Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-24 / 120. szám

1961. május 24. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Ezért megérte a „zsinórt áztatni“ 5 gyermek, 1 apa Akik megfeledkeztek a gyermeki kötelességről Egyszer már beszámoltunk ar­ról, hogy a dunaföldvári sport­horgászok hűséges társává szegő­dött a szerencse. Ha más vizek békés horgászaira rá is illik a »zsinóráztató« nem éppen hízelgő jelző, a dunaföldváriakra semmi esetre sem. Mert íme itt az egyik bizonyíték. 19 és fél kilós harcsa akadt Horváth József hor­gára, s hosszas fárasztás után la­dikba, majd partra is került. Kü­lön érdekesség, hogy a harcsa gyomrában egy másfélkilós pon­tyot találtak, amit kifogása előtt, nem sokkal rabolhatott. De nem ez a rekord, hanem Nagy Sándor horgászegyesületi elnök 32 kilós zsákmánya, saj­nos, róla nem volt birtokunkban jó fénykép. Hogy érzékeltessük a hal nagyságát: hossza 180 centi­méter volt. Kudlik Lajos »kény­telen volt beérni« egy 16 és fél­kilós harcsával. A hírek szerint azonban ő sem szomorkodik a harmadik hely miatt. A Népújságban olvastuk » Az angol nők nem vásárol­nak fekete inget«. Mármint háló­inget. Azt mondják, túl merész. Hát talán mutogatják, hogy mindenkinek látni kell? »Újra divat a főkötő«. Semmi sem új a nap alatt. Az újszülött­nek minden régi vicc új. Ez igaz. S mi jöhet még divatba? Sok minden. Az abroncsos szok­nya is divatossá lett... Legyen hát divatossá a konty utón a legyező is! Miért ne! Ami divat az divat! »Kolbászevő-verseny Francia- országban«. Tíz perc alatt négy kiló kolbászt megenni, nem kis teljesítmény. Én tíz nap alatt sem enném meg. Megérdemelné a győztes a »Becsületrend«-et, hiszen becsülettel helytállt... »Hagymaünnep Svájcban. Azt mondják, a hagyma aligha szün­tethette meg a dühöngő járványt. Pedig el lehet hinni. Képzeljük el: egy kanton minden fia hagy­mát evett. A penetráns bűz meg­ölte a rosszindulatú bacilusokat Meg bizony! »Feleség a poggyászmegőrző­ben«. A francia férfi nyilván nem volt józan eszénél. Tudnia kellett volna: könnyebb egy zsák bolhát megőrizni, mint... de ta­lán ezt hagyjuk. Talán kérdez­zük azt: A poggyászmegőrző va­jon férfi volt-e? »Görögországban megszüntet­ték az 1708-ban alkotott tör­vényt«. Helyesen, mert lehet az ember akkor is részeg, ha meg tudja mondani a nevét, tud szá­molni tízig és el tudja énekelni kedvenc nótáját. Sőt, ilyen eset­ben tudja az ember, hogy ki­csoda, sőttönsőtt. még többre is tartja magát. Számolni is tud, legfeljebb a tizenegyedik pohár­ra már nem emlékszik. Bati A pincehelyi szőlőhegy falu felőli oldalán emberek dolgoz­nak. Kihasználják a hosszú eső­zés után beköszöntő napos időt. A hegy oromzatán virágzó akác-erdő húzódik, s a másik oldalon egyre ritkábbak a ta­nyák, a szőlők és az emberek. A tetőtől másfél kilométer­nyire, egy mély völgykatlanon áthaladva érünk útunk végcél­jához, a Hajagos dűlőbe, Demkó József tanyájához. Apró házacska. A parthoz van »ragasztva«. A belső falat al­kotó partoldal kellemetlen, pe­nészes, fülledt szagot áraszt, amellyel telve van a szoba le­vegője. A tanya mellett szőlő húzó­dik. Háromszázötven négyszög­öl. Itt dolgozik a hetvenegyéves házigazda. A szőlő végében szirmukat hullató pünkösdi ró­zsák. A háztól nem messze fe­jőskecske, egy bak és két gida legelészik. Idillikus táj. Az elnyűtt sí-sapkát viselő sovány öregember tuberkulózi- sos. Kísérőm, aki a helyi ta­nács dolgozója, környezettanul­mányt végez. Ugyanis a bácsi­nak betegsége miatt, a terme­lőszövetkezeti tagság után járó kétszázharminc forint öregségi mT»SHIWIBH I« Ulll MII nyugdíj mellé segélyt akarnak kiutalni. A rozzant házikó előtt zöldel­lő diófák alatt beszélgetünk. Demkó bácsi panaszkodik. — öt gyermeket neveltem fel. Mindegyik él. Jól élnek. És megfeledkeznek rólam. Sorolja a gyermekek beosztását és ke­resetét, s némi kis büszkeség- félét fedezek fel az arcán. Büsz­ke a családjára. Csak akkor je­lenik meg ismét a keserű vonás szája szögletében, amikor saját életére tereli a szót. — Ha a szövetkezet és az állam nem támogatna, éhen pusztulnék ... Érti? Én, aki öt gyermekkel »dicsekedhetem«! Aki éhbérért húztam hosszú év­tizedekig az igát, a gyermekek érdekében. — Egyáltalán nem támogat­ják? — Ha elmegyek hozzájuk, ad­nak egy-egy húszast. Van ame­lyik egy kis disznótoros potya- dékot is juttat néha ... ennyi az egész. A két legjobban ke­reső fiam a leveleimre sem vá­laszol. Hát érdemes volt ezért áldozni a családra? Ha eső esik, becsöpög a lakószobámba. Van egy ács fiam. Én beszéltem rá, mesterséget tanuljon. ,hogy_ Megkértem, jöjjön el, hozza rendbe a tetőt. Azt hiszi el­jött? Nem! Eszében sem volt. Hát van lélek az ilyen gyer­mekben? Ha az öt gyermekem mindegyike havonként csak öt­ven forintot is juttatna, akkor »urasan« eléldegélnék. Nem len­ne gondom. De így .. . Hosszú szünetet tart, majd robbanászerűen kitör belőle: — Sokszor zavarban vagyok! Nem is tudom, mivel érdemel­tem ki, hogy az állam, meg a szövetkezet ennyit törődik ve­lem. Mi lenne, ha nem ilyen világ volna? Kis idő múlva saját maga adja meg a feltett kérdésre a választ: — Elmehetnék a templom kü­szöbére koldulni. A könnyet, amit a beteg öreg­ember szemében láttam meg­csillanni, sosem tudom elfelej­teni. Gyönyörű a táj. Édes ízű az akócillat. Az ember szeretne a festői környezetben megfeled­kezni a problémákról, de nem lehet. Az isten háta mögötti Hajagos dűlő öreg lakójának sorsa felől nem gondolkodni, gondjairól nem beszélni, bűn lenne. H. T. iimiinimmi — Hailé Szelasszlé, Etiópia csá­szára hivatalosan bejelentette, hogy Addisz Abeba-i modern csá­szári palotáját az első etiópiai f>nv„tpm rendelkezésére bocsátja. Etiópiának eddig nem volt saját egyeteme, mindössze 500 etiópiai diák tanul különböző egyeteme­ken, ÜLÉSEZIK a társadalombiz­tosítási tanács. Körben ülnek a tanácstagok. A szénmarta bá­nyászarcokról felelősségtudat árad felém. Kényes ügy van te­rítéken. Kint szemerkél az eső. Fé­nyesre mossa a bánya és a bri­kettüzem épületeit. Távolabb, Nagymányok fölött vattaszerű, vastag köd lebeg. A „vádlottak” area zavartsá- got mutat. Három különböző tí­pusú ember. Az egyik kövér, a másik atlétatermetű, a harma­dik alacsony, csóntosarcú. Markó József, a2 üzemi bi­zottság elnök olvassa fejükre a vádat. Úgy látszik, mindegyik­kel tegező viszonyban van. De a hangja most egyáltalán nem pajtáskodó. — Kiírattátok magatokat az oryossal, aztán mulattatok a kocsmában. Két lehetőség van: vagy szimuláltátok csak a be­tegséget, s ezáltal potya táp­pénzhez jutottatok, vagy pedig tényleg betegek voltatok, akkor viszont szintén hibát követte­tek el. mert az italozással te­téztétek bajotokat, meggátoltá­tok a' gyors gyógyulást. Mindenki bólogat. A vádlot­aA BARÁTSÁGOS ARCÚ, kö­vér ember szólal meg először. — Harminchét fok lázam volt. Az orvos ágyba paran­csolt. A patikába mentem or­vosságért. Influenzás voltam. Találkoztam egy cimborám­mal ... a név nem fontos. Be­hívott egy pohár sörre. Az első' poharat követte a többi... így történt! Mit csináljak? Tudom, hogy hibáztam. AZ ATLÉTATERMETÜ veszi át a szót. Vastag, fekete szemöldöke mozog beszéd köz­ben. A lábát mutatja. — Meg lehet nézni a boká­mat. Még most is dagadt. Le­estem a kerékpárról. Akkor már volt bennem egy kis „nyo­más”. Az asszony elzavart az orvoshoz. Kiírt. Engem is úgy hívtak a kocsmába ... Nem it­tam sokat..: A mellettem ülő, őszhajú bi­zottsági tag közbeszólt: — Ugyan, ugyan! Hisz úgy vezettek haza. Ismerjük a „be­fogadóképességedet”. Neked egy kisebbfajta hordó sör kell ah­hoz, hogy vezetni kelljen. A harmadik, a vékony, cson­tosarcú támadással kezdi. — Nem olyan nagy dolog, ha a „táppénzes ember” bemegy egv pohár sörre a „Vájár”-ba. Én vezető embert is láttam már ott, munkaidő alatt. Gyomor­rontásom volt. Kijöttem az or­vostól, s ott van mindjárt szem­Teríféken ben a vendéglő. Bementem egy pálinkára. „Ott ragadtam”. — Most körbe mutat. — De nem­csak mi hárman voltunk ott táppénzesek. Valóságos SZTK- gyűlés volt. Hét „beteget” szá­moltam össze. Ok miért nincse­nek itt? Ök kivételek? Az üzemi bizottsági elnök felemeli a ceruzát az asztalról. — Kik voltak még ott? A CSONTOS ARCÚ ember sorolja a neveket. Az elnök ír. A bizottsági tagok arcáról cso­dálkozásfélét olvasok le, ami­kor égy-egy név elhangzik. Most megint az üzemi bizott­sági elnök hangját hallom. — Legyetek szívesek, vonul­jatok ki a döntésig. A csontosarcú visszafordul: — A többiek és magam nevé­ben kérem, hogy csak még most az egyszer legyetek elné- zők, többször nem fordul elő ... Egyre sűrűbb a cigarettafüst. Az arcok gondterheltek. Nem könnyű a döntés. Egy nap táp­pénz-levonás együttjár 25 szá­zalék nyereségrészesedés-levo­nással és a hűségjutalmat is be­folyásolja. A kétnapos levonás még súlyosabb következmé­nyekkel jár. Figyelembe kell venni a családot is! Ne a csalá­dot sújtsa az apa felelőtlensé­ge. Hét név forog szájon. Hét különféle ember. Ebből a meg­idézett három már többszörö­sen visszaeső „bűnös”. Komoly bajuk sosincs. A táppénzes „dossziéjuk” már vaskos. Áll­tak már máskor is a bizottság H I P Hl I I előtt. Példát kell statuálni. Kü­lönben veszedelmesen elhara- pódzik a telepen a táppénzzel való visszaélés. A velem szem­ben ülő magasnövésű, vékony bányász, aki a bizottság tagja, jogosan háborog: „Micsoda le­hetetlen állapot! Táppénzes em­berek ordenáléskodnak a kocs­mában. Egyik úgy ordított, majd a nadrágja repedt szét!” SOKFÉLE JAVASLAT hang­zik el. Végül is kialakul egy közös álláspont: „A három be­idézett »bűnös« közül kettőt há­romnapi táppénz-visszavonás­ra, egyet pedig kétnapira bün­tetnek. A többi négytől pedig, mivel hogy első ízben fordul elő velük a szabálytalan kocs­malátogatás, egy napot vonnak íe.”' ­A folyosóról behívják mind­három embert. Némán hallgat­ják a „büntetés kihirdetést”. Az atlétatermetű elvörösödik, a jó­ságos tekintetű kövér arca olyan, mintha a fogát húznák, a sovány arca kifürkészhetet­len. — Ha akarjátok, fellebbez­hettek — jegyzi meg Markó Jó­zsef, az üzemi bizottság elnöke, mielőtt útjukra indítaná őket. Csaknem egyszerre ingatják meg a fejüket. — Nem fellebbezünk. Kelle­metlen .. . De mit csinál­junk ... Vétkeztünk ... Bűn­hődni kell — mondja a jóságos tekintetű, kövér ember, s meg­indulnak líbasorban .az ajtó felé. (Haypál) MEGJELENT AZ AKADÉMIAI KIADÓNÁL, AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉTEN KERÜL FORGALOMBA: Édes anyanyelvűnk SZERKESZTI: LÖRINCZE LAJOS A rádióból már jól ismert, s a hallgatók széles táborában nép­szerűvé vált nyelvművelő ötper­cekből tartalmaz ez a kötet két­száz válogatott előadást. Minthogy a szerkesztő állandó kapcsolatban volt sok ezer rádióhallgatóval, az „Édes anyanyelvűnk” a minden­napi élet legfontosabb nyelvhasz­nálati ké-déseivel foglalkozik, s ad ezekre világos, mindenki által könnyen érthető feleletet. A kötet kétszáz cikke tizenkét fejezetre, csoportra oszlik. Az egyik fejezet a jó magyar kiejtés legidőszerűbb kérdéseit tárgyalja. A másik (Újabban így írunk) a helyesírásnak főképpen azokat a problémáit, amelyek az új he­lyesírási szabályzattal kapcsolato­san vetődnek fel. (Mit is jelent pontosan?), valamint a beszélt és írott nyelvünkben kétféleképpen i is használatos szavakat, kifejezé­seket (Melyiket szeressem? Me­lyiket válasszam?), útbaigazítást adva az olvasónak, hogy a lehet­séges változatok közül mikor me­lyiket ajánlatos használni. Leggazdagabb az a csoport, amely a napjainkban leggyako­ribb nyelvi hibákat gyűjti össze, mint például a névelőtlenség, az öt kerület, a suk-sük, meg-e van, stb. stb. (Hogy is van helyesen?). De nem maradtak ki a kötetből a bürokrata nyelv újabb hajtásai, a »felé« és társai, s a jassznyelv sem, ezeket külön fejezet tárgyal­ja, a „Stílusunk szereplői”. Sajá­tos színe könyvünknek a „Min­dent a maga helyén” című feje­zet, amelynek anyaga elsősorban az időszaki sajtó stiláris botlásai­ból állt össze. A kötetet bőséges szó- és tárgy­mutató teszi könnyen használható nyelvművelő kézikönyvvé, Angol sajtómágnás véleménye az amerikai újságírásról Cecil Harmsworth King, a lon­doni »Daily Mirror« című lap tulajdonosa a sajtóklub vacsorá­ján különböző sajtóvonatkozású kérdésekre válaszolt. Amikor megkérdezték tőle, hogyan véle­kedik az amerikai újságírásról, így válaszolt: »Mérhetetlenül os­toba fecsegés. Nevetségesen rossz fényképek és hihetetlenül pocsék címek«. A laptulajdonos szerint az amerikai újságírók »egymás után legalább háromszor elmond­ják ugyanazt, vagy ötször olyan terjedelemben, mint szükséges, csak azért, hogy körítést teremt­senek a hirdetések számára«. Harmsworth King kijelentette, hogy az Egyesült Államok »poli­tikailag feltűnően elmaradott«. Példaként felemlítette a Ken- nedy-féle új egészségügyi ellátá­si programot, amelyhez hasonló szerinte már 1885-ben a császári Németországban létezett. Ezután némi iróniával megjegyezte, hogy Kennedy belpolitikai programjá­ban lát valami fantáziát: »Az el­nök el akarja juttatni az orszá­got 1885-ből kb. 1895-ig és továb­bi négy év múlva talán sikerül még a XX. századig is elérni.« * — Értelmiségi an' étot rendez ma Fadd községben a Tanácsok Lapja Szerkesztősége és a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága. Az értekezleten — amely délelőtt 10 órakor kezdődik — ar­ról tárgyalnak, hogy milyen sze­repe van a falusi értelmiségnek a termelőszövetkezetek megszilárdí­tásában. — Yehudi Menuhin gyakorlás közien. Yehudi Menuhin napi többórás gyakorlás közben rend­szerint maga alá húzott lábbal — joga ülésben — hegedül. A mű­vész szerint ebben a pózban leg­könnyebb kilazítania magát. Fe­lesége elmondta azt is, hogy kizá­rólag kamarazenét játszik ilyen helyzetben — a hegedűversenye­ket állva gyakorolja. — Vízmű építését kezdték meg Paks községben. Az ivóvízellátás megjavítása érdekében vízgazdál­kodási társulás alakult 2000 tag­gal, és ez fedezi a költségek nagy részét. A vízmű költségei mint­egy 8 és félmillió forintot tesznek ki. — A mucsi Egyetértés Terme­lőszövetkezetben idén először be­vezették a rendszeres munkaegy- ségelőleg-fizetést. Minden hónap­ban a teljesített munkaegységek után 10—10 forintot fizetnek. — Közel 1500 mázsa hibridku­korica vetőmagot adott ki a járás termelőszövetkezeteinek a Ter­ményforgalmi Vállalat dombóvá­ri járási kirendeltsége. A járás termelőszövetkezetei kukoricate- rületük nagy részén hibridvető­magot vetettek. — A televízió műsora: 18.00: Nyílt tárgyalás az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a diplomás fiatalok elhelyezéséről. 19.0Ö: „Itt vagyunk az Ipari Vásáron!” 19.20: Falusi posta. 19.55: A szén Luret- te. NDK film. Kb.21.50: Hírek. Apróhirdetések Az apróhirdetés díja szavan­ként hétköznap 1,— Ft. vasár, nap és ünnepnap 2,— Ft. Az első és minden további vasta- qon szedett szó két szónak szá­mít. Egy jó karban lévő 125-ös Csepel motorkerékpár eladó. Tolna, Textilház. (110) Eladó 2 db. 650-es öntöttvas szalagfűrészkerék, tengellyel, csap ággyal, csapágyházzal együtt, ki­munkálva, valamint háromkerekű szalagfűrészgép. Cím: Szekszárd, Táncsics utca 28. (109) Eladó 220x180 méretű eredeti perzsaszőnyeg. Megtekinthető: Szekszárd, Széchenyi 26. Kárpi­tosműhely. (109) Eladó egy komplett hálószoba­bútor. Szekszárd, Kölcsey u. 23 (102)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents