út. De miért csak fél hosszát kövez­(Közben belép valaki, a Narrá­Tudom, hogy itt most a szek­szárdiaké a szó, én meg Bonyhá­ALTATÄS a műtőben — Tetszik tudni, eialvás előtt mindig olvasni szoktam... ték le a Wesselényi utcának, meg ^i vagyok, de ha már itt járok, a Honvéd utcának. Miért olyan hadd mondjam el a véleménye- lassan készül a Csokonai utca, met- Város ez már, kérem, igazi meg az Arany János utca. Miért város. Alig ismer rá az ember, a kórházig világít neonfény? Hanem, hallják, ilyen poros vá- iny utcában miért csak az rost még ugyancsak nem láttam. ennyi levelet az emberek, SZ^P házakat tudtak építeni, ___„én meg nem győzöm horda- parkot csinálni, nagyobb n i a nyugdíjakat. Hogy dicseked- tisztaságot is csinálhatnának, jek is? Hát azon kell kezdenem, NARRÁTOR: hogy egy sereg utcát lekövez- Az idő elszaladt, a többiektől tek.. . Hogy ezt már elmondtam már meg kell vonni a szót. Ha a panaszaimban? Akkor vissza megengedik, összefoglalóul csak az egész, vegyék azokat dicsek- annyit: Fejlődünk, városiaso- vésnek. Ha meg néha akad még dunk, szépülnek is utcáink. De hiba, hát istenem, a világot sem mindig hajlamosak vagyuna egy lehetett egy nap alatt összetákol- kicsit arra, hogy várjuk a mese- ni, majd elkészül, ami még vissza beli sültgalamb szánkba-röppe- van. Majd elfelejtettem: a múlt nését. Mennyi, de mennyi min- héten kaptam új lakást. Két szó- dent tudnánk még tenni, ha a ba, összkomfort. Éppen ideje, lakosság az eddigieknél sokkal adhatták volna előbb is. NARRÁTOR: jobban összefogna. S ha a város tisztasága sok kívánnivalót hagy Köszönöm, ennyi elég. M pos- ^nkr?’ ellfsorban^mKa- M el> A Valt0ZatoMág kedveért gunk tehetünk róla. Ha lassan las most valaki, aki nem Szekszár­, , .. , _„_ . . megy az út- és járdaépítés, nem V- zÍk-1 ’ - U Ig,y szo.mszéxd tudnánk több társadalmi műn­K Kék! d0lg°*ni- Ké~ kát adni? És tovább, miért (Szavaira előjön mögül a...) BEJÁRÓ: színfalak s°rolja™; Száz szónak is egy a szmjaiaK vegej jaiencszáz éves lett S2Ű_ kebb hazánk, és csodálatoskép­pen fiatalabb, mint valaha, bár­Igen. Tíz év óta reggel be, este mikor. S napról-napra fiatalabb haza. Mindig vonattal. Ha nem lesz. Ha magunk is úgy akarjuk. járnék minden nap, hanem ki hagytam volna egy-két évet, is- tenúgyse, talán be sem találnék. A fasor mentén, a Séd egykori Ezzel egyelőre eresszük le a függönyt. LETENYEI GYÖRGY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents