Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-19 / 168. szám
4 TOOTS MEGYE! OT7PÜJSSÖ 1961. július 19, Ormos Gerő: Lina néni és a televízió Ez megint olyan elmesélni- át és Lina néni máris kiadja a leányka.,. Meg aztán tovább, való, hogy semmi pénzért se parancsot, hogy tojást süssön ahogyan mutogatják, meg benekem. Kevés az időm, a másik vonattal vissza kell utaznom a városba, hát igyekszem valamiképpen ráfordítani a szót a ... ___=. ___o .................. m eg ahogyan jön, televízióra. Erre igen jó alka- iszen Vinczéék le is feküsznek melegében papírra lomnak kínálkozik, hogy Lina te féleszű, te! néni megkérdi szokása szerint, hagynám benne a toliamban Van úgy az íróféle olykor, hogy egyik-másik témáját hetekig- hónapokig, sőt esztendőkig hordozza, formálja magában; a harmadik azonmód, kívánkozik, s akkor hiába más munka, más lekötöttség, csak megszületik az elbeszélés, néhány nappal utóbb pedig már az olvasó elé is kerül. így jártam én most1 Lina néninek ezzel a televíziós dolgával. A napokban azt írja Tera néném, hogy adjon az isten erőt, egészséget, ők hála a mindenhatónak jól vannak, Lina néni egészségével sincs semmi baj, csak az a hiba, hogy esténként elmaradozik az utóbbi napokban, méghozzá a televízió végett, mert azt még nem is tudom, hogy Vinczéék vetszélnek. — Ott kuksolna, akár éjfélig — kottyan bele Tera néném. — Te csak hallgass! — inti le. — Éjfélig! Még mit nem! hogyan szcigál az egészségem mostanában. — Elég gyengén — mondom. — Igen keveset alszom. — Persze, sietsz bekapcsolódni. A városi élet! A sok ide- oda csavargás, az veszi el az időt az alvástól! — Nem az — mondom jó számítással. — Keveset csavargók én Lina néni. Hanem a televízió, Fölkapja a fejét, millió ránca egyszerre táncol az arcán. — Micsodát mondtál? — A televízió — ismétlem. Most már az furdalja az oldalamat, megjegyzett-e magának valamit a műsorokból az öreg Lina; hát megkérdem. — Aztán mi tetszett eddig a legjobban, Lina néni. — Hogy mi tetszett? — csippenti össze alsóajkát a tömpe ujjaival. — Megállj csak, hogyan is mondják azt? Tera, énnekem már bizony kiment a fejemből. — Nem tudom én, mire gondol maga — morog Tera. — Arra a mifenére, no! — türelmetlenkedik —, améken az a leányka olyan szívfájdítek a múlt héten, s amióta Amiatt alszom keveset, Lina tóján dalolt a legénye végett..; megvan, azóta Lina nénit hat néni. ökörrel se lehet megtartani — Hallod, Tera? — kiált ki odahaza. Azért megírja a to- a konyhába. — Sanyink is vábbiakban, hogy Jani sógor odavan azért a ménkű televí- elmesélte teneked az aratás zióért! után való kalászböngészést, Tera odalép a küszöbre, azt meg aztán, hogy te csúffá tét- se mondja bá, csak néz ben- ted a népek előtt; igen nagyon nünket és kacsint egyet felém. haragszik, hát legjobban ten- — Vinczééknek is van ám!— .... __..................... n éd, kedves Sanyink, ha szép- mondja gyerekes örömmel Lina' nek” olyan magas kalapja volt szerével leugranál mihozzánk, néni. — Vettek! Sok pénzbe a fejin megmondanád neki, hogy nem került, de hogy az milyen mirossz szándékkal tetted te se, csodás, hallod!? — Menjen már! — neveti el magát Tera néném. — Anyám nem tudja kimondani, hogy opera. — Az no! — örül meg Lina néni. — Az tetszett énnekem igen-igen nagyon! Meg a leeé- nye, annak is jó volt a nótája. Meg az öregebbiknek is, akimeg a sógor se, mert naponta tízszer is emlegeti. Na, mondom, erre lefutok hozzájuk! Poros a falu éktelenül, búzaillatú ez a por, akármennyire megüli is az ember torkát. Nagy a melegség is, mondja Ács .Janika, akivel az állomásról együtt ballagunk befelé, s hogy lassan elapad a ludak tava is, a kukorica meg be- pödri kínjában a levelét. — Hallom, hogy Vinczéék televíziót vettek — állítom meg nagy beszédébeh á legénykét. — Vettek ám! Már fönt van az antennája is a háztetőn, aztán annyi képet mutat, hogy azt ki se lehet mondani, hallja! Tudom, hogy nem ez az egyetlen televízió a faluban: vett már a »Petőfi« egyet a kultúrterembe, van a tanács- titkárnak, a doktornak is, de, hogy Vincze Andris, egyszerű szövetkezeti dolgozó hatezer forintot szánt rá, az mégiscsak figyelemreméltó. Ezen elmélkedve, s fél-félmondattal megfelelve Ácsák fiának is, odaérek Lina néniékhez. Tera nénémet nem találom otthon, üres az udvar, hatnyolc tyúk veri a port a fal mellett, a kútnál kis faragott vályúból szép növendékkacsák virityelik a vizet Lina néni a konyhában üldögél, szundikálhatott, mert első hallásra nemhogy a köszönésemet nem hallja, de amint eszmél, a hangomat sem ismeri meg. Mikor aztán megmondom, ki vagyok, fel akar állni a zsámolykáról, alig tudom lebeszélni erről. — No, te! — mondja, amint . megnyugszik —, szólj ki Terának, hozzon ide széket, mert nem szeretek így fölnézni senkire. Nyugtatom, hogy távolabb állok valamivel, aztán mást gondolok; széket hozok a szobából, , de mire kiérek vele, Lina néni jön már felém. — Maradj, maradj! Leülünk odabent. Még mit nem!? Vendég vagy te. Városi vendée. Még utóbb azt is megírnád, hogy Lina néninél a konyhában ültünk le, a baromfi-piszok közé. Mert bejárnak, tudhatod; én elszundítok, Tera a fene tudja hol kószál, aztán azt tesznek körülöttem, ami jól esik nekik. Bemegyünk a szobába, elhe lyezkedünk, eközben megérkezik Tera néném, szabadkozik Látta már talán, Lina néni? — kérdem — Én-e? — fordul még jobban az ajtó felé. — Hallottad ezt Tera?! Hogy én láttam-e! — Iszen gyönge a szeme — mondom csendesen. — Az enyim? Mit szólsz hozzá Tera!? — Elég gyönge — felel félénken. Lina néni csak legyint feléje a csöpo, görbe kezével. — Eredj innen! — mondja erélyesen. — Kell ahhoz erős szem? Te. te, te élhetetlen! Hátradőlök a széken, a bajszom helyét piszkálgatom, hogy eltakarjam a mosolygásomat és kérdem: — Aztán, mit néz legszívesebben Lina néni? — Én-e? — fészkelőéi k a széken, mint a tojó tyúk. — Hát amikor eléáll az. a szén És mesélni kezdi. mit. látott, de Tera beleszól négy-öt mondat után. — Úgy ám. azt hiszi. Sanyink nem tudja, mi az? — Jól van! — szól rá erélyesen. — Ha tudja, hát tudja! Csak mesélheti az. ember! Az igen nagyon tetszett énnekem. Meg a muzsikák, a beszédek, ok»s emberek azok. hallod! Kis ideic erről bee »«s. még, elkérdezgeti, hoev ismerem-e azokat, akiket esténként lát a televízióban, s egészen elkedvetlenedik. hogv bizony én ki se mozdulok a kis városkámból, csak név szerint tudok róluk. — Mert tiszteltetném őket — magyarázza —. s mintha a nyomtatott műsorból olvasná, azt sorolja élénkem hogy mit lát maid ma este ha Vinczéék elküldik érte a Katica leányt, hogy jöhet már a szomszédba, televíziót nézni. Az elmúlt napokban egy kis csoport bandukolt Dunaföldvár egyik történelmi kis utcáján. Szépen párban haladtak, halkan WCOWnVÍ/ASW/WM\WVS%««V\WfHUW/«/HÍÍW/AnWW-//VVruWWJSWVWWlVJ'/VJ szocialista brigádok és a művelődés Az üzemekben kialakult új dozását. Állják szavukat. Ugyanlégkör, új szellem, az hogy a ez a brigád megfegyelmezte egy dolgozók helyeslik a párt politi- fegyelmezetlen tagját, egy má- káját, s nem kis mértékben az, silc brigád tag pedig, aki azelőtt hogy állandóan változik fejlődik hallani som akart a továbbtanu- a dolgozók tudata — hozta létre lásról, mór elvégezte az általá- a szocialista brigádokat, imint a nos iskolát. A cipőgyári Tóth termelés növeléséért folyó ver- brigád valamennyi tagja részt ' seny egyik formáját. De hiba len- vesz „A szakma ifjú mestere” ne egyoldalúan, csak a termelés tanfolyamon. Statisztikai kimu- növelésére irányuló tevékenysé- tatások szerint az üzemben a get látni. A szocialista brigádok, szocialistabrigád-mozgalom kiszé- vagy azok a brigádok, amelyek lesedése óla növekedett az olva- harcolnak a szocialista cím elnye sás, a különböző politikai és is- réséért a termelési eredmények meretterjesztő eladások hallgatói- közvetlen növelésén túl, más célo- nak száma. Hasonló a helyzet a kát is tűztek maguk elé. Tolnai Textilgyárban Sáth Sándor brigádjánál. .Céljuk gyarapítani szakmai és általános műveltségüket, politi- Nehéz lenne felmérni, számkai tájékozottságukat. Baráti, elv- szerűen mennyien és imit olvas- társi segítséget nyújtanak egy- nak a brigádok tagjai közül, any- másnak és azoknak is, akik nem nyi bizonyos, hogy a szakszerve- tagjaj a brigádnak. Hiszen a ver- zetek megyei tanácsa által a bri- seny nem mindenáron való cél- gádokhoz eljuttatott könyvkataló- ja, hogy a brigád győzzön, ha- gust, amely bizonyos műveket einem a fő cél az egész üzem tér- olvasásra ajánl, nagy örömmel melésének, az üzem valameny- fogadták, s ma már a könyvtá- nyi dolgozója műveltségi színvo- rak kimutatása tanúsítja a meg- nalának emelése. növekedett olvasási kedvet. Mindinkább általános szokássá válik Két éves múltra tekint vissza a közös mozilátogatás, sőt néme- megyénkben a szocialistabri- lyik filmet meg is vitatják a gád-mozgalom és a művelődés, a brigád tagjai. Ugyanez vonatko- kultúra területén is számottevő zik az újságolvasásra is. Közös eredményeket ért el. Eddig 27 színházlátogatásról nem beszél- brigád nverte el 321 taggal a hetünk, hiszen a községben rendmegtisztelő szocialista címet, s további közel kétszáz versenyez érte. Ezek az emberek azt tűzték ki célul maguk elé, hogy szocialista ember módján dolgoznak, élnek. szeres színielőadások nincsenek. A szocialista brigádok a szocialista embertípus kialakításának eszközei. A magasabb termelési eredményért harcoló, műveltségét, állandóan emelő, egymást segítő Jó az összhang a termelés és ember kiformálásának eszközei; a művelődés között a Tolnai c W(RKK , „„„ . . , , Textilgvárban és a Bonyhádi Ci- S legtöbb helyen meg is felelnőavárban működő szocialista nek a kitűzött célnak a szociális- brigádoknál. Tolnán náldául az ta címért küzdő brigádok, egyik selvemgvári brigád elvállalta egy elaggott házaspár gon- (-el) Kilencven éves tanító nénit ünnepeltek Dunaföldváron „ Valami jó könyvet kérek !“ öreg néni nyit be a bonyhádi Van is vásárló bőven — egy- nagy könyvvásárlási igény miatt könyvesboltba: másnak adják a kilincset. meg kellett szervezni a könyvek — Kedvesem, adjon valami jó Tulajdonképpen a könyvesbolt- bizományi árusítását. A Cipőkönyvet. Ha lehetne, akkor olcsó ról írok, és mégis, hogy kerül gyárban, a Zománcgyárban és a legyen. Tudja, én már nyugdíjas ide a rádió, a ruha és az edény ktsz-nél körülbelül 7—8000 forint vagyok és nem sok a pénzem. — ez mindjárt kiderül. A jól ke- értékű könyvet adtak el a hónap Két fiatal kamasz rádió-szak- reső bonyhádiak egymásnak ad- első két hetében, könyvet keres. ják a kilincset az iparcikk- és Az Aranykönyvtár sorozat előEgy vállas férfi így kezdi: élelmiszer-boltokban, de nemcsak fizetőinek több mint a fele mun— A keresztfiamnak szeretnék ott. Hanem a könyvesboltban is. kásember. Az Uj Magyar Lexivalami ajándékot venni születés- Tehát az embereket nemcsak az kont az első alkalommal többnapjára. Ajánljon néhány jó if- új ruha, a levesestül érdekli, ha- nyíre orvosok, pedagógusok fi- júsági regényt. nem a könyv is. zették elő, s csak néhány rminimé, egy másik érdeklődő: — Most uborkaszezon van — kás. A második' alkalommal vi— Kérem, szeretném előjegyez- mondja Zodoma Józsefné, a köny szont már az előfizetők 90 szá- tetni a Milliók Könyve sorozatot, vesbolt eladója — július mindig zaléka munkás volt. Vesznek még fel előjegyzéseket? ilyen. A hónap első felében ezért Megszokott dolog, hogy egy új Pár perc múlva szakácskönyv csak 42 000 forint volt a forgal- könyvnek még csak a