Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-14 / 138. szám
4 tOCNX WFC.YFT VTPTT.TS Ifi 19C1. Június JEGYZETFÜZETTEL A VILÁG KORUL Séta S&óiiában A Bolgár Újságíró Szövetség gyönyörű, valóban reprezentatív éttermében ülök és a kitűnő ebédet fogyasztom. Különös ételek: mindent olajjal főznek és '— bár csirkepaprikást rendeltem — egészen más íze van, mint itthon. Asztalszomszédcm, a Noi'o- den Szport helyettes szerkesztője is kitűnő étvággyal ebédelt és amikor már a remek pilzeni sörnél tartunk, azt mondja nekem: — Hiába beszélek én neked arról, hogy milyen gyönyörű a mi Vitosánk! (Közvetlenül Szófia mellett délre terül el ez a festői szépségű hegység, legmagasabb csúcsa 2286 métér és a szóI képeztem tele, arra már nem is emlékszem. Amikor a Vitosa csúcsáról néztem a mélyben tündöklő fővárost, felejthetetlen volt a kép. Még szebb azonban Szófia, ha ..felfedező” útra indulsz és végigsétálsz az utcákon, tereken, parkokban, A Centrumban, a Hotel Balkan előtt szabadot int a rendőr, elzúg a pirosra festett 2-es villamos, átmegyünk az úton, onnan nagyszerű a kilátás a város legszebb terére, ahol a hatalmas, új épületóriások, piros, sárga és téglaszínben pompázó tulipánágyakat ölelnek. ■ fiaiak kedvenc kirándulóhelye). Azt látni kell! Az órájára mutat: Csetiri csasz (négy óra) találkozunk és megnézzük. Rendben? Találkoztunk, autóztunk a csodálatos szerpentineken fél óráig és megérkeztünk a Balkan Tou- riszt 1500 méter magasan épült éttermihez, melynek teraszáról valóban felejthetetlen látvány tárult a szemem elé. A mélyben Szófia, felettünk a hóborította csúcs, igen ezt látni kell! Az az igazság tehát, hogy s,látni kell” Bulgáriát, Szófiát és gyönyörködni ebben a szép országban, melyről a külföldi tuEz a négyemeletes épület, tornyán messzire fénylő vörös csillaggal a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának székháza. Minden bolgár tudja (a külföldieknek fáradhatatlanul mesélnek nagyszerű történeteket a partizán-mozgalomról, a párt harcosairól) valamennyien tudják, hogy hatalmas áldozatokat hozott ez a párt a bolgár népért. azért, hogy most az új, szebb, a szabad és gazdag Bulgáriát építhessék. Ragyog a tavaszi napfény — sétálunk tovább, a volt cári palota előtt, (ma képtár) egészen az öreg parlamentig, ahol sorra törvénnyé lettek a bolgár nép risták nemegyszer elmondták már, hogy szebb mint Svájc. Nekünk. nekem valóban szebb. Hiszen látni kell ezt az országot, ahol 15 esztendő óta az élet is szép, azok számára is, akik azelőtt kisemmizve, szegénységben és megalázóttságban éltele és haltak meg ismeretlenül, csendben, mintha soha nem is lettek volna ezen a világon... Barátaim, szíves kalauzolóim mellett hű útitársam fényképezőgépem volt: és mondhatom azt, hogy mindent megörökítettem, ami csak megragadta érdeklődésemet, es hogy hány tekercs filmet fénysok évszázados vágyai; Szófia egyik legszebb tere ez. egyik része kör alakú, akár Budapesten a Móricz Zsigmond körtér, a másik oldalon a parlament nagy sárga épülete uralja a teret. A parlament szomszédságában a Bolgár Tudományos Akadémia, mögötte pedig az Alexander Nycvsz- ki katedrális csillogtatja arany- kupoláit, Dimiter Kolarov barátom. aki erre a sétámra, tolmácsommá szegődött, kifogyhatatlanul, örömmel magyaráz, elmond mindent, emit a Szófiában először járó külföldinek illik tudnia minden bolgárok szeretett fővárosáról... Nem győzöm a sok látnivalót. Kolarov barátom ismerőseivel ismerkedem közben, bolgár emberekkel. akik — bár nem értem, de mégis tudom, egyre csak azt kérdezik tőle: ..Voltatok már a munkásmozgalmi múzeumban? A képtárban? A szabadság-parkban? És azt mindannyian megkérdik: a Dimitrov-mauzóleum- ban? — Voltunk, megyünk — válaszolja az én kedves barátom — bízd csak rám a dolgot, ne félj, mindenhová elmegyünk. így is történt. Átsétálunk a parlament melletti téren és teljes pompájával, különös csillo- gású aranykupoláival feltárul szemem előtt az Alexander Nyevszki katedrális. Monumentális épületkolosszus — emlékszem, amikor hazaindulóban a TABSZO repülőgépén kört írtunk le Szófia felett, a sárgán csillogó aranykupolákat sokáig láttam fényleni még a fátyol-gomolyagú fehér felhők mögül is. A katedrális műemlék, minden külföldi turista meglátogatja és hosszú percekig csodálja a bolgár építészet e remekét. Már újra a téren járunk és Kolarov barátom segítségével II. Sándor cár lovas szobrának feliratát olvasgatom, amikor hirtelen öt hatalmas autóbusz stoppol a parlament előtt. Rigai turisták érkeznek. Fiatalok, öregek — ismerkednek Szófiával, csak úgy, mint én. Még beszélgetünk is, aztán búcsúzunk: ők is, én is — bolgárul — Dovizsden... viszontlátásra! Sok igaz történetet mondanak el bolgár barátaink II. Sándor orosz cárról, és még a legapróbb iskolás gyerekek is tudják, hogy az ő uralkodása alatt tört ki az orosz—török háború 1877 áprilisában, melyben az oroszok oldalán bolgár népi önkéntesek is harcoltak a Bulgáriát letipró félévezredes török elnyomás ellen. A háború Törökország vereségéhez és Bulgária felszabadulásához vezetett. — Erre emlékezünk mi szófiaiak, ha elmegyünk a cár szobra előtt — mondja Kolarov elvtárs, s közben arról is beszél, hogy az orosz és bolgár nép örök barátságának fénylő bizonysága volt ez a hadjárat, mely 1878-ban újra szabaddá, függetlenné tette hazájukat. Mielőtt tovább sétálnánk, a Szabadság-park felé, a szobor mögött egy vörös csillagos, modern épületre mutat: — Ez az egyetemek kultúrpalotája. A nyitott ablakokon át muzsikaszó hallatszik és a különös bolgár népi dallamok pajkosan táncolnak tavaszi táncot a város zsongó májusi hangjaival. Lassan, sétálunk a Szabadság-park felé. Már messziről látszik a felszabadulási emlékmű, a géppisztolyát magasra tartó szovjet katona alakjával. A parkban gyerekek, lányok, asszonyok... Ilyenkor délután a kicsik paradicsoma a legkisebb szófiai park is, ott játszanak önfeledten és felettük bé- kességesen hajladoznak a zöldlevelű fák és lenevet rájuk a kék színű égbolt. Az egyik kislány a játék hevében nagyobbat huppan, de nincs semmi baj. ott terem a kis lovag, leporolja mackóját és vigasztalja: — Nyáma nisto! Nváma nisto! (Nem baj...!) Nincs is semmi baj. máris játszanak tovább. Keringélnek, énekelgetnek, akárcsak otthon, Magyarországon, még a dalocska is I Ősz haja, energikus vonásai élőír, — mindannyian megállunk néhány másodpercre. Még egy pillantás és a márványfolyosó újabb fordulója eltakarja az arcát. Pár lépés: májusi napfényozön köszönt. utcai forgatag, autók su- hanása. gyermekkacaj: boldog és megelégedett Szófia. Igen. ezt akarta, ezért harcolt Georgi Dimitrov! Bealkonyodik. lassan leszáll az hasonlít a "Bújj, bújj zöld ág...«- ra. — Imámé oste polovin csász — fél óránk van még: menjünk a Dimitrov-mauzóleumba — invitál Kolarov elvtárs — és sietünk, mert nagyon, pagyon szeretnék már találkozni a bolgár nép legendás hírű hős fiával, nagy tanítójával: Georgi Dimit- rowal. este. A főváros utcáin egymás után villannak fel a színes neonfények, már messziről ragyog a Hotel Balkan száz és száz ablakszeme. Még sétálunk egyet, vacsorára a hírneves Opera-étterembe megyünk, ahol „kebapcse- tát” eszüjjjc. Ez a „keba peseta” bolgár ételkülönlegesség. Nálunk úgy írnák az étlapon —, ha lenne ilyen —, hogy vagdalt kol- bászkák roston. Finom! És hozzá az elmaradhatatlan olajos saláta, nyers paradicsom és uborka Az ünnepélyes őrségváltáskor !■ Mj * IMMMgjBM érkeztünk. Egy perc. és belépünk a mauzóleumba. Sokan vagyunk. Külföldi vendégek, szófiaiak, idősebbek. fiatalok, iskolások. Jövünk, hogy tisztelettel adózzunk a nagy halott előtt, megpillantsuk néhány pillanatra Georg; DiM&vffsäs szeletelve. Még elhallgatjuk a kitűnő tánczenekarí, aztán 10 óra: irány a Hotel Balkan! Pihenni kell, mert holnap már Bulgária más tájai várnak: Pleven, Gabrovó, Lovees. Kolarov- grád és a Fekete-tenger gyöngyszeme. a világhírű Aranyhomok- strand bölcsője: Várna. — Jóéjszakát Szófia!... Dobár vecser, Sass Ervin mitrovot. Tompán visszhangzik a 1 márványfolyosó, aztán balra for-1 dulunk és benn a hangtalan \ csendben ott pihen előttünk a szabadság nagy harcosa, pihen, csak pihen... Arca mintha élne.
