Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-10 / 135. szám

1961. június 10. TOLNA MFGYFI NÉPÜJSAG 3 il gabonák betakarításában idén is nagy jelentősége lesz az anyagi ösztönzés helyes médszereinek Már szőkülnek a határban a gabonatáblák. A soron lévő mun­kák mellett napról-napra több szó esik az aratásról, a várható bőséges gabonatermés betakarí­tásáról. A tsz-ek a gépállomá­sokkal közösen elkészítették már a munkaerő-mérlegeket, felmér­ték a rendelkezésre álló gépi erőt és azt, hogy mennyit kell kézzel learatni, összesen több, mint százezer hold gabona várja ter­melőszövetkezeteinkben az ara­tást. Ebből a gépállomások kom­bájnjai, kévekötő és rendrearató gél>ei mintegy 50—55 ezer holdat, a tavalyinál 10—15 ezer holddal többet tudnak learatni. Figye­lembe véve a tenmelőszövetkeze- tek saját aratógépeinek a munká­ját és az állami gazdaságoktól várható segítséget is, még mindig marad bőven olyan gabona, ame­lyet kézi erővel kell learatni. Fő­leg az új termelőszövetkezetek­ben, amelyeknek gazdái ősszel még egyénileg, szétszórt parcel­lákon vetették el a gabonát, lesz nagy szerepe a kézi aratásnak. A paksi és a dunaföldvári terme­lőszövetkezetben például sok száz szétszórt parcelláról kell be­takarítani a gabonát, nagyrészt kézi erővel, mert az apró par­cellákon nem lenne gazdaságos géppel aratni. A TERMELŐSZÖVETKEZETI GAZDÁK LEGJOBBJAI már vállalkoztak kézi aratásra. Ott vállalkoztak leginkább és legszívesebben erre a nehéz mun­kára, ahol már kialakították az anyagi ösztönzés helyes rendsze­rét, olyformán, hogy jól jár­jon az arató is, meg a termelő- szövetkezet is. Ha valahol, ak­kor a kézi aratásban van nagy jelentősége az anyagi ösztönzés helyes alkalmazásának, mert nem mindegy, hogy hogyan és meny­nyi idő alatt végzik el az aratók a munkát. Megyénk termelőszövetkezetei­ben a tavalyi aratás már levizs­gáztatta az anyagi ösztönzés kü­lönböző formáit. Idén már van­nak tapasztalataink és ezek a tapasztalatok segítenek megtalál­Július 14—15: Dunántúli irodalmi tanácskozás Balatonfüreden Immár hagyományossá vált, hogy a Veszprém megyei tanács művelődésügyi osztálya minden évben megrendezi a Balaton egyik legszebb fürdőhelyén a dunántúli írók tanácskozását. Az idei ta­nácskozásra július 14—15-én ke­rül sor a fürdőhely SZOT sza­natóriumának nagytermében. Részt vesz a találkozón és elő­adást tart Dobozy Imre, a Ma­gyar írók Szövetségének főtitká­ra. A dunántúli irodalom jelen­legi helyzetéről, az írók megje­lent művei alapján Tóth Dezső, a Magvető Könyvkiadó igazgató­ja tart vitaindító előadást A tanácskozás résztvevői; írók és szerkesztők, az elhangzott referá­tumok alapján megvitatják a Dunántúl irodalmának helyzetét, tárgyalnak a feladatokról. 5472 fiatal vett régzt az idén KISZok-tatásban Az elmúlt oktatási évben a megye 182 alapszervezetén belül 5472 fiatal vett részt szervezett politikai oktatásban. A kiszista fiatalok mellett mintegy 500 KISZ-en kívüli fiatal is elvégez­te a KISZ-oktatás különböző for­máit. A KISZ-alapszervezetek június havi taggyűléseiken értékelik az oktatási év tapasztalatait és meg­tárgyalják a jövő év oktatásának feladatait. A KISZ megyei szin­ten az alapszervezetek negyven legjobb propagandistájával ta­nácskozza meg az oktatási rend­szer továbbfejlesztéséhez Szüksé­ges tennivalókat, ni a premizálás leghelyesebb módjait. Mit kell mindenekelőtt figye­lembe venni akkor, amikor az aratási munkát premizálni akar­juk? Azt, hogy minél előbb, MINÉL NAGYOBB TERÜLETEN FEJEZZÜK BE AZ ARATÁST! Ezért helyesek azok a törekvé­sek, amelyek például a bátaszéki Búzakalász Tsz-ben érvényesül­nek, ahol a napi norma felett le­aratott terület után fizetnek pré­miumot. A dunaföldvári Alkot­mány Tsz is a napi teljesítmé­nyek növelésére ösztönzi az ara­tókat akkor, amikor a teljesített munkaegységek után premizál. A fürgedi Dózsa és sok más ta­mási járásbeli tsz is a normán felül elvégzett munkákat premi­zálja. Több olyan termelőszövetke­zetünk van, ahol a munkaerő biz­tosítása nem okoz gondot. Az aratásra jelentkezők nagy szá­ma már önmagában is garancia arra, hogy rövid idő alatt befeje­zik az aratást. Ezekben a tsz-ek- ben már többet lehet adni a mi­nőségi munkára, s erre ösztö­nözni az aratókat. Ebben az eset­ben helyes a terven felüli ter­mékből adott prémium. Sok tsz- ben ez a forma tavaly is bevált és idén is alkalmazzák. Ilyen tsz-ek például az újiregi Béke, a dombóvári Alkotmány, a sár- szentlőrinci Kossuth és más tsz- ek. Az aratógépek és kézi aratás után KOMOLY GONDOT OKOZ A GABONAKERESZTEK BEHORDÁSA. Legtöbb tsz-ben úgy premizálják a behordásban részt vevő tagokat, hogy az itt teljesített munkaegy­ségeik arányában osztanak ki a terven felül termelt gabonából prémiumot. A cséolőcsapatokat a legtöbb tsz saját tagjaiból szervezi. A cséplésben részt vevők premizálá­sára is sok jó forma alakult ki megyénkben. A fő szempont itt is az, hogy naponta minél több gabonát csépeljen el a csapat, hogy minél jobban lerövidítse a cséplés idejét. Ezért helyes a nonmán felül elcsépelt napi meny nyiségből a teljesített munkaegy­ségek arányában prémiumot ad­ni. A magyarkeszi Hunyadi Tsz például a napi 150 mázsa felett elcsépelt gabonának 5 százalékát osztja ki a cséplőcsapatnak, a munkaegységeken kívül, a telje- síitett munkaegységek arányá­ban. A dunaföldvári Alkotmány Tsz minden 100 mázsa elcsépelt gabona után ad a cséplőcsapat­nak prémiumot. Mind a két mód­szer arra ösztönöz, hogy a csép­lőcsapat fokozza napi teljesítmé­nyét. Sok fiatal — ifjúsági arató és cséplőcsapat — is részt vesz az aratásban és cséplésben. A KISZ megyei bizottsága szervezi már a fiatalokat, hogy erejüknek, len­dületüknek megfelelően vegyenek részt a kenyércsatában. Kevés elképzelés van még arra, hogy A FIATALOKAT HOGYAN ÖSZTÖNÖZZÉK AZ ARATÁS­BAN ÉS A CSÉPLÉSBEN. Erre persze receptet adni nem lehet, kevés még a tapasztalat. Mindenesetre figyelembe kell venni az ifjúság helyi igényeit és azt összeegyeztetni a tsz érdé keivel. Hallottunk olyan terve­ket, hogy egyes termelőszövetke­zetek televíziót, futball-felszere- lést. hangszereket adnak a fia­taloknak célprémiumként, ha bi zonyos mennyiségű gabonát le­aratnak, vagy elcsépelnek. Gazdag aratást várnak idén termelőszövetkezeteink. A helyes, jól megválasztott ösztönzési mód. szerek azt segítik elő, hogy a várható gazdag tenmést hiányta­lanul betakarítsák a termelőszö­vetkezetek a saját maguk és az egész ország javára. Gy. J. Tollrajs Csábított a téma, hogy a „Mai karcolat” eignet adjam neki, s hogy mégis elálltam tő­le, annak köszönhető, _ végső soron nem ez a jellemző a mi társadalmunkra, még akkor sem, ha éppen Szekszárdon sajnálatosan gyakran találko zunk is vele. Miről is van szó? De talán előbb egy kis esz­mefuttatást. Van-e városunk­ban olyan vezető, aki ne ta­nulta volna meg szemináriu­mon, hogy az embert a mun­ka tette emberré, s olyan, aki különböző szernináriumokon már ne ismételte volna el unost: az embert a munka tet­te emberré? Egy sincs. Hát ak­kor? Ha egy kicsit tovább fej­lesztjük a gondolatot, azt mond hatjuk, ha a munka képes volt embert faragni ősünkből, ak­kor képes arra is, hogy még különb embert faragjon az em­berből, a mihasznát értékessé, a naplopót dolgozóvá, a társa­dalom nyűgét a társadalom hasznos tagjává változtassa. Hogy erre a bevezetőre miért volt szükség, majd kiderül a továbbiakból. Az egyik megyei pártfunk­cionáriusnak egy fiatal házas­pár panaszkodik. Dolgozni akar nak, de nehéz