Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-28 / 124. szám
1961. május 28. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 W ÍtYERMEKEKHEK Bagó Pál és Talált Pál Székely népmese H ol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény favágó. Ennek a szegény embernek bizony már hét gyermeke volt. Rövidesen megszületett a nyolcadik. Tanakodtak, milyen nevet adjanak neki. Hát Pál nevet adtak neki végül is. A szegény favágó egyszer elment az erdőre fát vágni. Hát amint megy a rengeteg erdőben, egyik bokorból gyereksírásra lesz figyelmes. Odament, s uramfia, egy pólyás csecsemőt talált, mint az ő Pál fia. Amint jobban megnézte, talált a feje mellett egy kis cédulát. Erre az volt írva, hogy a gyereket Pálnak hívják. Mit tehetett, felvette és hazavitte a feleségének. Sopánkodott is a szegény asszony, hogy most már ez a kilencedik gyerek, akit el kell tartani. — Hagyd el — azt mondja az ember —, ahol nyolcán esznek, ott ehet a kilencedik, a Talált Pál — mert így nevezték el — is. Annak is jut valami. Amikor tizennyolc évesek lettek, előáll a két Pál. — Elmegyünk szerencsét próbálni, édesapám. Amint mennek, mendegél- nek, estére kelve egy kereszt- úthoz érnek. Megállnak és egymásra néznek. Azt mondja Bagó Pál: — Kedves testvérem, váljunk itt el egymástól. Te mész jobbra, én meg balra. Aztán próbáljuk meg a szerencsét. — Kedves testvérem, váljunk el akkor — válaszol Talált Pál —, de cseréljünk zsebkendőt. Mindennap megnézzük. És ha fehér színe pirosra változik, akkor ez azt jelenti, hogy bajban van a másik. Akkor egymás segítségére kell sietni. Bagó Pál ment, mendegélt egész éjjel. Reggelre egy nagy városba ért. A város végén egy kis házban lakott egy kis öregasszony. Ettől kérdezi: — Miért van gyászban a város, öreganyám? — Jaj, fiam, ne is kérdezd. Nagy a mi bánatunk. — És elmondja rendre: — A város végén van egy feneketlen kút. Ebben lakik a tizenkétfejű sárkány. És senki se tudja legyőzni. Minden reggel felfal egy embert. — Na, majd én levágom azt a sárkányt. Megyek is a királyhoz jelentkezni — mondta Bagó Pál. — Jaj, fiam, ne menj — óvta az öregasszony. —, a vesztedbe rohansz. Amikor elmondta a királynak a szándékát, így szólt: — Jól gondold meg. Pali, az életeddel játszol — és egy kardot adott a fiú kezébe. Hát kimegy ám Bagó Pál a sárkányos kúthoz. Sétál. Éjfél felé rettenetesen ropogni kezdett a kút. Aztán nagy kék láng csapott fel. Hej, megijedt ám a fiú. Félt, hogy elég a nagy lángtól. Rá nemsokára sorba feldugta mind a tizenkét fejét a sárkány. Meglátta a legényt. Egyet ütött, és uramfia, meghalt a legény. Hej búsult a király nagyon. Talált Pál meg ezalatt ment, ment, mendegélt. Egyszer megnézte a zsebkendőjét. Hát piros színe van. Nosza, vissza is fordult gyorsan testvére segítségére. Harmadnapra el is jutott a városig. Bement a kis öregasszonyhoz, hogy vizet kérjen, mert igen szomjas volt. — Miért van gyászban a város, kedves öreganyám? — Jaj, fiam, ne is kérdezd. Nagy a mi bánatunk. — És elmesélte rendre, hogy mi a baj, miért van gyászban a város. — Mit tanácsolsz, kedves öreganyám? — kérdezte a legény. — Hát én mást nem tudok tanácsolni, mint azt, hogy az eszedet is használd, ne csak a kardodat. Ezzel elment a királyhoz. Neki is adott egy kardot, és ígéretet tett, hogyha legyőzi a sárkányt, megkapja a lányát, meg a fele királyságát. Na. ment a legény a kúthoz. De már előre elgondolta, hogyan jár túl a sárkány eszén. Éjfél felé rettenetesen ropogni kezdett a kút. Erre kapta magát odaszaladt és lelapult a kút mellé. Alig hogy ez megvolt, jött ám felfelé a nagy kék láng. Amint a láng eltűnt, kidugta ám az első fejét a sárkány. Erre Talált Pál sem volt rest, egy suhintással levágta. Dugta a másik fejét, azt is levágta. És így sorba, mind a tizenkettőt. Aztán megmosakodott és ment vissza nagy búsan a kis öregasszonyhoz. — Mit búsulsz, te legény? — kérdezi tőle. — Hát a testvéremet sajnálom — felelte. — Hiába győztem le a sárkányt, a testvéremet nem tudom feltámasztani. Hát most mit tanácsolsz, kedves öreganyám? — Amiért tanácsomat kérted először, most adok neked élőfüvet. Ezzel kend be a testvéredet és az felébred. Odaadta a legénynek. De azt is megmondta, hogy a testvére azért halt meg, mert nem kérdezett tőle semmit. Amikor odaért, ahol a testvére volt, elővette a füvet. Megkente vele a testét. — Jaj. de sokat aludtam! — mondta, s ezzel felébredt. Nagy volt az öröm. De most mitévők legyenek? Kié legyen a királvkisasszonv? Meg a fele királyság? Mentek a királyhoz. — Felséges királyom — azt mondja Talált Pál —, ne haragudj a szavamért, de én azt mondom: egyikünk se tart számot leányod kezére, meg a fele királyságra. Mert mi jó testvérek vagyunk. így határoztunk. És most búcsúzunk is. Elmegyünk haza, öreg szüléinknek segítségére a munkában. A király mindegyiknek adott egy-egy zsák aranyat. Hazaértek így végre, s elmesélték az apjuknak, anyjuknak, hogy s mint volt. Aztán megnősültek még abban az évben. Két szegény lányt vettek feleségül. Máig is élnek, ha meg nem haltak. Mesélte: özv. Mezei Má- tyásné. Gyűjtötte és feldolgozta: Kelemen Zoltán. Egér-mese Egér-ország főterén nótát cincog egy legény. Egér-legény udvarol Ügyeskedjünk ! EGYSZERŰ SZÉLMOTOR Vékony papirosból vágott két egyforma szalagot, melyeknek hossza 15 centiméter, szélessége pedig 2 centiméter, sodorj össze körülbelül 10 centiméter hosszban és aztán a megmaradt két darabot hajtsd félre jobbra-balra úgy, hogy az egésznek Y alakja legyen. Ha szélmentes időben ezt emeleti ablakból leereszted, sebesen forogva leszáll és olyan gyorsan pereg, hogy két ágát nem is lehet szemmel tartani. Minthogy a levegő ellenállása csökkenti az esés gyorsaságát, ez a kis papiroscsavar meglepő hosszú ideig lebeg a levegőben. Ha sok ilyen szélmotort dobsz le különböző színű papírból, szép 1. látványban lesz részed. Csak aztán szedd is össze a ledobott papírokat! Tréfás kérdések 1. Mikor volt egy esztendőben csak három hét? 2. A világot átéri, mégis egy tyúk átlépi. Mi az? 3. Hogy fognak egy elefántot? Az elmúlt hcí: ? fás kérdések megfejtései: 1. Hart akkor nem vennék meg tőle. 2. Lovas. 3. Ajtó. PÉNZES TRÜKK Egy pohárra egy lapos keményebb papírt teszel, arra egy pénzdarabot. Ezután felszólítod a társaságot, hogy kerüljön a pénz a pohárba anélkül, hogy a pénzdarabhoz nyúlnának. Persze a poharat meg a papírt nem szabad megfogni. Mikor már mindenki hiába próbálkozott, te nyugodtan a középső ujjaddal megfricskázod a papírt. Ez elrepül, a fölötte lévő pénzdarab pedig belehull a pohárba. TÖRD A FEDED! A legutóbbi „Törd a fejed” vünk megfejtései: 1. Csupasz. 