Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-10 / 108. szám
4 TOTVA MEGYEI VPPÜJSÄG 1981. május 18. Az onköltségszámítás tapasztalatai a term elősy 5 vet kezetekben Széljegyzetek; A növénytermelés költségeinek alakulása már az első években is bizonyítja a nagyüzem fölényét Termelőszövetkezeteink az első években sok nehézséggel küzdenek. Nemcsak a tapasztalatok hiánya, a tegnap még egyéni, ma szövetkezeti gazdák öntudatának, a vezetésnek, a munkaszervezésnek, a munka díjazásának alacsony színvonala, hanem sok objektív feltétel: a földek változatos minősége, a gépek, a táblásítás, a jó minőségű vetőmag, a kellő mennyiségű műtrágya hiánya és egyéb okok hátráltatják a növénytermelésben is a nagyüzemi módszerek tökéletes kibontakozását. Szövetkezeti mozgalmunk nagy életerejét mutatják meg azok az adatok is, amelyek bizonyítják: sokkal gazdaságosabb a növénytermelés a szövetkezetekben, mint volt az egyéni gazdaságokban. Régi termelőszövetkezeteink, amelyek már túljutottak a kezdeti nehézségeken, egészen meglepő eredményeket értek el a termelési költségek csökkentésében. Az uzdi Táncsics Tsz például 240 holdról holdanként 16 mázsa búzatermést takarított be. Egy mázsa búza előállítása 63 forintba került a tsz-nek. Egy hold búza termelése 2444 forint tiszta jövedelmet jelent a termelőszövetkezetnek. Ez a példa azért is fontos, mert vannak még gazdasági szakembereink. akik nem tartják jövedelmezőnek a búzatermelést. Az uzdi példából kitűnik, hogy ahol az ésszerű gazdálkodás folytán olcsón termelik a búzát, ott ez a termés jól jövedelmez amellett is, hogy a kenyérgabona termelésének nem vitatható a népgazdasági jelentősége. Maradva az uzdi Táncsics Tsz-nél, még megemlíthetjük, hogy egy mázsa takarmnygabonát (őszi, tavaszi árpa és zab átlaga) szintén nagyon olcsón, még a kenyérgabonánál is alacsonyabb költséggel állítottak elő. Sok egyéb tényező mellett ezt az olcsó termelést a jó termésátlagok is segítették: őszi árpából 17,60, tavaszi árpából 16,40, zabból 10,70 mázsás termésátlagot ért el a tsz holdanként. Az uzdi Táncsics Tsz eredményei mellett persze nem festenek olyan jól az új tsz-ek költségei. (Az összehasonlítások megköny- nyítése érdekében a költségek-' ben szereplő munkadíjat egységesen, munkaegységenként 30 forintos értékkel számítjuk. így kiszűrjük azt a torzítást, amelyet a munkaegységek különböző értéke jelentene). A szakcsi Uj Élet Tsz 97,33 forintért állította elő a kenyérgabona, a nagydorogi Uj Barázda Tsz 75,85 forintért állította elő a takarmánygabona mázsáját. A viszonylag magasabb költségek abból erednek, hogy a múlt évben ezek a tsz-ek még azt aratták le, amit ősszel egyénileg vetettek, így egyrészt alacsonyabbak voltak a termésátlagok — Nagydorogon például 10 mázsa volt a takarmánygabona holdanként! átlagtermése —. másrészt pedig költségesebb volt sok kisparcelláról a betakarítás. Ennek ellenére a betakarításban közreműködött gépi munka, a jó munkaszervezés, a közös aratás, betakarítás és csép- lés által csökkentett rakodási, szállítási költségek és a kevesebb hulladék, szemveszteség, máris jelentős önköltségcsökkentést, ezen keresztül nyereségnövekedést eredményezett. A régi és új tsz-ek adatainak fényében rosszul néz ki, hogy a bátaszéki Búzakalász Tsz 135,75 forintért állított elő egy mázsa kenyérgabonát. Az is rosszul néz ki, hogy a dombóvári Alkotmány Tsz 87,55 forintért állított elő egy mázsa takarmánygabonát, annak ellenére, hogy holdanként 15,80 mázsás termést takarított be átlagosan őszi, tavaszi árpából, illetve zabból. Visszatérve a nagydorogi példához, láttuk, hogy a nagydorogiak 10 mázsás holdankénti termésátlag mellett is, 75,85 forintért termeltek meg egy mázsa takarmánygabonát, 11,70 forinttal kevesebbért, mint a dombóvári Alkotmány Tsz. A növénytermelés költségeinek csökkentésében nagy szerepet játszik a gépi munkák jó szervezése, a gépi kapacitás maximális kihasználása. Az önköltségszámítás adatai is azt mutatják, hogy a tsz-ek saját gépeiket gazdaságosabban tudják üzemeltetni, mint a gépállomás gépeit. Annak ellenére, hogy ezen a téren a rendelkezésünkre álló adatok még nem egészen tökéletesek, két tsz összehasonlítása mégsem érdektelen. A kukoricatermelésben gépi munkákra az uzdi Táncsics Tsz hozzávetőleges számítással 277 forintot fordított holdanként, a csibráki Viharsarok Tsz ezzel szemben 434 Wrintot, tehát Í57 forinttal többet. A gépállomási díj az uzdi Táncsicsban a gépi költség egyharmadát, Csibrákon pedig a gépi költség öthatodát teszi ki. Tehát az uzdi Táncsics a kukoricatermelés gépi munkáinak zömét saját gépeivel, míg a csibráki tsz gépállomási gépekkel végezte. Következik ebből az, hogy azok a kísérletek, amelyek a tsz saját gépparkjának gazdaságosságát hivatottak megvizsgálni, már a kezdet kezdetén eredménnyel járnak. Az, hogy az uzdi Tántsics Tsz a termelési költségek csökkentésében élen jár a jó szakvezetés, a tsz-gazdák jó munkája mellett annak is köszönhető, hogy kísérletképpen ezt a tsz-t gépesítettük a múlt évben leginkább. Az uzdi tsz példája szépen bizonyítja, hogy a tsz-ek önálló gépesítésének van jövője nálunk is és erre sok tsz-ben a feltételek már meg is értek. A mezőgazdaságban is érvényes az a tétel, hogy a termelés emelkedése önmagában is csökkenti az önköltséget. Ezt láthattuk az eddigi példákból is a gabonatermelés területéről és e példákat nyugodtan általánosíthatjuk. Alacsony a cukorrépa önköltsége Dombóváron, az Alkotmány Tsz- ben, ahol 206 mázsás, a bátaszéki Búzakalász Tsz-ben, ahol 224 mázsás holdankénti termésátlagot értek el. Alacsony a burgonya önköltsége ugyancsak a bátaszéki Búzakalász Tsz-ben, ahol 114 mázsás és a kurdi Uj Élet Tsz-ben, ahol 112 mázsás átlagtermést értek el. Éppen emiatt kell különösen felfigyelni arra, hogy egyes tsz-ek magasabb termésátlag mellett is magasabb önköltséggel termelnek. Ezekben a tsz-ekben alaposan meg kell vizsgálni, hogy mi okozza a termelési költségek növekedését Az önköltségszámítás sok érdekes tapasztalatot hozott már első évben is a felszínre. Az adatók sok gazdasági szakembert és tsz- gazdát világosítanak fel a gazdálkodás helyzetéről és szoktatnak ró a forint-szemléletre. A növénytermelés költségeinek és gazdaságosságának évekig tartó vizsgálata segíti majd a tsz-eket a termelés specializálásában, abban, hogy a hely; adottságoknak legmegfelelőbb növényeket termeljenek és kialakítsák azt a termelési szerkezetet, amely a népgazdaságnak, a tsz-nek és a tsz-gaz- dáknak is a legtöbb hasznot hozza. Cziczer István—Gyenis János Következik: Mennyiségi szemlélet helyett az állattenyésztésben is meg kell honosítani a; forint-szemléletei. Eldőlt a vita Nemrégen azon vitatkoztunk, hogy a simontornyai Kossuth Tsz-ben javul, vagy egyhelyben topog-e a munkafegyelem? Az én véleményem az volt, hogy javul a munka, hiszen látom, hogy a kocsisok reggel hat óra előtt rendszeresen megjelennek az istállóknál és megkezdik a ■•■tun- kát. A burgonyavetés előkészítését ugyancsak láttam. Napokon keresztül tizenkét asszony készítette elő ültetésre a burgonyát nagy szorgalommal. A vitát magunk között nem tudtuk eldönteni, mert azok, akik ellenkező véleményen voltak, kitartottak makacsul álláspontjuk mellett. A kérdés lényegében akkor dőlt el végérvényesen, amikor Bregovics Mihály tanácselnök adott információt a termelőszövetkezetben folyó munkáról. Amikor derűlátó szavaiban még én js kételkedtem, meghívott egy motoros kirándulásra a tsz-be, hogy győződjem meg saját szememmel, milyen munka folyik ott. Elmentem a tanácselnökkel. Utunk első állomása a palántázó csoport volt. Itt tizenkét ágyúsban. legalább egymillió palántája van a tsz-nek, olyan kifejlett állapotban, hogy azt géppel is nyugodtan lehet ültetni. Az itt dolgozó asszonyok elmondták, hogy a napokban tovább folytatják a palánták kiültetését. Délután öt óra után értünk ki a palántázóktól a kertészet területére. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy meglepett milyen szorgosan dolgoztak még késő délután is a kertészasszonyok. Mit is láttam a kertészetben? Ötszáz négyszögöl kipalántázott paprikát, a palánták már nevelik a bimbót. Négy hold paradicsomot. amelyen már mogyoró nagyságú gumókat lehet találni Ezen kívül a kertészetnek van még két hold kelkáposztája, amelyből még májusban kerül a piacra is. őszintén megmondom, nem vártam ezt az eredményt. Beszélgettünk a kertészekkel, mi történt itt a tsz-ben, hogy igv megjavult a tavaly még sok hiányossággal küszködő munka. Dene Sándor főkertész elmondotta, hogy év elején a tsz meg akarta szüntetni a kertészetet, mert nem volt munkaerő. A vezetőség úgy döntött, hogy a milliónyi palántát értékesítik és a kertészet területét átadják a növénytermesztésnek. Á döntés hallatára a tanácséi flök patronálást vállalt a tsz kertészete felett. ígéretet tett a tsz-nek, hogy a kertészetbe a szükséges munkaerőt biztosítja. Ez meg is történt és az eredmény ma már kielégítő. A kertészet megtekintése után Bregovics elvtárs bevitt a tsz istállójába, ahol 60 hízónak beállított fiatal bikát mutatott. Ha a tervet megvalósítják, az ősz folyamán ezek a bikák első osztályúként kerülnek a piacra és a tsz szép pénzt kap majd értük. A látottak alapján nyugodt lelkiismerettel írhatom, hogy a simontornyai Kossuth Tsz dolgozói és a vezetőség jól fogadta a kämpft bírálatot és lelkiismeretes munkával kívánja megszüntetni szokat a hibák, amelyeket a múlt évben elkövetett. Mi, a Simontornyai Bőrgyár munkásai, látva a Kossuth Tsz gazdáinak erőfeszítéseit, kívánunk nekik további jó munkát és azt, hogy jó időjárás is segítse majd beteljesedni munkájuk bőséges gyümölcsét. Deli György levelező Gyakorlat hősben Gyönyörű az erdő! Májusi színekben pompázik minden. Napsugár játszadozik a bozótba állított páncéltörő ágyú csövén. Né- metkéren éppen megkondul a harang a toronyban, amikor elindulok, hogy ismerkedjem a munkásör egységek tagjaival. Ed- dig egy magas pontról az egész hadmozdulatot láttam, most a részletekre vagyok kiváncsi, helyesebben mondva az emberekre. Ha távolról nézem őket, ahogy harcszerüen mozognak, úgy tűnik, mintha moziban ülnék. Én azonban az érzéseikre, gondolataikra vagyok leginkább kiváncsi! Belső parancs Délelőtt tizenegy óra. A falu végén felállított szűröponton, magas, szemüveges, sátorlapba burkolózó férfi jön felém kissé bicegve. Ahogy hozzám ér, ráismerek: Kurilla László. A duna- kömlődi Szabadság Termelőszövetkezet tagja. Három évvel ezelőtt zetoros volt. Két helyen eltörött a lába. Riportot írtam róla. Emlékszem: az SZTK-ra panaszkodott. A cikk után elintézték panaszát. Ahogy rám néz, elmosolyodik. — Még nem jött rendbe a lába? — Veszedelmes törés volt — válaszolja. — Negyvenöt százalékos rokkanttá nyilvánítottak. — Mióta áll itt a szűrőponton? — Hajnali három óra tizenöt perc óta! — Nem lehet leülni? — Arra nem érünk rá. Csörög az eperfa tövébe leállított tábori telefon. Felemeli a kagylót. — Halló! Árvácska! Itt Árvácska, jelentkezem! r étel!... Nincs semmi különös, parancsnok elvtárs ... Értettem! Amikor vége a beszélgetésnek, megkérdem: — Parancs jött talán? Bólint. — Az úton minden mozgást le kell állítani. Kezdődik az »-operáció«. — Nem fáj a lába? — A talpam zsibbad. Idegsérülésem van. Nehéz hajlítani. A szövetkezetben már nem vezetek traktort. segédraktárosnak osztottak be. — Miért nem kért a századon belül is más beosztást? Legyint és o szívére mutat. — Eay belső parancs azt diktálja, hogy ha az egyenruhát magamra veszem,. akkor nem szabad »kényeskedni«. A lecke A megyei parancsnok gépkocsivezetője személyazonossági igazolványt talált az erdei úton. Megmutatta a parancsnoknak. Az SB—I. 274 447 számú igazolványt Rauth Ferenc németkéri erdészeti dolgozó részére állították ki. Az igazolványba csúsztatva MEDOSZ tagsági könyv volt. A talált igazolványt az egyik »diverzánsnak« adták, aki az erdő legsűrűbb pontjára indult, hogy elrejtőzzön. Hosszú idő telt el. Delelön állt már a Nap, amikor két géppisz- tclyos munkásőr bukkant fel a parancsnoki sátor felé vezető úton. Polgári ruhás, gyanús személyt kísérnek. Felismer-m: őt látták el a talált igazolvánnyal. — Megállapították a személy- azonosságát? — kérdi a parancsnok. — Igen. — Hogy hívják? — R atith Ferencnek. Németkéri lakos. A parancsnok kézbe veszi a feléje nyújtott igazolványt és megkérdi a kísérőket: — Biztos, hogy Ra- *h Ferenc, aki előttem áll? — Biztos! — Figyeljék csak meg jobban! Hány évesnek látszik a képen az igazolvány tulajdonosa? — Huszonöt évesnek! — És az elfogott »diverzáns«? — Negyvennek. A parancsnok megemeli egy kissé a hangját, hogy mindenki jól hallja, aki körülötte áll. — Nagyon helyes, hogy idekísérték az elvtársak ezt az embert, aki a - »gyűrűn« belül kószált. De a személyazonosság megállapítására jobban kell ügyelni. Képzeljük csak el! Ha a körülkerített erdőrészen kívül nézték volna meg ilyen felületesen az elvtársak az igazolványt, akkor a diverzáns egészen biztos, sértetlenül tovább ment volna. Ez az eset szolgáljon tanulságul. A személyazonosság megállapítását, nagy körültekintéssel kell végezni. A »diverzáns« megfelelő helyre kerül. A két munkásőr pedig indul vissza, s csak néhány pillanatra állítom meg őket. — Ezt a leckét sosem felejtjük el, — mondja a fiatalabbik. H. T. Levelezőnk írja í A fiatalok segítenének Már elöljáróban említem, nem arról akarok írni, hogy Döbrököz község a szórakozási lehetőségek terén mennyit haladt előre. Ez kétségtelen. Az a kérdés érdekel engem, és rajtam kívül még igen sok fiatalt, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a döbröközi fiatalság számára sőt még az idősebbek számára is, a vasárnaoi, vagy ünnepnapi délután unalommentesen teljen el. Tudvalevő, hogy Döbrököz egy igen nagy község és igen sok benne a fiatal. A szórakozásra váró ifjúságot már nem elégíti ki az, ha este elmegy moziba, vagy ha bált rendeznek. A délutánt is jó tenne kellemesen eltölteni. Erre talán legjobb orvosság egy kerthelyiség létesítése lenne. Ugyanakkor elkelne egy cukrászda is, ami már évek óta hiányzik a faluból. Azt hiszem, hogy ennek megvalósítása nem ütközne különös akadályokba, hiszen Döbrököz lelkes fiatalsága biztos vállalkozna arra, hogy társadalmi munkában segédkezzen egy gyö- 1 nyöru kerthelyiség létesítésén. Jó lenne, ha a tanács, a helyi KIS2- szervezettel egyetértésben lépéseket tenne ennek megvalósítására és akkor az újjáépített kultúrterem mellett egy szép kerthelyi- séggel is büszkélkedhetne Döbrököz. <SZ) levelező, Döbrököz Külföldi versenyeken is részt vesznek a tolnai postagalamb-tenyésztök A tolnai művelődési otthon pos- lagalambász szakköre máris szép múltra tekinthet vissza. Tavaly Mosonmagyaróvárott, Brnóban, Kolinban és Drezdában vettek részt nagyszabású versenyen a szakkör tagjai, a legkiválóbb tolnai postagalarnb-tenyésztők. Az idei első versenyük Mosonmagyaróvárott volt április 30-án és május 7-én. Még ebben a hónapban tolnai galambászok által tenyésztett postagalambok szerepelnek a Brnóban és Kolinban megrendezésre kerülő versenyen.