elhelyezkedniük. Már több helyen ajánlkoztak, de mindenütt akadt valami ki­fogás felvételük ellen. Mert... — nehezen merem leírni —... — mert cigányok. Ügyük vé­gül is elintéződött, életük ren­des mederbe terelődött, tud­tommal azóta nincs velük sem­mi baj. Másik eset. Az egyik szek­szárdi üzemből elbocsátották az egyik munkásnőt, mert cigány. Semmi rosszat nem tett, sőt munkájával nagyon meg vol­tak elégedve, munkatársnőinek többsége szerette, pártfogolta, de néhányan kifogást emelteit ellene. Elbocsátották. Azóta már visszavették. Természete­sen. Harmadik eset. Nem hallgat­hatom el, mert beszéljünk őszintén, ha hibáztunk, ne ta­gadjuk le, húzzuk ki a tüs­két, míg el nem gennyed. A nőtanács egyik munkatársával beszélgetünk. Az ilyen kérdé­sekre terelődik a szó, mire felszisszen: „Csak nincs valaki protezsáltjuk?” „És, ha lenne?” Csak azt ne, hiszen több vál­lalatvezető már azt mondta, 'in­kább otthagyja állását, mint­sem cigányt alkalmazzon!” Mi okozza ezt a szemléletet, p>mi kétségtelenül megvan, le­tagadni hiába is próbálnánk? Nem felelnek meg a munká­ban a cigányok? Ez nem igaz: Bizonyítja ezt nem egy válla­latvezető. Kovács Sándorné például a bőrdíszmű-üzemben példamutató munkát végez, de vannak használható cigány munkások a vágóhídon is, nem eev termelőszövetkezetben és téglagvárnál. Ezeknél a válla­latoknál nem is idegenkedtek tőlük, ékkor hát mi az, ami az ellenérzést okozza? Az előítélet. Nem akarunk a prókátor szerepében tetszeleg­ni. A cigányok között is akad mihaszna, dologkerülő, tolvaj, nnolopó. Talán több is. mint a más származásúak között, de akad köztük értékes ember is, sőt a többség, az de mi lesz belőlük. ha az előítéletek mun- kátlanságra kényszerítik őket? Hirdetjük — mint ahogy van is — az embert a munka tette emberré, s a munka teszi még különb emberré. Hát akkor a cigányok még külön emberré formálásában is használjuk fel ezt a legértékesebb lehetőséget, a munkát. Letenyet György VII. 7. SZILVESZTER A TITANICON Péter cédulát talál az ajtaján: •Estére szívesen látunk. Tomi-. A társaság szilveszterre készül. Szilvesztereste... Péter gondolatai makacsul egy régi olvasmány körül keringe­nek. Kisfiú korában a Tolnai Vi­láglapjában kamaszos kaland­vággyal olvasta a Titanic jég­hegy-katasztrófája történetét. Eszébe jut: a hajó óriás testébe már ömlött a víz, de a szalonban még játszott a zenekar * Két szoba egybenyitva a máso­dikon. Itt a házigazda: Arany. Herr Arany. Az asztalok mellett hűtővödör. Pezsgő. A vendégek konyakkal, borosüveggel érkez­nek. Hadi-piknik. S jönnek egy­más után. Péter idegenül ténfe- reg. Marika a báróval. Szép szemei idegenül és üresen néznek szét — olyan, mint egy szép baba, amelynek arcára még nem vará­zsolt mosolyt a művész ecsetje. És jönnek az ismerősök. Akár valami megkergült érettségi tab­lón, vonul fel ismerős, ismeret­len. De most már főképpen is­merősök. Jön Herr Arany, most nem bőrkabátban, hanem szmoking­ban. Karcsú és elegáns. Jön egy öíjblrkózó-külsejü. drótkefe-hajú, fekete férfi, vastag a nyaka, mint a bivalyé — Péter még nem ismeri, ez »’•Padlizsán«, erdélyi menekült, a papája, vagy a ma­mája bolgár volt, kertészeteik nyomán ragadt rá a pesti gúny­név. az aranyifjak társaságában. — Winkler ezúttal egyedül, a sarokban, egy abszktrakt. csupa- szöglet »»női portré« előtt vize­nyős tekintettel, kezében konya­kospohárral, a tanulmányozás pózában áll Herczeg Lajos, aki állandóan olyan csodálkozó ké­pet vág, mintha a papa töltény­G rand JS°tel ungaria Bállá űdfin és Baktai Ferenc riportregénye gyárának egész évi termése a fe­neke alatt robbant volna fel, bamba fiú, de szereti a társasá­got. És itt van Radocsay-Schwartz, aki, mint valami kisgyerek a csörgőjével, kis zacskó Napóle­onnal játszik és úgy emelgeti, csörgeti a kezében, hogy min­denki nagybecsű figyelmét fel­hívja arra, ma ő csak arany ben játszik. »►Padlizsán« mellett Salamon Pici, platinahajú, karcsú, szép­alakú, (nem is pici) Pici. A kis telefonszínésznő, akit színpadon még nem sokan láttak. «Padli­zsán« mellett persze valóban pi­cinek tűnik. Mindenkire moso­lyog, s néha olyan kétségbeejtő egyformán, hogy ismerősei sze­rencsének tartják, amiért való­ban ritkán látni színpadon. Há­rom-négy betanult szellemesség »o-lala«, kis sikkantás, »Igazán, édesem?