Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-13 / 137. szám

4 1961. jfintns TU; TOLNA OTPOTFl NEPUJSAH IREGSZEHCSEI ESTE Iregszemcsén, az. irodalmi est Után imég sokáig együtt mara­dunk, s mivel főleg pedagógu­sok vannak velünk, az irodalmon kívül természetesen a legtöbb szó a nevelésről esik. Nevelői tapasz­talatom kevés, mint diák azon­ban annál több tapasztalatot sze­reztem, sőt ha a tanulási kedvet vesszük alapul, örök diák mara­dok, így hát van miről beszél­nem. Annak idején, ha úgy tet­szik „gyakorló” diák koromban, de még ma is, a legtöbb nevelő munkája mögött azt érzem, hogy egy rábízott feladatot teljesít, azonban nem igyekszik felszín­re hozni azokat a valódi haj­lamokat, amelyek majdan olyan emberré teszik a fiatalt, aki jó­kedvvel és éppen ezért jól is Végzi munkáját. Mennyi elvetélt tehetséget láttam, mennyi olyan embert, akiből „lehetett volna valami”, de a körülmények min­dig más feladatot róttak rá, s viselte a rárakott terhet, ahogy lehetett. Idézhetem a saját pél­dámat is; annak idején erőszak­kal jogászt akartak belőlem fa­ragni, nem valam; elvi megfon­tolás alapján, hanem egyszerű­en azért, mert a régi Magyar- országon jogi végzettséggel az em­ber minden lehetett, még tanügvi főtanácsos is. Szerencsére az ab­szolutórium előtt pályát változtat­tam, de van-e erre mindenkiben elegendő elszántság? Aztán, tud­ja-e a legtöbb fiatal, hogy mire van igazi hajlama? MINDEN EMBERBEN végte­len lehetőségek vannak, s szi­lárd meggyőződésem, hogy nincs „átlagember”, mert mindenkiben van valami hajlam és képesség, aminek kifejlesztésével mester lehet. Nem kell éppen költőnek, vágy tudósnak lenni, egy jó trak­toros, vagy esztergályos a maga szakmáiénak épp úgy művésze lehet. A kérdés csak az, hogy a fogékony, fiatal évek a’att a lá- lekformáló nevelők felismerik-e ezeket a szunnyadó kéoesságe- ket, s van-'S annvi erejük, ha úgy tetszik, nevelői tehetségük, hogy felszínre is hozzák. Csak az ellenkezőre tudok példát. Páni gimnáziumba jártam, abol iszá­kos szerzetesek oktattak bennün­ket, akiknek folyton nőkön, zsí­ros vacsorákon járt az eszük, s nemcsak a győri mulatóhelyeken ismerték őket, hanem a Kádár- köz nyilvános házaiban is. Sa­ját példájuk bizonyította az ak­kori pedagógia csődjét: jobbára a .szegényparaszti kilátástalanság helyett választották a bencés- rend laza fegyelmével együttjá­ró búsás előnyöket. Kicsinyesek voltak, irigyek, rosszindulatúak, de ilyenné tette őket saját sor­suk. Pontosan az ellenkezőjét pél­dázták a nevelői elhivatottság­nak, hogy mit nem szabad, mi az, am; félre, hamis útra vezeti a fiatalokat. A kérdés tehát a ne­velői elhivatottságon túl az. hogy ki tudják-e fejteni a fiatal lé­lek zárt magházából mindazt a gazdagságot, ami virtuálisan ott rejtezik minden lélekben? Erről beszélünk Iregszemcsén is. ahol a jól sikerült irodalmi est után még sokáig együtt ma­radunk, jó bor és szíves vendég­látás mellett. Az egyik pedagó­gus ezt mondja: — Sokat beszéltünk már erről s azt hiszem, az itteni nevelő- testület így is fogja fel. Nagy kincs van a kezünkben — hasz­náljuk ezt az elkoptatott frá­zist — -s valóban elsősorban raj­tunk múlik, hogy mi lesz belő­le. Én rajzot tanítok, s túl a meg szabott tanterven a nagyobb diá­kokat megpróbálom rávezetni az esztétikára is. hogy lássák, mi a szép, s miért szép. Ezzel, azt