Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-07 / 106. szám
1961. május i. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 GYERMEKEKNEK A tigris, meg az ember — Népmese — Kute, a tigris már régóta élt a tajgában. Azt gondolta: »Nálam erősebb nincsen a világon. Én vagyok a legerősebb.« így járt-kelt, minden állatot ijesztgetett, körös-körül mind íéltek tőle. Egyszer zsákmányt ejtve, teleette magát és egy fa alatt pihent. Hallja, hogy valaki szólítja. Az ágon egy madár ült, Kua. Azt mondja neki: — Te valóban azt hiszed, hogy te vagy a legerősebb? Van nálad erősebb is! Fektéből felugrott a tigris és feltekintett: — Ki az, aki erősebb nálam? Beszélj! A madár azt mondja: — Az ember erősebb nálad, úgy bizony! így szólt és elrepült. A tigris, mivel még sohasem látott embert, meg akarta ismerni. Elindult megkeresni. Ment, mendegélt, hát egy jávorszarvas került az útjába. — Tán te vagy az ember? — Kérdi a tigris. — Nem — mondja a jávor- szarvas —, az ember egészen más. Miért keresed? Azt mondja a tigris: — Csak éppen meg akarom nézni ... Feleli neki a jávorszarvas: — Ugyan minek néznéd. Erősebb nálad, még meg is ölhet. .. A tigris nevetett. Továbbment. Útjába került egy nemes szarvas. — Te vagy az ember? — kérdezi ismét. — Nem, én nemes szarvas vagyok. Miért keresed az embert? ö erősebb nálad. De a tigris nem hitte el, s továbbment. Ment, ment, s látja, hogy valaki két lábon áll és fát dönt. Akkor a tigris megbúit és méregetni kezdte. Majd közelebb lopódzott. Az ember észrevette a tigrist. — Mit akarsz? — Meg akarom nézni az embert. — No, te ugyan rosszat talál tá' ki! Mondja az ember. — Te talán nem is tudod, hogy az ember erősebb nálad? Még rá nézni is veszedelmes. De a tigris most sem hitte el. Akkor így szólt az ember: Ügyeskedjünk Papírpohár Kiránduláson gyakran megszomjazunk, és csak a kúthoz, vagy forráshoz érve vesszük észre, hogy nem hoztunk poharat. A legtöbben ilyenkor úgy segítenek magukon, hogy kezükkel merítenek vizet, ami kényelmetlen és semmiképpen sem tiszta megoldás. Éppen ezért tanuljunk meg egy darab tiszta papírból ívópoharat készíteni. Egy négyzetalakú papírlapot veszünk és azt a rajz szerint először az egyik átló irányában összehajtjuk. (1. ábra). Azután ráhajtjuk a jobb sarkot (2.) majd a balt (3.), és végül a felül maradt két fülből az egyiket előre hajtjuk, a másikat pedig hátra. (4. ábra). Az ily módon előre- és hátrahajtott két fül között most egy nyílás keletkezik, amelyet kezünkkel kör alakúvá tágíthatunk, ebbe most már kényelmesen önthetünk vizet. Ne túl magasról engedjük bele a vizet, mert a papír elszakad! Az autókor9zakban — Rendben van! Segítek neked. Csak előbb hozzá kell kösselek egy fához és meglátod az embert. Úgy is lett, a tigrist hozzákötötte egy fához, elment, fogta a puskát és a tigris szeme közé lőtt. A tigris ordítani kezdett és kérte az embert: — Eressz el, most látom, te, ember, erősebb vagy nálam. Akkor az ember elengedte: — Most pedig szaladj a taj- gába, minél messzebb fuss és ne kerüli az ember útjába. Azóta minden állat fél az er. .bértől. Tréfás kérdések 1. Melyik »fa« nem ég a tű zön? 2. Egy fiúnak ezt mondta valaki: »Te a fiam vagy és én nem vagyok az apád». Ki lehetett az? 0 3. Hány üköregapád volt? Az elmúlt heti Tréfás kérdések megfejtései: 1. Mind a kettő egy kiló. 2. Kalapot. 3. Te magad. Három kanász makkot keresett, az újságíró pedig... TÖRD A FEJED! RÓZSA TÖVIS RÓZSA TÖVIS RÓZSA TÖVIS NEM TALÁLOM A BEFÖTTES ÜVEGET A legutóbbi Törd a fejed rejtvényünk megfejtései: 1. Róna, 2. Balaton. f •— Látod, öcsi. ez itt a fék, az meg a kuplung... Köszönjük, óvó nénik... a május elsejei kedves, szívet melegítő délutánt, amelynek sikeréért bizonyára rengeteget fáradoztak. Köszönjük, hogy legnagyobb kincseinkkel, az óvoda apróságaival a dombóvári 12 évfolyamos iskola kultúrtermében önálló műsoros délutánt rendeztek, melyen mi, szülők, — s biztosan tudom, hogy önök is — boldogok voltunk. Tiszta szívből örültünk, ha szépen szavalt, vagy ügyesen táncolt kicsinyünk, de nem volt elégedetlen a mosolyunk akkor sem, ha nem sikerült a hangsúly, vagy esetleg megbotlottak a csipetnyi lábak. Az előadás alatt nem volt műsorközlő. De vajon hiányolta-e valaki? Hiszen csak végig kellett nézni a megjelenteken, s máris láthattuk, kinek a kisfia, kislánya szerepel, mert annak az édesanyának, édesapának lángolt az arca, nevetett a szeme, s az ajkai pedig hangtalanul kiáltották: Az enyém!... Ott, az az enyém!... S hogy mindez így volt, ilyen szép volt, igazolásul hadd idézzem egy vérbeli futballdrukker édesapa szavait, amit az előadás végén a feleségének súgott: »Hidd el, sohasem bocsájtanám meg magamnak, ha e gyönyörű délutánt felcseréltem volna a futballmeccsel.« R. J. Dombóvár — Három kanász erre a vidékre vetődött Somogyból. Az egyik volt a Fülöp, a másik a Verese, a harmadik pedig a Hosz- szú. Nagyon megtetszett nekik ez a vidék, mert itt sok makk volt és jó víz. Ezek itt letelepedtek és tulajdonképpen ezek alakították a községet. Nem őszhajú mesemondótól, köztiszteletben álló aggastyántól hallottam ezt a történetet, hanem egy általános iskolástól, a ható dikos Fülöp Györgytől. Ezt a történetet mindenki ismeri, le gyen az ifjú, vagy öreg. Ha idegen vetődik a faluba, nem kis büszkeséggel mesélik a falu »őstörténetét«: — Három kanász .. . Nem tudom, hogy mi igaz ebből a legendából. De ez most nem is lényeges. De a legenda tovább is folytatódik: »Azutódok pedig békességben éltek itt a szelíd lankák között és élnek ma I is, akik meg nem haltak időköz ben.« Pardon! Itt már túlzás van. Nem akarok ünneprontó lenni, mégkevésbé békétlenkedni a kis- vejkeiekkel, hiszen a minap egész békés szándékkal jártam ebben a faluban. Mint egykor a kanászok véletlenül idevetődtek makkos vidék keresése közben, én téma-kutatás során tévedtem ide. Hogy szerencséjük volt a kanászoknak is és nekem is, az biztos. A kanász-históriából azonban nem is lett volna érdekes riporttéma, ha a békés életet nem vonatkoztatják minden századra, évtizedre. Időközben természetesen megsokasodtak az utódok, sőt megkezdődött a nemzetiségi különválás is. A háború előtti években magyarok és németek lakták a falut — mindenki a három kanász utódjának vallva magát. Ugyanakkor egyvallásúak voltak többségben. Ez azért lényeges, mert következésképpen egy templomba is jártak, egy volt az imádságuk. Sok volt azonban köztük a viszálykodás.. A vagyon szülte a torzsalkodásokat. Mindenki igyekezett valamiféle »elsőbbségre« szert tenni a másikkal szemben. A templom sem volt mentes az összeütközésektől.. így történt aztán — még negyedszázada sincs —, hogy a templomban karácsony ünnepén összeverekedtek. Enne pedig az adta a közvetlen »okot«, hogy mise alatt magyar menyecskék ültek az első sorban és csak utánuk a német ajkúak és még véletlenül sem vegyesen. Ezen a napon aztán a német menyecskék korábban mentek a templomba, már a második harangszókor ott voltak és elfoglalták a magyar menyecskék helyét. Ezen aztán összemarakodtak. Az asszonyok kezdték, de aztán a férjek is »segítségükre« siettek. Tépték egymás haját, ruháját, az imakönyveket egymás fejéhez vagdosták, a rózsafüzéreket szétszaggatták. A templomot ezután egy egész esztendőre lezárták. így tehát a szépnek indult legendát feltétlenül elcsúfította, hogy az »utódok« ilyen békétlen körülmények között éltek. Most pedig ugorjunk egy negyedszázadot és nézzünk körül a mai Kis /ejkén. Megvannak a régi dombok, a régi házak, a régi emberek, s időközben újak is kerültek a faluba. De valahogyan más a légkör. Nemrégiben hallottam, hogy a faluszínház nem kapott meghívást egy estére, mivel ez a nap egyházi ünnep volt. A kis ve j kei kulturális vezetők azonban kap- va-kaptak az alkalmon és meghívták a faluszínházat. Farkas Jánosné, iskolaigazgatónőtől megkérdeztem: — Nem fizettek rá a meghívásra? — Miért fizettünk volna rá? Tele volt a terem. Sőt, volt akinek nem jutott jegy. Igaz, volt, aki megállt az ajtóban és tűnődött, hogy megvegye-e a jegyet, vagy ne, mert hát azelőtt ilyenkor nem szoktak szórakozni. Aztán, amikor látta, hogy a tömeg tolong az ajtónál, jeeyet kért és beült a nézőtérre. Még ott is volt benne egy kis szorongás. A függöny felgördült, megjelentek a színészek. Életet, vidámságot vittek a színpadra, valósággal belopták az emberek szívébe. Az előbbi szorongó is »felengedett« — először egy enyhe mosoly, majd magával ragadta az előadás, beleélte magát, valósággal átszellemült. Ki jövet pedig ezt mondta a rendezőknek: — Köszönöm, hogy értesítettek az előadásról... Amikor nevesebb együttes érkezik a faluba, a kocsmáros megsürgeti a vendégeket: »Kérem, fopvasszunk, mert mindjárt zárok — kezdődik a s- '-.« Nem tiltakozik ezellen mert mindenki megy a . ba — még a kocsmáros is. Ha máshogyan nem tudják megoldani, az előadás felét a férj nézi meg, a másik felét pedig a feleség. .. Bakó Istvánnak már 14 éves unokája van. Vitathatatlan, a kora meglehetősen előrehaladott. Mégis ott van minden előadáson a feleségével együtt. — Nem tudnak annyi műsort hozni a községbe, hogy ne lenne nagy érdeklődés utána. — Ezt Kardos Erzsébet mondta, a község egyik pedagógusa. Amikor híre megy az előadásnak, mindenki ezt kérdi: — A dérynések jönnek? — Azok! — Akkor ott leszünk. Filmvetítések idején is megtelik a terem. A fiatalok népi tánccsoportban szerepelnek. Fiatalok, öregek egyaránt sokat olvasnak. Lám, máris eljutottunk oda, hogy van egy dolog, ami közös nevezőre hozza a falu lakóit: ez pedig a kultúra, a megváltozott falusi élet kultúrája, ami egyenes következménye az új gazdasági körülményeknek. Persze, a riport úgy lenne kerek, ha most azt írhatnám, hogy teljesen megszűntek a viszálykodások. Sajnos, még ma is van nézeteltérés: a múltkor például erősen felháborodott az egyik parasztember, mert nem kapta meg a »törzshelyét« — előtte már eladták a jegyeket másnak. Elég volt megbékíteni... De különben békességben élnek a makkoltató kanászok utódai. Boda Ferenc Röntgenezik a szekszárdi gimnázium épületét Hatvan esztendeje áll Szek- szárd egyik szép középülete: az általános gimnázium. Hatvan esztendeje építették, s azóta csak kisebb javításokat végeztek rajta, nagyjavításra még nem került sor. Az elmúlt tél folyamán több tanterem falán repedés keletkezett, s nem egy helyen megrongálódott a mennyezet is. A rej telt hibák feltárása érdekében, most az iskola falairól röntgen- felvételeket készítenek, hogy meg állapítsák milyen a beton sűrűsége, s mennyire épek a salakbeton födémek. A munkákat az Építésügyi Minisztérium Földmérő és Talaj- vizsgáló Intézete végzi. Több röntgen-felvételt készít a gimnázium falairól, s ezeket, valamint az ehhez kapcsolódó szilárdsági és anyagvizsgálatok eredményeit az Építőipari Kutatóintézetben értékelik. A gimnázium teljes renoválására a nyári iskolai szünetben kerül sor. Az átépítést a most folyó röntgen-felvételek és egyéb vizsgálatok alapján végzik majd.
