Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-14 / 138. szám

4 tOCNX WFC.YFT VTPTT.TS Ifi 19C1. Június JEGYZETFÜZETTEL A VILÁG KORUL Séta S&óiiában A Bolgár Újságíró Szövetség gyönyörű, valóban reprezentatív éttermében ülök és a kitűnő ebé­det fogyasztom. Különös ételek: mindent olajjal főznek és '— bár csirkepaprikást rendeltem — egészen más íze van, mint itt­hon. Asztalszomszédcm, a Noi'o- den Szport helyettes szerkesztő­je is kitűnő étvággyal ebédelt és amikor már a remek pilzeni sörnél tartunk, azt mondja ne­kem: — Hiába beszélek én neked arról, hogy milyen gyönyörű a mi Vitosánk! (Közvetlenül Szófia mellett délre terül el ez a fes­tői szépségű hegység, legmaga­sabb csúcsa 2286 métér és a szó­I képeztem tele, arra már nem is emlékszem. Amikor a Vitosa csúcsáról néz­tem a mélyben tündöklő fővá­rost, felejthetetlen volt a kép. Még szebb azonban Szófia, ha ..felfedező” útra indulsz és vé­gigsétálsz az utcákon, tereken, parkokban, A Centrumban, a Hotel Balkan előtt szabadot int a rendőr, el­zúg a pirosra festett 2-es villa­mos, átmegyünk az úton, onnan nagyszerű a kilátás a város leg­szebb terére, ahol a hatalmas, új épületóriások, piros, sárga és téglaszínben pompázó tulipán­ágyakat ölelnek. ■ fiaiak kedvenc kirándulóhelye). Azt látni kell! Az órájára mu­tat: Csetiri csasz (négy óra) ta­lálkozunk és megnézzük. Rend­ben? Találkoztunk, autóztunk a cso­dálatos szerpentineken fél óráig és megérkeztünk a Balkan Tou- riszt 1500 méter magasan épült éttermihez, melynek teraszáról valóban felejthetetlen látvány tá­rult a szemem elé. A mélyben Szófia, felettünk a hóborította csúcs, igen ezt látni kell! Az az igazság tehát, hogy s,látni kell” Bulgáriát, Szófiát és gyönyörködni ebben a szép or­szágban, melyről a külföldi tu­Ez a négyemeletes épület, tor­nyán messzire fénylő vörös csil­laggal a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának székhá­za. Minden bolgár tudja (a kül­földieknek fáradhatatlanul me­sélnek nagyszerű történeteket a partizán-mozgalomról, a párt harcosairól) valamennyien tud­ják, hogy hatalmas áldozatokat hozott ez a párt a bolgár né­pért. azért, hogy most az új, szebb, a szabad és gazdag Bul­gáriát építhessék. Ragyog a tavaszi napfény — sétálunk tovább, a volt cári pa­lota előtt, (ma képtár) egészen az öreg parlamentig, ahol sorra törvénnyé lettek a bolgár nép risták nemegyszer elmondták már, hogy szebb mint Svájc. Ne­künk. nekem valóban szebb. Hi­szen látni kell ezt az országot, ahol 15 esztendő óta az élet is szép, azok számára is, akik az­előtt kisemmizve, szegénységben és megalázóttságban éltele és hal­tak meg ismeretlenül, csendben, mintha soha nem is lettek vol­na ezen a világon... Barátaim, szíves kalauzolóim mellett hű útitársam fényképe­zőgépem volt: és mondhatom azt, hogy mindent megörökítettem, ami csak megragadta érdeklődésemet, es hogy hány tekercs filmet fény­sok évszázados vágyai; Szófia egyik legszebb tere ez. egyik része kör alakú, akár Budapesten a Móricz Zsigmond körtér, a má­sik oldalon a parlament nagy sár­ga épülete uralja a teret. A par­lament szomszédságában a Bol­gár Tudományos Akadémia, mö­götte pedig az Alexander Nycvsz- ki katedrális csillogtatja arany- kupoláit, Dimiter Kolarov bará­tom. aki erre a sétámra, tolmá­csommá szegődött, kifogyhatatla­nul, örömmel magyaráz, elmond mindent, emit a Szófiában elő­ször járó külföldinek illik tud­nia minden bolgárok szeretett fővárosáról... Nem győzöm a sok látnivalót. Kolarov barátom ismerőseivel is­merkedem közben, bolgár embe­rekkel. akik — bár nem értem, de mégis tudom, egyre csak azt kérdezik tőle: ..Voltatok már a munkásmozgalmi múzeumban? A képtárban? A szabadság-park­ban? És azt mindannyian meg­kérdik: a Dimitrov-mauzóleum- ban? — Voltunk, megyünk — vá­laszolja az én kedves barátom — bízd csak rám a dolgot, ne félj, mindenhová elmegyünk. így is történt. Átsétálunk a parlament melletti téren és tel­jes pompájával, különös csillo- gású aranykupoláival feltárul szemem előtt az Alexander Nyevszki katedrális. Monumen­tális épületkolosszus — emlék­szem, amikor hazaindulóban a TABSZO repülőgépén kört írtunk le Szófia felett, a sárgán csillo­gó aranykupolákat sokáig láttam fényleni még a fátyol-gomolyagú fehér felhők mögül is. A kated­rális műemlék, minden külföldi turista meglátogatja és hosszú percekig csodálja a bolgár épí­tészet e remekét. Már újra a téren járunk és Kolarov barátom segítségével II. Sándor cár lovas szobrának fel­iratát olvasgatom, amikor hirte­len öt hatalmas autóbusz stop­pol a parlament előtt. Rigai tu­risták érkeznek. Fiatalok, öregek — ismerkednek Szófiával, csak úgy, mint én. Még beszélgetünk is, aztán búcsúzunk: ők is, én is — bolgárul — Dovizsden... viszontlátásra! Sok igaz történetet mondanak el bolgár barátaink II. Sándor orosz cárról, és még a legapróbb iskolás gyerekek is tudják, hogy az ő uralkodása alatt tört ki az orosz—török háború 1877 áprili­sában, melyben az oroszok olda­lán bolgár népi önkéntesek is harcoltak a Bulgáriát letipró fél­évezredes török elnyomás ellen. A háború Törökország vereségé­hez és Bulgária felszabadulásá­hoz vezetett. — Erre emlékezünk mi szófiai­ak, ha elmegyünk a cár szobra előtt — mondja Kolarov elvtárs, s közben arról is beszél, hogy az orosz és bolgár nép örök barátsá­gának fénylő bizonysága volt ez a hadjárat, mely 1878-ban újra szabaddá, függetlenné tette hazá­jukat. Mielőtt tovább sétál­nánk, a Szabadság-park felé, a szobor mögött egy vörös csillagos, mo­dern épületre mutat: — Ez az egyetemek kultúrpalotája. A nyitott ablakokon át muzsikaszó hallat­szik és a különös bolgár népi dallamok pajkosan táncolnak tavaszi tán­cot a város zsongó má­jusi hangjaival. Lassan, sétálunk a Szabadság-park felé. Már messziről látszik a felszabadulási emlék­mű, a géppisztolyát ma­gasra tartó szovjet ka­tona alakjával. A park­ban gyerekek, lányok, asszonyok... Ilyenkor délután a kicsik paradicsoma a legkisebb szófiai park is, ott ját­szanak önfeledten és felettük bé- kességesen hajladoznak a zöld­levelű fák és lenevet rájuk a kék színű égbolt. Az egyik kislány a játék he­vében nagyobbat huppan, de nincs semmi baj. ott terem a kis lovag, leporolja mackóját és vigasztalja: — Nyáma nisto! Nváma nisto! (Nem baj...!) Nincs is semmi baj. máris ját­szanak tovább. Keringélnek, éne­kelgetnek, akárcsak otthon, Ma­gyarországon, még a dalocska is I Ősz haja, energikus vonásai élőír, — mindannyian megállunk né­hány másodpercre. Még egy pil­lantás és a márványfolyosó újabb fordulója eltakarja az arcát. Pár lépés: májusi napfényozön kö­szönt. utcai forgatag, autók su- hanása. gyermekkacaj: boldog és megelégedett Szófia. Igen. ezt akarta, ezért harcolt Georgi Di­mitrov! Bealkonyodik. lassan leszáll az hasonlít a "Bújj, bújj zöld ág...«- ra. — Imámé oste polovin csász — fél óránk van még: menjünk a Dimitrov-mauzóleumba — in­vitál Kolarov elvtárs — és sie­tünk, mert nagyon, pagyon sze­retnék már találkozni a bolgár nép legendás hírű hős fiával, nagy tanítójával: Georgi Dimit- rowal. este. A főváros utcáin egymás után villannak fel a színes neon­fények, már messziről ragyog a Hotel Balkan száz és száz ablak­szeme. Még sétálunk egyet, va­csorára a hírneves Opera-étte­rembe megyünk, ahol „kebapcse- tát” eszüjjjc. Ez a „keba peseta” bolgár ételkülönlegesség. Nálunk úgy írnák az étlapon —, ha len­ne ilyen —, hogy vagdalt kol- bászkák roston. Finom! És hozzá az elmaradhatatlan olajos salá­ta, nyers paradicsom és uborka Az ünnepélyes őrségváltáskor !■ Mj * IMMMgjBM érkeztünk. Egy perc. és belépünk a mauzóleumba. Sokan vagyunk. Külföldi vendégek, szófiaiak, idő­sebbek. fiatalok, iskolások. Jö­vünk, hogy tisztelettel adózzunk a nagy halott előtt, megpillant­suk néhány pillanatra Georg; Di­M&vffsäs szeletelve. Még elhallgatjuk a kitűnő tánczenekarí, aztán 10 óra: irány a Hotel Balkan! Pi­henni kell, mert holnap már Bulgária más tájai várnak: Ple­ven, Gabrovó, Lovees. Kolarov- grád és a Fekete-tenger gyöngy­szeme. a világhírű Aranyhomok- strand bölcsője: Várna. — Jóéjszakát Szófia!... Dobár vecser, Sass Ervin mitrovot. Tompán visszhangzik a 1 márványfolyosó, aztán balra for-1 dulunk és benn a hangtalan \ csendben ott pihen előttünk a szabadság nagy harcosa, pihen, csak pihen... Arca mintha élne.

Next

/
Thumbnails
Contents