hi- szepi. nincs is baj. de a heti­piacokon kirakodnak a vásárosok s a legfertelmesebb giccsoket árulják, amit sajnos a szülők meg is vesznek. Fantasztikus fes­tett gipszek, rémes képek vándo­rolnak azokba az otthonokba, amelyeknek gyermekei az isko­lánkban most tanulják a szé­pet. Kinek higgyenek hát, a ta­nárnak. vavv a szülőnek? A MÁSIK PEDAGÓGUS ezt mondja: — Kérem. én éneket tanítok. Nemcsak ismerem, ha­nem szeretem is, amit Bartók­nak és Kodálynak köszönhetünk. Mi sem természetesebb, hogy rbben a szellemben nevelem a diákjaimat — ez a feladatom. De az a diák, aki délelőtt elénekelte a ..Fekete föld”-et, délután a rá­dióból fertelmes jazz-zenét hall­gat, nem jószántából, hanem egy­szerűen azért, mert a rádióban nincs más. Tudjuk, a fiatal lé­lek szívesebben megy a könnyebb ellenállás irányába. A jazz nem „tetszik”, de könnyebb felfogni, az agyat nem veszi igénybe, a szclleynet tunyává teszi. És mentegetőzik: — Nem tudom, világosan fe- jez.tem-e ki magamat? Sokat be­széltünk a kettős nevelésről. Saj­nos, van egy esztétikai kettős nevelés is, s ezen könnyebb len­ne változtatni. Mert ez nem is világnézeti kérdés. Egyszerűen arról van szó, hogy a rádió ott­hon ne rontsa le azt, amit mi igaz hivatástudattal felépítünk. A kérdés persze szerteágazik. A XX. század, amely kitermel­te a sport- és jazz-őrületet, olyan világszellerreket is hozott létre, mint Themas Mann, Solohov, Ro­ger Martin du Gard, s még meny nyi mást. S az esztétikai kettős nevelés kérdése mellett ugyan­olyan fontos, de tőle el nem vá­lasztható a hivatástudat kiműve­lése is. A munka esztétikumá­hoz tartozik, hogy annak minden részletét ismerjük — igen. ez már nemcsak szakmai kérdés, hanem esztétikai kérdés is. Csak aki az. élet egészét látja, felismerve an­nak minden gyönyörűséget adó nehéz.ségét is, vállalkozhat rész­feladatra. És ezen belül minden összefügg. Ha az iregszemcsei rajztanár megtanítja a szép fo­galmát. de a szülő a festett giosz- szobrokkal tömi tele a lakást, hiábavaló munkát végzett. Az énekórán meg lehet tanulni a Fekete földet, de sajnos a rá­dióban többször van jazz. mint az iregszemcsi iskolában énekóra. A fogalmak összekuszálódnak. a tanári szó hitelét veszti, s ami a fiatal lélekben elhivatottsággá le­hetne. mesterséggé válik. Mert az ilyen kettős esztétikai nevelés­nek következményei sokkal mesz- szebbre hatnak, mint ameddig egy festett eioszszobor élete, vagy esy rossz sláger divatja tart. Ezt bizonyította mindnyájunknak az iregszemcsei beszélgetés. amely bizony lassan az éiszak*ba nyúlt. Csányi László Megkezdődött megyénkben a magrepce betakarítása A Magtermeltető Vállalat Tol­na megyei Kirendeltsége tájé­koztatása szerint megyénkben 63 termelőszövetkezet 1627 holdon termel magrepcét. A repceara­tást néhány nappal ezelőtt kezd­ték meg a közös gazdaságokban, tíz nappal korábban, mint más években. A magrepce az átlagnál vala­mivel jobb termést ad megyénk­ben. egy-egy holdról 7,5^8 má­zsát takarítanak be a termelő­"üvetkezetek. De több olyan kö­zös gazdaság is van, mint a kocsolai Vörös Csillag, a fatldi Lenin és a nagydorogi Uj Barázda, ahol a repce minden holdja 14—15 mázsa magot ad. A szakemberek becslése szerint 120 vagonn.vi magrepce-termés lesz a termelőszövetkezetekben, s ebből 90 vagonnal exportra kül­denek. I A magrepce-aratást a termelő­szövetkezetek több mint felében