híre érke- iránt érdeklődik egy fiatalasz- műnk. Máskor több szokott len- Zet.t el Bonyhádra, de már kere- szony. ni. _ sik, szeretnék megvásárolni. Igen A könyvesbolt ott található a Sokáig beszélgettünk, s a fő érdekes választ kaptam arra a község központjában. A történe- téma az volt, hogy tulajdonkép- kérdésre, hogy milyen könyvek téröl csak annyit, hogy körűibe- pen kik is a vevők. Noha figyel- iré.nt van nagy érdeklődés. lül 12 éve létesítették. Szinte ez- tem a könyvvásárlók külsejét, de _ _ , , _ _ ,, , z el kezdték az üzlethálózat kor- abból nem sokat tudtam megád- embe ~,c- a nagy zeneszerzők szerusiteset Bonyhadon. Ez pedig lapítani, hiszen manapsag a kul- életreaénvét ugyancsak becsületére válik, az ső nem árulja el, hogy valaki 0 y ' , .. . »illetékes« szervnek. Jó érzékkel munkás, vagy értelmiségi. Zo- Ennek pedig egyebek kozott az terveztek, s belátták, hogy a kul- doma Józsefné viszont évek óta a magyarazata, hogy Bonyhadon túra terjesztésének is van leg- dolgozik itt, s a törzs-vevőket mostanában fellendülőben van a alább olyan jelentősége, mint a névről is ismeri. zenei elet. Rendszeres szakoktasarki fűszer- és csemegeüzletnek. Nos, hát kik is a vevők? Erre tas folyik, s így faluszerte no a Ha kereskedelmi szemszögből talán úgy tudnék pontos választ komoly zene becsülete. Solcan pe- nézzük Bonyhádot, akkor ez a adni, ha felsorolnám az összes ftg .ezz.el közelebb igyekeznek község a korszerű üzlethálózaté- foglalkozási kategóriákat: mun- kerülni a komoly zene megértéről nevezetes. Alig tudják olyan kás, paraszt, értelmiségi és egyéb, scher. ütemben fejleszteni, korszerűsí- Ismeretlen tehát a régi gyakor- Amit láttam, hallottam a bony- teni az üzleteket, hogy a növekvő lat, hogy vannak szellemi foglal- hádi könyvesboltban, külsőre igényeket kielégíthessék. Fényes kozásúak, akik könyveket olvas- szürke, hétköznapi és megszokott rádió- és televízió-szaküzlet új nak és vannak »melósok«, akik jelenség. A tartalmát tekintve vi- rendszerű üveg-, edénybolt várja számára a nyomtatott betű, a szont kultúrforradalom a javá- a vásárlókat. A ruhásboltok sem könyv nem elérhető. ból. hogy csak a szomszédba futott I amolyan régi, falusi »kócerájok«. Bonyhádon, a gyárakban a. BODA FERENC beszélgettek, mint ahogy a jó iskolásokhoz illik. Egy régen ősz- becsavarodott bácsi tortát vitt, egy néni csokrot, egy másik dísz- táiat, kristályvázát, kölnit. Hajlott hátukat egyenesre erőltették; s egy kapunál tanakodva álltak meg. Ki lépjen be elsőnek? Mivel kezdjék? Ha egy kis mai elsős akad eléjük, biztosan jó szívvel ad tanácsot: »A verset szép hangosan tessék elmondani bácsi! A tortát meg egészben vigyék be!« Bizony, akik hetven évvel ezelőtt jártak iskolába, nemigen láttak ilyeneket! Mégis nekibátorodva benyitottak, hogy volt drága tanítónőjüket, Névery End- rénét, Emmi nénit köszöntsék születésének 90., s a dunaföldvári iskolához való megválasztásának 70. évfordulóján. Az agg matróna könnyek közt hallgatta Koudella Gyula, volt kartársa üdvözlését. Köszönte a megtiszteltetést. Ez az ünnéplés volt az első életében, mert — mint. mondotta — a 40 évi működés után történt nyugalomba vonulásakor elfeledkeztek róla.. Egyetlen búcsúzó szó nem hangzott el akkor. így ő se mondhatta el emlékeit. Pedig lett volna mit! Azt, hogy mindjárt az első évben 156 kis tanulót kapott egy terembe. Havi fizetése 33 forint 33 krajcár volt. Neki csizmapénz sem járt, ezt csak a homokkülvárosi nevelők kapták. Betegségi, temetési, anyasági segély ismeretlen fogalom volt akkor. így, víg poharazgatós mellett majdnem romantikusnak látszottak ezek a visszaemlékezések, de Emmi néni még most is sóhajtott tőlük. A megjelentek úgy búcsúztak el tőle, hogy ezentúl minden évben meglátogatják jó nevelőjüket július 14-én. Nagy Ilona ny. tanítónő
