Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-07 / 106. szám

1961 május 7. ■ "<S" TOLNA MEGVET 'V’nr.is \fs Munkában az I B. osztályos diákok a komló-földön Tamási gimnazisták a szántóföldön . \ .V; ;'A tamási gimnázium I. és II. B. osztályos tanulói az úgyneve­zett 4+2 rendszerű ’ oktatásban veszitek részt. Egy héteú ' négy napút aé iskola padjai között, két napot pedig a. Forriádi’ Állami üazdaság , földjein tanulnak. • . „ , * .... -» A fiatalok szeretik, alig várják a heti két napi gyakorlatot. Annyian .jelentkeztek ide a 4+2-es osztályba, hogy mindenkit ném is‘tudtak felvenni. ’• A fényképeket Kersák János tamási gimnazista készítette, a Fornádi Állami Gazdaság komlótelepén, ahol az I. B. osztály tanulói végzik oktatóik irányításával a gyakorlatot. Egy anya vádol P anni néni, özvegy Nagy Jánosné Dunaföldváron la­kik a Fehérvári utcában. Hetven­öt .éves., Szövetkezeti nyugdíjas. Rozzant kis nádas házban él egyedül. Rendkívül nagy munka­bírású asszony. Magas kora elle­nére egyedül permetezi a ház­táji szőlőjét és ahogy a szom­szédok beszélik, disznóölésen is a férfi munkát végzi. . Tizenkilenc éves korában ment férjhez és huszonkilenc éves volt, amikor a férje elesett az első világháborúban. Két fiú­gyermeket nevelt fel, s mind­kettő a második világháború mar taléka lett. Nem mondott nagy (dolgokat mégis minden szava vád volt: a háború ellen. A hit­ves és az édesanya vádja; Szabadságos katonák hozták férje halálának a hírét: nem hitt nekik. Később megérkezett a hi­vatalos értesítés is. Gránát ron­csolta szét. Három napig élt még, s akik körülötte voltak, el­mondták, hogy mindig a felesé­ge nevét emlegette. Szerette vol­na halála előtt utoljára látni. Nem láthatta. Elhagyott, tábori kórházzá alakított iskolában halt meg, földre fektetett szalmazsá­kon. Álmaiban gyakran visszatért Panni néninek és mindig azt mondta: „Viseld gondját a kis­gyermekeknek!” Almikor a front­ra indult vele a vonat, akkor is ezek voltak utolsó szavai. Panni néni mélyen vallásos és — babonás asszony, Szerinte, ha az álomban látott halott szeret valakit, az nem jó jel, mert .akit a halott szeret, azt magával vi­szi a halálba, ö álmában szép szavakkal kedveskedett mjndig a. férjének, de az nem’ viszonozta a szeretetet, ezért nyúlott ilyen hosszúra az élete. Vállalta a férfimunkát. Szán­tott, vetett, aratott. Nyolc és fél hold földje mellé még. bérletet is vállalt. Megfeszített küzdelem volt az élete. Az egész község bámulta akaraterejét, Nem kel­lett neki másik férfi, pedig szép volt és fiatal. Kérték a kezét, de visszautasította a boldogságot. Minden örömét a gyermekeiben lelte. , ... F elnevelte a fiait, s megint dörögni kezdtek az ágyúk. Két behívó érkezett a házhoz. A rémület jeges marka szorította össze a szívét. Kétségbeesetten, imádkozott. Az ima — mint any- nyiszór — ezúttal is gyengének bizonyult a gyilkos háborúval szemben. 1942. március 11-én a postás .nem merte odaadni kezébe a hivatalos értesítést. Az ablakba csúsztatva talált rá. Elájult! Ne­kivágódott a betonkerítésnek. Azt hitték megzavarodott. Na­pokig csak. egy mondatot sikol- tott bele a semmiségbe: „Jaj, Istenem, miért vették el tőlem a Janikámat!. Miéit, vették el tő­lem a Janikámat! Jaj Istenem!” Nagy János zászlósa is írt leve­let, Teletűzdelte hazafias jelsza­vakkal! A frázisok nem vigasz­talták. A fiát nem lehetett pó­tolni semmivel. Fülébe csengtek évek múlva is a szavai: „Nem hagynálak itt édesanyám, de mu­száj elmennem, mert különben agyonlőnek!” Károly, az idősebbik fiú ké­sőbb halt meg. Panni néni őt is látta álmában. Ijesztően sovány volt és véres ruhát viselt. Pan­ni néni boldogan kiáltott fel: „Megjöttél?! Pedig mindenki azt rnondta, hogy meghaltál!” A fiú szomorú arccal bólintott: „Igaz, hogy meghaltam édesanyám. Egymás után négyszer meghal­tam,”. E sténként, ha Panni néni egyedül marad, az elsár­gult képeket nézi a falon. Három férfi néz rá vissza. Három áldo­zat! Egyik sem akart háborúba menni.- Rájuk kényszerítették a halált. Vérükkel a hadianyag-gyá­rosok pénzeszsákjait hizlalták. Áldozatok lettek! Miközben a megkeserített életű idős asszony kissé rekedt, s a háború elleni gyűlölettől átforró­sodott hangját hallom, özvegyen maradt asszonyok és elárvult édesanyák tízmilliói rémlenek fel előttem, akiket kifosztott, meggyötört a két világháború es az emberiség' becsületesebb ré­szének hatalmas, mindent átfogó kórusát hallom: Nem akarunk újabb hadiözvegyeket, árvákat és halott katonafiakat sirató édes­anyákat! Békét akarunk’ H. T. Piacra kerüli a cseresznye A dunaföldvári cseresznye idén még a megszokottnál is koráb­ban' került piacra a korai tavasz és kedvező időjárás következté­ben. A dunaföldvári földműves- : szövetkezet május 2-án. már meg­kezdte á cseresznye' felvásárlását és szállítását. Péntekig már mint­egy 50—60 mázsát vásároltak fel. A felvásárolt cseresznyét a fővárosba és Szekszárdra szállí­tották. Később. előreláthatólag külföldre is szállítanak Duna- földvárról cseresznyét. i*ovák Vlártoaa kelve a köaöglien Megnyílnak az istállóajtók. Tiszta, jól táplált üszők rohanják meg az itatóvályút. A gyönki Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet elnöke, aki mellet­tem áll, s velem együtt gyönyör­ködik az állatokban, megszólal: — Ezek az állatok az bizonyít­ják, hogy a könyv és a gyakorlat néha ellentmond egymásnak! — .Miért? — Mert a könyv szerint az üszőket csak tizennyolc hónapos korban szabad fedeztetni. Ezeket pedig mi tizennégy-tizenhat hó­napos korban befedeztettük. Kissé csodálkozva nézek rá, s Ő tovább folytatja. — Aki a könyvet betű szerint értelmezné, az ebben az esetben hibát követne el. Feleslegesen várna. Nem a korhatár a fontos, hanem a súly. Ha egy üsző elérte a négy és fél mázsát, akkor már jöhet a bika — mosolyog —, he­lyesebben mondva, újabban az inszeminátor! Ha tizennyolc hó­napos korban sem éri el a négy és fél mázsát, akkor viszont „túl- korosodása” ellenére sem alkal­mas az üsző a továbbszaporításra. Vége az itatásnak. A korán fej­lett. arányos testű fiatal állatokat visszaterelik az istállóba. Jó né­hány közülük kiállításon is meg­állná a helyét. Az elnök, miköz­ben a fehérre meszelt kerítésű sertésistállók felé indulunk, még megjegyzi: — Ezt csak azért mondtam el, hogy az újságon keresztül má­soknak is felhívjam a figyelmét arra, hogy a „betűrágás” a mező- gazdaságban veszélyes dolog. Mindig az adott helyzet szabja meg. mit hogyan kell csinálni. Minden a körülményektől függ! (b) ^ Strandfürdő é pül Bátaszéken Bátaszék lakosságának, külö­nösen a fiatalságnak régi kíván­sága, hogy a községben modern strandfürdőt létesítsenek. A köz­ségi tanács vezetői, meghallgat­va a lakosság óhaját, elhatároz­ták, hogy ebben az évben strand­fürdőt létesítenek. A fürdő épít­kezéséhez nagyarányú társadalmi munkát ajánlott fell a lakosság. A földmunkák jelentős részét társadalmi munkában végezték el. Ugyancsak társadalmi mun­kában parkosítják a fürdő kör­j nyékét is. A földművesszövetke zet dolgozói társadalmi munka ban büfét építenek a fürdő mel lett, s az új létesítmény terüle téré a hangosbemondót is tár sad a Imi munkában szerelik fe a szakemberek. A strand építésére 300 000 fo­rintot fordít a községfejleszté­si alapból a közégi tanács. Ezer a költségen építtetnek egy 25>< 12.5 méteres úszómedencét, va­lamint egy 8y8 méteres kisebb medencét a gyermekek részére. A TANYA vasárnap délután néptelen. A fiaztatóban is csend van, noha éppen kismalacok vi­lágraj öttét várja nem kevés iz­galommal Novák Márton az egyik kutrica-oszlopra támaszkodva. Éppen azon elmélkedik, hogy csak most az egyszer eszébe ne jusson valamelyik vezetőnek, hogy itt el­lenőriz, mert abból még nagy baj lehet. Kérdőre vonják Juhász Pis­tát, mert engedély nélkül elhagy­ta munkahelyét, őt pedig össze­teremtik, és az idők végeztéig megbélyegzett ember lesz a szö­vetkezetben,’ mert vétett ä fegye­lem ellen. De hát a meglepetés akkor jön, amikor az ember nem készül fel rá. Lám most is minden hívás nélkül toppant be Dobrádi Dá­niel, a brigádvezető. Amikor meg­látta Novák Mártont, vörös, lett a méregtől, de azért fékezte magát, s csak annyit mondott: — Én a maga helyében ilyen­kor otthon újságot olvasnék. Novák Márton bócsánatkérő pillantást vetett a nála vagy ti­zenöt esztendővel idősebb brigád­vezetőre, s íehorgasztott fővel, szelíd hangon válaszolt: — Higgye el, nem akartam sen­kinek sem véteni, én csak jót akartam. A brigádvezetőben támadt ké­telyt nem tudta eloszlatni, aki fa­képnél hagyta, gyorsan szétnézett a fiaztatóban. Novák Márton ez­alatt tovább állt mozdulatlanul ott a kutrica mellett, mintha, gyö­keret vert volna a lába. — Hol van Juhász Pista? (!) — fordult hozzá kérdésével a brigád­vezető, még mindig indulatos hangon. — Ne haragudjon erre a legény­re, Dani bácsi. Nagyon rendes szövetkezeti tag ő, rám bízta erre az egyetlen napra a disznókat, és nagyon vigyázok rájuk. — így No­vák Márton. — Azt mondja már meg végre, hol van Juhász Bista? — Ha nagyon akarja tudni. hát megmondom. Elment á jelöltjével kirándulni, azon a társasbuszon, arpi.a ..szövetkezet központjából indult. Az én feleségem meg ép­pen rokonlátogatóban van. Ráér­tem, hát miért ne helyettesíthet­ném ezt a legényt, ezen az egy napon? A BRIGÄDVEZETÖNEK kicsit csillapodott a haragja, de még mindig hivatalos hangon közölte Novák Mártonnal, hogy nyissa ki a takarmányeíőkészítőt, mert el­lenőrizni akar.,. — Aztán miért éppen magát kérte meg a gyerek, hogy helyet­tesítse? — Tulajdonképpen nem is kért, én ajánlkoztam: Tegnap délután itt az istálló végében saraboltuk a répát, kivert bennünket az eső, és behúzódtunk a fiaztatóba. Szó­ba került ez a mai kirándulás. A fiatalok, hecceitek a Pista gyere­ket, hogy úgy kell neki, ha ő nem mehet, minek erősködött, hogy az állattenyésztésnél akar dolgozni. Ha a sok munkaegység jó neki; akkor dolgozzon vasárnap is. Megsajnáltam, mert, tudom, hogy özvegy édesanyja és két kistest­vére miatt vállalta a rendszeres vasárnapi munkát is. Felajánlot­tam, hogy helyettesítem ezen a vasárnapon. De négyszemközt be­széltük meg, nem tud róla senki, így volt... Nagyon bántana, ha ebből Juhász Pistának baja lenne. — Furcsa ember maga, Már­ton. Amióta felvettük a szövetke­zetbe, úgy dolgozik, mintha ter­mészetesnek venné a szocializ­must. Ellenvetés nélkül és jól el­végzi. amit magára bíztunk. Nem akarom megbántani, de hát ma­ga mégiscsak 35 hold tulajdonosa voh. és én megvallom, kicsit ké­telkedem abban, hogy mindent szíve szerint cselekszik itt a cso­portban — így a brigádvezető, akinek hangjából most már érez­ni lehetett, hogy nem is viseltetik ellenszenvvel Novák Márton iránt. — Dolgoztam én. Dani bátyám, világéletemben. Talán többet, mint a gyári munkás, akinek egy héten legalább egy pihenőnapja mégis csak volt. Nekem az sem volt, mert az apám 35 holdon gaz­dálkodott. Hiszen jól tudja — s a vesszőseprő után nyúlt, hogy munkához lát, kitérve a további beszélgetés elől. Nem így a brigádvezető, aki a lényegre is választ várt. — És a szövetkezet?... — A szövetkezetnek nincs baja velem, nekem sincs bajom a kö­zössel. ítéljék meg a munkám után. hogy milyen ember vagyok, érdemlek-e annyi bizalmat, mint azok a szövetkezeti tagok, akik­nek tiszta a múltja ... — Akkor rendben van. ebben maradunk — nyújtotta búcsúzóul kezét a brigádvezető. Már vagy tíz méterre járt a fiaztatótól, amikor Novák Márton utána szólt. — Juhász Pistát ne küldjék el az állattenyésztéstől, ez nem len­ne igazságos. A brigádvezető ezt nagyon jól hallotta, de nem válaszolt, nem is nézett vissza ... • HÉTFŐN a vezetőségi tagok megbeszélésen gyülekeztek az Aranykalász Tsz irodájában. Dob­rádi Dániel, a kommunista bri­gádvezető azzal a javaslattal ruk­kolt elő, hogy a fiatal sertéste­nyésztő Juhász Pistát a szövet­kezet küldje el traktoros iskolára, és helyette Novák Márton szövet­kezeti gazdát állítsák az állatte­nyésztésbe. Felsorakoztatta érveit, s javaslatát egyhangúan elfogad­ták. Molnár Lászlóné „A körülményektől függ“ A gimnazisták munkáját Frank tanár úr irányítja és segíti 1 • -------------------:-----------------------------:________ ^..:__

Next

/
Thumbnails
Contents