Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-07 / 106. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! TOLNA MEGYEI Ya sárnap 1961. május 7. XI. évfolyam 106. szám MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA M L'G T 11 BlZOTTL \G -\ É L. A MEGYEI. .TANÁCS LAPJA • Köszöntjük az édesanyákat A gyermek először ezt a szót] tanulja meg: Mama. S ez neme-] sedik ajkán a későbbiekben:] Édesanyám-má. S mindvégig,, élte végéig, akkor is, amikor« már csak emlékezik, a legszebb; szó ez marad. Az édesanya ne-; ve a mi nyelvünkben össze-« kapcsolódik az édes anyaföldi nevével; nyelvünk, amelyen! kifejezzük örömünket, bána-1 tunkat, amelyen szerelmet vall] az ifjú. amelyen kimondja él-] te fordulóján az „igen”-t, ame-J Íven harcra hívunk mindenkit,] éltünk állandó jobbra, szebbre] formálására — az édes anya-] nyelv. Az anyák, az édesanyák felé fordul a mai napon gyermek, ifjú, felnőtt, hogy virágcsokor­ban. vagy csokorba szedett sza­vakban mondjon köszönetét a legdrágábbnak, a féltő gondos­kodásért, hogy lépteinket igaz­gatta, s ha az anya valóban édes volt, akkor igazgatni segí­tette lépteinket, hogy bizton rátaláljunk az emberség útjára is. *­Az édesanyáktól elválasztha­tatlan a béke gondolata. S ami­kor ünnepeljük őket, akkor ün­nepeljük egyszersmind a békét, amely éltető elemünk, és amely­nek legharcosabban, legigazab- ban kívánói az édesanyák, akik életre, munkára, építésre, alko­tásra szülték és nevelték gyer­mekeiket, hogy bennük kitere- bélyesed.iék minden álmuk, hogy ráhúzzák a tetőt arra az épületre, amelynek első alap­kőit az édesanyák is segítettek lerakni. Nem szólam, ha azt mondjuk, mi. a mi társadalmunk terem­tette meg az anyák számára azt az életet, amelyben az anyaság megkapja méltó értelmét. Ami­kor egyenrangúvá vált a nő, ak­kor vált lehetővé, hogy való­ban megkülönböztető tisztelet illesse az édesanyát. Az anya életének elsőrendű értelme a gyermek, s melyik rend űzte vissza a múlt sötét homályába a félelmetes gyermekhalandó­ságot? A miénk! Melyik rend nyit szabad, beláthatatlan táv­latokkal bíró fejlődési lehetősé­get a gyermek számára? A miénk! Melyik rend adott élet- biztonságot, hitet a jövőben gyermeknek és felnőttnek egy­aránt? A miénk! És amikor mindezt kivívtuk a gyermek számára, akkor mindezt kivív­tuk az édesanya számára, aki most már nyugodtan bocsáthat­ja útjára legféltettebb kincsét, mert vele együtt vigyázza an­nak minden lépését az egész társadalom* És ez a mi ünneplésünk nem egynapi virág- és szólamcso­kor. Amilyen megkülönbözte­tett tisztelettel övezzük a mai napon az édesanyákat, olyan megkülönböztetett tisztelet öve­zi őket az elkövetkező ünnep- és hétköznapokon, mert ez a mi társadalmunk természetes vele­járója. életének, munkájának elválaszthatatlan, szerves része. A mi virágcsokrunk, amit ma átnyújtunk minden édesanyá­nak — ez az üdvözlet. „Együtt haladunk az úton, amely a jobb élethez vezet66 Prantner József elvtárs búcsúztatta a külföldi szakszervezeti vezetőket Csaknem kilencezer hold gaz­dái, a milliomos faddi Lenin Termelőszövetkezet vezetői, leg­jobb gazdái fogadták pénteken délelőtt a megyénkben tartózko­dó külföldi munkásküdöttsége- ket. A megye legszebb művelő­dési otthonában mutatták be a tsz vezetőinek, tagjainak, a ku­bai, német és csehszlovák szak- szervezeti vezetőket. Hornok István, a tsz elnöke tájékoztatta a tsz eredményeiről, fejlődéséről, terveiről a vendé­geket. — Ezerkilenczázötvenki- lencben alakult gazdaságunk, a falu parasztjainak önkéntes tár­sulásából 1250 tagunk 8500 hold földön gazdálkodik. 