« — ez minden, amit Pici az emberi kultúra néhány ezer évétől örökölt. De ezt se pazarolja. És persze itt van Daróczi, nagy feje alá csokornyakkendőt kö­tött, s neki most is van valami üzleti jelentenivalója Winkler- nek, amíg az el nem küldi a fe­nébe. — Gyerekek, sohase smene- zünk? — szólal meg »»Padlizsán«. Valamelyik bőröndből előke­rül a »koporsó«. A »koporsó« — kis ládika. Igazi smenező hozzá se kezd a játékhoz e kis szerszám nélkül, amelybe a kártyát rakják és on­nan húzni kell. Ilyen koporsó volt. (vagy van?) a Nemzeti Ka­szinóban, a siófoki klubban és tudja az ég, hány kis zug-kártya- fészekben széles e Budapesten. És együtt ülnek az asztal kö­rül a partnerek. Előttük a pénz, sok pénz Mert zseton nincs: itt készpénzre megy. Mintha béke lenne, olyan bé­ke, amilyet »»Padlizsán«, Wink­ler, meg a többiek békének tar­tanak. A csillár minden égője ragyog, a francia kártya figurái ismerősen mosolyognak, most, mintha nagyon messzire merült volna front és háború. A konyak és a gin jótékony gőze száll az agysejtekre. És akkor kopognak az ajtón és fekete egyenruhás, kifényezett, fekete csizmájú, karszalagos nyi­las lép be. összecsapja a bokáit és kezét a plafon felé lendítve beleordit a kártyázás zsongásába: — Kitartás! Éljen Szálasi! Mögötte pedig a kis, ürgebtj- szú Mihálkovics jön be, olyan ragyogó pofával, mint aki gyé­mántot talált az utcán, s most ime, lássátok feleim, milyen ba­rátom van. Amikor már beljebb kerültek, kiderül, nem razzia ügyében jött. csak kedves ivó- koma ez a Müller testvér. Hát iszik is. És pamacsbajusza alá olyan buzgalommal önti a konyakot, hogy rossz nézni. És már dalol is. »Ébredj, ma­gyar«. De olyan röhögés a válasz. hogy meghökkenten néz. véreres szemét körüljártatva a társaságon. »»Padlizsán« hangja emelkedik ki a röhögésből. — Te. komám, ne énekelj, mert a Gigli testvér­nek jobb hangja van Hanem in­kább mondjál valamit nekünk a vérrögvalóságról. — Az micsoda, kérem? — néz rá a felemelt pohár mögül Mül­ler testvér. Péter egy karosszékben ill. Fo­rog vele a világ. Az előbb 's mosolygott a pojácán... Tényleg, azok is... És ezek elől kell buj­kálni? Ezek miatt kell rettegni? Hiszen ostobák... Prrrrrr! Prrr! Prrr! Nagy csend lesz. A génn'sztolv- sorozatok szinte az ablak alatt recsegnek És ismét: prrrrr! prrr! Egyes lövések. A szomszéd szobából, ahol Pici már egy csöppnyi nadrágban leit valami keleti táncot a gramofon ütemeire, áthallatszik a hirtelrn megbicsakló tű reccsené~e. amint lefut a lemezről. A »trópusi él« című tangó abbamarad. És lent ismét csattognak a fegyverek. — A győzelem éve. testvérek — csuklik Müller testvér. Péter tekintete Marika arcát keresi. A lány sápadt és elgon­dolkodó, mintha nem is hallotta volna a géppisztolyok hangját odalentről. Ebben a pillanatban a kártya- asztal felől rekedt hang hallat­szik. — Kész vagyok, pajtások. To­tál kész. Egy rongyos petákom nem maradt. Alex báró. — No, mit bámultok? Azt hi­szitek nincs tétem? Egy Petne- házynak mindig van mit kockára tenni. — Bámultok, hülyék? Ott az a kis tündér, nem elég szép tét? Azé, aki megnyeri. És bárgyú mosollyal int Marika felé (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents