Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-30 / 152. szám

196-1. június 30. VOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG a Györkönyi változások JHlivt nem szólt? Amikor azon a nevezetes tsz- közgyűlésen Bese Sándort elnök­nek választották meg a györkö­nyi Szabadság Tsz-ben, a követ­kezőket mondotta: — „Tagtársak! Azt külön nem kell mondani, hisz valamennyien tudják, nehéz helyzetben vettem át a tsz-elnökséget. De azt is megmondhatom itt a plénum előtt, ha maguk is úgy akarják, ahogy én, és támogatnak is mun­kámban, nem marad üresen a zsebünk a zárszámadáskor.” Bese Sándortól, akit jó gazda- embernek ismertek, sokat várt a tagság. És mert sokat várt, a tagok egy része, azok, akik bíz­tak a tsz megerősödésében, tá­mogatták is. Igen ám, de nagy volt a tét. Meg kellett termteni a jó gazdálkodás feltételeit. Sza­porítani kellett az állatállományt, megszilárdítani a munkafegyel­met, be kellett vezetni az alap­szabály szerinti működést. És ez a kezdeti időszakban — bár a többség belátta az intézkedés szükségszerűségét — népszerűtlen feladatnak látszott. A pártszervezet titkára, Szabó Sándorné és a pártszervezet tag­jainak többsége szilárdan — az akkor még pártonkívüli — tsz- elnök mellé állt. Megvédtek a támadásokkal szemben. A tsz- elnök pedig a főagronómusra, á brigád vezetőkre, a reálisan gon­dolkodó tagokra támaszkodva dolgozott és irányította a tsz éle­tét. Fennállásának 12. esztendejé­ben CSAK JÖT LEHET MONDANI A TSZ-RÖL Különösen sokat fejlődött a tsz állattenyésztése, számban és mi­nőségben egyaránt. Van hatvan tehenük, 68 üszőjük, 12 borjú­szaporulatuk és 90 hízómarhá­juk. A sertéstenyészet és a ju­hászat is szépen fejlődött. Az idei évre 540 hízott sertés szállí­tására kötöttek szerződést. Ed­dig 160 sertést szállítottak le, de a féléves tervből hiányzó 60 ser­tést is meghizlalták. Az elszál­lítást akadályozza az, hogy idő­közben a községben felütötte a fejét a száj- és körömfájás. EDDIG VALAMENNYI TÉR* MÉNYFÉLESÉGBŐL TÚL­TELJESÍTETTÉK A TERVET A korai zöldségfélék közül bor­sóból a betervezett 25 000 forint helyett 41 000 forint jövedelem­re tettek szert. Korán elvetet­ték, a szedést is jól megtervezték, úgyhogy csaknem az egész bor­sótermést primőráruként értéke­sítették. Hasonlóképpen értékesí­tették az újburgonyát is, amely­ből ugyancsak 25 000 forint be­vételt terveztek, de ténylegesen Értékeltéit a Métái Antal kulturális seregszemle keietéken meghirdetett pályázatét A KISZ Tolna megyei Bizott­sága a Mátai Antal kulturális seregszemle keretében az év ele­jén pályázatot hirdetett. A pá­lyázaton többségben KlSZ-fiata- lok vettek részt olajfestmények­kel, akvarell, szén, grafika és tusrajzokkal, szobrokkal, iparmű­vészeti és népművészeti készít­ményekkel, fotókkal, irodalmi és néprajzi pályaművekkel. Az elmúlt évhez viszonyítva a képzőművészet terén nagy fejlő­dés mutatkozik. A pályázaton részt vevők annyi pályaművet küldtek be, hogy az összegyűjtött anyagból június 14-e és 18-a kö­zött Kiállítást rendezhettek Szek- szái'don a belvárosi pártszervezet helyiségében. A bíráló bizottság az elmúlt napokban értékelte a beküldött pályaművek sorrendjét. Az olaj- festészetben az I. díjat Cseh Gá­bor (Falurészlet), a II. díjat Ba­logh György (Utcarészlet), a III. díjat Bartók Dezső (Tavasz a szőlőben) című festménye kapta. Az akvarell és pasztell pályázói közül az I. helyezett Strényer Béla (Kolompár testvérek), má­sodiknak Kovács Jánosné (Raj­zoló lányka), harmadiknak Fejdt Mária (Csendélet) című munkája kapott helyezést. A beküldött szén, grafika és tusrajzok értékelésénél a bíráló bizottság a II. helyezést Bertók Évának (Gyermekfej) című raj­záért ítélte. Kovács János (Csend­élet) című képéért a harmadik he lyezést kapta. Ebben a művészeti ágban első helyezést elérő pálya­munka nem volt. A szobrászat második helyezé­sét Bertalan Sándor (Női akt-ja), a harmadik helyezést Nagy János (Mártír) című szobrának ítélte a bíráló bizottság. Első helyezett nem volt. Az iparművészet I. díját Stré­nyer János (Virágtartó), a II. díjat Thész Mária (Terítő), a III. díjat a Simontornyai Bőrgyár bőrszakköre kapta meg ízléses munkadarab jaiért. A népművé­szek beküldött pályamunkáit ér­tékelve a bizottság az I. helye­zést Eőri Sz. Zsuzsának, a Il-at Sági Ilonának, a III-at Sztupa Máriának és Janek Máriának ítélte. A fotopályázók között első Beike Árpád, második Schmidt Henrik, harmadik Módos Aranka. A beküldött irodalmi pályamun­kák között Kelemen Zoltán a harmadik helyezést kapta meg, miután első és második helyezést érdemlő nem volt. A néprajzi munkák második helyezését Poór Ferenc és Poór Ferencnének ítél­te a bíráló bizottság, első és harmadik díjat elérő pályamun­kát nem értékeltek. A KISZ Tolna megyei Bizott­sága a legjobb pályaművek be­küldői között 4500 forint jutal­mat oszt ki. A szekszárdi kiállí­tás után az összegyűjtött anyag­ból július 2-a és 9-e között újabb kiállítást rendeznek a Paksi Já­rási Művelődési Házban, majd a kiállítás bezárása után a bekül­dött pályaműveket 1961. július 15-e és 25-e között vehetik át a tulajdonosok a KISZ megyei bizottságon, (Szekszárd, Mártírok tere 15—17. szám alatt). 7. A szekrénybe túr. Kezében a könyv, amikor a férfi hangja utoléri. — Inkább az újságkivágásokat add ide. Az asszony megfordul. Karjai bénán az ódivatú könyv- szekrény párkányán kapaszkod­nak. mintha attól félne, hogy ösz- szeroskad. Üres bámulat tapad az arcára. Nem tud szólni, mint a tetten- ért kíváncsi, ha az ajtót rányit­ják. (Mit akar ez a szikár ember? Ö. istenem, hát honnan tudja, hogy harmincöt esztendőn át mindig megvettem a helyi újsá­gokat. és kiszabtam belőlük azo­kat a tudósításokat, amelyeket Tömör Károly bírói ítéletéről ír­tak!? Hát nincs titkom előtte? Hát mindent tud ez az ember rólam, még a gondolataimat is? Harmincöt évig vonszoltam, rej­tegettem ezt a titkot, egyik fiók­ból a másikba, s most néhány szóval úgy kiemeli belőlem, mint délben egy darab húst a tál­ból ... Ez se volt hát titok. Úgy néz. úgy vág ez a két. hunyorí­tott szem, mint a szél. Semmit nem lehet előle bezárni... Fa­gyos és megaláz. Nem szól. nem beszél, de merev és minden mez­telenné válik előtte, mintha bű­nösek lennénk ... Még sírni se tudok! Érted? Miért hagyod, hogy vergődjek? Engedj legalább sír­ni!... Te... te... ó. legalább hagyj átmenni a másik szobába.) Az asszony nyakán rázkódik a bőr. 71 000 forint jövedelmet hozott. A juhállomány gyapjúhozama a tervben előírt 64 000 forinttal szemben 84 000 forintot jövedel­mezett. Nagyüzemi módszerrel termeltek és jó áron értékesítet­ték árujukat. — A terv betartá­sa írott törvény — mondják a ‘tsz vezetői — ez érvényesül is a gyakorlatban. ILYEN MÉG NEM VOLT A GYÖRKÖNYI HATÁR A kaszálókat letakarították. Huszonöt vagon szálastakarmány fel van kazalozva. A növény- ápolást, illetve az első kapálást, egyelést minden növényféleségnél befejezték. Június 17-ével meg­kezdték a kukorica másodszori ka pálosát. Az őszi árpa aratásával — amelyből 180 hold vetésük volt — végeztek. Az elmúlt vasárnap a tagok között munkaegységenként, elsőnek a paksi járásban, egy ki­ló árpát osztottak. Még egy-két nap és megkezdik a búza aratá­sát is. A földek letakarítása után azon nal hozzáfognak a tarlószántás­hoz. Az 50 holdas repce helyére kölest vetettek. Az árpatarló ve­tőszántása most folyik zöldtrá­gya alá. A HÉTKÖZNAPOK HŐSTETTEI A közösségi emberek összefo­gásának szép példáját láthatjuk nap mint nap a györkönyi Sza­badság Tsz-ben. Féltve őrzik a közösség vagyonát. Ezt példázza az elmúlt hét egyik eseménye is. Pénteken éjszaka sűrű égzengés és villámlás közepette negyven ember szorgoskodott a tsz közpon­ti épületének udvarán, hogy a közelgő vihar elől biztonságba helyezze az udvaron száradó két- három vagon gabonát. Dolgoztak hajnali 3 óráig és másnap reg­gel, munkakezdéskor mindenki ott volt a munkahelyen. Ezek már az új típusú, közösségi embe­rek gondolkodásmódjában végbe­menő változásokat igazolják. A pártszervezet élismeri és értékeli azt a munkát, amelyet Bese Sán­dor, mint pártonkívüli tsz-elnök végzett. Jó munkájának jutalma nem is maradt el. A legutóbbi párttaggyűlésen Bese Sándor a tagjelöltek sorába lépett. P-né KEDVES FERI BÁCSI! Névtelen levelekre nem szok­tunk válaszolni, s hogy most mégis válaszolunk, az a levélben foglaltakból adódik. Feri bácsi aláírással levél ér­kezett a címemre, amelyben Feri bácsi néhány gondolatot fűz la­punk június 20-i számában meg­jelent »Nyomtató lónak is be lehet kötni a száját« című cik­kemhez. A levél sem sértést, sem semmiféle durva kitételt nem tartalmaz, sőt írója barát­jának, elvtársának nevez és igyek szik meggyőzni arról, hogy amit olvasott, az valóban úgy van, nemcsak a szóbanforgó helyen, hanem másutt is. Példákat is sorol fel saját tapasztalataiból. Elmondja, hogy hogyan fogott meg valakit a tejfellopáson, ho­gyan borította ki a kannából a tejfelt. Elmondja, hogy a sertés­gondozó hogyan lopja a serté­sek élelmét, s a szarvasjószágok takarmánya hogyan kerül a ház­táji állatok elé ... Feltételezem, hogy Feri bácsi­nak igaza van, még abban az esetben is, ha a hibákat igy ösz- szegyűjtölte. (Bár furcsállom, hogy az általa felsorolt sok rossz egy szövetkezetben mind fellel­hető legyen.) De tegyük fel... S ha így van, akkor mindebben Fé­ri bácsi is ludas. Ne lepődjön meg túlságosan Feri bácsi, de ha most itt ülne velem szemben, ak­kor is ezt mondanám. Igen. Lu­das. , Miért? Először, mert mindazt, amit leír, elintézettnelc véli azzal, hogy egy kétoldalas levélben elmondja nekem, aki így semmit nem te­hetek, mégcsak segíteni sem tu­dok, mert kilétét sem fedi fel. Másodszor. Elhallgatja azoknak a nevét, akikre esetleg a bizonyí. tékok feltárásával rá tudná bizo­nyítani, hogy helytelenül kezel­ték a közösség vagyonát. De ezt Feri bácsi elkerüli azzal: »Nem akarok most itt neveket írni és azt sem. hogy ki és hol tette azt, amit tett...« Szántási verseny a A járási tanács mezőgazdasági osztálya szántási versenyt rendez a bonyhádi Dózsa Népe Terme­lőszövetkezetben. A szántási ver­seny eredményét a járási tanács mezőgazdasági szakembereiből Feri bácsi! ön egyenes, jelle- mes embernek vallja magát leírt soraiban. Gondolja, hogy a szö­vetkezeti tulajdon megvédésében ily módon, hogy a hanyag keze­lők nevét elhallgatjuk, előbbre, tudunk jutni? Vagy előbbre ju­tunk azzal, hogy ön felrúgja a tettes tejfölös fazekát és moso­lyog rajta? Vagy használunk a közös ügynek azzal, ha csak meg­lessük a tettest, aki a disznók eledelét lopja és magunkban szidjuk? Meggyőződésem, hogy néni!... Vajon, Feri bácsi szólt-e a szö­vetkezet elnökének, vagy valame­lyik vezetőjének, vagy akár a rendőrségnek, hogy ezt és ezt az embert itt és itt ezen és ezen rajta fogta. Történt valamilyen felelősségrevonás Feri bácsi be­jelentése alapján? Nem! Feri bácsi mintha szemérmesen kendőzné a mások rosszaságát. Csak másnak kellemetlenséget okozni nem akarás ez? Úgy, hogy inkább károsodjak én is és velem együtt a többi száz is? ... Vagy... Vagy talán (ne sértődjön meg Feri bácsi) bűnrészesség? így is fel lehet fogni a kérdést. Mert ha én ismerek egy bűnt, ismerem annak elkövetőjét és nem jelen­tem, bűnrészessé válók. Bűnré­szessé, mert aki a bűnt elkövette, továbbra is közöttünk van, lehe­tősége nyílik, hogy továbbra is megkárosítson valamennyiünket, s esetleg még arra is gondolhat, hogy szándékosan nem emelünk tette, vagy tettei ellen szót, mert helyeseljük a cselekedetét, s eset­leg hasonló takargatni valónk ne­künk is van... És kéz kezet mos alapon elnézünk vétkei felett. Gondolkozzon ezen Feri bácsi és nyugodtan szóljon a szövetke­zet elnökének a tapasztaltakról... Szívesen venném, ha felkeresne és személyesen is kicserélhetnénk véleményünket az elmondottak­ról: Addig is maradok elvtársi üd­vözlettel: BUNI GÉZA bonyhádi járásban alakult bizottság fogja elbírálni, mely a szántás időtartamát, a szántás mélységét és minőségét veszi figyelembe. A nemes vetél­kedést július 8-án bonyolítják le. (b) 'Bokáig **vz (KISREGÉNY) IRTA: THIERY ÁRPÁD ti. Márványarcára, mint alkonyi kék fény. puhán, csendes reszke- téssel hullik a szomorúság. Hatvan esztendős türelme meg­szólal. — Te tudtad? A válasz gyors és magabiztos. Halk. de átmetszi a szobát. — Tudtam. Az asszony kínlódik. — Én ... én ... (Nem. Nem mondom meg. ha nem titok a titok, akkor leg­alább a csalódás maradjon az. Hm... nem is értené meg. Ká­roly nem szereti az érzelmes dolgokat... Pedig istenem, olyan szépen elterveztem... A vendé­gek korán elmennek. Mondjuk tízkor. Aztán jön a meglepetés. Ö a mai újságot kéri. mert min­dig este olvassa, és a két belső lap közé csúsztatom az újságki­vágásokat. Fehér horgolófonállal összevarrtam. Olyan, mint egy könyv. Minden tudósítás mellett a fekete sorok szóién kövér tinta- betűkkel a dátum. Az első 1924. március 7. az utolsó 1959. no­vember 26 ... Aztán vártam vol­na. Gondoltam, leülök a kályha mellé, fázós lábamat a csempék­hez támasztom. Esetleg horgolok. Azt a csillagos mintát, amelyiket a rádióasztalra terveztem. És vá­rok .., Tulajdonképpen nem csi­nálok semmit. Nem horgolok, nőm melegszem, csak várok. Mo­solyogva és néha önmagámban halkan kuncogok, amikor Károly egyik-másik cikket olvasva fel­mordul vagy nevet... Mert hiú. Az utolsó betűig elolvasott volna mindent. Tudom, hogy addig nem fekszik le. S én ott a kályha mellett csak mosolyogtam volna. Melegen a késői tűztől, a nyug­díjas élet első éjszakáján. Csen­des hallgatózással, amely még a gondolátok rezdülését is észre­veszi ... Mindegy ... Károly, olyan ez, mintha az éjszakából kilopták volna a csillagokat.) Az asszony kiemeli a fiókból a sárguló papírköteget. Nem érez semmit. A férfi elé teszi, mintha akta­csomó lenne. Nem szól. A bíró átnyalábolja az újságo­kat. — Tudom, hogy azt hitted, hogy én... — mondja zavartan, és amikor az asszonyra néz, meg­lágyul benne a merev izgalom. Egyetlen tekintettel végigméri a papírhalmazt. Keserű diadal kószál a szívében. — Tudtam, de ma szerettem volna átnézni — mondja bocsá­nat kérőén. Az asszony hallgat. A kávéfőzőt az asztalon felej­Az arca hideg és sápadt. Halkan köszön. Illedelmesen, elfojtott, szakadt sóhajjal, mint­ha nagyon messze indulna. Át­megy a másik szobába és be­csukja maga mögött az ajtót. Tömör az újságokba markol. A mozdulat mohó és fájdalmas. A magános csend ránehezedik. Hátranyúl. Bekapcsolja a rádiót. Ujjahe- gyén szórakozottan gurítja a ké­szülék keresőgombját, majd egy bús, halk melódia közepén meg­állapodik. Róma. A lágy szalonzene barátságo­san szétterül a szobában. Az újságokba nyit. „Tíz évet kapott R é - pási Joachim, a füredi országút rablója!!!” A tudósítás komor, szarkalábos címbetűi kihajolnak az asztalra. A bíró sóhajt. (Nem bírom. Ehhez sincs tü­relmem ... Megfojt a csend, a ze­ne. Úristen, ez az ember megölte bennem a lelkiismeretet! Miben hiszek én ezután? Miben? A fe­leségem türelmében? Az újságok szenzációs címeiben? ...) összecsukja az újságköteget. (Folytatjuk^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents