Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-07 / 132. szám
f TÖTWS MEGVET WEPTTJSXö 1961'. junios 5. Kulturális gondok és remények Bátaszéken A pártfunkcionárius: — Nem lehetünk megelégedve vele. A pedagógus: — Nem kielégítő. A tanácsi funkcionárius: — Lehetne sokkal jobb is. Egy fiatal, aki az iskola előtt ácsorog: — Nem is tudom, tulajdonképpen mi a helyzet. f. És így tovább. A bátaszéki kulturális helyzet iránt érdeklődő kérdésekre adták ezeket a válaszokat. És valamennyien hozzáfűzték azt is: pedig vannak itt lehetőségek, csak valahogy szétaprózódik minden. Miben van hát a hiba? A művelődési otthon igazgatója nem megfelelő? — Ezt nem lehet mondani. — Biztosan benne is van hiba, de végeredményben nem dolgozik rosszul. — Nem rajta múlik, hiszen ő mindent megtesz annak érdekében, hogy jobban menjenek a dolgok. Akkor hát? Mit kellene tenni? A válaszokat érdemes összegezni, akkor egyet lehet érteni azzal a tervvel, amelynek kidolgozásán már fáradozik a községi pártvezetőség. A kulturális élet Bátaszéken nem elég szervezett, szétforgá- csolódik a munka, és ez a nagy község a kiváló vasutas énekkar és az úttörő-zenekar, valamint az iskolai énekkar munkáján kívül vajmi kevés érdemlegeset tud produkálni. Amikor a hibák okait keressük és találjuk, mindenekelőtt a szétforgácsolódás tűnik szembe. A művelődési otthonon kívül több klub működik. PonVitigrannal védekezzünk a szülüperonoszpóra eilen A szőlő legsúlyosabb kárt okozó betegsége a peronoszpóra. A Növényvédelmi Kutató Intézet megállapítása szerint a peronoszpóra hazánkban 1950—1955-ig évente átlagosan 20 százalék kárt okozott a szőlőtermésben. A peronoszpóra elleni permetezéshez ez ideig nálunk általában a rézgálicból készült bordóilevet használták. Az elmúlt években azonban egyre nagyobb területeken védekeznek peronoszpóra ellen rézgálic helyett egyéb réz- tartalmú, új növényvédőszerekkel. E szereik alkalmazása során szerzett tapasztalatpk azt bizonyítják, hogy hatásosságuk a peronoszpóra ellen legalább olyan jó, mint a rézgálicból készült bordóiléé, ugyanakkor viszont alkalmazásuk gazdaságosabb és egyszerűbb, mint a rézgálic használata. Az egyik ilyen újabb peronoszpóra elleni növényvédőszer a rézoxiklorid tartalmú Vitigran permetezőszer. A Vitigran halványzöld színű, szagtalan, poralakú növónyvédőszer. 1 kiló Vitigran 2 kiló .rézgálicot pótol. A Vitigranból tehát a szőlőpe- renoszpóra elleni első permetezéskor 0,25 százalékos (100 liter vízhez 25 dekagramm Vitigran) permetlevet kell használni. A későbbi permetezések során ugyanolyan arányban kell a per- metlé-töménységet emelni, mint ahogy a bordódé töménységét növeljük. Ha tehát 1 százalékos bordóilével permeteznénk, akkor 0.5 százalékos Vitigran-os permetlevet használjunk, ha 1,5 százalékos bordóilevet, akkor 0,75 százalékos Vitigran-os permetlevet. A Vitigran-os permedével ugyanakkor és annyiszor kell per metezni, mint a bordóilével. A Vitigran-os permedé elkészítése rendkívül egyszerű és gyors. Az előírt mennyiségű szert először kevés vízben csomómentesen elkeverjük, majd fokozatosan adjuk hozzá a szükséges vízmennyiséget. A Vitigran-os permetlé elkészítéséhez meszel nem kell használni. A vitigrant lehet keverni a szőlőnél használatos rovarölő szerekkel. A Vitigran permetezőszert a szőlőperonoszpóra elleni védekezésen kívül eredményesen lehet használni gyümölcs gombabetegségek — varasodás, monilia —, továbbá zöldségfélék peronoszpórája ellen is. Egy hold szőlő egyszeri permetezésénél körülbelül 30—35 forintos megtakarítást lehet elérni, a bordóileves permetezéshez viszonyítva. A Vitigran és a bordódé helyett védekezhetünk a szőlőperonoszpóra ellen DNRB-pasztából I készült permetlével is. A DNRB ' használata az elmúlt években jó eredményekkel járt. 1 kiló DNRB paszta 2,5 kiló rézgálicot pótol, tehát 1 százalékos bordódé helyett 0,4 százalékos DNRB-s permetlevet kell használni, vagyis 100 liter vízhez 40 dekagramm DNRB pasztát kell adni. A DNRB-s permetezések időpontja megegyezik a bordóileves és Vi- tigranos permetezések időpontjával, tehát ugyanabban az időben és annyiszor kell DNRB-vel is permetezni, mint rézgáliccal, vagy Vitigrannal. A permetezést gondosan kell elvégezni, mert a DNRB paszta nincs' megfelelően színezve, ezért a permedé nem hagy nyomot a levélzeten és nem látható jól a már lepermetezett levélzet. A DNRB-s permedé elkészítéséhez meszet nem kell használni. A peronoszpóra elleni eredményes védekezés megkívánja, hogy a permetezések mellett porozzuk is a szőlőt. A porozást elsősorban a fürtökre irányítsuk, azután az egész szőlőnövény felületét vonjuk be porozószerrel. A porozás nemcsak azért fontos, mert a veszedelmes fürtpero- noszpóra ellen csak a szakszerű porozással lehet jól védekezni, hanem azért is előnyös a porozószer használata, mert a porozást olyankor is végezhetjük — harmatos, nedves tőkén —, amikor permetezni nem lehet. Sőt mivel a nedves felületen a porozószer jobban tapad, törekedni kell arra, hogy a porozást közvetlenül eső után, vagy harmatos szőlőnövényen végezzük. A peronoszpóra elleni porozáshoz rézmész- port használjunk. Egy hold szőlő egyszeri porozásához rézmész- porból 4—8 kiló szükséges. Kántás István tosabban több klubnak kinevezett helyiséget tartanak fenn a községben, ahol azonban az összejöveteli lehetőségen kívül csupán néhány szórakozási lehetőséget találnak az emberek. Művelődésről, szervezett népművelésről már nem beszélhetünk. De ha nem is ilyen mértékben, ugyanez vonatkozik a művelődési otthonra is. Egyáltalán nem lehet örülni annak, hogy itt a fő szórakozás a kártya, pénzre, nagy összegekben. És ami csábítja az emberek nem kis százalékát — az ital. Elsősorban az ifjúság lenne hivatott, a pedagógusok irányításával, a kulturális élet fellendítésére. A KlSZ-szerveze- tek azonban jelenlegi helyzetükben nem alkalmasak erre. Nagy erőt képviselhetnének, ha a KISZ-tagság nem lenne szétaprózva különböző alapszervezetekben. Ezekből a hibákból adódnak a teendők is. A községi pártvezetőség szerint a legcélravezetőbb teendő lenne egy egységes KISZ-szervezetet létrehozni a községben. Ez nem zárná ki azt, hogy a különböző munkahelyeken dolgozó fiatalok munkahelyi problémáikat saját körükben tárgyalják és oldják meg, a politikai és kulturális nevelő munka elsősorban az egységes szervezetben folyna. És ez a létszámában és hatékonyságában erős szervezet képes lenne arra, hogy a kulturális életet magas színvonalra emelje a községben. A művelődésre, szórakozásra szánt helyiségek szétaprózása helyett a tervek szerint a művelődési otthonba tömörítenék minden kulturális megmozdulást, a különböző klubokban pedig valóságos klubéletet teremtenek. Azon is kell gondolkozni, hogyan lehet a különböző vállalatok. szövetkezetek anyagi lehetőségeit jobban felhasználni a művelődés érdekében, mert a községi tanács által a művelődési otthonnak nyújtott anyagi támogatás egymagában kevés. Bátaszék a megye legnagyobb községei közé tartozik. A lakosság lélekszámúnál, a község gazdasági és társadalmi helyzeténél fogva megvan a lehetőség arra. hogy virágzó kul- I, turális élet fejlődjék ki. Ennek viszont az az előfeltételé, hogy a jelenlegi helyzetet számolják fel, a községi pártvezetőség és a népművelési bizottság tervei szerint és irányításával. L. Gy. Segít az állam, segítenek a munkások A medina-szőlőhegyi Rákóczi Tsz megalakulása óta sokat fejlődött. Állatállományukat részben állami támogatással, részben a saját állatszaporulatukból fejlesztették. Szarvasmarha-állományuk szám szerint 72, ebből 26 már a saját szaporulatukból származik. Sertéstenyészetük megközelíti a háromszázat. Az idei évben kettőszáz sertés szállítására kötöttek szerződést, az első félévre eső hízósertés biztosítva van. A termelőszövetkezetben jól folynak a soron következő növényápolási munkák, ami azzal magyarázható, hogy a kapásterületeket egyénekre osztották fel. A tagok kötelességtudással művelik meg a számukra kimért kapásokat. A Rákóczi Tsz tagjainak munkakedvét emeli és az igyekezethez, a szorgalmas munkához nagyban hozzájárul az is, hogy az államtól 300 ezer forint állami támogatást kaptak az idei évben. A tsz majort létesített, s a 300 ezer forint felhasználásával a majort villamosították. Az állattenyésztőknek nem kell lámpafénynél vakoskodniok, de munkájukat megkönnyíti az is, hogy a takarmányelőkészítést, a darálást, szecskavágást, répavágást villanymeghajtású gépekkel végzik. A tsz-nek jelentős segítséget adnak az őket patronáló budapesti üzem, az Optikai Művek munkásai. Á politikai segítségen kívül, amelyet a tsz időközönkénti látogatásával adnak, gazdasági téren is megteszik a magukét a patronáló üzem munkásai. Építettek egy ötvagonos, vasvázas kukoricagórét. A góré alkatrészeit kimunkálva szállították le Medina-Szőlőhegyre és kilenc üzemi munkás a vasárnapját feláldozva végezte el a góré helyszínen történő felállítását. A tsz tagsága az államtól és a munkásoktól kapott segítséget úgy viszonozza, hogy időben és jó minőségben végzi el a növényápolást, s ezenkívül igyekeznek eleget tenni szerződésben vállalt kötelezettsé’geiknek is. Az elmúlt héten 56 szerződött sertést szállítottak le, egyenként 116 kilogrammos súllyal. P-né A mázai bányaüzemben sokat tesznek az ember védelme érdekében Pápai István, a mázai bányaüzem mérnöke adott tájékoztatást arról, hogyan védik a dolgozókat, milyenek a munkavédelmi módszerek. — Üzemünkben rendszeresen oktatjuk a dolgozókat a munka helyes, biztonságos végzésére — kezdte a tájékoztatást Pápai elvtárs —, bevezettük a csoportos oktatást, a műszakiak továbbképzését. A legutóbbi tanfolyamon például a résztvevők 98 százaléka vizsgázott jó eredménynyél. A munkahelyen nagy súlyt helyeznek a biztonságra. A különböző vágatok nyolcvan százalékán áthúzó légáram van, dé másutt is tökéletes a levegőcsere. Hosszú évek munkája a mostani eredmény. A bányában szinte minimális a baleset. A dolgozók a felvilágosító, nevelő szó nyomán betartják az utasításokat. Meztelen felsőtesttel például elvétve sem lehet látni dolgozót. Munka közben egymást figyelmeztetik a bányászok, hogyan könnyebb és biztonságosabb a munka. Ritkaságszámba megy, amikor írásban kell valakit hanyagságáért figyelmeztetni. Ezt is úgy oldotta meg a bányavezetőség, hogy a családnak is küldenek levelet, melyben segítségül hívják az anyát, a szülőt, hogy a munkavédelmi előírás ellen vétő többet hibát ne kövessen el. Ennek a »-módszernek« nagy hatása volt. A család is állandóan a gyári munkavédelmi szervek mellett áll, segítő szavával, törődésével. Természetes, hogy a mázai bányaüzem munkavédelmében >s található még olyan jelenség, mely nem kívánatos. Ilyen például az is, hogy a szakszervezeti bizottság munkavédelmi felelőse és aktívahálózata az utóbbi hónapokban szinte semmit nem dolgozik. Egyedül a szakszervezet titkára kapcsolódott ebbe a munkába. Hiba az is, hogy kevés oktatófilmet kapnak a tröszt vezetőségétől. Pedig ezek sokkal hatásosabb eszközök a dolgozó nevelésében, mint a szavakban elmondott figyelmeztetések. — Bízunk abban, hogy a munkavédelmi helyzet e két hiányossága rövidesen megszűnik és akkor még hathatósabban tudunk a dolgozók érdekében tevékenykedni — fejezte be tájékoztatóját Pápai elvtárs. foU &ác<U Már hajnalodik, hirdették a kakas-kiáltások, s a falusi ember szaporán lépkedett kifelé a határba, hogy mire a Nap feljön, még a harmaton elkészítse a napi kaszáláshoz szükséges kötözőt. Gabonaéréskor a falu ap- raja-nagyja mozog. Ki kaszát fog, ki markot szed, s ha van elegendő munkaerő, az idősebbek kötöznek és összehordják a kész kévéket, hogy ne kelljen a kaszásnak ilyennel bíbelődnie. Az útmenti fák alatti nyirkos fűben lépkedett a 60 éves Ferenc bácsi, akit szorgalmáról és jártasságáról még a gyerekek is ismertek. — Vigyázz, mert elalszol, szólt oda a kislányának, akinek a szemén még ott ült az álom és úgy lépkedett apja mellett, mint a világtalanok, ha átvezetik az úttesten. — Mondtam már, vigyázz, hisz nekimész a kaszának — . mormogta fogai között és elégedetlenkedett a kislány álmossága miatt. — Ha két nap és éjjel összeolvadna, ti akkor is csak aludnátok — célzott az álomszuszék család tagjaira, — pedig még nem is tudjátok, mi az igazi koránkelés. — Valóban, a kis Katika még nem érezte azt, amit apja gyermekkorában, aki egy tojással és egy nagy szelet kenyérrel ment kaszálni, mert ha többet vitt volna magával, nem jutott volna a hét kis testvérének. De azóta, mint a homokot a szél, úgy hordta szét a sors az egész családot. Most itt él gyerekeivel a dunántúli lankás tájon, hányái már férjhez mentek és unokával örvendeztették meg a . Ferenc nagypapát, aki kötelességtudóan, mint az óra, olyan pontosan kel most is, de nem hajnalhasadáskor, hanem jóval később, ha kivirrad. Nyugodtan megreggelizik és elköszön farkaskutyájától, aki kikíséri a kiskapun és visszatér, hogy őrzői tisztségét teljesítse, mig gazdája a tsz raktárában szorgoskodik. A nyarat lucskos ősz követte, s a nedves levegő úgy átjárta tüdejét, csontjait, hogy alig bírta magát vonszolni. — Csak ezek a csikók lennének már jobbak — panaszkodott — megmutatnám a fiataloknak, hogy kell dolgozni. Valóban megmutatná, mert vérébe ivódott a munka és betege a tétlenségnek. Felesége hiába pöröl vele. De ő csak tesz-vesz a maga módján, cipel és rendet tart a raktárban, hogy ne lehessen panaszt hallani a munkájára. Az irodabeli emberek annyira megszerették és megszokták a rendet, hogy hiányzott nekik az öreg Feri bácsi, aki éppen a második hetét töltötte az üdülőben. Lapok, levelek és jókívánságok árasztották el pihenése alatt és hiányérzet, érdeklődés sugárzott minden sor mögül, hogy mikor jön már a Feri bácsijuk, aki rendet tart, aki az utolsó szöget is a helyére teszi és kiegészíti az ö közösségi életüket. A kétheti pihenő lejárt, s vele együtt a csikóit is rendbehozatta, ahogy mondogatni szokta ismerőseinek, Megifjodva, felfrissülve Jénte át a tsz kapuját azzal az öröm- érzettel, hogy újra ismerősei között, a régi munkahelyén van. mely elszakíthatatlan tőle, de a mosoly ajkára fagyott, ahogy meg látta a gépeket és a földön heverő, zsákokból kifolyt búzát. Lassan lehajolt, felemelt egy-két szemet, összerágta, miközben szemeivel a tettest kereste, akinek vontatójáról éppen rakodtak. — Hát, azt a jóistenit a körmödnek, mit tettél már megint? — érződött hangjából a harag a fiatal, felelőtlen vontatás iránt. — Tudod-e, hogy nemcsak a tsz-t, hanem magadat is, enge- met, a másikat, mindenkit megkárosítottál ezzel? Minden szem gabonáért kár és vétek, ami kárba vész. Még hevében folyt a vita, amikor megjelent a tsz elnöke, aki elmosolyodott s így szólt: Emlékszik még Feri bácsi, amikor maguknál voltam, hogy jöjjön • közénk? — Persze, hogy emlékszem, de hát tudja elnök elvtárs, akkor az ember... — Igen, tudom, nem volt köny- nyű, de érdemes. Vagy nem? — Én még csak azt mondom: Kár. hogy nem tíz évvel ezelőtt kezdődött. CSÍKI ALADÁR