2. Két szék között a pad alatt. csak a leány nincs sehol. Egér-leány kóborolt, és egy diót megkóstolt. De a dión csapda volt, és a cserép ráborult. Egér-leány fogoly lett, pici szeme könnyezett. Egér-legény szomorú, a nótája csupa bú. Keresi az egér-lányt, meg is leli kamra-tájt. Fellöki a cserepet, így a leány szabad lett. Egér-ország főterén nótát cincog egy legény. Hallgatja már a párja, nem megy többé kamrába. SZABÓ IBOLYA Egyszerű lélektan Gyönyörűszép haja volt! Mintha elbújt volna a második világháború alatt és közben olló híján a fogával rágta volna le. Jött a bozontoshajú óriás versenykerék- párján a sétatér felől. Félkeze a derekán és miközben végigszágul- dotta az utcát, társadalmi életet élt. integetett, nézte a nők lábát, nyugtázta a feléje vetett riadt, vagy elismerő pillantásokat. így száguldott, míg a Nádor fölötti sarokhoz nem ért. Ekkor lépett a színre a kalauz. Komótosan ballagott, míg a seprőhajú villám gombját súrolva, vagy másfél centire száguldott el az orra előtt. Az intenzív társadalmi élet közben nem ért rá olyan apróságra figyelni, mint egy kalauz. Szerencsére ez komótos ember volt, lassan lépett, önkéntelenül megtorpant és így elkerülte, hogy lelökjék a járdáról, ahonnan éppen le akart lépni. Ez kissé meghökkent, aztán rosszallóan, de kedves dörmögés- sel. indulat nélkül halkan odaszólt: — Ejnye! Vigyázhatna kicsit. Azt hittem, a sátoroshajú meg sem hallja, de elegánsan hátrafordult a nyeregből és visszasüvöltött: — Pofa be! A kalauz meglepődött, kissé megtorpant és némileg indigná- lódva mondta: — Milyen hangon beszél maga?! A pemethajú olimposzi isten ekkorra már lelassított és csak úgy a válla mögül még egyszer visszaszólt: — Befogja a pofáját, vagy visz- szamenjek?! Most már elkomorodott a kalauz, és látszott rajta, ha eddig nem is, most már szívesen találkozna a bozont-vitézzel. ö is rátért a tegeződésre: — Na gyere! A lányálom egy pillanatra meg- I hökkent, mint ki nem hisz a fülének, majd villámgyorsan visz- szakanyarodott a kalauz felé. Az nem töprengett, hanem föllépett a járdára, a hóna alatt lévő kékkötésű naplókat lerakta egy ablakpárkányra és komótos léptekkel megindult vissza a veszedelembe. Közben a bozontoshajú mintegy 20 méterre megközelítette. Mi vagy huszonötén álltunk és vártuk, hogy mikor üt be az istennyila. A gabanc-király azonban már nem taposott annyira, láthatólag két érzés küszködött benne. Az egyik a minden eddigit felülmúló közszereplés vágya, a másik pedig a kalauz mérete. Nagyon nagy kalauz volt. Középkorú. már kissé őszülő és kopaszodó, negyven-negyvenöt éves, de ehhez mérten feltűnően jó karban volt. Nagy darab, erős. toronyszerű kalauz volt, olyan tenyerekkel, mint egy péklapát. A bozont-vezér tehát lelkiválságban hánykolódott. Ez a vergődés nem tartott soká, pillanatokig csak, mert közben megközelítette a kalauzt vagy két méterre. Ekkor érte el a dráma a tetőpontját, a katarzisig azonban nem jutott el. A seprőhajú a kalauztól fél méterre, mint a kutya, mikor szembekerül egy nálánál erősebbel, még egy pillanatig farkasszemet nézett, aztán kanyarodott egyet, de most már visszafelé. és utána egyenletes, de gyors kerekezéssel, halk, de mindinkább erősödő röhej közepette végleg eltűnt a kanyarban. És mi mindannyian tiszteltük a kalauz lélektani érzékét, aki nem anlcétozott, újságcikket sem irf. egyáltalában nem akart meggyőzni senkit, hanem a legegyszerűbb, legősibb eszközökkel az erős fiút rábírta arra, hogy elálljon szándékától. Szöllősy Kálmán <2 36 ütemben halad > a felsőnyéki iskola építése Felsőnyéken még nem épült épület olyan gyorsan mint a négytantermes iskola. A Komlói Építőipari Vállalat dolgozói ugyancsak kitettek magukért: március végén kezdték meg az építkezést és jelenleg már a cse- repezéshez jutottak el. Az építkezést társadalmi munkával a község lakossága is segítette. Az iskola ugyanis az öreg kultúrház helyén épült,, azt és még egy kisebb épületet le kellett bontani, hogy a vállalat munkához láthasson. A bontást a lakosság egy hét alatt elvégezte, az épület ialait is eltüntették — a termelőszövetkezet fogatai hordták el. Az építkezés ütemét a munkaverseny lényegesen meggyorsította. Vállalták az építőmunkások, hogy augusztus 20-ra az iskolát átadják rendeltetésének, jóval a kitűzött határidő előtt. Ráboruh a traktor — aki kihúzta, azt bokán rúgta — majd a Sióba ugrott a traktoros Nehéz az élet! Sok küzdelemmel jár. Es sok balsikerrel. Mert minek mondhatnánk, ha nem ennek az alábbi történetet. Történt pedig egy szép májusi napon, hogy az egyik Kajdacs környéki termelőszövetkezet (a szövetkezet és a traktoros nevét szándékosan hallgatom el) vezetői utasították a Belorusz traktor vezetőjét, hogy gépével menjen az egyik dűlőbe vetni. A traktoros elindult. Szorgalmasan rótta a köröket a frissen szántott földön, hullt a mag egyenletesen. Estére kelve hazafelé indult a traktoros a géppel. A falu szélén meredek partfal mellett haladt el, amikor hogy, hogy nem, de a traktor a szakadék felé vette az irányt. Kettőt bukfenceit a traktor, maga után rántotta a vetőgépet és alátemette a vezetőt. A traktor összetörött, motorja leállt, csak vékony kis füstcsík kígyózott a kipufogó csőből, és rettenetes nyögésektől lett hangos a vidék ... Egy arra járó motorkerékpáros vette észre a szerencsétlenséget. Azonnal segítségére sietett a bajba jutottnak. Először kis gödörfélét kapart, hogy a gép alól ki tudja húzni a traktorost, ezután megfogta a lábát és óvatosan húzta a gép alól az egyre nyögő, káromkodó traktorost. És, hogy milyenek az emberek, még ilyen szerencsétlenség után is: így szólt: — Hogy az istenbe mert kihúzni, mi köze magának az én esetemhez! Menjen a dolgára; — és hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak, elkezdte a megmentő bokáját rugdalni, az meg mit tehet ilyen esetben: berúgta Csepel motorját és elszáguldott az első rendőrőrsre, hogy jelentse a szerencsés kimenetelű balesetet. A traktoros is sejtette, hogy megmentője a rendőrségre sietett és ezért ö is elkezdett szaladni a Sió felé. öngyilkos akart lenni. Ruhástól vetette magát a habokba, olajfoltok jelentek meg a víz színén, és ezt követően a traktoros feje, majd hatalmas karcsapásokkal elkezdett a vízben úszni. Két óra hosszat gondolkodott a vízben, hogy öngyilkos legyen-e, vagy sem; s míg ezen meditált, hatalmas tömeg gyűlt össze a parton, derülten figyelték az ingyen cirkuszt. Végül is kihúzták a traktorost a vízből — aki most 39 fokos lázzal az ágyat nyomja: rettenetes influenzát kapott... Hogy ezután még mit kap? Azt nem tudom!-Pí —
