Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-04 / 130. szám

' 1961. jünfus 4. fOLVA MEGYEI NEPÜJSÄG $ A pártoktatás tapasztalatai Pedagógusnapi köszöntő JS Tolna megyei pártbizott­. ság agit.-prop. osztálya a Politikai Bizottság 1960. április 5-i határozatának figyelembevéte­lével készítette el az 1960/61. év­re szóló pártoktatási tervét, ame­lyet a kisebb zökkenőktől elte­kintve eredményesen hajtott vég­re. Az idei oktatási év az elmúlt évhez viszonyítva eredményes volt. Ez kifejezésre jut a tanfolya­mok számának és a hallgatók lét­számának növekedésében, vala­mint abban, hogy a foglalkozások többségükben aktívak, eredmé­nyesek voltak. Az idei oktatási év eredményességéhez hozzájá­rult az, hogy valamennyi párt- szervezet az oktatás megszerve­zésével taggyűlésen foglalkozott. A legtöbb helyen kollektív mun­ka volt az oktatás megszervezése. Pártszervezeteink többsége évköz­ben is foglalkozott a pártoktatás­sal. Többször napirendre tűzték vezetőségi, illetve taggyűléseken a pártoktatás helyzetét. Ott, ahol a beindulás után nem foglalkoztak megfelelően az oktatással és csak a propagandisták feladatának te­kintették e munka elvégzését, rendszertelen volt az oktatás és nagyobb mérvű lemorzsolódás is volt. A járási pártbizottságok is na- gvobb gondot fordítottak a párt­oktatási év előkészítésére és irá­nyítására, ma már eltűnőben van az oktatás reszort-jellege. A párt- bizottságok évközben is megvitat­ták a propagandamunka helyze­tét. jyjegyénkben 340 különböző “ • tanfolyamon 6582 hallgató vett részt, köztük 2690 pártonkí- vüli és 1304 nő. Ha az előző év statisztikájával összehasonlítjuk e számadatokat, örömmel állapít­hatjuk meg, hogy mind a párton- kívüliek, mind a nők száma meg­kétszereződött. Az eredmények mellett nem lehetünk megeléged­ve az oktatásban részt vett párt­tagok arányával, még annak .elle­nére sem, hogy sok elvtárs külön­böző szinten állami oktatásban vett részt. Bár örvendetesen nőtt a termelőszövetkezeti tagok rész­vétele (1505 hallgató), de ha az arányszámhoz hasonlítjuk a lét­számot, akkor elégtelennek kell mondani. A tanfolyamokon kívül jelentős forma volt az úgynevezett „téli tanfolyam”, amelyet negyven községben a Budapestről lejött pártmunkások vezetésével szer­veztek meg. Ezeken a tanfolyamo­kon, amelyek inkább előadásos propaganda jelleget öltöttek, nem egy helyen 150—200 hallgató vett részt. A pusztai településeken csaknem a teljes felnőtt lakosság megjelent. A téli tanfolyamok megszervezésével biztosítottuk, hogy megyénk minden jelentő­sebb lakott területén a tél folya­mán volt politikai oktatás. A pártoktatás legfontosabb fel­tétele a propagandisták kiváloga­tása. Pártbizottságaink e felada­tot is jó eredményei oldották meg. Megyénk 340 propagandistá­ja közül 243 régi és 97 új propa­gandistát vontak be a munkába. Javult a propagandisták összeté­telében az általános műveltség színyonala (mintegy ötven száza­léka" érettségizett, főiskolát vagy egyetemet végzett), ugyanakkor továbbra sem lehetünk megelé­gedve a pártiskolai végzettség­gel. Mindössze 147 elvtárs vég­zett háromhónapos vagy annál magasabb bentlakásos pártisko­lát. A lengyeli egyhetes tanfo­lyam sok segítséget adott a pro­pagandisták számára munkájuk eredményes végzéséhez, de a ta­pasztalatok azt mutatják, hogy néhány propagandista még az év­közben nyújtott segítségadás mel­lett sem tudott megbirkózni a reá háruló feladatokkal. Ezek az elv­társak a régen tanultak alapján kialakult nézeteikhez mereven ragaszkodtak, s nem vették tudo­másul, hogy az általuk hangozta­tott tételeket az élet már túlnőt­te. Volt olyan probléma is, hogy néhány, főleg gazdasági vezető nagy lelkesedéssel vállalta a pro­pagandista megbízatást, de nem végezte el lelkiismeretesen. A propagandisták munkájában to­vább kell segítenünk a jó mód­szerek fejlesztését, hogy tovább csökkenjen a propagandamunká­ban a szürkeség, a sablonosság, az iskolás jelleg. JRagy volt az érdeklődés az időszerű kérdések tanfo­lyama iránt; 220 tanfolyamon 4455 hallgató vett részt. A tanfolyam anyaga a mindennapi aktuális politikai és gazdasági kérdésekkel foglalkozott. A hatvanhét marxizmus—leni- nizmus tanfolyamon 1187 hallga­tó bővítette politikai ismeretét. Az anyag feldolgozásával, amely­nek témaköre az osztályok, osz­tályharc, az állam, a proletárdik­tatúra volt, éles viták alakultak ki. Elsősorban az osztályharc kér­désében. Komoly problémát oko­zott egyes paraszti osztály kiala­kulásának témája. A tanfolyamok megszervezésénél a tematikát te­kintve, nem lehetünk megeléged­ve a számszerűséggel. A jövőben a párttagság érdeklődését jobban e tanfolyamok felé kell irányíta­ni. A tanulást nehezítette az, hogy a tankönyv igen terjedelmes és nehézkes volt. A gazdaságpolitikai tanfolyam­nak, amely kilénc ipari és tizen­egy mezőgazdasági tagozaton folyt, 293 hallgatója volt. A tan­folyamokon részt vevők — több­ségben gazdasági vezetők — el­mondták, hogy eZ az” oktatási for­ma sok segítséget ad a minden­napi munka végzéséhez. A politikai gazdaságtant és a munkásmozgalom történetét 32 tanfolyamon 436 hallgató tanul­mányozta. A két szakosított, tan­folyamnál az volt az általános ta-, pasztalat: többségük nem érte el a kívánt^szín vonalat. Az ider évben, kezdeményezés­ként, a megye orvosainak bevo­násával, öt témakörből álló okta­tási formát vezettünk be. Ezzel egy régi megoldatlan. probléma oldódott meg, a tapasztalatok alapján, eredményesen. Az orvo­sok érdeklődtek a politikai kér­dések iránt, s mód adódott arra. hogy néhány tisztázatlan kérdés­ben elmondják véleményüket. A bírák és ügyészek oktatását álla­mi vonalon szervezték, a pártbi­zottságok segítségével és irányítá­sával. JR záróvizsgákkal befejező- dött a pedagógusok ideoló­giai képzésének. oktatási éve is. A vizsgaeredmények jók, de a tárgyismeretek mögött még nem általános a világnézetbeli válto­zás. Befejeződött az 1960/61. évi pártoktatás. A kisebb-nagyobb zökkenők ellenére is, eredménye­sen zárult. Az eredményességhez hozzájárult a Politikai Bizottság 1960. április ,5-i határozata. Az oktatás hozzájárult, hogy ki­egyensúlyozott, bizakodó a han­gulat megyénkben. És nem utolsósorban az éredményes ok­tatáshoz hozzájárultak azok az