Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-24 / 147. szám

mí. június 24. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO 3 Pártmunkás-arcképek: Fiatalos lendülettel A DUNAFÖLDVÁRI ken­dergyár bútoflaD-üzemének művezetői irodájában vagyunk. A szekrény és az íróasztalok kenderrost-lemezből álló házi készítmények. Az üvegtetőt ostromló napsugarak harminc fokos hőséget idéznek elő. A munkaterem felőli üveglapon keresztül látni lehet a gépek körül szorgoskodó munkásokat. Felhallatszik a körfűrész si- kongó hangja, s a porelszívó ventillátor állandó bugása. A gyártás közben keletkező for­maldehid-gázt karbamidsóval kötik le. Az idegennek mégis nyomban feltűnik a gáz alig érezhető, csípős szaga. Puri László művezető előttem ül. Az asztalán üvegpohárba állítva néhány szál virág. A já­rási pártbizottságon és a gyár­ban az egyik legodaadóbb. leg­szorgalmasabb pártmunkásként ismerik. Most elégedett. Vége van a műszaknak. Az összesíté­seket nézi. Három százalékkal sikerült az elmúlt huszonnégy óra versenyében túlszárnyalni a Szecsey- és a Dort-műszakot. Mindhárom műszak vezetője nevét viseli. Most mindhárom műszak 100 százalék felett dol­gozik. Az elmúlt hónapban alatta voltak. Az ő műszakja közelítette meg legjobban a 100 százalékot. Kedélyes, a közepesnél kissé alacsonyabb, kerek arcú em­ber. Huszonnyolc éves. Első lá­tásra idősebbnek tűnik. Sötét­barna haját ezüstös szálak tar­kítják. Beszélgetésünk során egv nehezen induló, akadályok­kal teleszórt élet tárul fel előt­tem. NÉGY POLGÁRIT VÉG­ZETT. Tizenöt éves korában napszámos lett. 1951-ben Sztálin- városba ment dolgozni. A roha­mosan fejlődő szocialista város sokat lendített szocialistává ér- lelődésén. A fiatal építőipari segédmunkás háromszor kapott sztahanovista oklevelet. Ami­kor a harmadik oklevéllel együtt ezer forint pénzjutalmat és kéthetes ingyen beutalást kapott a mesés szépségű lilla­füredi üdülőbe, végképp megér­lelődött benne annak tudata, amiről már sokat hallott és ol­vasott: nálunk a munka a be­csület és dicsőség dolga! Kétéves iskolára küldték, s ennek folytán letette a szak- érettségit. Családi nehézségek jöttek közbe. Nem vághatott neki az egyetemnek. Katona lett. ötvenhat után a Tatai Szénbányászati Tröszthöz ment dolgozni. Csillés volt. A bányában dolgozott ötvennyolc áprilisáig. Részt kért a politi­kai munkából. Nem volt párt­tag, de azért kapott pártfelada­tokat. Segítségére volt. hogy hosszú évekig az ifjúsági moz­galom egyik alapszervezeti ve­zetőségi tagjaként működött. Megnősült és lakáshiány miatt visszatért Dunaföldvárra. A kendergyárba ment dolgozni. Segédmunkás lett. Az üzem ro­hamos fejlődésnek indult. El­készült a bútorlap-üzemrész, új munkások hada özönlött be a gyárba, s új vezetők kellet­tek. A gvár maga termelte ki új vezetőit. PURI LÁSZLÓBÓL először meós. majd művezető lett. Menetrendszerű tehergépkocsikkal szállítják Dombóvár környékére a vasúti darabárut A dombóvári vasúti csomópon-! ton szállítják át Dél-Dunántúl ipari termékét, nyersanyagát. A forgalom az utóbbi években szin­te kétszeresére nőtt az állomá­son. Az átmenő raktárt bővítet­ték néhány hónappal ezelőtt, ez bizonyos mértékig csökkenti a zsúfoltságot. A vasút terheltsé­ge egyre nagyobb. Mind nagyobb gondot okoz, különösen a darab­áruk időben, határidőre törté­nő elszállítása. Néhány héttel ezelőtt kísérlet­képpen több tehergépkocsit állí­tott a MÁV Dombóvárott forga­lomba, hogy ezek segítségével bo­nyolítsák le Dombóvár környé­kén a darabáru szállítását. A kí­sérlet jó eredményekkel zárult és ma már rendszeresen járják a környező községeket a dombóvá­ri vasútállomásról a MÁV teher­gépkocsijai. Az új módszer sikerét elsősor­ban az jelenti, hogy mentesíti a vasút egyébként is szűk szállító­kapacitását a darabáruk rövid útra történő szállításától. A da­Kedden ülést tart a megyei tanács vb. A szokásos munkarend szerint kedden, június 27-én fél 9 órai kezdettel ülést tart a Tolna me­gyei Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga. Dr. Tuska Pál a végrehajtó bizottság elnöke jelentést terjeszt elő a feladatkörben tett intéz­kedésekről és a lejárt határidejű vb-határozatok végrehajtásáról. A következő napirendi pontban a megye fekvőbeteg intézményei­nek munkájáról tárgyalnak dr. Gujás János egészségügyi osztály- vezető beszámolója alapján. Ez­után bejelentések következnek. Az előterjesztés alapján a vég­rehajtó bizottság egy sor föld- rendezési ügyben dönt. rabáru sokkal gyorsabban jut a mostani módszerrel rendeltetési helyére, mint amikor még vasúton szállították, s meg kellett várni, amíg egy vagonra való áru össze­jött. A tervek szerint a dombó­vári tapasztalatokat /más vasúti csomópontokon is hasznosítják majd. 1959-ben lépett be a pártba. Rövid idő múlva beválasztot­ták a vezetőségbe. Pártpropa- gandista. Két pártoktatást vál­lalt magára az elmúlt évben. Az időszerű kérdések tanfolya­mának mind a 34 tanulója jó eredménnyel vizsgázott, a mar­xizmus—leninizmus tanfolyam 18 jelentkezője közül 13 tette le a vizsgát. Puri László nemcsak oktat a politikai órákon, hanem nevel is. Előadásaiból érződik a párt ügye iránt táplált szen­vedély. Gyakran használ konkrét helybeli példákat az elméleti tételek igazolása érde­kében. Jó felkészülései szerete- tet és tiszteletet váltanak ki hallgatóiból. A pártépítő munkában a leg­szebb eredményt érte el a gyá­ron belül. A gyár átlagos mun­káslétszáma 400 körül mozog, s a munkások között 22 párttag és 11 tagjelölt van. Puri László rövid párttagságának néhány éve alatt hét munkásból nevelt kommunistát, hét munkást ja­vasolt tagjelölt-felvételre. A jelenlegi állapotok azt mu­tatják. hogy a Dunaföldvárí Kendergvár alapszervezetének vezetőségén belül nem osztják el kellőképpen a munkát. Puri László jelenleg a párttitkárt he­lyettesíti. mivel azt az „áztatás" kampánymunkája teljesen le­köti. ugyanakkor rá van bízva a propagandaanyagok terjesztése és a tagdíjbeszedés is. Amikor mindezt megtudtam, felvető­dött bennem a kérdés: ha Puri Lászlónak ilyen sok feladatot adnak, akkor hogyan érvénye­sül a kollektív vezetés? BESZÉLGETÉSÜNK UTÁN Puri elvtárs a második mű­szakra indult. Jó családapa. Otthon rendszeresen segít a fe­leségének. A mai programjá­ba az is beletartozik, hogy két és fél éves fiacskájával sétát te­gyen a Duna-parton. Amikor búcsúzunk, nevetve említi, hogy a három műszakhoz, vagyis a pártmunkához. a gazdasági munkához és a családi élettel járó munkához úgy hozzászo­kott. hogy egyiket sem tudná nélkülözni, s bármelyik hiá­nyozna az életéből, nem érezné magát egész embernek. (H) Erről is beszélni keilt Dezsőké Dezsőké már rég túl van azon a koron, amikor a gyermeket ko­ra után nevezik becenevén. Ez a »-ke« kicsinyítő képző valami­kor három-négyéves korában ra­gadt a tulajdonképpeni nevéhez, a Dezsőhöz, s azóta valahogy ve­le együtt korosodott. Ismerősei­nek — akik vele együtt öreged­tek meg — megmaradt Dezsőké­nek, s a szokás hatására új isme­rősei is csak így nevezték; De­zsőké ... Dfezsőke ma már húsz éves és egy kicsit nyegle. Amo­lyan divatos fiatalúr, a mama kedvence, egyetlen gyerek lévén. De kedvence a közeli ismerősök­nek is, mert Dezsőké azzal pár­huzamosan, hogy nyegle, úgy­mond jópofa is. Olyanokat mond, hogy csak nevetni lehet minden szaván. Minden mondata egy-egy jól sikerült vicc. Dezsőké tavaly érettségizett és akkor maga sem tudta, hogy tu­lajdonképpen mi is akar lenni, mihez is akar kezdeni másféltu­catnyi évével. Egyet tudott csak, hogy tanulni nem valami jó do­log. Ezt a gimnázium minden osztályában bebizonyította, mert éppencsak átcsúszott a vizsgá­kon ... A szülei orvost szerettek volna belőle, s mivel a szülei így akarták, ő is így akarta vol­na, de nem sikerült. Voltak nála sokkalta jobb tanulók, akik erl-e a pólyára jelentkeztek és a fel­vételi bizottság a tudást mérle­gelte. Dezsőké megsértődött... s ke­reste a hibát, az okot, amiári nem vették föl egyetemre. Szülei szerint, és így az ő nézete sze­rint is, valahol a rendszerben van a hiba . .. Dezsőkének van egy ismerőse (barátja nincs), aki az idén érett­ségizett jeles rendűén. És Dezső­kének ez az ismerőse nem akar egyelőre tovább tanulni. Úgy ha­tározott, hogy egy évet dolgo­zik egy gépállomáson, mint trak­toros, vagy szerelő-tanuló és majd jövőre, egy évi gyakorlati munka után megy egyetemre, agrármér­nöki, vagy gépészmérnöki kaira. Ezt elmondta Dezsőkének, De­zsőké anyukájának, de ők fur­csa, majd hogy bamba értelmet­lenséggel néztek rá. Nem értet­ték. Néhány másodpercig szólni sem tudtak, azután pedig sza­vukat palástolva nevetni kezdtek. Méghogy ilyet: traktorosnak, vagy szerelőnek menni jeles bizonyít­vánnyal. Gyakorlati munkára.. . A gyakorlati szót ironikusai.* éles gúnnyal mondták, s ebben benne rejtőzött az enyhe, nyál­kás megvetés is, amit a fiatal­emberrel szemben éreztek ettől a pillanattól kezdve. Dezsőké sehol nem dolgozik* otthon lebzsel, lopja a napot, nyáridőben pedig naphosszat strandol. A bőre szép barnára sült, divatosan öltözik és helyen­ként úgy mutatkozik be, mint elsőéves orvostanhallgató. És szidja a rendszert, és rossz szemmel néz újabban erre a fia­talemberre, mert úgy érzi, hogy megsértette őt, amiért egy évet dolgozik. Különösen az fáj neki, hogy a napokban olyasmit hal­lott, hogy társadalmi ösztöndíj­jal tanulhat tovább ez az isme­rőse . . . Mindegy, ő gyakorlati munkát akkor sem végezne. Az olaj árt a kéznek és — néha bevallja magának — ott dolgozni is kellene, ö pedig azt nem sze­ret. (buni) 267 tanuló tette le az Ifjúság a szocializmusért próbát a Szekszárdi Közgazdasági Technikumban A szekszárdi közgazdasági tech nikum diákjai a megyében első­nek tettek eleget az Ifjúság a szocializmusért mozgalom köve­telményeinek. A mozgalom négy követelményé­nek teljesítése során különöskép­pen a társadalmi munka végzé­sében tűntek ki a fiatalok. A . közgazdasági technikum 267 ta- | nulója 12 158 óra társadalmi mun­kát végzett, s ez azt jelenti, hogy a diákok szefnélyenként 45 óra társadalmi munkát végeztek, te- ■ hát a követelménynek több mint a kétszeresét. II. — Hm... öreg barátom. Szer­vusz. Csak fel a fejjel! Az a gö­rög filozófus is azt mondta... na, a fene egye meg, most nem jut eszembe! Mindegy Viseld egész­séggel a nyugalmat. Beszélget­tünk, ez az este is jól eltelt. Csak minden nyugdíjas estéd ilyen le­gyen — szorongatja a kórházigaz­gató Tömör Károly kezét. A hátát is megveregetné paj­kosan, barátságosan — de a bíró nem szereti a bizalmaskodást. Az özvegyasszony szempillái könnyekbe ragadnak. — Karcsi bácsi... Sóhajt. Néhány csalhatatlan cs kellemetlen jelből érzi, hogy el­rontotta a gyomrát. — Karcsi bácsi drága.. Most már többé nem... Szipog. A bíró tekintete érzéktelenül a msik arcába süllyed. Az özvegyasszony elfordul. A szerkesztő barátságosan ke­zet nyújt. — Megyünk öregem. Messze az út hazáig.. Késő van. (Bocsánat! Megkérem önöket, mielőtt kí­vülről becsukják ezt a bérházi előszobaajtót, mutatkozzanak be az olvasóknak! Jó? Rendben. Tehát? Ki kezdi a bemutatkozást? ön? Kérem, tessék!) (A kórházigazgató). — Lengyel Tamás vagyok. Ta­lán nevetnek, ha azzal kezdem, hogy Imádom a detektívregénye- ket és fiatal koromban jogász akartam lenni. Ugyebár a sors 'Bokáig éwVjy (KISREGÉNY) IRTA: THIEllY ÁRPÁD A ^ iróniája, hogy kórházigazgató vagyok. Ellentétes dolgok. Hato­dik gimnáziumba jártam a pre­montreiekhez, amikor előkerült valahonnan egy jómódú nagybá­tyám ö taníttatott tovább. Ki­jelentette, hogy orvos leszek és így az ifjúkori álomból csak a detektívregények maradtak... Nem mondom soha, senkinek, de higy- jék el. hogy az életről es a vér­szagtól mindig felkeveredik a gyomrom. Nem szeretem a vért. Meg az ostoba embereket... Os­toba volt az este ez a vita. Mi­nek kell bántani ezt a szegény nyugdíjas bírót? Mindig a marxiz­mus. Hát istenem, mit csinál­junk, ha nem volt a születéskor a hónunk alatt a materializmus és empiriókriticizmus... Jól meg­élek Senkit nem bántok és ez a hivatásomhoz tartozik. Nem is tudom, hogy milyen bíró lett volna belőlem... Hehehe!... Szen­vedélyem. hogy bírósági tárgya­lásokra járok... A jövő hónapban ötvenhat éves leszek. A fiam meghalt a háborúban és a bete­gektől nem fogadok el borrava­lót. Ne csodálkozzanak; nincsen személyautóm és nincsen villám a Balaton-parton. Nem hiszek is­tenben, mert orvos vagyok. Ha hin nék, akkor minek kellek én?... (Elnézést, de a kórházigazgató a zavaros bemutatkozásból kife­lejtette, hogy köztudomás szerint szenilis. Minden értekezleten megmosolyogják. Nem szereti az ostoba embereket, de sokszor el­képesztő ostobaságokat mond. Elfelejtettem megmondani, hogy csúnya, kopasz feje, szinte az ar­cába zuhan. Ajkai szederjesek és duzzadtak. 1944-ben a rendőrök félholtra verték, mert egy cipő­üzlet előtt Horthyt szidta. Azóta enyhén raccsol. Ha a fiáról be­szél, tekintetét belepi a szürke harmat. Persze, majdnem elfe­lejtettem, hogy a feleségétől napi négy forint zsebpénzt kap) (A kórházigazgató felesége). — Sohase gondoltam, hogy ilyen nehéz a bemutatkozás! Ad­dig nem is okoz gondot, amíg csak a nevemet kell mormolnom. Vagy megértik, vagy nem. Mit is mondjak?... Hát ugye, nagyon szeretjük Tomorékat. Kedves, rokonszenves emberek. ' Kicsit maradiak, a politikához egyikük sem ért. Negyvenöt óta ismerjük őket. Az asszony remekül főz. Tudják, milyen istenien finom volt ma este a hidegsült?... Per­sze, magamról is valamit A fér­jem azt mondja, hogy nekem sohase lett volna szabad férjhez mennem, mert örökké a társa­dalmi szervezeteket bújom. Hát, igaz! Mit csináljak, megszoktam. Még negyvenötben kezdődött. Egyszer a szomszédasszony fel­hívott. — Kedveském, most már maguknak is jó lenne, ha ránéz­nek a szegény emberre — mond* la és zavarában a kendőjét igaz­gatta, mert azelőtt kezitcsókolo- mot köszönt... Megsértődtem, de sokkal jobban tartottam a visz- szautasítás következményeitől, sem mint otthon maradtam vol­na. Elmentem. Máskor is. Aztán sokszor Az igazat megvallva, alaptermészetem a mozgalmas­ság és a jótét. Lánykoromban mindig irigyeltem az úriasszo­nyokat, mert finomak és adako­zók voltak. Persze, nem tudtam még akkor, hogy ez a jótétemény csak üres malaszt. Szegény lány voltam. Apám parasztember, ki­lenc hold földdel. Máig se tu­dom. hogyan taníttatták ki ve­lem a nyolc középet... Kedves kis öregek! Egyszer anyám azt mond­ja — vendégfiúk voltak nálunk, én hatodikba jártam és akkori­ban vette apám a zongorát. Pe­dig tudom, hogy 'inkább még egy tehenet szeretett volna... Azt mondja anyám a vendégfiúk előtt, ahogy a zongoránál pö­työgtetek — kedvesen, biztatóan. Teri lányom, játssz most már va­lami drasztikusát is... Akkor azt hittem, a föld alá süllyedek, mert szegény klasszikust akart mondani... (Foly tátikká

Next

/
Thumbnails
Contents