új módon szervezték meg az idén. A gépállomás rendrearató gépei­vel lekaszálják a repcét, szükség szerint egy vagv két naoig szá­radni hagyják és utána SZ K-3-as típusú szovjet gabonakombájn­nal elcsépelik. A györkönyi Sza­badság Tsz-ben ily módon Két nap alatt betakarították az 50 hold magrepcét s 600 munkaegységet takarított meg a szövetkezet. De az se utolsó szempont, hogy a repcéaratásnál az idén 70 szö­vetkezeti gazda kési munkáját tudták nélkülözni, akikre nagy szükség van most a kapálásnál. Hasonló módon aratják a repcét a mucsfai Uj Életben, a bony­hádi Petőfiben és még számos közös gazdaságban. De vannak sajnos olyan falvak is. ahol a legutóbbi esőzések miatt csak kézzel tudják kaszálni a repcét. A faddi Lenin Tsz-ben például víz áll a repceföldön, de azért az aratást tegnap sem hagyták abba ▲ postavezérigazgatóság közli, hogy június 19-én. a szocialista országok postaügyi miniszterei­nek varsói értekezlete alkalmá­ból 40 és 60 filléres, valamint 1 forintos értékből álló bélyegso­rozatot hoz forgalomba. Az új bélyegek 1962. február 28-ig használhatók fel postai kül- ‘ demények bérmentesítésére. A Tolna megyei Növényvédő Állomás kártevő el A növényvédő állomás helyi megfigyelései alapján az alábbi előrejelzést adja ki Tolna me­gye területére. Kaliforniai pajzstetű első nem­zedéke: Rajzása várható a paksi járásban június 13-tól, a megye többi járásában június 17-tól kezdődően. Megelőzése céljából, minden termelő figyelje gyümöl­csösét, s ahol az idősebb pajzsok körül citromsárga piciny mozgó (rajzó) pajzstetveket észlel, kezd­je meg a védekezést. Védekezés: Alma és körtefákat pajzstetűrajzás észlelése esetén káliszappanos, 1,5 százalékos (hektoliterenként 1 kiló káliszap­pan + 15 dekagramm nyers ni­kotin) nikotinoldattal permetez­zük. Az előírt óvatossági rend­szabályok szigorú betartása mel­lett árutermelő (üzemi) téli al­őrejelzése másokban pajzstetűrajzás észle­lésekor káliszappanos nikotinpl- dat helyett a ..Wofatox Spritzpul- ver 30”. 0.5—0,6 százalékos olda­ta (hektoliterenként 50—60 de­kagramm) használható. E szer előnye az. hogy pajzstetűölő ha­tása tartósabb a nikotinos olda­ténál. Amennyiben a gombabe­tegségek ellen alkalmazott nyári hígítású mészkénleves permetezés a pajzstelűrajzással egybeesik, a nikotinos. illetve Wofatoxos per­metezések nem szükségesek, mert a mészlténlének pajzstetü- ölő hatása is van. Egyéb gyümölcsfákat (szilva, ringló, kajszi. cseresznye és meggyfák) pajzstetűrajzás idején szpkság szerint hektoliterenként 1 kiló káliszappan és 15 deka­gramm nyers nikotin oldatával permetezzük. Fiatalokról, fiatal®kmak : Tizennyolc „árva“ lány Azért tettem az árva szót idézőjelbe, mert tulajdonkép­pen csak látszólag árvák. A va­lóságban nem azok! Szüleik el­haltak, vagy elhagyták őket, de ők nem árvultak el. A bonyhá­di József Attila nevelőotthon lakói közül senki nem érzi az árvaságot. A tizennyolc „árva lány” a napokban tett szakmunkásvizs­gát a cipőgyárban. Tizennyolc- tizenkilenc évesek. Jól öltözöt­tek. jól tápláltak, csinosak, mű­veltek és boldogok. A vizsgabizottság meg volt velük elégedve. Nem is csoda! A tizennyolc lány ugyanis már a vizsgák előtt bebizonyította, hogy ért a szakmához. Egyikő­jük a tűzönök országos verse­nyében ötödik helyezést ért el, másik két lány pedig bekerült az ország tizenkét legjobb tűző- nője közé. A gyár igazgatója megmutat­ta a cipőfelsőrészeket, amelye­ket a lányok önállóan készítet­tek a vizsga alkalmából. Hibát­lan munkát végeztek. Megmu­tatta a szép, tágas, világos, jól berendezett termet is. ahol a Tizennégy ország negyven filmje a mozik nyári műsorán Az idei nyár is változatos prog­ramot Ígér a filmszínházakban. A közeljövőben mutatják be Mándy Iván ismert regényének filmvál­tozatát Csutak és a szürke ló cí­men. Felújításra kerül az idei nyáron az Állami áruház és a Mágnás Miska is. A könnyű mű­fajt képviseli a többi között a Csi­nos férj című olasz, a Pedro ka­pitány vidám hadjárata című nyugatnémet, a Megmérgez a csa­ládom című francia komédia és az angol Matróz a rakétában. A szovjet filmek közül meg kell említeni az Újra reggel van című produkciót, A vak muzsi- kus-t. Ismét műsorra tűzik A ka­pitány leányá-t és bemutatják A vár titka című ifjúsági filmet. A legénylakás -t az amerikai Billy Wilder rendezte. Francia és szovjet művészek közös alkotása a Leon Garros keresi a barátját. A női főszerepet Tatjana Szamoj- lova játssza. A másik közösen gyártott film egy szovjet orvosnő és egy cseh katona szerelmének története. Címe: Félbeszakadt dal. szakmát elsajátították. És ak­kor ott hirtelen eszembe jutott egy idős munkásasszony, aki három évvel ezelőtt könnyes szemmel beszélt nekem keser­ves ifjúságáról. Árva volt. Véd­telen, agyonkínzott, megalázott, igazi árva. Pofonokkal nevel­ték, a szakmára, nem volt párt, akihez fordulhatott volna, nem volt ifjúságvédelmi bizottság: kapitalista világ volt! S az em­bertelen, sivár életet kétszere­sen érezte az, aki árván ma­radt. A tizennyolc lány előtt talán már csak valami szörnyű rém­mesének tűnne, ha valaki fel­elevenítené a múlt rendszer ár­va tanoncainak életét. Ma már a kedvezmények ter­mészetes dolognak tűnnek. Az ipari tanulók naponta hét órát dolgoznak a cipőgyárban, s he­tente két napot iskolai oktatás­ban részesülnek. Eltűnt az inas­élet hajnaltól késő estig tartó robotja, eltűntek a pofonok, el­tűnt a megalázottság. A fizikai munka lenézése helyébe a mun­ka megbecsülése lépett. Talán mindez már közhelynek tűnik. Egyes szavak megkoptak, veszí­tettek jelentőségükből, s egyes igazságokat elfelejtettünk, kitö­röltünk a szóhasználatból. Úgy gondolom, a régi és az új szakmatanulásról, a régi és a mostani árvaságról mégis csak beszélnünk kell. A tizen­nyolc lánynak, aki szakmát ka­pott a kezébe és művelt, meg­becsült emberként indul az életnek, soha, egy pillanatra sem szabad elfelejtenie, hogy a gondtalan, napfényes ifjúkort, amelyet ajándékba kapott igaz­ságos. emberséges rendszerünk­től, kinek köszönheti. Nehéz utat kellett megtennünk addig, amíg elérhettük, hogy letöröl­jük a gyermekek arcáról az ár­vaság könnyeit. Kínzókamrák­kal, börtönökkel és bitófával néztek farkasszemet azok a nők és férfiak, akik az elnyo­más sötét éveiben küzdöttek ezért a korért, ezért az ember­séges világért. A tizennyolc szakmunkás­nővé érlelődött „árva” lány. akinek életét mozi, színház, te­levízió, balatoni kirándulások, gazdag könyvtárak és ifjúkori szerelmek tették széppé, a mű­veltséggel és a szakképzettség­gel együtt harcos öntudatot is vigyen magával. Legyen mind­egyik áldozatkész harcosa tár­sadalmunknak, amelynek gon­doskodó szeretetét csak szere­tettel lehet viszonozni. H. T.

Next

/
Thumbnails
Contents