erőfeszítések, amelyeket a párt- szervezetek fejtettek ki az esz­mei-politikai egység megteremté­se érdekében. Szekszárdi cipők külföldön Pénteken indították útnak a Német. Demokrátikus.. Köztársa­ságba idén á harmadik eipőszal- lítmányt a Szekszárdi Cipész Kis­ipari. Termelőszövetkezetből. Ez alkalomimaí’ i Ííf(T pár ~npi sport­cipőt szállítottak. A ktsz készít­ményei már világszerte Ismer­.. —— 11 I I. 2. »BÉKESSÉG FÖLDÖN AZ ÉMÉÉRNEK« A 216-os szoba . .. Szép, mint minden szoba a Hungária szállóban. Szép, mint minden itt a Belvárosban, a Du- na-parton. Szép — és nagyon, na­gyon idegen. Kisvárosi otthon, egérszagú kollégiumi hálóter­mek, a laktanyák és albérleti szobák szürke odvai után Soós Péternek új is, kellemes is, kel­lemetlen is. A harmadik napot tölti. itt. A harmadik nap — kifogástalan modorú és eleganciájú emberek közt. Zsongó falak közt halkan zümmög a lift, kívánatra szobá­ba hozzák az ebédet. Mindenen fajta a fény — de már változik az, amin a fény ragyoghat. .Az ezüsttálcán szervírozott • jénaüveg tálban konzerv-spárgafőzelék kel­leti magát, meg a konzervhús. Az étteremben halkan; diszkré­ten csörren az ezüst evőeszköz, mégis megfagy a hangulat, ha nyugodtan és egyszerűen benyit a forgóajtón két kutatótekintetű civilruhás, Hain P.éter emberei közül, hogy igazolványt kérjen. De igazolványa itt mindenki­nek van. Csak Péternek nincs. Mert Ta­más azóta nem tűnt fel. Hiába topog minden délelőtt a bejárat előtt, ö viszont megtanul eltűn­ni, ha kell, volt már óra, ame­lyet egyszerűen a mellékhelyiség­be zárkózva töltött, mert az ét­teremben igazoltattak. Valami nagy ostor suhogását érezte a feje fölött —- és az ostor nem tudott lecsapni. De lecsaphat. Lecsaphat, hiába a fény, az ezüsttálcák és a számlák, ame­lyekre magában szolid pénzügyi borzadállyal gondol. Itt sem beszél senkivel. Isme­rőse nincs. Kivel is beszélne? Ebben a percben kevesebb a lif­tek. Szállítottak árut Svédország-/ ba, Norvégiába, Izlantjba, Brazí-/ liába és .az Amerikai Egyesült/ Államokba. A Német, Elem okra-! tikus Köztársaság 20 000 pár ci-!| pőt rendelt a. ktsz-tol' és" a *il>!| tagú ktsz becsülettel eleget tész| export-kötelezettségének. A nevelőket köszöntjük, a pedagógusokat üdvözöljük nap­jukon, amelyet ünnepükké ava­tott az ország A köszöntés mellett köszönetünket mond­juk, üdvözlésünk magában hor­dozza annak reményét, • hogy a jövőben is bizton számítha­tunk a nevelőkre, mint az új embertípus kiformálásáért küz­dők lelkes seregére. Pedagógusaink túlnyomó több sége ma mindenütt ott áll, ahol a nép műveléséről van szó, ahol, az a feladat, hogy fiaink fejébe elültessük a tu­dást, de ott is, ahol az idő­sebbeket kell művelni, taníta­ni, azokat, akiknek gyermek­korukban nem adotott meg a művelődésre való lehetőség. Nagy. eredmények, szép ered­mények jelzik a, tanító, neve­lőmunka értékét. Az iskolán kívüli oktatás, nevelés — tör­ténjék az az ifjúság} szerve­zetben, vagy a művelődési ott­honban, a művészeti tevékeny­ség, vagy ismeretterjesztés te­rületén — példamutató munká­sai a pedagógusok. S lehet-e nagyszerűbb élmény, lehet-e nagyszerűbb életcél a nevelő számára, mint az,, hogy mun­kája nyomán látja felnőni az okos, széles látókörű ifjú nem­zedéket, s látni, hogyan pótló­dik a ’ mij.lt mulasztása, mert erőnk a pedagógia területén nemcsak ahhoz van, hogy fia­taljainknak magasabb művelt­séget adjunk, mint húsz-har­minc évvel ezelőtt, hanem ah­hoz is, hogy a múlt sebeit most gyógyítsuk be, most pótoljunk olyan mulasztásokat, amelyek hem a mi lelkünket terhelik. Különleges megbecsülést él­veznek pedagógusaink, s az, hogy féltő gonddal kíséri min­den lépésüket' államunk, tár­sadalmunk, hogy munkájuk rand Hotel n BaSla Ödön és Baktai Ferenc riporiregénye | tesfiúnál is, mert annak lehet kultál ebben a szobában? Dol- vatami papírja, amivel megment- gom volt, ki kellett valakit emel­heti az életét, s ismerőse is le- ni a menetből. Milyen mentből? hét, ha bajba kerül. Neki viszont Ne légy gyerek, ott hajtanak az semmije és senkije. És jön a országúton vagy harmincezer em- karácsony... „ , / bért Bécs felé — no, közülük, Karácsony, fenyőfák és csil- édes fiam. Nem, ne nézz rám lagszórók ünnepe, de messzire, olyan áhítattal. Nem szerelemből vagy. zavartam el a fenébe azt a két Pedig a naptáron itt ragyog nyilast. Én, pajtás, vásárra vi- már a betű, - a piros szám- Ha- szem a bőrömet, de jó pénzért, nem ehhez a karácsonyhoz a re- Nem vagyok angyal. Krisztus ko- piilŐk zöld, kék és vörös irány- porsóját se őrizték, tudod, in- jelző-fényei világítanak. gyen... És e belvárosi .sziget, a Hotel S megveregeti Soós Péter tér- Hungária négyszáz családja ka- dét. rácsonyra készül. Itt-ott még — Hanem a te dolgod, az más, nyitva egy-egy őskefésztény üz- te pajtás vagy, testvérem vagy — let. És különösen nyitva a zsidó na, igaz, itt az igazolványod is, üzletek: azokat nagyban árusít- Tamás papára nyugodtan bízha- ják ki, mindenki hordja a hol- tód magad... mit olcsón, ha kell, ha nem. Pé- És azzal a bőrkabát belső zse- ternek nincs miért és nincs ki- bébe nyúl, letesz a dohányzóasz- nek vásárolnia. Ül hát a szobá- talra egy pecsétes papírt. — Jó, jában és lapozgat Valami hetven- komám, most én megyek. Bessy szer olvasott könyvet, Huxleytől. vár. Hogy ki az a Bessy? A ... S akkor kopognak az ajtón és mondjuk, ad hoc nejem. Majd kissé csatakosan, borostásan, meg megismered. Természetesen viselt eleganciával, de mégis ru- együtt karácsonyozunk. Hol? A ganyosan, bepattan rajta Tamás, 120-asban. Legyen szerencsénk, beleveti magát egy fotelbe, ki- szervusz. nyújtja a lábait és nagyot fúj. Amikor egyetlen sötétkék ru- .. — Elnézésedet kérem, pajtás, hájéban .végigsiet a puha-szó­dé egy kis üzleti ügyem volt. Ne nyeggel borított folyosón, s a haragudj a késésért. Nem volt szomszéd szobákból itt is, ott is semmi baj? No, de hiszen mi is muzsika szűrődik ki — valami lehetett volna? táskarádió a Stille Nachtot züm­Péter levegőt se kap,-úgy nézi. rnögi, valakinek lemezjátszója is A gyíkbőr bilgeri csupa sár — lehet, egy éppen kinyíló ajtó mö- de Tamás «fogai vidáman csillog- gött két kislány áll, fényes ka­nak. rácsonyfá előtt — ismét elborítja — No, mit hallgatsz? Megku- a karácsonyi nosztalgia, amely ungana zavartalansága, a munka szín­vonalának állandó növelése ér­dekében mindent megtesz, a mi rendszerünk sajátja, s egyszer­smind biztosítéka annak, hogy nagyszerű korunknak megfele­lő műveltséget tudunk adni gyermekeinknek. Készülő iskolareformunk, a párt művelődéspolitikai irányéi veiben lefektetett célkitűzések kell, hogy .mozgósítsanak minr den nevelőt — és mozgósítás­nak is — a színvonal szaka­datlan növelésére. Előtérbe ke­rült a nevelőmunka szerepe az oktatás, a tanítás mellett. Mert nem elég csupán ismereteket adni, hanem korunk szellemé­ben meg kell erősíteni az élet­re az ifjúságot. A mi világné­zetünk, a mi életeszménk bir­tokában lesz csak képes az új nemzedék azoknak a célok­nak megvalósítására,, amelyek, alapját imár megkezdték lerak­ni az emberiség legjobbjait Kitüntetéseket kapnak ezen a napon a nevelők legkiválóbb- jai, üdvözlik valamennyi peda­gógust a gyerekek, a szülők és az egész társadalom, de a leg­nagyobb üdvözlet, a legkifeje­zőbb megbecsülés az, amikor munkájuk gyümölcsét látják * beérni az emberi lelkekben _ A mi fiataljaink az iskola elvég­zése után már nem a bizony­talanságba teszik meg az első lépéseket, hanem várják őket a magasabb iskolák, várja a termelőmunka, hogy, gyű möl- csöztessék a gyakorlatban, a társadalom javainak növelésé­ben az elméletben elsajátítót- takat. A pedagógusnap alkalmá­ból gyermekeinkkel együtt a megbecsülés, a - tisztelet és sze­retet virágait nyújtjuk át min­den nevelőnek, aki hivatásához méltóan munkálkodik szocia­lista jövőnk építésében. mindig, kisfiú kora óta. Anyja jut az eszébe. A távolból erősödő, harsogó morgással a tüzérség ágyúi jel­zik: rfem biztos, találkoznak-e még valaha. S valami suhogó- vijjogó hang orgonázik a távól­ban, amelyet csak az ismer, aki már megjárta a háború frontját. Gyorsan, mielőtt megtörik a karácsonyi varázs... És Péter bekopog a 120-as ajtón. Ez aztán lakosztály a talpán! Világoskék teveszőrtakaró a két* tős ágyon végigvetve. Ragyogó csillár — a sarokban hangulat- lámpa. Ég az is, hadd égjen. Asztal, három személyre térítve. És a sarokban, a fűtőtest mel­lett, mindenféle sötétkék ruha és házigazdái feszélyezettség nélkül, selyempizsamában, köntösben, il­latosra borotválkozva: Tamás. — Üdvözöllek, Péterkém. Bessy? Azonnal.jön. Péter most ismeri meg Bessy Mortont, a Nagymező-utcai Ari­zona mulató dízőzét. A . Délibáb címlapján találkozott már vele Bessy angolosan nyújtja a sza­vakat, rosszul beszél magyarul, de nagyon kedves. Aztán ott ülnek a vacsora mel­lett és Péter megkérdi: — Ame­rikai? — Nem, csak sokáig éltem ot­tan én — mondja kedves törtség- gel a leány Tamás elneveti magát, — Ne add már a nagyot, ked­ves. Baráttal beszélsz. Mondd meg nyugodtan, hogy lengyel vagy. Elvégre — van lengyel- magyar barátság is, nem? ; Újabb dörgés. Mély, összefüg­gő, hosszú sorozatok rengetik a levegőt. Aztán a beálló, csak még halálosabbnak tűnő csendben-át­muzsikál a szomszédból a rádi- ócska hangja, cérnavékony gye­rekhangon éneklik: — Békesség a földön az em­bernek ... . (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents