Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-10 / 135. szám
VH.AG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK’ ss zárd BEGYEI------------\ S zombat 1961. június 10. XI. évfolyam 135. szám * ARA: 50 FILLER 'A vízügyi igazgatóság árvízvédelmi gyakorlatot rendezett a Dunán. A felvétel Domborinál örökítette meg a gyakorlat egyik mozzanatát; úszó tagról létraállvány segítségével végeznek szádfalazást. A gabona tárolását illetően a Dalmandi Állami Gazdaságban sem megnyugtató a helyzet, mert nincs elég raktár, ahol a közepesnél jobbnak ígérkező termést tárolni tudják. Ezért említésre méltó az az ésszei » elgondolás, hogy a hibridkukorica-feldolgozó üzemben szárítják a kombájnnal learatott búzát. A gyárat ugyanis ebben az időszakban rendeltetésszerűen nem üzemeltetik, viszont nagyszerűen alkalmas gabonaszárításra is. így a kombájnnal betakarított búzát rövid idejű szárítás után a gazdaságból mindjárt a malomba küldhetik, mert azonnal őrölni lehet. Kijöttek segíteni az általános iskola VII. osztályos tanulói is. Az iskolások rendszeresen segítenek a szövetkezetnek, az viszonzásul nagy dinnyelakomát rendez majd számukra. B. L Szorgalmas munka a kertészetben Mindenütt szorgos munka folyik a koppányszántói határban. Sietnek a kapálásokkal a Március 15. Termelőszövetkezet tagjai, hogy az aratásig elvégezzék. Népes asszonycsapat dolgozik a kertészetben is. Pintér Sándorné halad az élen, mögötte ifj. Bi- lecz Vincéné, Endics Vincéné, Erdélyi Mariska, Pálfi Jánosné, Topa Vincéné és Horváth Istvánné. Speciális brigádok takarítják be a gabonát a Dalmandi Állami Gazdaságban Megyénk legnagyob gazdasági üzemében, az Élüzem címmel kitüntetett Dalmandi Állami Gazdaságban ebben az esztendőben új módon szervezték meg á termést. A 15 000 holdas gazdaságban egy-egy szezonmunkát speciális brigádok végeznek el. Így volt ez a kukoricavetésnél is! A hórom, gépekkel jól felszerelt brigád, a gazdaság egész területén elvetette 4519 ' holdon a kukoricát. Míg ez a munka feladatot a három kapott. tartott, más brigád nem A kukoricavetés megszervezéséből a gazdaság vezetői azt a tanulságot vonták le, hogy e módszert érdemes a gabonabetakarításnál is alkalmazni, s már ennek megfelelően készültek fel a legnagyobb nyári szezonmunkára. A Dalmandi Állami Gazdaságban 4000 holdról kell kalászos Mindenkor készen a védekezésre gabonát betakarítani. Ehhez rendelkezésre áll 20 kombájn, minden gabonát ezekkel a gépekkel akarnak learatni, elcsépelni. A 20 arató-cséplőgépet három brigádnak adják. A gépek elosztása a következőképpen néz ki: a magyar gyártmányú EMAG- kombájnokat 2 brigád, a szovjet kombájnokat pedig 1 brigád kapta és minden brigádon belül két munkacsapatot szerveztek. A speciális gabonabetakarítóbrigádokhoz osztották be a szállító gépeket is: összesen kilenc Szuper-Zetort és 30 vontató pótkocsit. A gabonabetakarító-brigádok vezetőivel a gazdaság irányítói megtartották már a szakmai megbeszélést is. Mind a három brigád tudja, hogy mekkora területről és melyik tábláról kell betakarítani a termést Kijelölték a kombájnszérűket is és készen van az aratás ütemterve; A tavalyinál ötszázzal több hízott sertést értékesít idén a tengelici Petöti Tsz Octtkiqú ütegek A Petőfi Tsz a múlt évben azt tervezte, hogy 1200 hízott sertést ad el szerződéssel az Állatforgalmi Vállalatnak. A tények rácáfoltak a tervre, a tsz nem 1200, hanem 1300 sertést adott el. A sertésállomány fejlődése idén lehetővé teszi, hogy még több hízott sertést értékesítsenek. Uj hizlaldákat építtettek és a saját kocák szaporulatából 1800 sertés értékesítésére kötöttek szerződést. A sertések nagy részét takarmánykeverékkel etetik, így is javítják a hizlalás gazdaságosságát, jövedelmezőségét. Tengelicen a háztáji gazdaságok is nagyrészt a tsz-en keresztül értékesítik a sertéseket. A tsz által lekötött 1800 sertésen kívül több száz olyan sertésre is számítanak, amelyet a tsz-gazdák háztáji gazdaságukból a szövetkezeten keresztül értékesítenek. A tsz ebben az esetben a nagyüzemi felár felét a tsz-tagoknak engedi át. OOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXX1 A lottó e heti nyerőszámai: 15, 25, 49, 51, 81 QOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOO A falu legidősebb nagypapáit és nagymamáit ünnepelték csütörtökön Simontornya községben. A Vöröskereszt helyi szervezete a község többi társadalmi szervének segítségével megrendezte az öregek napját. A délutáni ünnepélyen száz 80 év körüli öreg jelent meg. Volt, akit az unokák vezettek fel a lépcsőn, mert a saját erejéből nem futotta volna, volt, aki korát meghazudtoló fürgeséggel lépkedett. Már sokszor írtak az óvodásokról, s virágcsokorhoz hasonlították a sok moáolygós, boldog arcot. Most én is egy ilyen virágcsokrot láttam Simontornyán, csakhogy ez megőszült fejekből, ráncos arcokból tevődött össze. De olyan boldog mosoly áradt minden arcról, hogy boldogabbat még varázsolni sem lehetett volna. Repesett valamennyi az örömtől. Pedig, akárhogyan is vesszük, eljárt felettük az idő, megöregedtek. Csakhogy különbség van öregség és öregség között. Nekik olyan öregségben van részük, ami szép, ami boldogító, ami megnyugtató számukra. Ügyük, sorsuk nem egyszerűen családi kérdés, mert ezt az egész község szívügyének tekinti. Volt, aki szűkösebb anyagi körülmények között élt. Az ünnepélyen mesélték, hogy a Vörös- kereszt szenet és fát vett neki a télen. Akad — sajnos, — akinek hálátlanok a gyermekei. De bekopogtat hozzá néha-néha egy ismeretlen fiatal, bemutatkozik, hogy a Vöröskereszt, vagy másik szerv képviseletében jött és megkérdezi, mi a gond, a panasz, a bánat, miben érez hiányt s a lehetőségek szerint segítenek. Olyan öregségük van, amelyben valamennyien fiatalnak érzik magukat, s nem akarják tudomásul venni, hogy múlnak az évek. Az egyik 90 éves öreg bácsi, amikor a minap belépett a borbélyhoz; ugyancsak kapkodta a levegőt, aztán pedig szabadkozott: »Ez nem ám az öregség jele, hanem azért fáradtam ki, mert nagyon siettem...« Tímár György (mellesleg 82 éves) nemrégen csináltatott új fogsort. A község fogorvosa. dr. Marton György mesélte róla. A holnapra gondol, a jó falatokra, az életre. . . Egy másik öreg, neki nem tudták megmondani a nevét, benyitott dr. Lábady Antal tanárhoz. Életében sosem volt orvosnál — most a kötelező szűrővizsgálatra jelentkezett... Az egész társadalom szeretete övezi körül őket. Dr. Szigethy Dezsőné, a Vöröskereszt községi titkára éjt nappallá téve fáradozott a többi vöröskeresztes aktívával együtt, hogy egy felejthetetlen napot — emléket — teremtsenek az öregeknek a sok egyéb mellett. Nagy üggyel-bajjal előteremtették a vendéglátáshoz szükséges anyagiakat. Az iskolásokkal és a nemrég alakult Erkel Ferenc kórussal megbeszélték a műsort. Talán még sosem hangzott úgy a kultúrterem a tapstól, mint amikor a fiatalok ropogós táncot mutattak be, az egyik iskolás gyermek pedig a szeretett, kedves nagypapa képét »elevenítette meg« a színpadon. A kedves szavak, az üdvözlések valósággal megköny- nyeztették a nagypapákat, nagymamákat. A könnyezésig meghatotta őket az a virágcsokor is, amelyet átnyújtottak nekik az ozsonnához megterített teremben. Ezeknek a virágcsokroknak komoly történetük van. Helyben nem tudták előteremteni a rózsákat, ezért hát Budapestről próbálták beszerezni. Az sem sikerült. Végül Szarvas Ferencné és dr. Marton György az ország más vidékein próbált szerencsét. Még Alsóteke- resen és Siófokon is jártak. Végre Bozsokon találtak, de azt mondták, hogy nem adhatnak, mert... Aztán következett az érvelés: »De kérem, mi az öregeket szeretnénk tisztelettel megünnepelni és ahhoz kellene a sok virág.« — Az mindjárt más, — hangzott a felelet és levagdostak számukra több száz rózsa és szeg- fűszálat. — Köszönjük a kedves ünnepélyt — mondják az öregek. — Semmi az egész — válaszolták a fiatalok — Maguk egész életükben dolgoztak, küszködtek, ez a legkevesebb, amit magukért tehetünk. — Akkor erre igyunk, — válaszolták a középkorú vendéglátók. Felhajtották a csésze rumos teát, megszólalt a zene. A húrok régi nótákkal töltötték be a termet. A 94 éves Sörös András bácsi még nótára is gyújtott — a többiekkel együtt. Hiszen olyan vidám ez az örökifjú öregkor. Még nóta is fakad belőle. Böda Ferenc
