Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-17 / 141. szám

1961. június 17. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A tudatformáló munka segítői Hogyan támogatják a kakasát pedagógusok a párt munkáját ÁNem értenek meg A domb tetején épült iskolá­ban, amely a völgyben végighú­zódó falu felett van, szemben a Rák patakkal, tizennyolc peda­gógus tanít. Vegyes összetételű tantestület. Fiatalok és öregek, férfiak és nők, különböző osz­tályból és társadalmi rétegből származók kollektívája, amely sokrétűsége mellett is egy bizo­nyos területen világnézeti síkon egyre egységesebb álláspontot foglal el, s igyekszik tevékeny­ségét a marxista—leninista ideo­lógia szolgálatába állítani. Ter­mészetesen a teljes egység még nem született meg. De aki fej­lődésében nézi a dolgot, aki ösz- szehasonlítja a három évvel előb­bi álláspontokat a mostanival, az a tantestületben végbement po­litikai előrehaladást felmérve bi­zakodva tekinthet a jövő felé. „Kinyilatkoztatás“ helyett gyakorlati munka Vannak, akik egy bizonyos idő eltelte után „kinyilatkoztatást” tesznek, elismerik, hogy nagy és szép ügy az, amelyért harco­lunk, s a szocializmus az egyet­len igaz társadalmi rend. Ugyan­akkor .megállnak a „kinyilatkoz­tatásnál”, a politikai munkától, amely a feladatok megvalósításá­nak gyakorlatát oldja meg, hú­zódoznak. A kakasdi tantestületen belül már évekkel ezelőtt felvették a harcot az efféle magatartás el­len. Az eredmény nem késett. A pedagógusok közül ima hatan végeznek pártmunkát, hárman a KISZ-en belül tevékenykednek, s munkájuk nyomán feltűnően fel- elevenedett az ifjúsági mozga­lom, egy nevelő pedig a népfront­bizottság tagja. Az állandó folyamatos politi­kai munkát végzők száma túlha­lad ia n tantestület ötven százalé­kát. A többi „alkalmi” politikai munkát végez. A megvalósítás­ra váró feladat, hogy a nevelő- testületi kollektíva fejlődésének egy magasabb fokán az „alkal­mi” politikai munkát végzőkből is állandó feladatokkal bíró po­litikai munkások legyenek. I szövetkezeti munkát is segítik Kakasdon mérleg-hiányos ter­melőszövetkezet működik. Ko­moly hiányosságok mutatkoznak a munkafegyelem terén. A ter­melőszövetkezeti tagok jelentős részét alapos politikai nevelőmun­kának kell alávetni annak ér­dekében. hogy a tudatban végbe­menő változásokkal elősegíthessük a gazdasági munka föllendíté­sét. A nevelés leggyakoribb for­mája a házi agitáció, az esti be­szélgetések és a kisgyűlések tar­tása. A pártszervezet megindította a házi agitációt. A viszonylag ki­csiny létszámú pártszervezetnek „külső” segítségre is szüksége van. A termelőszövetkezeti tagok­ból álló pártonkívüli aktíva-há­lózat gyenge, kiépítésének még csak a kezdetén tartanak. Nagy szükség van a pedagógusok ne­velőmunkájára. A tantestület három tagja rendszeresen kijár es­ti agitációra a termelőszövetkeze­ti parasztok közé. Ez azonban kevés. A csúcsmunkák idején több pedagógus politikai, nevelő munkájára lenne szükség. A tan­testületen belül kiadták a jel­szót: A politikai segítségadás fő irányát a termelőszövetkezetre kell összpontosítani. I pedagógusnak is tanulni kell Az élet egyre bonyolultabb feladatok megoldása elé állít bennünket, s a gyakorlat megkö­veteli, hogy szakadatlanul ké­pezzük magunkat. Nem elég a Társadalmi megsegítés, aratási célprémium a mórágyi Rákóczi Tsz-ben A tavaszi csapadékos időjárás kedvezően befolyásolta a móra­gyi Rákóczi Tsz növényeinek fej­lődését is, és a jelek azt mutat­ják, hogy jó termést érnek el a tsz tagjai. Azonban a csapadékos időjárás a gyomoknak is kiválóan kedve­zett. Amikor a tsz vezetői úgy látták, hogy a majdnem min­dennapi esőzés következtében a kapásnövények elgyomosodnak, kéréssel fordultak a helyi szer­vekhez és vállalati megbízottak­hoz. A segítség nem is váratott magára. A Szölőoltvány- és Fa­csemeteforgalmi Vállalat mórágyi telepének, az erdészetnek a dol­gozói két napon keresztül segí­tettek a tsz tagjainak a paprika ültetésében, a napraforgó kapá­lásában. Naponta 130—140-cn is végezték ezt a munkát közösen a tsz tagjaival és mellette arra is jutott erő, hogy a széna na­gyobbik részét boglyákba rakják. Persze a tsz a bedolgozók részé­re a végzett munka arányában juttatást ad. Közeledik az aratás. A tsz-nek több mint 400 hold gabonát kell learatnia, nőm beszélve a borsó és egyéb takarmánynövények ka­szálásáról. A gabona 50 százalé­kát tudja csak a gép levágni, míg a többi aratást kézi erővel kell biztosítani. Erre a munká­ra a tsz és a helyi szervek fel­készültek. A tsz közgyűlése leg­utóbb úgy határozott, hogy az aratásnál természetbeni célpré­miumot biztosít az arató mun­kacsapatok részére abból a ga­bonafajtából, melynek az aratá­sát elvégezték. Minden learatott és keresztbe rakott egy hold ga­bona után 30 kiló gabona illeti meg prémiumként a tagokat a munkaegység-járandóság mellett. Külön premizálják a gén keze­lőit és azokat, akik a kéve ös­szehordását végzik a gépek után. Az aratási rótnrá~':,,,~> sése már most is serkentőleg hat a tsz tagjaira, sőt a bedolgo­zókra is. A tsz vezetősége által számbavett 30 aratópámál már most többre lehet számítani. A tsz vezetői úgy számolnak, hogy az aratást 8—9 nap alatt ezzel az erővel és lendülettel el tud­ják végezni. Lovak András levelező, Mórágy tanítóképző, vagy a pedagógiai főiskola elvégzése. Aki csak is­kolai tanulmányaira támaszkodik,£ az előbb-utóbb lemarad. Az is­kola csak alapot szolgáltat a to­vábbi tanuláshoz. A tantestület vezetője Buda elvtárs, rendkívül nagy gondot fordít a pedagógusok önképzésé re. Hasznos tanácsokkal látja el őket. Buzdít a szépirodalmi mű vek állandó olvasására. Néhány évvel ezelőtt a tantestület dol­gozói közül alig egy-kettőnek volt magánkönyvtára. Most ke­vés kivétellel csaknem mind­egyiknek van Többen megren-t delték a Milliók könyve és azt Aranykönyvtár sorozatot. Azt elmúlt oktatási évben ketten jár-t tak a kakasdi pedagógusok közült a marxista—leninista esti egye-t temre. Az idén újabb két jelent-t kező van. t A tanulás folvtán az idősebb ► oed-ioóCTusok. főleg akik terme-► szettudományos tantárgyakat ta-t nítanak, egyre inkább rádöbben- ► nek. hogy nem szép dolog mate- ► rializmust tanítani és ugyanak- ► kor vasárnaponként templomba j- járni. Az ilyen emberek: vizet ► prédikálnak és bort isznak! Jel-f lemző. hogy az egvlk idős nevelő, J aki fizikát tanít és aki régebben ► csaknem minden vasárnap ► templomba járt. most csak ..sáto-p ros ünnepeken” megv el. Megin-fc gott! A természettudományos £ megállapításokban, amit tanít, £ ma már jobban hisz, mint a£ templomi prédikációkban. Teljest mértékben mégsem szakított f még, de ha nem szakad meg fej-£ lőd^sénck út’a, he türelmes pe-£ velőmunkával segítik a körülöt-£ te élő kommunista pedagógusok, £ Világnézeti előrehaladását, akkor t elkövetkezik az a nap. amikor £ végkép hátat fordít a vallásos^ világnézetnek és az utolsó szála­kat is elmetszi, amelyek a vallás­hoz kötik. t B párt számit rájuk • A párt nagyra értékeli a kakas- S di pedagógusok politikái munka-j ját és számít rájuk a jövőben is.' Hatalmas feladatokat kell meg-’ oldani. A falu népének tudatát, i szocialista tudattá kell formálni.! A pedagógusok, akik az iskola! padjaiban ülő gyermekekből azí új generációt nevelik, sokat te-* hetnek az idősebb nemzedék át-! formálásának ügyében is, ha hű- 1 séges segítői akarnak lenni pár- S tunknak. t (H) : — Még a múlt év tavaszán ■történt. Akkor jött először hozzám a műhzljHUiök, a min­dig zsémbes, zsörtölődő Hor­váth szaki. Az kezdte a heccet, az egész hercehurcát, s most ■már olyan helyzetben t'agyők, hogy nincs barátom, segítőin, mindenki elfordult tőlem. Ne is kérdezze, hogy miért, elmon­dom én magamtól, meri látom, megért engem. — Szóval februárban új tech nológiát vezettek be. A hor­gany zás, . kérem, dz művészet, annak évtizedes, mit mondok, évezredes hagyományai, bevett szokásai vannak. Kiforrta ma­gát az eljárás, minek újítani. Kézzel-lábbal kapálóztam. Hiá­ba. Másnap hozták n leírást, és a horganyzást a szerint kel­lett kezdeni. Micsoda füst volt ott uram! Nem láttam az or­romig. Dolgoztam, miért ne! Megfizetik! Sőt, azt mondták, hogy az új eljárással többet tudok keresni. Ebben igazuk volt. De micsoda hajsza volt az! alig győztem a kiskocsin az anyagot odahordani. Igaz. most nem én dűltem a fortyo­gó kád fölé, dehát munka az is, hogy az ember azt a gumi­kerekes kocsit tolja, naponta ötször, hatszor... Saját kérelmemre elhelyez­tek onnan. Egy öreg lemezvágó gépre tettek. Tudom, azért he­lyeztek el, hogy kevesebbet ke­ressek, Itt sem kerestem rosz- szul, 9,20-at kaptam egy órára Innen is elkértem magam, mert kevesebbet kerestem, mint a horganyzóban. A szál­lítókhoz osztottak be, engem, a szakmunkást, akinek a keze aranyat ér. Nehéz ládákat ci­peltem, ezzel a kézzel. Látja, még a laikus is megmondja, hogy ez a kéz művészi. Mert művészi fokon vagyok tudója a vasas szakmának. Ezért is osztottak a szállítóktól a tmk- ba. Onnan elküldték, mert az egyik szerszámot rosszul állí­tottam be. Ezt ők mondták, akiknek halvány fogalmuk nincs a vasas szakmához. Vi­tatkozzam velük? Nem értenek meg. Hiába mondom én, hogy a szívem, kezem, agyam a va­sas szakmát már annyira be­tette, hogy élni sem tudnék vasas-munka nélkül. Erre azt mondták menjek a lemezlesza­bókhoz, odamentem. Újítot­tam, mert én is híve vagyok az újnak, bár a horganyzó eset­ben nekem van igazam. Újí­tottam, és a fenék-lemezt is a palásttal együtt szabtam, gon­doltam, minek annyiszor kéz­be venni egy-egy mintát. Szab­tam, és egy táblából két vödör jött ki! A Nagy Jóska, az más! Ű mindig a vezetők kedvében akart járni, most is. Azért szabta úgy a lemezt, ahogy a művezető mondta, nejei pré­miumot is adtak; azt mondták, anyagtakarékosságért. Hát kit illetett volna meg a pénz. uram? Maga is az ő pártjukon van. Látom, nekem nem kell mon­dani, én jó emberismerő va­gyok. Tudom, hogy maga sem ért meg. Pedig már találkoz­tunk néhányszor. S akkor min­őig figyelmesen végighallga­tott, úgy mint most. Én sze­retem az ilyen embereket. Van időm, lehetőségem megmagya­rázni álláspontomat. Hogy most új munkahelyen vagyok, az természetes, idehelyeztek, mert itt kell a jó szakmunkás. Látja ezt a munkadarabot? Ugye, milyen szép? A méret? Hát istenem! Lehet ilyen öreg sublerral mérni? Tehetek én arról, hogy a gép nem jó? Lát­ja, most is, itt megy a gép mellettünk, már negyed órája... hű, az istenit, hol a tengely? Uram■ hová tette? Te úristen, mennyi forgács! Biztos a gaz kölyök hordta ide a, revolver­ről. Az viccel mindig ilyen rossz tréfákkal. Mit mond? Hogy míg beszéltem, addig el­faragta a gép a munkadarabot? Már maga is kezdi! Maga sem ért meg? Pedig milyen értel­mes arca van, olyan figyelem­mel hallgatott... Hogy én? Na. nem, én már csak itt maradok, ennél az öreg esztergánál. Mit számít itt kérem egy hatván forintos nyers öntvény? Mond­ja már, az én részem megy a hulladékba, tehetem, az enyém a gyár, minden, ami itt van. Maga is azt mondta, azt írta... Hogy? Hogy ez bűn, na ne vic­celjen... Társadalmi bíróság? Na, viszontlátásra, látom ma­ga is »azok« nótáját fújja... — Pj — XIII. 13. „VERBINDUNGSPLATZ IM HOTEL HUNGÁRIA” Ez a tábla kerül az összezúzó­dott fényes üvegtábla helyére. Kora reggeltől zengenek a bom­bák és az aknák, a front vonala valahol a Wesselényi utca—Kál­vin tér—Mária utca körül húzód­hat. Vagy még idébb? Nem sokan tudják és nem is sokan beszélnek róla. Az utcá­kon temetetlen katonaruhás ha­lottak. Lódögök. Néha suhan át egy-egy magányos árny az úttes­ten. Messziről géppuska szól. A Hotel — mint valami narko- tikus álomban fekvő beteg, várja a történelem műtőkését. A nar­kózist mindenekelőtt a szabad­jára eresztett Bacchus isten szol­gáltatja, rummal, konyakkal, bor­ral, kinek mi van. (Bár a szálló rejtett tartalékait még őrzik: az igazgatóság át akarja menteni őket, jobb időkre.) A Carlton — a szomszédban — olyan telitalála­tot kap, hogy száz iméterekre repülnek a háztető darabjai. — Volltreffer — mondja Ober- gefreiter Martin Winck, a Ver­bindungsplatz, a pincébe telepí­tett német kötözőhely egyik leg­fürgébb, láthatólag legegészsége­sebb betege — Volltreffer. Die ganze Sache dauerschon nischt Kinder. „Nischt” és nem nicht, mondja, mert Martin drez­dai szász. Jóleikű fiú és most is "Vn a doktor:-—t. miközben meg- ’ '"-'te'te. hogy az egész ügy nem tart sokáig. rand Ufotel fJTungária f alia Ödön és Baktai Ferenc riportregénye Német orvos ritkán iön ide. a Duna-parti veszélyzónába, ahol olyan sűrűn hullik az áldás. S a sebesültek seblázban nyöszörög­nek a pince betonjára fektetett keshedt szalmazsákokon. Most Is félrebeszél az egyik és sír. És a kis Martin rohan doktor Homo- ródyhoz, aki már segített rajtuk egyszer-kétszer. — No, mi az isten kell már megint? — néz fel a kopogásra doktor Homoródy. De veszi a tás­kát és megy. Odahajlik a nyö­szörgő, fekete SS-páncélos egyen­ruhába bújtatott katona fölé. Keshedt. alacsony kis ember ez az SS, s hogy a doktor fölébe haj­lik. megrázza s németül szól rá: — „No. was ist dem los. Mensch!” — Sírós hangón szólal meg, ki­fogástalan magyarsággal: — Nix dajcs, doktor ... Mire a doktor: — Hát maga magyar? — Beöltöztettek három nap­ja... Az utcán fogtak el. Adtak egy puskát meg tíz töltényt.. . Nézze a kezem, doktor úr . . . És a kis józsefvárosi borbély sír. Sír, mert az ujjait vitte el egy aknaszilánk. Sose csinál töb­bet dauert a Bérkocsis utcai lá­nyoknak ... A doktor kötöz. És morog. Már megint morog, mert mindig dúl- fúl és sose tartja a száját. A kis Martin mindenesetre meghallja, s már fordul is hozzá: — Sie ha­ben recht, Herr Doktor. Das ist doch grausam ... Meine Mutti schreib* mir von diesen schreck­lichen Luftangriffen ... — Légitámadás? — morogja a doktor. Hogy szörnyű? Nem ti kezdtétek? A jóisteheteket, most kezditek észrevenni, mekkora trá­gyába rántottatok mindenkit. A kis német legyint. Siet a sa­rokba, valaki gyógyszerért nyö­szörög. Aspirint ad neki. Az még van. Szemben ég a Fiume-szálló. Sűrűsödő aknarobbanások zaja az utca felől. A belváros front lett. a világháború szakere itt düböi’ög a Duna-oart kövezetén. És egy német katonai teher­autó itt kap találatot a Régiposta utcában. Tizenhét sebesültet hoz­nak a már úgyis zsúfolt szalma­zsákokra. Két német tiszt van ve­lük — az egyik sértetlen. Felkéri a szállóban lakó nőket: segítse­nek kötözni. És a morgó Homoródy doktor szobáról szobára jár. átmegy az „asszonyok pincéjébe”. — Na, mi­re várnak — ordít rá az asszo­nyokra. mintha csak egy sebé- "Teti osztály ápolónőit eszed ma­tatná —, sebesültek véreznek és maguk nem érnek rá? — Mivelühk ki törődik? — pat­tan fel egy asszony a sarokban a gvereke mellől. Mokány, barna kis asszony, a doktor még sose látta, talán valamelyik rommá vált szomszéd házból került ide, ebbe a kis külön Bábelbe. — Ezek kit kímélnek? — Mi akkor is emberek va­gyunk. kérem — néz rá az orvos és egy pillanatig tartja csak raj­ta a szemét éles, szúró tekintet­tel, a fiatalasszony nagy sóhajjal felkel, megigazítja a takarót a kisgyereken és indul. Németeket kötözni. ..Verbindungsplatz im Hotel IT •pina . . . Az aknák újra rákezdik a ma- r u’c pokoli szimfóniáját. Sebesültek, sebesültek ... Meny nyi sebesült... Már Mária is ■‘•■’o', hútrnkötölte a haját, kötöz és hőtnéröz. szeme elgyötörtén nézi a szörnyű roncsol ásókat, rgy-egy törött csont, vérző férfi­fej láttán cl-éped — ódán megint odakuporodik melléjük. Vizet a'd és próbál vigasztaló szavakat mondani. P-dig egy szót sem ért a nyelvükön. iFolyta tjukj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents