Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-21 / 118. szám
1961. május 21. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG ff . GYERMEKEKNEK A tizenkét hónap Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, élt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek volt három fia. De bizony, nagyon szegények voltak. El is határoz ta a nagyobbik fiú, hogy elmegy és szerencsét próbál a világban. Másnap el is indult. Egyszer kiért egy széles országúira. Hát amint megy, látja, hogy ott ül az árokparton tizenkét ember. Amint odaér, megszólítja az egyik, az, amelyiknek nagy fehér haja és hosszú szakálla volt: — Te szegény legény! Mit szólsz ehhez a hónaphoz? — és az egyik emberre mutatott. Mert a tizenkét ember a tizenkét hónap volt. — Öh — mondja a legény — én ismerlek titeket. Te vagy a December. Akire rámutattál, az meg a Március. Hát én egyikő- töket sem szeretem. Ezzel ment tovább. Elérkezett a király városába. Ott beállt szolgálni. Abban az országban három napig tartott egy esztendő. De bizony nem kapott semmit a legény. Üres kézzel, üres tarisznyával indult hazafelé. Na, most a középső gyerek ment, hogy szerencsét próbáljon. De ő is úgy járt, mint a testvére. Ekkor előállt a legkisebbik fiú. Székely népmese — Elmegyek én szerencsét próbálni, édesapám. — Menj fiam, menj — mondta az apja — járj szerencsével. Elbúcsúztak és elment. Amint halad előre, találkozik ő is a tizenkét emberrel. Köszönt nekik illendően. — Mi járatban vagy? — kérdezték. — Hát én bizony megyek szerencsét próbálni. — Na, ezen az úton jó felé haladsz. De pihenj meg egy kicsit nálunk. Ülj ide közénk. A legény leült. — Hát — mondta az öreg December — mit szólsz ehhez a Március hónaphoz? — A Márciushoz? Ezt jól ismerem. Ez hozza a tavaszt. Napsugarával vidítja az embereket, akik szorgalmasan dolgoznak, kihasználják a hónapokat. — Mit kívánsz ezért, amit mondtál? — Én — mondja a legény — nem kívánok ezért semmit. Nem jár ezért semmi. Szívem szerint mondtam, amit mondtam. — Na jól van. Jól beszéltél, szegény legény. Ha te nem is kívánsz semmit, de azért (mi adunk neked valamit. Ezt a botot. Vidd el és menj haza. A többit majd meglátod. Megköszönte a legény a botot és elindult visszafelé. Haza is ért Ügyeskedjünk ! Fele bor ' Válaszd el a bort a víztől úgy, hogy felül bor, alul víz legyen és a kettő élesen elváljék egymástól. A válasz az lesz, hogy ez lehetetlen. Bebizonyítjuk az alábbi rajz szerint, sorrendben, a számokat figyelembe véve, hogy ez mégis lehetséges, nem csoda. Végy egy hengeres poharat. Készíts oda vörös bort és vizet. Töltsd félig a poharat vízzel. Majd vágj egy vékony szelet kenyeret, azután nyomd rá a pohár fele víz szájára úgy, hogy az egy korongot vágjon ki a kenyérből, s ezt óvatosan engedd rá a víz színére. Vedd elő a borosüveget és a bort öntsd óvatosan a víz színén úszó kenyér közepére. A folyadék térfogatának növekedésével a kenyér lassan a pohár széléig fog emelkedni. Tudjuk jól, hogy a bor fajsúlya kisebb a vízénél, így az óvatosan öntött vörös bor élesen elválik a víztől. Próbáld meg, ha nyugalmas helyen tartod, napokig csodálni fogják ügyességedet. szerencsésen. Kérdezi ám az apja: — Mit szolgáltál, fiam? — Semmit, csak ezt a botot. — Ezt a botot? — csodálkozik az apja. Mit csináljunk ezzel a bottal? Van ilyen itthon is elég. — Hát én nem tudom. Nekem ezt úgy adták. És elmesélte, hogyan járt a tizenkét emberrel. — Akkor mégiscsak tudhat ez a bot valamit — szólt az apja. Próbálgatták, letették, felvették, de a bot nem csinált semmit. Egyszer csak azt mondja neki a kisebbik fiú: — Mit tudsz botom? — Erre aztán megmozdult a bot. Ügy elverte a két nagyobbikat, hogy csak úgy porzott. Alig tudta a legény visszaparancsolni. Este lett már és leültek vacsorázni. Krumplit ettek héjába főve, sóba mártva. Ekkor a kisebbiknek eszébe jutott a bot. — Mit tudsz botom? — kérdezte. Hej, elámultak ám! Mert a bot olyan dús asztalt terített, hogy még. így segítette gazdagságra a bot a szegény ember legkisebb figt. Immár gazdag ember lett. Mert megtanulta kihasználni minden hónapot és munkával tölteni napjait. Két bátyja pedig egészen ellustult, mert nem dolgoztak és mindent az öccsüktől vártak. De bizony a bot ezt egyszer megelégelte és úgy elverte őket, hogy maga is eltörött. Ekkor aztán a legkisebbik kiutasította a házból a két világlustáját. Még ma is henyélnek valahol, ha éhen nem haltak. (Mesélte özv. Mezei Má- tyásné, gyűjtötte Kelemen Zoltán.) TÖRD A FEJED! i. 2. A legutóbbi „Törd a fejed” rejtvény megfejtései: 1. Visszaeső. 2. Térítő. sz SZ SZ sz sz SZ sz sz sz PAD SZÉK A SZÉK Tréfás kérdések 1. Miért nem harapja le a pék a kifli végét? . ' . 2. Ki az, akinek hat lába van, s mégis négyen jár? 3. Mi áz, ami mindig nyílik és sosem virágzik? Az elmújt heti tréfás kérdések megfejtései: 1. Búvár. 2. Igen, mert a torony teteje nem tud ugrani. 3. Ha megfagyott. Csiga-biga... Csiga-biga, csigariga, hátára nőtt a putrija. Ha eső hull: vígan mászik, föl se veszi, hogyha ázik. Csiga-biga, csigariga, nézd csak, nézd csak kis Marika: fejecskéje szarvát dugja, nyomán fölfénylik az útja. Csiga-biga, csigariga, háza körkörös karika. Nyújtogatja szarvacskáját, így járja be kertiünk táját. Csiga-biga, csigariga. Ha rászakad az éjszaka, hogy a csillag se találja: behúzódik a házába... MISZLAI GYÖRGY Agitáció a félidőben A cukrászdába igyekszem egy feketére ... Idegeim a szokottnál felajzottabbak, mert a házunk előtt egész délután nagy futballcsata volt két utca gyerekei között. Elkezdték úgy három óra körül és sokszor hosszabbított félidőkkel most, hat óra után hagyták abba. De most csönd van, s amikor a kapun kilépek, látom, hogy a gyerekek — akiket délután magamban dohogva, nem éppen kedveskedő szavakkal illettem — az egyik kőrakás körül csoportosulnak és valamit nagy komolyan beszélgetnek ... Talán taktikai megbeszélés? Gondolom magamban és el akarok mellettük sietni, de lépteim kénytelen vagyok lelassítani, sőt megállni is, amikor melléjük érek. Csupán a kíváncsiság téteti ezt velem, mert néhány elkapott szó felkelti az érdeklődésemet... Ügy teszek, mintha eloldózott volna a cipőfűzőm és a közvetlen közelükben kötözgetem. Valami »Szittyó« gúnynevű srác viszi a hangot, öt ismerem, mert ő tudja a legnagyobb erővel rúgni a labdát a ház falához ... Most egészen másról beszél. Valahogy így: »— Én mondom neked, édesapám, hogy amelyik téeszben dolgoznak, ott van is dohány.« Egy másik srác mondani akar valamit, de alig hagyja el a száját két szó, az előbbi letorkolja. »— Honnét tudnád te? A te apád nem ott dolgozik .,. Az én faterom, az ott van. Keres is ... Mi?! Hogy keveset?... Amit ott keresett, abból vette ezt a lasztit is. Ha a tied többet keres, akkor miért nem vett neked? Hé?« Ez hatásos és érthető magyarázat volt a többi gyerek számára is. Helyeslőén bólintottak, némelyik egy »úgy vádnál, vagy »igaza van«-al is kifejezte véleményét... És mintha szél kergette volna szét őket, a következő pillanatban már ismét kergették a közösben keresett pénzen vett focit. b. g. A zsibongóban divat lett a taps Kellemes, hangulatos hely délutánonként a Szekszárdi Köz- gazdasági Technikum. Jól érzi magát itt az ember. A folyosókon jövés-menés, izgalmas pingpong-csaták a zsibongóban, a szuterinból, a kollégisták konyhája felől jobbnál-jobb illatok áramlása felfelé — csupán apróságok — mégis építőkockái annak az otthonos, családias hangulatnak, amellyel itt találkozik az ember. Ez az iskola valóban második otthona az idejáróknak. Van itt minden. Jól felszerelt tornaterem, szép társalgó, televízió, lemezjátszó, jó lemezek, rádió, könyvtár — s mi kell több egy diáknak? Hát1 kell még más is ... Persze, hogy kell. De az is van! A társalgóban mindig akad valaki, aki feltesz egy-egy szívgyógyító vagy vérpezsdítő lemezt — kinek mi kell éppen. Vannak olyanok is, akik kinn ülnek a napsütötte fal tövében és ott hallgatják az andalító melódiákat. Rendszerint — lány mellett fiú ül, s valami egészen »-más-« dologról beszél... mint amiről Németh Lehel énekel egy ablakkal beljebb. Na, de lássük ugyebár a zsibongót. Ha az iskolát szállodához hasonlítanám, akkor a zsibongó lenne benne a hall. A különbség »csak« annyi, hogy itt fotelek, dohányzóasztalok, s a repülőtársaságok reklám-fényképei helyett ping-pong asztalokat, s az iskola sportversenyeiről készült képeket láthat az ember. A foteleket az üvegfal előtti vasrács pótolja. Ezen üldögélnek erős tízpercekben a fiúk — akárcsak a fecskék a villanydróton. T,ágas, levegős, napfényes »parkírozóhely« a zsibongó — diáknyelven mondva. Most székekkel van tele. Körös-körül fiúk és lányok ülnek. Fiatalok és »öregebbek« — keverve-kavarva. Az erősebb nem pártokat alakítva vitázik a futball-eseményekről, a gyöngéb bik pletykál egy kicsit. Amikor megérkezik az igazgató elvtárs, kíséretében a vendégekkel, megszűnik a zsongás. Szokás szerint végigmérik a nég nem látott idegeneket, s végül a kedélyek csillapodásával egyidőben megkezdődik az iskolaszövetkezet negyedévi közgyűlése. Elkezdődik, folyik és befejeződik, (Mint minden • tanácskozás ...) A gyűlés története helyett inkább egy-két érdekességet próbálok csokorba szedni. ITT KIZÁRÓLAG AZ ÉSSZERŰSÉG DÖNT . .. Az iskolaszövetkezetben csak — tagság és vezetőség van. Nincs tanár—diák viszony. Itt minden hozzászólás valóbán előbbre akarja vinni az ügyet. Senki nincs, aki azért beszélne' csupán, — hogy hozzászóljon. Ami igaz, az igaz! Kimondhatatlanul örül a »tagság«, hogy megmondhatja, mi a véleménye erről, meg arról. Egy-egy jó hozzászólás után csak úgy dübörög a taps. Azt hiszem, Bársony Róbert igazgató, Kovács Győző bácsi és Jablonszky Lajos tanár is jóleső érzéssel hallották hozzászólásuk után a viharos, helyeslő tapsot. Az volt az érzésem, hogy a diákok eme elismerése minden más dicséretnél többet jelentett a három pedagógusnak. SZÉP EREDMÉNYEK Kiflit, csokit, pamutot, s minden olyasfélét, amire diáknak, tanárnak szüksége van, lehet itt kapni; a szövetkezetnél. Pontos leltárak, mérlegek mutatják, hogy évről-évre egyre nágyobb jelentőséggel bír az életre nevelés e kitűnő módszere. A mostani mérlegbeszámoló elhangzásakor feljegyeztem egy-két számadatot is. íme: Negyedéves forgalmi tervteljesítés: 121 százalék. Tiszta- nyereség: 3300 forint. Költségszinten belüli gazdálkodás: a tervezett 4,4 forint helyett 3,67 forint. — Szép! És amit számokkal nem lehet mérni: A FISZ-esek szakadó esőben szántottak, vetettek. Nyúltenyésztő-brigád alakult. Szóval — komoly dolog ez az iskolaszövetkezet. Erről beszélgettünk Bársony Róbert igazgatóval a gyűlés után, mielőtt bemutatta nekünk az új — közel 40 000 forintos beruházással épített — szövetkezeti boltot. VÉGRE VAN EGY SZÉP BOLTUNK, mondja! Hogy pedagógiai szempontból mit jelent ez a bolt? »Elsősorban az elméleti oktatás - és a gyakorlati munka elmélyítésének fontos eszköze. Ezen túlmenően esztétikai szempontból is jelentős. A tisztaságra, rendre és a szépre nevelés nagy segítője lesz. Vál-töztatni lehet majd benne a különböző típusokat.« Azok a szülők tehát, akik csak ritkán járnak szülői értekezletre, meglepődve láthatják és mondják majd: Na! Itt is havonta áll már a »fejetetejére« minden. Hát igen! Változik, gazdagodik a szekszárdi Közgazdasági Technikum is. Méghozzá olyan gyorsan, amilyen ütemben az egész ország fejlődik. Az ülés befejeztével elcsitul a zsibongó. A társalgóban viszont most kezdődik az »élet«. Dalok, ritmusok varázsa terül el odabenn a szívekben. A »fékek« kiengednek, s a 16 éves fantázia Sorrento, Nápoly, vagy Haway felé repül. Meggyorsul egy kicsit a vér csörgedezése és az arcokra pajkos mosoly szökik. Fertöszögi