784 szarvas- marha, 2600 sertés, 2000 juh, 15 ezer baromfi, 170 ló, 13 traktor, 4 tehergépkocsi és egy személy- gépkocsi, összesen 33 millió fo­rint vagyonunk van. Gazdagok vagyunk, a múlt évben több mint 32 forintot ért nálunk egy mun­kaegység, a jövőben még többet tudunk adni, terveink nagyok, reálisak, ezek meg­valósításával tagjaink élet- színvonalát soha nem lá­tott magasra tudjuk emelni — mondotta többek között. A vendégek kérdésekkel halmozták el a tsz vezetőit, majd ezután gépkocsiba szálltak és a tsz új majorját, az első űrutasról el­nevezett Gagarin üzemegységet keresték fel. A vendégeket a faddi tsz-be elkísérte Prantner József elvtárs, a megyei pártbizottság első tit­kára. A német és csehszlovák ven dégekkel együtt elismeréssel nyilatkozott a tsz-ben látottak­ról. A Gagarin üzemegység után, a Kossuth üzemegységet láto­gatták meg a vendégek. Tamás Károly főállattenyésztő elmondot­ta, hogy sikerrel teljesítik fő fel­adataikat: tenyészállatokkal se­gítik más termelőszövetkezeti gazdaságokat. Bodrogi Alajos főkertész félméteres uborkával ajándékozta meg a külföldi elv­társakat. Elmondotta, hogy a tsz francia, angol és nyu­gatnémet cégeknek szállít tér ményt. Már az első primőr­árut elszállították Erfurtba, a nemzetközi kertészeti ki­állításra. Márton Lajos, Szuprics István, Puskás János, Márkus István, Wágner Richárd, a tsz tagjai alig győznek a sok-sok kérdésre válaszolni. A déli órákban, ami­kor a dombori hajóállomás mel­lett az árnyat adó fák alatt kis pihenőt tartunk, a kérdések és válaszok még itt sem érnek vé-' get. A kitűnő ebéd, a szíves vendéglátás még csak emeli a ] hangulatot. Otthon, barátok kö­zött érzik magukat a külföldiek. Erről beszélt Sepp Wenig, a né­met küldöttek vezetője, Luis Blanco meghatottan mondott po- j hárköszönőt. Az ebéd, a tervezettnél hosz- í szabb ideig tartott. Eigner György párttitkár és Hornok István tsz- elnök búcsúzott a kedves vendé­gektől. Délután a híres szekszárdi bor­vidéket mutatta meg a külföldi elvtársaknak Mohácsi Károly, a Sárközi Állami Gazdaság igaz­gatója. A baktai szőlészet, a pin­cegazdaság a vendégek csodála­tát váltotta ki. Este a díszvacsorán, Prantner József búcsúztatta a kedves ven­dégeket: — Ezer kilométerekben mérik országaink között a távolságot — kezdte beszédét Prantner elvtárs — Ez nem távolság! Kubai elv­társaink alig tett le kezükből a fegyvert, miután a tengerbe szórták az imperialisták bandáit — jöttek hozzánk, hazánkba, hogy együtt ünnepeljenek né­pünkkel, a munkásnemzetköziség jegyében. Büszkék vagyunk eredménye­inkre, de tudjuk, hogy a testvéri összefogás, a segít­ség nyomán önök is részesei győzelmünknek. Erősek vagyunk, s ennek tudatá­ban jobban megy a munka. Tol­na megyében három napot töltöt­tek, látták eredményeinket, hal­lottak gondjainkról, amit tapasz­taltak, mondják el népüknek. A múltban a népeket szem­beállították egymással, most kéz a kézben haladunk a nagyszerű cél; a szocializmus, a kommunizmus felé. Ismerjük a külföldi népek nehéz harcát. Tudjuk, hogy Húsz János forradalma, a Szlovák Tanács­köztársaság, és később az ellen- forradalom idején milyen segít­séget adtak nekünk. Nem felejt­jük ezt el Július Fucsik népe igaz barátunk. Megtanultuk megkülönböztetni a népet a reakciós vezetőktől Tudjuk, hogy a német nép nem volt azonos a hitleri fasizmussal. Országjárásra mennek a tamási termelőszövetkezeti gazdák A tamási Vörös Szikra Terme­lőszövetkezet a kulturális alapból 12 000 forintot fordít az idén ki­rándulásra. A legszorgalmasabb szövetkezeti gazdák nyolc alka­lommal mennek külön autóbu­szon országjárásra. A tamási szövetkezeti gazdák közül harmincötén mía Barcsra utaznak. Űti-programjuk nem­csak abból áll, hogy megnézik a somogyi tájakat, tanulni is akar­nak. Az országos hírű barcsi Vö­rös Csillag Termelőszövetkezet­ben a munkaegység pénzbeni el­számolásáról folytatnak majd eszmecserét a közös gazdaság képviselői. A közeljövőben ellá­togatnak a tamási tsz-tagok Szé­kesfehérvárra, ahol azt tanulmá­nyozzák, minek alapján fizet minden évben magas munkaegy­ség-részesedést a Szabad Élet Termelőszövetkezet. A nádudvari Vörös Csillagban a munkaszer­vezést, a mágocsi Uj Életben pe­dig az állattenyésztést tanulmá­nyozzák országjáró útjuk során a tamási termelőszövetkezeti gaz­dák. De szerepel a programban a komlói bányák és a pécsi üze­mek megtekintése is, két alka­lommal pedig balatoni kirándu­lásra mennek majd a tamási ter­melőszövetkezeti gazdák. A német nép Ernst Thälmann népe. Ök valósítják meg a ka­pitalizmus torkában a szocializ­must. Erős szövetség lesz a két országrész — Kelet- és Nyugat- Németország — között. A mun­kások összefognak és a végső győzelem nem marad el. Szívünkbe zártuk a hős kubai népet. Együtt dobbant szívünk ve­lük, amikor fegyverrel a kézben a betolakodók ellen hősi harcot folytattak. Továbbra is mellettük állunk, mint minden olyan ügy mellett, amely az emberiség ha­ladását szolgálja. A küldöttségek vezetői meg­hatottan búcsúztak a vendéglá­tóktól; — Soha nem felejtjük el magyar barátainkat, sokat beszé­lünk önökről, és tudjuk, hogy együtt haladunk az úton, mely jobb élethez vezet, és ez sok­szorozza meg erőnket — mondotta Sepp Vénig. — A meghatottságtól alig tudok szólni — mondotta Leon Cassola — felejthetetlen napokat töltöt­tünk Tolna megyében. Sokat lát­tunk, meggyőződtünk, hogy a ma­gyar nép példáját követni érde­mes, mert a jólét csak így jön el. Jarmila Luxova csehszlovák munkásnő a nemzetközi proleta­riátus együttműködésének ered­ményeit méltatta: — Jövőnk biz­tosítéka a nemzetközi munkásság összefogása. így győzni, nagysze­rű sikereket tudunk elérni. A vacsora után a vendégeket ajándékokkal halmozták el a Tolna megyei szakszervezeti ve­zetők, a küldöttségek nemzetük zászlaját adták a vendéglátóknak és hosszan tartó búcsúzkodás után szálltak gépkocsiba, hogy elvi­gyék messze országokba a magyar nép békevágyának, nagyszerű eredményeinek hírét.-Pi­A i* I • t / r < gyonki járási tanács dolgozói Sztálinvárosban Kellemes és hasznos kirándu­lást tettek pénteken a gyönki já­rási tanács dolgozói és hozzátar­tozóik. A járási népfront-bizott­ság szervezésében külön autóbu­szon ellátogattak első szocialista városunkba. Sztálinvárosba. ahol már korábban két másik nép­front-csoport járt. Ezúttal a ta­nács vezetői és dolgozói ismerked­tek meg békés munkánk al­kotásaival, a városépítés és gyárépítés eredményeivel, a vas­kohászat, az acélgyártás üzemei­vel. Ugyanis hosszabb időt töl­töttek a Dunai Vasműben, amely­nek megnézték több üzemét, ahol elbeszélgettek az üzemek dolgo­zóival. Napközben ellátogattak a gyönki járási tanács dolgozói, köztük Horváth István és Mancal Géza elnökhelyettesek, a férfi­ruhagyárba és a fésűsfonodába is, s megtekintették a tízéves város néhány művelődési intézményét. A gyönki vendégeket a sztálinvá- rosi népfront-bizottság tagjai fo­gadták és kalauzolták. Magyar—szovjet jogásztalálkozó lesz Szekszárdon Magyar—szovjet jogásztalálko- zó lesz szerdán, 10-én délután Szekszárdon, a TIT-klubban. A múlt év őszén a Tolna megyei jogászok képviselőit vendégül látták a szovjet jogászok egy tapasztalatcsere alkalmából és most ezt viszonozzák a Tolna me­gyeiek. A találkozóra — amelyet a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság Tolna megyei elnöksége szervez — mintegy tíz szovjet jogász érkezését várják. Befejezték a burgonya kapálását — Száz köbméter silót készítettek a mözsi Új Élet Tsz-ben A mözsi Űj Élet Termelőszö­vetkezetben a sokévi átlagnál gyorsabb ütemben haladnak a tavaszi munkák. Az elöcsíráztatott burgonya ka­pálását és a kukorica vetését 750 holdon befejezték. Már kaszálják a baltacímt és őszi takarmánykeverékből több mint 10o köbméter silót készí­tettek, hogy a jószágállomány folyamatos takarmány ellátását biztosíthassák. A napraforgó-kapálás gyors ütemben folyik, eddig már 80 hold napraforgót megkapáltak. A dunakömlődi Szabadság Tsz-ben közel négymillió forint bevételre számítanak A dunakömlődi Szabadság Tsz vezetősége nagy körültekintéssel, a lehetőségek i így elembevételé vei készítette el idei bevételi és ki­adási tervét. Az idei évre 3 679 568 forint bevételre számítanak. Ezzel szem ben a kiadást 1 789 307 forintban állapították meg. A termelőszö­vetkezet az 1962. évre 257 000 forintot tartalékol, szociális és kulturális alapra pedig 44 000 fo­rintot irányoztak elő. Á terv szerint föld járadékra 79 520 fo­rintot fizetnek ki a tagoknak. A Szabadság Termelőszövetke­zetben az egy .munkaegységre ju­tó részesedést 44,68 forintban ál­lapították’ meg. Ebből készpénz­ben 26,48 forint kerül kifizetésre. A tsz az év elejétől kezdve rend­szeresen fizeti a munkaegység­előleget, amely havonta munka­egységenként 15 forint. Űttirfcásdít avattak Daimandon Az elmúlt napokban ünnepé­lyes keretek között avatták Dai­mandon az 5094-es számú Kossuti Lajos úttörőcsapat zászlaját, fi díszes selyemzászlót a Dalmand Állami Gazdaság és a gépállomás adományozta az úttörőknek. Az úttörőcsapat nevében Ba­logh Sándorné csapatvezető kö­szönte meg a zászlót és megígér­te, hogy a csapat minden tagje hű lesz hozzá. A társadalmi szer­vezetek jelenlévő -Vezetői szala­got kötöttek szervezeteik nevéber a zászlóra. Az ünnepség a népművelési ház zsúfolásig megtelt nagyter­mében zajlott le.

Next

/
Thumbnails
Contents