Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-06 / 131. szám

í TOLNA WLGVtfr NÉFOJSAfl 1961, Június 6, Pillanatfelvétel a Sármezői dűlőben Ä Sármezői dűlő asszonybe­szédtől és jókedvtől hangos. Itt dolgozik az őcsényi Kossuth Tsz Villám munkacsapata 13 asszony, lány, idős, fiatal ve­gyesen. Azért kapta a munkacsapat ezt a nevet, mert Kiss Jánosné munkacsapat-vezető hívására villámgyorsan összejönnek, s ott vannak a kijelölt munka­helyen. Villámgyorsan, de nem elnagyolva dolgoznak, hanem, — ahogy a brigádvezető is mondja — minőségi munkát vé geznek. Mondják is a tsz vezetői: „Ha minden brigádban volna ilyen munkacsapat és a Villám mun­kacsapathoz hasonló munka­kedvvel és szorgalommal vé­geznék a munkát, nem okozna gondot, hogyan lesz megkapál­va az ezer hold kukorica, az ötszáz hold napraforgó. Nem okozna gondot, hogy el tudják-e időben végezni a cukorrépa és a takarmányrépa egyelésát’, ka­pálását és a többi növényápo­lást. Azt mondja a szóbeszéd: ott, ahol három hangoskodó asz sznny egvütt van. kitesz egv vásárt. Nos, itt, ahol 13 asz- szony van együtt, nincs híja A bátanséhi iskola és a tax jó kapcsolata A bátaszéki Búzakalász Tsz és a helyi általános iskola jó kap­csolata ebben az esztendőben to­vább mélyült. A szövetkezet biz­tosította a technikai feltételeit annak, hogy az iskolábán meg­alakulhasson az ifjúsági szövet­kezet. Adott a Búzakalász két hold földet az iskolának, letrá­gyázta, felszántotta és kukoricá­val bevetette. így a negyven fia­talt számláló bátaszéki iskola- szövetkezet kis kollektívájának csak az a feladata, hogy Decsi János agronómus irányítása mel­lett elvégezzék a későbbi munká­kat. Az iskolások ígéretet tettek, hogy a szétszórt cseresznyefák­ról leszedik a termést — felé­ből. S majd annak idején leszü­retelik a cigánymeggyet is. Ezt különben szívesen, úgyszólván játszva végzik el a tanulók, és közben megismerkednek a ter­melőszövetkezeti gazdálkodással. Ez a leglényegesebb, immi ■■■■mm a beszédnek, a hangoskodás­nak. — Vidáman telik itt az idő, mert viccelődünk asszonymód­ra, néha sikamlósakat is mon­dogatunk egymásnak. Ebben elöljár a munkacsapat egyik legidősebb tagja a Kocsis Ka­ti néni. Annyi viccet tud, hogy egész nap van min nevetni — mondják. Reggelenként rendszerint megbeszélik az előző napi ese­ményeket, ki mit hallott, mi történt a faluban, a tsz-ben. Az egyik asszony arról pa­naszkodott, hogy a szomszéd- asszonya, aki ugyancsak terme­lőszövetkezeti tag. de mint mondja nemjgen fűlik a foga a munkához, gúnyolódva be­szélt vele azért, mert ő min­den nap dolgozik. — Bolond vagy te, hogy eny- nyire töröd magad — mondta. — És te hagytad magad? — kérdezik a panaszkodótói a kö­zelebb dolgozók. — Legyetek nyugodtak, meg­kapta a magáét úgy. hogy nem teszi ki az első szobája ablaká­ba. — Mit mondtál neki — kiván- siskodtak. — Mit? Azt, hogy lesz majd gondunk rá, hogy ő se feke­tézhessen. — Hát az mit szólt? — „Feketézz” te is, ha irigy­led! Én nem irigylem a mun­kaegységedet, akármennyi is van — Én meg aztán jól rápirí­tottam! — Ezt mered monda­ni, te szégyentelen? Én min­dig becsületesen dolgoztam és nem is vinne rá a lelkiismeret az olyan üzletelésx'e, mint ami­lyet te művelsz. Várj csak, majd egyszer befűtenék neked is. mert addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. De azt megmondtam, ha szégyenbe kerülsz, közénk nem jöhetsz, az egyszer bizonyos. A mesélő szinte újra átéli az előző esti vitatkozást, s olyan mérgesen és villámgyor­san kapál, hogy amikor a sie­téstől és a beszélgetéstől ki­fulladva megáll, azt látja, hogy a többieket, anélkül, hogy ész­re vette volna, maga mögött hagyta. Pozsonyiné A szekszárdi zeneiskola Bartók-hangversenye Az egész világ zenei élete ezt az esztendőt Liszt Ferenc és Bar­tók Béla emlékének szenteli. Nincs a világnak egyetlen olyan kultúrnemzete. amely ne emlé­keznék meg idén Bartók Béláról, a modern muzsika legkimagas­lóbb alakjáról. New York-ban, Moszkvában, Tokióban. Sidney- ben éppen úgy zenei versenyeké kel, nagyszabású hangversenyek­kel áldoznak emlékének, mint Budapesten, ahol ősszel kiemel­kedő zenei esemény lesz a Liszt —Bartók verseny, amelyre szinte az egész világ ifjúsága lázasan készülődik. Bartók Béla. a modern muzsi­ka nagy apostola, egyben a gye­rekeknek a leghűségesebb barát­ja is. Nincsen még egy olyan z^ neszerzője a világnak, aki olyan előszeretettel komponált volna az ifjúságnak, mint Bartók Béla.' Éppen ezért nem csoda, hogy mai zenepedagógiánk egyik sa­rokoszlopa, alappillére. Az em­lékezés, a hála és szeretet nemes- érzései gyűjtötték össze pénte­ken este a zeneiskolába a fiata­lokat, és a szép számban megje­lent érdeklődőket is, hogy Bar­tók Béla születésének 80. év­fordulója alkalmából a zeneis­kola növendékei számot adjanak előrehaladásukról, és arról, hogy milyen közelségbe jutottak a -bartóki« muzsika megértéséhez. Azért is dicséretes a zeneiskola Bartók-emlékhangversenye, mert alig van még egy olyan zeneszer­ző, akivel szemben ilyen mérték­ben érvényesülne az a közmondás, hogy senki sem próféta a maga hazájában. Szerte a világon ha­talmas lelkesedéssel fogadják műveit, és olyan művészek vi­szik diadalra, mint Jehudi Me­nuhin, Fischer Annie, David Ojsztrah, Szvjatoszlav Rihter stb. Ezzel szemben nálunk még min­dig bizonyos fokú idegenkedés tapasztalható Bartók műveivel szemben. E tartózkodás feloldá­sára is alkalmas volt ez a növen­dékhangverseny, amelyen az idő­sebbek közül Lányi Péter. Végh László, Kaczián János, Klézli Erzsébet, Szabadfy Mária, a fia­talok közül pedig Thész Gabri­ella és Lukácsi István aratott megérdemelt nagy sikert. O. I. wti'iii»uniiii»mwfimMiiiiiiiiiniii Drága versengés... A Tyúkszemnemesítő Intézet főosztályvezetői közt már évek óta az az ellentét ’ ralkodott, amelyet szakmai irigységnek is neveznek. Elismert szaktekinté­lyek voltak; mégis, ha valame­lyik a maga osztályán újat pro­dukált, a többi valósággal fel­hördült irigységében. Hát még ha történetesen a »Hírharsona« is beszámolt az eredményről, ak­kor dúltak-fúltak az ellenlába­sok. Nyájas mosollyal gratulál­tak, de háta mögött ezt mondták az illetőről: — Persze ... Reklámot csinál magának... Közben egyik-másik minden reklámnál többre becsülte a pénzt a mellékes keresetet, amelyre a tyúkszemnemesítés közben szert tett. Nem csoda, a tyúkszemére mindenki kényes ... Történt pedig az érdemes in­tézménynél, hogy kiadták a jel­szót: »Fejleszteni kell a nemesí­tés technikáját. Új segédeszkö­zökre, felszerelésre van szükség, hogy a tyúkszemnemesítést egy­szerűbbé tegyük, hogy valóságos élvezet legyen a páciensek szá­mára.« Valaki azt is kisütötte, hogy a technikai fejlesztés másként nem képzelhető el, mint megfelelő külföldi gépek behozatalával. A főosztályvezetők ezekután elmerültek a »szakirodalom«, a külföldi katalógusok, prospektu­sok tanulmányozásába, milyen technikával nemesítik külország­ban a tyúkszemeket? Csomanek Nándor főosztályve­zető, az egyik prospektusban fel­figyelt a svéd Liebenholm-Blund féle nyomógépre, amely minden eddigi eljárásnál kényelmesebbé teszi a tyúkszemnemesítést. Ad- dig-addig fondorkodott, kért, kö­vetelőzött, mígnem az intézmény megvásárolta részére a csodama­sinát, potom 75 000 forintért. Hanem, amikor erről tudomást szerzett Bendekubek Kázmér fő­osztályvezető! Még hogy ő, a híres tyúkszem-specialista nem halad a tudománnyal. Tyúkszem- keményítő nélkül ő sem dolgoz­hat — ő is kiszemelt hát magá­nak egyet, egy nicaraguai gyárt­mányt, mely állítólag korszerűbb a svédnél. Mondani sem kell, hogy ő is kiharcolta magának. Potom nyolcvanötezerért. Viszont nem volt senki, aki értett volna a tyúkszemkeményí­tő kezeléséhez. Mindegyik főosz­tályvezető »birodalmában« ott trónolt a csillogó masina, kár­tyásnyelven mondva »piánkban«. De Csomanek főosztályvezető nem tudott belenyugodni abba, hogy Bendekubek gépe többe ke­rült. Addig fondorkodott ismét, mígnem sikerült kiharcolnia egy luxemburgi masinát. Százezer­ért ... Bendekubek egyik beosztottja — egy szerény és csendes fiatal­ember — közben megtanulta a gép kezelését. Olyan masszív és hatalmas tyúkszemeket sikerített vele, hogy csodájára jártak. Még olyan egyénnél is használt, aki­nek semmiféle módszerrel nem tudták a tyúkszem-igényét ki­elégíteni. De a szerény és csendes fiatal­ember — Zancsek Zoltán — nem sokáig élvezhette a sikerét. Kü­lönféle rágalmakat terjesztettek róla. — Esténként valóságos orgiá­kat rendez ... Állandóan duhaj­kodik ... Felelőtlen ... Éjjel kré­tával szamárfejeket rajzolt a gyerekjátékbolt kirakatüvegére. A szóbeszédnek aztán foganat­ja lett. — Ezt a mihaszna frátert ki kell küldeni a csötrögepusztai te­lepre — született meg a döntés. A fiatalember tiltakozott. Az intézmény több, vezetőállásban lévő dolgozója is kiállt mellette. Mindhiába. Azaz, mégsem. Mert mégis csak kiderült az igazság. Zancsek Zoltánról leperegtek a rágalmak, miként lepereg az ere­szen az eső csendesen. Hanem akkor már ő tette le a garast. — Csak azért is kimegyek a csötrögepusztai telepre. És most valahol, félreeső zu­gokban ott árvul a három drága külföldi tyúkszemkeményítő gép. A csillogó fémrészeket már üt­ött kikezdte a rozsda ... B. I. A gyermekek és a fiatalkorúak védelméről Az ellenforradalmat követő gaz­dasági és politikai konszolidáció során számos intézkedés történt a fiatalkorúak védelme érdekében. Ennek megfelelően fokozódott a társadalom aktivitása is. Azok, akik a fiatalok érdekében vég­zett munka célját és tartalmát nem ismerik, könnyen jutnak ar­ra a következtetésre, hogy a fia­talok erkölcsi züllése és bűnözése egyre nagyobb mértékű és esetleg azok jelentős számát érinti. Már most elöljáróban le kell szögezni, hogy a fiatalok becsületesen dol­goznak, tanulnak. A fiatalok szá­mához képest elenyészően cse­kély azok száma, akik a társada­lom részéről különös védelemre szorulnak. A veszélyeztetett fia­talok megsegítése, azok becsüle­tes, művelt, hazájukat és népüket szerető emberré nevelése érdeké­ben azonban mindent meg kell tenni. A kapitalista államokban a fiatalkorúak bűnözése; — Svájc, Belgium, Franciaország és Olasz­ország kivételével — mindenütt jelentősen emelkedett az utóbbi években. Az ENSZ-nék e kérdés­sel foglalkozó szakbizottsága 1960. év augusztusában Londonban megtartott értekezletén megálla­pították, hogy például az Ameri­kai Egyesült Államokban 1949— 1957. között a fiatalkorú bűnözés 250 százalékkal emelkedett, a sú­lyosabb bűncselekmények 47 szá­zalékát követik el a fiatalkorúak. 1959. évben New York Cityben 11 000 fiatalkorút kellett letartóz­tatni. A probléma súlyosságára jellemző például a „The Econo­mist” című lap 1959. január 11-i számában megjelent „Az angol aranyifjúság” című cikk, mely­ben többek között a következő ol­vasható: ...a jobb anyagi ellá­tottság ellenére a fiatalkorúak között a bűnözés erősen lábraka- pott. Különösen a rablás és be­törés, amely a fiatalkorúakra ki­szabott ítéletek háromnegyed ré­szét teszi ki. 1956-ban minden 91 felnőttre esett egy elítélt fiatal­korú. Tekintve, hogy nagyon sok esetben nem került a törvényszék elé, fel kell tételezni, hogy a tör­vénysértés a fiatalkorúaknál eléri a két százalékot. Ez az arányszám háromszor akkora, mint a felnőtt férfiak bűnözési arányszáma.” Talán e néhány adat is megvi­lágítja a kapitalista államok hely­zetét. Meg kell még említeni, hogy a felszabadulás előtt és köz­vetlenül a felszabadulás után Ma­gyarországon is csaknem hasonló volt a helyzet. Kapitalista álla­mokban a fiatalkorú bűnözésnek társadalmi, gazdasági' gyökerei vannak. A népi demokratikus államok­ban — így hazánkban is — a fia­talkorú bűnözők száma évről év­re fokozatosan csökken. — 1959. évhez képest, 1960-ban 3,5 száza­lékkal kevesebb fiatalkorú került eljárás alá. A fiatalkorú bűnözők aránya a felnőtt korúakhoz ké­pest százalékban alig kifejezhető. Tolna megyében havonta általá­ban 10—15 fiatalkorú ellen kell büntető eljárást indítani. A fia­talkorúak által elkövetett bűncse­lekmények súlya pedig országos viszonylatban is csekély. Annak ellenére, hogy hazánkban kedve­zően alakult e kérdés, mégis a társadalom összefogására van szükség a fiatalkorú bűnözés meg­előzésére. Hazánkban azonban nemcsak a már elkövetett bűncselekmények felderítésére és a felelősségrevo- násra helyezzük a fő súlyt, ha­nem elsősorban a megelőző mun­kára. A megelőző munka pedig kiterjed minden erkölcsi züllés vagy bűnözés veszélyének kitett fiatalra. A megelőző munka eredményes elvégzéséhez tudni kell. melyek azok az okok, amelyek az erköl­csi zülléshez vagy bűnözéshez vezetnek. Az ifjúságvédelmi és a bűnüldöző szervek tapasztalata és a statisztikai adatok e kérdés­re a következőkben adják meg a választ: Az erkö'csi züllés és bűnözés veszélyének legdöntőbb oka a szülői nevelés elhanyagolása. A bűnügyek jelentős részéből az ál­lapítható meg, hogy a fiatalkorú bűnözésnek oka a szülők hanyag, nemtörődöm magatartására vezet­hető vissza. Nem egyszer találko­zunk a szülők gyermekükkel szembeni vétkes magatartásával is. Az ilyen esetekben természete­sen nem marad el a szülők bün­tető felelősségrevonása sem. Az esetek egy részében á szü­lők nem ellenőrzik gyermekeik társaságát, 'ezáltal azok büntetett előéletű felnőtt vagy fiatalkorúak társaságába kerülnek. Az erkölcs­telen, bűnöző személyekből álló társaság az azok közé került fia­talokat is a züllés vagy bűnözés útjára viszi. A fiatalkorú bűnözés okai kö­zött nagy szerepet játszik a kul­turáltság ki nem elégítő foka is. Az eljárás alá vont fiatalkorúak többsége — mintegy 85 százaléka — nem végezte el az általános is­kola nyolc osztályát, vagy egyál­talán nem járt iskolába. A fiatalkorúak züllésének és bűnözésének előbb felsorolt né­hány, de legjellemzőbb esete arra kötelezi a hatóságokat, a társa­dalmi szerveket, döntő mértékben a KISZ-szervezeteket, az állam­polgárokat, hogy szervezett meg­előző munkával a kedvezőtlen, jellem- és erkölcsromboló környe­zetben élő fiatalokat a társada­lom számára megmentsék. E munka elvégzésének módszerei a következők: Fel kell kutatni minden olyan fiatalkorút, aki környezetében nem kapja meg azt a nevelést, amit egy fiatalnak meg kell kap­ni. akár a szülők vagy gondozók hibájából, vagy egyéb okból. E felkutatást nem kampány-jelle- gűen. hanem folvamatosan kell elvégezni. A veszélyeztetett kis­korúakról tájékoztatni kell a köz­ségekben működő ifjúságvédelmi bizottságokat. A bizottságok a gyámhatóság útján megteszik a szükséges védő- és óvóintézkedé­seket. A gyámhatóság a védő- és óvóintézkedések széles skálájával rendelkezik. Lehetőség nyílik in­dokolt esetekben az állami gon­dozásba vételre, környezeterősítő­ként pártfogó kirendelésére, a büntető eljárás kezdeményezésére ifjúság elleni bűntett miatt a szü­lők, vagy gondozók ellen stb. A megelőző munka egyik fon­tos feladata még: az ifjúságvédel­mi bizottságokkal karöltve ellen­őrizni kell, betartják-e a filmek kategorizálására vonatkozó ren­delkezést, a fiatalkorúaknak sze­szesitallal történő kiszolgálásá­nak tilalmát, késő éjszaka nem tartózkodnak-e fiatalkorúak a fel­nőttek számára nyitvaálló szóra­kozóhelyeken stb. E rövid cikk keretében termé­szetesen nincs lehetőség részlete­sen kifejteni a szervezett ifjúság­védelmi munka rendszerét. Célom az volt. hogy e kérdés fontossá­gára felhívjam a figyelmet, és egyben kérjem a fiatalok segítsé­gét. Dr. Binczky István fiatalkorúak ügyésze — Önálló tábort létesít a bony­hádi Vörösmarty Mihály úttörő- csapat a Balaton mellett. Hetven- nyolcvanas csoportokban két he­tet töltenek itt az úttörők. — A mindentudás próbaköve. A londoni Hyde Park egyik nagy­hangú szónoka azzal dicsekedett, hogy a közönség minden hozzá intézett kérdését pontosan meg tudja válaszolni. Hallgatói közül ekkor kilépett valaki és udvaria­san felszólította: mondaná meg, hogy egy üveg tintával hány vesszőt lehet leírni? — Olasz művészeti könyvki­állítás Moszkvában. Az elmúlt héten az olasz—szovjet kulturá­lis csereegyezmény keretében Moszkvában olasz művészeti könyvkíállítás nyílt. A Lenin­könyvtár helyiségeiben 500 kö­tet könyvet és számos káprep- rodukciót mutatnak be. A kiál­lítás egy hónapig lesz nyitva, azután Romániában és Bulgáriá­ban kerül bemutatásra,

Next

/
Thumbnails
Contents