Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-20 / 143. szám

4 fÖlJNA WEGTSÜ fißPÜJSAÖ 1961. június 20. ; I dolgozó asszonyok és lányok érdekében Erről is beszélni keilt Nyomtató lónak is be kötni a szóját lehet Társadalmunk komoly erőfeszí­téseket tesz a nők egyenjogúságá­nak megteremtésére. Az egyen­jogúság megteremtésének első lé­pése az, hogy bevonjuk az asz- szonyokat és a lányokat a társa­dalmi életbe, lehetőséget adunk nekik a munkához, a vezetéshez, az élet minden területén. Átme­netileg sok nehézséggel jár ez együtt, mert amellett, hogy egy csomó előítélettel kell megküzde­ni, a régi és korántsem haladó hagyományok szerint a háztartá­si munkák zömét is a nőknek kell elvégezniük. így a nőknek a tár­sadalmi életben vállalat szerepük hiellett még helyt kell állniok otthon is, a második műszakban. HOGYAN LEHET MEGKÖNNYÍTENI A MÁSODIK MŰSZAKOT? Sokat foglalkozunk ezzel a kér­déssel és sokat is tettünk már a második műszak megkönnyítésé­re. Mind több férj látja be. hogy emberi, házastársi, de ez mellett társadalmi kötelessége is az, hogy segítse a feleségét a háztar­tási munkákban. A döntő fel­adat azonban a társadalomra há­rul. A társadalomnak kell intéz­ményesen megtennie a lehető legtöbbet a dolgozó nők munká­jának megkönnyítése érdekében. A háztartás gépesítése, a félkész­ételek, konzervek és egyéb cik­kek árusításának fokozása, a szolgáltatások kiterjesztése mind arra irányul, hogy a nők vállá­ról egyre jobban levegyük a má­sodik műszak terheit. Döntő kérdés ez, mert amíg a nő a háztartás, a főzőkanál rab­ja, addig nem beszélhetünk tel­jes mértékben a nők felszabadí­tásáról. Addig az egyenjogúság csak felszínen érvényesülhet, a nőnek nincs ideje arra, hogy egyenjogúságát teljes mértékben gyakorolhassa. A Tolna megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság érdekes vizsgálatot fejezett be a közelmúltban. Meg­vizsgálta, hogy megyénkben a kü­lönböző kereskedelmi szervek, vállalatok, továbbá a szolgáltató ipar mit tesz a dolgozó asszo­nyok munkájának megkönnyíté­sére. A kérdés közérdekű, me­gyénkben ugyanis sok olyan le­hetőség van, amit netm haszná­lunk ki, de ha kihasználnánk, sokat segítenénk a dolgozó asz- szonyokon, lányokon. Sokat vitatott és még mindig nem eldöntött kérdés: AZ ÜZLETEK NYITVATARTÄSÄNAK IDEJE Az iparcikk-boltok nyitvatartása Szekszárdon is és a megye na­gyobb községeiben egybeesik a dolgozó asszonyok munkaidejével. Hogyan szerzik be a dolgozó nők ruha-, cipő-, háztartási, kozmeti­kai cikk és egyéb szükségletüket? Úgy, hogy eikérezkednek munka­idő alatt és munkaidejük egy ré­szét vásárlással töltik. Ez semmi esetre sem megoldás. Nem jó a dolgozó nőknek segn, mert siet­nek vissza a munkahelyükre, csak kapkodva tudnak vásárolni, nem tudnak megfontoltan válasz­tani, de a munkahelynek se jó, mert romlik a munkafegyelem és kárát látja ennek a hivatali és az üzemi munka. A népi ellenőrzési bizottság határozati javaslata felveti ismét, ki tudja már hányadszor azt. hogy változtatni kell az iparcik­keket árusító boltok nyitvatartá- sán. Úgy kell változtatni, hogy vagy munkakezdés előtt. vagy után nyugodtan vásárolhassanak a dolgozó asszonyok és lányok Javasolja azt is a határozat, hogy azokban az üzemekben, ahol sok nő dolgozik, létesítsenek boltot a tolnai textil- és selyemgyár min­tájára, ahol műszak, előtt és után a nők bevásárolhatnak. Pl: szek­szárdi Bőrdíszmű Vállalat. Helytelen az is, hogy vasárnap nem lehet Szekszárdon és a na­gyobb községekben kenyeret vá­sárolni és az is helytelen, hogy a tejboltok vasárnap csak idő­szakonként és nem állandóan tar­tanak nyitva. A tejboltok nyit- vatartása hétköznap sem felel meg a két műszakban dolgozó nők igényeinek. Szekszárdon pél­dául hétköznap reggel 6-tól dél­után 2 óráig tartanak nyiva a tejboltok. A Bőrdíszmű üzem első műszakos nődolgozi, akik reggel 6-tól délután 2-ig dolgoznak, mi­kor szerezzék be a tejet? Indo­kolt lenne Szekszárdon egy tej­boltot állandóan, két műszakban üzemeltetni. Igénylik a dolgozó nők azt is, hogy a kereskedelem tovább bő­vítse a félkész és készételek, a konzervek. a mirelité készítmé­nyek árusítását. Igény jelentke­zik a házhozszállítások bővítésé­re és kiterjesztésére is. Szekszár­don, Bonyhádon, Tolnán, Duna- földvárott Pakson, Dombóvárott bővíteni kell a házhozszállítást területileg is, meg az árucikk szá mát tekintve is. Újabb községek­ben, például Nagymányokon, Si- montornyán és másutt be kell vezetni a házhozszállítást. A VENDÉGLÁTÓIPAR IS SOKAT SEGÍTHETNE a nők otthoni munkájának a megkönnyítésében.' Mindenek­előtt azzal, hogy megjavítja a közétkeztetést. Szekszárdon az új önkiszolgáló étterem előrelépést jelent. További előrelépést jelen­tene a 7 napos előfizetéses étke­zés bevezetése. Ezáltal sok család mentesülne a vasárnapi főzéstől. Azzal is segíthetne a vendéglátó- ipar, hogy több olcsó ételt ké­szít azok részére, akik étlapról óhajtanak étkezni. A vizsgálat megállapította, hogy a vendég­lőkben alig lehet olcsó ételt kap­ni. Az olcsó étkezést lenne hiva­tott szolgálni Szekszárdon egy kulturált III. osztályú étterem. A büfén kívül ilyen azonban nincs. A büfé pedig nem felel meg egyáltalán a kultúrált étke­zés követelményeinek. Ott csak szükségből, de nem szívesen ét­keznek az emberek. Ez mellett a büfé kicsi is. Mintegy 600—700 embert tudnak kiszolgálni na­ponta, az igény azonban 1500— 1700 ember részéről jelentkezne olcsó ételek iránt. például a ruhákat reggel 8-tól délután fél 5-ig veszik át és ad­ják ki, szombaton pedig reggel fél 8-tól fél 1-ig. Ez az idő is egybeesik a dolgozó nők munka­idejével. Kifogások merülnek fel a ki­tisztított. kimosott ruhák minő­ségével kapcsolatban is. Ennek oka az, hogy a Patyolat gépei elavultak, a vállalatnál raktár­hiány van, a kitisztított ruhákat nem tudják megfelelően tárolni és a Patyolat üzemi helyiségei rosszak, korszerűtlenek. Időszerű lenne a Patyolat Vállalat bőví­tése, korszerűsítése. Sokat segítene a dolgozó asz- szonyokon az is, ha lehetne köl­csönözni háztartási kisgépeket. A megyében egyáltalán nincs a Kis­gépkölcsönző Vállalatnak kiren­deltsége. Nincs Szekszárdon és a nagyohb községekben takarító vállalat. Nincs fehérnemű- és fel­sőruhajavító vállalat sem. Szö­vetkezeti alapon lehetne szervez­ni több helyen ruhajavító üze­met, vagy a meglévő ktsz-ekben egy-egy ilyen részleget. Érdekessége a népi ellenőrök vizsgálatának az is, hogy nem­csak Szekszéírdra és a megye na­gyobb községeire terjed ki, ha­nem megvizsgálták a termelő- szövetkezetekben dolgozó falusi nők helyzetét is. A vizsgálatok­nak az a tapasztalata, hogy A SZÖVETKEZETI KÖZSÉGEK­BEN IS NAPIRENDRE KERÜL A DOLGOZÓ NŐK MUNKÁJÁ­NAK MEGKÖNNYÍTÉSE A falusi nők is csak úgy tudnak egyenrangú félként részt venni a tsz-ek életében, ha falun is fej­lődik a bölcsődék, mosodák, nap­közi otthonok hálózata, ha falun is lehet háztartási gépeket kölcsö­nözni, ha kiterjed a falura is a szolgáltató ipar tevékenysége, emelkedik a kereskedelem, a ven­déglátóipar kultúrája. Azok a problémák, amelyeket említet­tünk ma már a falun is jelent­keznek. A NEB vizsgálatának az a ta­nulsága, hogy gazdasági felada­taink megoldása közben ne feled­kezzünk el a dolgozó nők mun­kájának megkönnyítéséről. Mert a szocializmus megvalósításának ez is fontos része, hisz ez bizto­sítja a nők egyenjogúságát, tel­jes felszabadítását. Gyenis János nmiiHiinnmimmi A naki főutcán hárman be­szélgetünk. Miről lenbe szó, mint a termelőszövetkezet életéről, az ott folyó munkáról, az emberek munkalendületéről. És szóbake- rülnek olyan dolgok is, hogy akadnak egyesek a tagok között, akik bizony apró-cseprő dolgok­kal megkárosítják a közöst. Ép­pen borsószedés van a közeli földeken. Idelátszanak a mun­kások, s velük példálódzik az egyik beszélgető. — A minap találkozom az egyik asszonnyal, amint a borsóföldről hazafelé igyekezett, s látom, hogy a köténye tele van borsó­val. Vacsorára vitte haza... Nem röstellettem a dolgot és megkér­deztem tőle, hogy honnét viszi a borsót, s amikor megmondta, hogy honnét, kiváncsi voltam arra is. hogy miért... Nem tudott válaszolni, csak megvonta a vál­lát. A vitapartner közbeszól: — Nem lehet ezellen tenni sem­mit. Igaz az a mondás, hogy nyomtató lónak nem lehet be­kötni a száját. így vagyunk a tagokkal mi is. Aki a borsósze­désnél dolgozik, szinte természe­tes, hogy egy főzetre valót haza­visz. — Nem természetes az — vá­laszol a másik. — Hogyan lenne természetes? — Hat, mert nem tehetünk el­lene semmit. Minden munkás mellé nem vezényelhetünk ki egy másik tagot, aki vigyáz rá. így nem mennénk semmire a munkákkal. És nem is olyan nagy dolog' az, amit tesznek, majd leszoknak róla.. Ha a szö­vetkezet megerősödik, ha már biztosított lesz a havonkénti elő­leg, nem lesz a tagoknak szüksé­gük arra, hogy bármit is jogta­lanul elvigyenek a közösből. Még egy szeget sem. A vita nem dőlt el, egyik fél érvei sem hatottak a másikra olyan erővel, hogy meggyőzte volna... Elváltunk, ki-ki ment a maga dolga után, de a gondola­taim egyre csak az említett cu­korborsó-eset körül kalandoztak. Valósággal incselkedtek vele, pe­dig különösebb szándékom nem volt a hallottakkal. És mégis... Nekem is az a véleményem, hogy még azt a fél kötény borsót sem illenék elvinni annak a tag­nak, aki éppen ott dolgozik. Mert ezzel károsodik a szomszéd, meg a túlsósori sógor is, meg az egész szövetkezet Helytelen az az elv, hogy nem lehet bekötni a nyomtató ló száját... Mi tör­ténne akkor, ha a tehéngondozó — mivel ő dolgozik a teheneknél — a saját részére néhány litert lefejne minden nap valamelyik tehéntől. Vagy a fogatos, aki trágyát hord, a közös tábla ne- lyett egy-egy kocsival a háztáji­ba vinne. Vagy — ne adj isten — a sertésgondozónak januárban eszébe jutna, hogy a közös fal­kából levág egy süldőt, vagy hí­zót a maga részére, mivel ő hiz­lalta őket... A legnagyobb bonyodalmak származnának az ilyen esetekből és mélységesen felháborodna az a néni is, aki a múltkor a fél kötény cukorborsót vitte haza. Talán nem is volt különösebb szüksége rá, csak éppen nem volt kedve a kertbe kimenni és szed­ni egy főzetrevalót a sajátjából. (buni) KISZ-fiatalok segítsége a gabonabetakarításnál Minden erőt mozgósítani kell a gabonabetakarítás idején, hiszen valamennyiünk kenyeréről van szó. A gépállomások, állami gaz­daságok, termelőszövetkezetek mellett a KISZ-szervezetek is készülnek erre a nagy munkára Szekszárd város KISZ-fiataljai, noha közvetlenül nincs kapcsola­tuk a mezőgazdasággal, mégis el­határozták, hogy kiveszik részü­ket a gabona betakarításából. A város KISZ-szervezeteinek több­ségében brigádokat, munkacsapa­tokat alakítottak a fiatalok, ame­lyek felajánlották, hogy társadal- ■ n ■ nnmi rrm iiiinn mi munkában segítenek az aratás­nál. Ezek a brigádok, csapatok, a kévekötésnél és a kéveössze­hordásnál segédkeznek majd. A 25-os Autóközlekedési Vál­lalatnál két 12 fős brigád ala­kult, a nyomdában egy 12 fős, a KISZÖV-nél két 12 fős, a kór­házban két 10 fős, az iparitanuló­iskolában két 20 fős, az OTP-.nél 10 fős brigád alakult. Többen fel­ajánlották segítségüket a termény forgalmi vállalat és a talajerő- gazdálkodási vállalat fiataljai közül is. TITIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIHI A mi kis zajos városunk A csendrendelet, amit nem ellenőriz senki Az emberek akkor étkeznek szívesen vendéglőben, ha jó mi­nőséget fogyaszthatnak, mérsékelt áron, kulturált körülmények kö­zött. A Tolna megyei vendéglátó- ipar azonban ezt nem biztosítja. A szekszárdi Szabadság Étterem például másodosztályúnak van minősítve, ennek ellenére az ab­roszok piszkosak, rongyosak, a te­rítékek nem felelnek meg a mi­nőségi előírásoknak, a kiszolgá­lás színvonala alacsony. Ilyen kö­rülmények között a vendéglői ét­kezés nem lehet vonzó, nem ve­heti le a dolgozó asszony vállá­ról az ebéd-, a vacsora-, vagy a reggelikészítés gondját. EGYÁLTALÁN NEM KIELÉGÍTŐ A SZOLGÁLTATÓ VÁLLALA­TOK MŰKÖDÉSE A Patyolat Vállalat és kiren­deltségei nem tudják kielégíteni az igényeket. Főleg a ruhatisztí­tás átfutási ideje hosszú, sokszor a két hónapot is meghaladja. A vizsgálat megállapítása szerint a dombóvári kerendeltségen február 11-től, március 30-ig 450 ruhát vettek át tisztításra és csak 15— 20-at adtak vissza. Nem megfelelő a Patyolatnál a ruhák átvételének és kiadásá­nak az ideje sem. Szekszárdon A szabálytalanul közlekedő motorostól elveszik a betétlapot, az átabotába mászkáló gyalo­gost felírja a rendőr és meg­bünteti. Mindez rendjén is van: mindnyájunk épségét védik a közlekedési szabályok. És a sza­bályok nem azért vannak, mert valaki kitalálta őket, hanem azért, hogy védjék a közösséget a garázda elemektől. A szabá­lyok természetesen gondolnak azokra is, akik estéiket, vagy vasárnapjukat békében, csend­ben, pihenéssel szeretnék tölte­ni, s az ő érdeküket szolgálja a csendrendelet. A rádió este 10 órakor figyel­mezteti. akiket illet, hogy hal- kítsák le rádiójukat, de azzal már nem törődik senki, hogy a jó tanács valójában rendelet, amit be kellene tartani és be kellene tartatni! De egy lé­péssel tovább is mehetünk. A csendrendelet nemcsak este tíz után tiltja a rádiók és részeg torkok bömböltetését, hanem napközben is. Mindenképp jo­gos és indokolt, hogy egyesek ne változtassák pokollá mások nappalait csak azért, mert tel­jes hangerővel akarják hallgat­ni az újvidéki rádió végeérhe­tetlen jazz-zenéjét, vagy a Szabó-család 102-ik adásának nyolcadik ismétlését. Mi ezzel szemben a valóság? Válasszuk ki városunk egyik kis zugát, mondjuk a Hunyadi utca környékét és hallgatóz­zunk. Tulajdonképpen nincs is szükség "«hallgatózásra«, vagy éber figyelemre, mert süket le­gyen a talpán, akinek idegszá­lait nem borzolja fel ez a vá­sári lárma. Az egyik társbérleti lakásból reggel fél héttől vég­kimerülésig cigányzene hang­zik, mert ha a rádió más mű­sort sugározna, megteszi a le­mezjátszó is . .. A szomszéd ház egyik ablakából úgy bőg ki a jazz, mintha "megállt volna az idő . . .« A harmadik szomszéd se rest, de ö jobban szereti a bécsi keringőt, míg a negyedik házban nyitott ablaknál vesze­kednek reggeltől-estig. Az egyik lakásban valaki asztalosműhelyt rendezett be. s rádió mellett fű­részel és kalapál naphosszat, csak bírják a szomszédok. Valamivel megnyugtatóbb a vasárnap délután, amikor elül ez a kakofónia: csaknem min­den házból a rádió futballmér­kőzés-közvetítése hallatszik ki, ami legalább arra jó, hogy nem keveredik össze a sokféle hang. Sokat beszélünk szocialista együttélésről, társadalmi nor­mákról. De sajnos, a mi tár­sadalmunkban is vannak még olyanok, akik mások nyugalmát is kisajátítják, s úgy viselked­nek, mintha övék lenne egész Szeles zárd. Az ő számukra hoz­ták a csendrendeletet. Aki ma­gától nem jön rá arra, hogy más is pihenni, szórakozni akar, azt rendeleti úton kell figyel­meztetni rá. A rendelet bünte­tést is ró ki, ami ugyancsak ter­mészetes. A többségnek véde­keznie kell a tapintatlan kisebb ség ellen. A baj csak ott van, hogy a rendeletet nem ellen­őrzi senki. Bőg a rádió, kalapál a szomszéd, üvölt, akinek kedve tartja, s mindezt büntetlenül, sőt lassan egész természetesen. Nem lehetne ellene tenni? Sok embernek nyugalma, mun­kakedve függ tőle. Rendelet is van rá. Csak éppen be kellene tartatni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents